Kfv.37131/2007/7 – Kúria

Kfv.III.37.131/2007/7.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr.Szűcs Imre Zoltán ügyvéd által képviselt Kft. felperesnek - névváltoztatás előtt a dr.Meller Éva Cecília ügyvéd által képviselt Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (Budapest, Mészáros u. 58/A.) alperes ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében a dr.Nimilla László ügyvéd által képviselt Budapest Főváros XVII. Kerület Önkormányzata (1656 Budapest, Pf. 110.) I.r. beavatkozó, és a elnökségi tag által képviselt Rákoscsaba-Újtelepért Egyesület II.r. beavatkozó beavatkozott - a Fővárosi Bíróság

1. október
2. napján meghozott 13.K.32.249/2006/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott helyen és napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 13.K.32.249/2006/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint felülvizsgálati eljárási perköltséget. Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak felhívásra 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s : Az elsőfokú közigazgatási szerv határozatával a felperesi gazdasági társaságot a Budapest, XVII. ker. helyrajzi szám alatti területen hulladékkezelési engedély nélküli hulladék lerakás, illetve elhelyezés miatt a hulladékgazdálkodásról szóló
6. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.)
7. §-ának /1/ bekezdése és a 271/2001.(XII.21.) Korm.rendelet (a továbbiakban: R.) alapján 55.404.000 forint hulladékgazdálkodási bírság megfizetésére kötelezte. A környezetvédelmi hatóság a
8. március 5-én tartott helyszíni ellenőrzése eredményeként megállapította, hogy a területen engedély nélküli hulladéklerakást folytat a felperesi társaság, a felszínen mintegy 2500 m3 útbontásból származó betontömbök, kő, aszfalt hulladék rendezett lerakása volt megfigyelhető. A Hgt
9. §-ának /2/ bekezdésében előírt hulladékkezelési engedéllyel a gazdasági társaság nem rendelkezett, ezért megállapítható a tevékenység jogellenessége. Fellebbezés folytán az alperes a
10. december
11. napján meghozott 14/3850/3/
12. számú határozatával a Hgt.
13. §-ának /1/ és /2/ bekezdése,
14. § /1/ bekezdésének a/ és b/ pontjai és az R.
15. §-ának /1/-/3/ bekezdései alapján helybenhagyta az elsőfokú közigazgatási határozatot. Határozata indokolásában megállapította, hogy a volt kavicsbánya gödör feltöltéséhez a tevékenységet végző felperes hulladékkezelési engedéllyel nem rendelkezett, ezért hulladékgazdálkodási bírságot kellett vele szemben kiszabni. A felperes keresetében kérte a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését. A Fővárosi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a Hgt.
16. §-ának a/ pontja és
17. számú melléklete értelmében a felperes által sem vitatottan hulladéknak minősül a XVII. kerület ingatlanon elhelyezett 2500 m3 építésből, útépítésből származó anyag. A felperesi társaság a Hgt.
18. §-ának g/ pontja szerinti hulladékkezelő, ezért a
19. § /1/ és /2/ bekezdései, valamint
20. § /1/ bekezdésének b/ pontja alkalmazásával az engedély nélkül végzett hulladékkezelési tevékenysége miatt bírságot köteles fizetni. A Fővárosi Bíróság hangsúlyozta, hogy az engedélyezési jogszabály hiánya nem jelent mentességet a hulladékkezelő számára az engedély megszerzése alól. A hulladékkezelés (tárolás) az
21. évi LIII. törvény
22. §-a értelmében engedély alapján végezhető. Az R.
23. §-ának /5/ bekezdésére és
24. §-ának /2/ bekezdésére hivatkozással kifejtette a Fővárosi Bíróság, hogy kizárólag abban az esetben van lehetőség az alapbírság összegének csökkentésére, ha a jogsértő a bírságot megállapító határozat hozataláig a következményeket felszámolta, a jogellenes állapotot megszüntette. A peradatok alapján egyértelműen megállapítható volt, hogy a jogellenes állapot nem szűnt meg, a hulladék jelenleg is a Naplás úti ingatlanon található, a felperes hulladékkezelési engedéllyel nem rendelkezett. Erre tekintettel az alapbírság összegének mérséklésére nem volt jogi lehetősége az alperesnek. Tény az is, hogy a hatóságok az R.
25. §-ának /2/ bekezdésében írt körülményeket nem vizsgálták, a határozatokban erre vonatkozó megállapítás nincs, ez az eljárási hiányosság érdemben nem befolyásolja a határozatok jogszerűségét. A felperes felülvizsgálati kérelmében kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő határozat hozatalát. Előadta, hogy azért nem volt engedélye, mert az elsőfokú közigazgatási határozat meghozatalakor (
26. július 18.) nem volt olyan jogszabály, amely az építési és bontási hulladék kezelésének, illetve a Hgt.
27. § /2/ bekezdésében meghatározott, a konkrét esetre alkalmazható engedélyezési eljárásnak a részletes szabályait meghatározta volna. Ezt a Fővárosi Bíróság is rögzítette ítéletében, megállapítva, hogy a hulladéklerakásra és a települési hulladékokkal kapcsolatos tevékenységekre vonatkozó jogszabályok rendelkezései nem voltak alkalmazhatók a felperes tevékenységére, mivel az üzemeltetésre átvett ingatlanon elhelyezett 2500 m3 építési hulladékot nem ártalmatlanítani, hanem hasznosítani kívánta, illetőleg a hulladék nem minősül települései hulladéknak. Álláspontja szerint, ha ennek a hulladékkezelési tevékenységnek az engedélyezésére vonatkozó külön jogszabály még nem létezett az elsőfokú határozat meghozatalakor, akkor a Hgt.
28. §-ának /2/ bekezdésében írt engedély hiányára az alperes nem hivatkozhat és a Hgt.
29. § /1/ bekezdésében írt körülmények egyikére sem a bírság kiszabása okaként, mert az alperesi hatóságok az
30. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.)
31. § /1/ bekezdése megsértésével nem tisztázták a határozathozatalhoz szükséges tényállást. Az eljárt hatóságoknak a tényállástisztázási kötelezettségük alapján meg kellett volna határozniuk azt a Hgt.
32. § /2/ bekezdéséhez képest különös,
33. július 18-án hatályban lévő jogszabályt, amelyet a felperes be nem tartva, engedély nélküli tevékenységet végzett és megalapozza a bírság kiszabását. Az elsőfokú közigazgatási határozat meghozatalakor - erre vonatkozó jogszabályi előírás hiányában - sem a 213/2001.(XI.14.) Korm.rendeletet, sem a 22/2001.(X.10.) KöM rendeletet nem lehetett alkalmazni az építési és bontási hulladék hasznosítására irányuló engedélyezési eljárásban és annak hiánya miatt a 45/2004.(VII.26.) BM-KvVM együttes rendeletet sem. Az alapbírság mérsékelhetőségének hiányával kapcsolatban, utalva a Fővárosi Bíróság ítéletének indokolására, az R.
34. § /2/ bekezdésében írt körülmények vizsgálatának hiánya az eljáró hatóságoknak olyan eljárási hiányossága, amely érdemben befolyásolta a bírság összegének megállapíthatóságát tekintettel arra, hogy az R. e rendelkezése határozza meg, hogy mely esetekben kell az
35. § /3/ bekezdése szerint az alapbírság összegét a legmagasabb összegben meghatározni. Ha az R.
36. § /2/ bekezdése szerint az alapbírságot a legmagasabb összegben kell meghatározni, akkor lehet vizsgálni azt, hogy az R.
37. § /5/ bekezdése alapján az alapbírság mérséklésére van-e ok. A kérdés ellentétben a Fővárosi Bíróság megállapításával az, hogy az alapbírságot 18.000 forint összegben az R.
38. § /2/ bekezdése ismeretében jogszerűen határozta-e meg az eljárt hatóság, melyről megállapítható az ítélet alapján is, hogy ennek feltételeit egyáltalán nem vizsgálták a közigazgatási szervek. A felperes megítélése szerint az alperes ebben a körben is megsértette az Áe.
39. §-ának /1/ és /3/ bekezdését,
40. § /1/ bekezdés c/ pontját és
41. §-ának /3/ bekezdését, mert nem tárta fel az alkalmazott R.
42. § /2/ bekezdésének a/-c/ pontjaiban írt tényállási elemek indokait és ezek vizsgálata nélkül szabta ki a legmagasabb mértékben az alapbírságot. Semmilyen adat nincs arra sem a közigazgatási, sem a bírósági eljárásban, hogy a környezetkárosítás visszafordíthatatlan lenne, ugyanazon jogsértés ismétlődött volna, illetőleg egyéb súlyosbító körülmény merült volna fel, a hulladékkezelési tevékenységet ellenőrző környezetvédelmi hatóságot szándékosan félrevezette, vagy az ellenőrzést akadályozta volna. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős ítélet hatályában fenntartását. Előadta, hogy a hulladékgazdálkodási bírságot a Hgt.
43. § /1/ bekezdésének a/ és b/ pontjára alapította, mert a volt kavicsbánya gödör feltöltéséhez a tevékenységet végző felperes hulladékkezelési engedéllyel nem rendelkezett, megszegte a Hgt.
44. § /2/ bekezdésében előírt kötelezettségeket. Előadta továbbá, hogy az alapbírságot az R.
45. §-ának /1/-/3/ bekezdései alapján szabta ki a legmagasabb mértékben, mivel a felperes a jogellenes állapotot nem szüntette meg, az
46. § /5/ bekezdése értelmében az alapbírság legmagasabb összege nem volt csökkenthető. A II.r. beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. ugyancsak a A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Hgt.
47. §-ának /2/ bekezdése alapján hulladékkezelési tevékenység - ha törvény, kormányrendelet vagy miniszteri rendelet ettől eltérően nem rendelkezik - kizárólag a környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhető. A Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló peradatok alapján egyezően a Fővárosi Bírósággal - megállapította, hogy a felperes a Hgt.
48. §-a,
49. §-ának a/ pontja és
50. §-ának /1/ bekezdése értelmében hulladékkezelésnek minősülő tevékenységet végzett, ehhez a hatóság engedélyével nem rendelkezett, így az alperesi hatóságok törvényes határozattal kötelezték hulladékkezelési bírság megfizetésére. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint - szemben a felperes felülvizsgálati kérelmében kifejtettekkel - a Hgt. rendelkezései alkalmazásának nem volt elengedhetetlen feltétele az építési hulladék kezelésének szabályait tartalmazó miniszteri rendelet megalkotása, mivel az alperes határozatának jogalapját a Hgt. megteremtette. A később hatályba lépett jogszabályok egyébként a felperes által végzett hulladékkezelési tevékenység engedélyhez kötöttségét érintően eltérően nem rendelkeztek. A Legfelsőbb Bíróság nem találta megalapozottnak a felperes felülvizsgálati kérelmét az alapbírság összegének meghatározásával kapcsolatban sem. Az R.
51. § /3/ bekezdésének d/ pontja szerint az alapbírság legmagasabb mértéke hulladékkezelésnek minősülő tevékenység jogellenes folytatása esetén tizennyolcezer forint. Az
52. § /5/ bekezdése értelmében a legmagasabb bírságösszeg 25 és 100 %-a között állapítható meg, ha az elkövető a következményeket felszámolta és a bírságot megállapító határozat kiadásáig a jogellenes állapotot megszüntette. Az R.
53. §-ának /2/ bekezdésében felsorolt esetekben az alapbírság legmagasabb mértéke akkor sem csökkenthető, ha az
54. § /5/ bekezdésében előírt konjunktív feltételek fennállnak. A felperes felülvizsgálati kérelmében írt álláspontjával szemben a perbeli ügyben nem kellett az alperesi hatóságoknak vizsgálnia azt, hogy az R.
55. §-ának /2/ bekezdésében meghatározott körülmények fennálltak-e, mivel az
56. § /5/ bekezdésében írt feltételeknek a felperes, illetőleg az általa folytatott hulladékkezelési tevékenység nem felelt meg. Jogszabálysértés nélkül szabta ki ezért az alperes a hulladékkezelési bírságot az alapbírság legmagasabb összegében. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
57. §-ának /3/ bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest a Pp.
58. §-ának /1/ bekezdése alapján kötelezte a Legfelsőbb Bíróság az alperes felülvizsgálati eljárási perköltségének a megfizetésére. A felperes illetékfizetési kötelezettsége az illetékekről
59. évi XCIII. törvény
60. §-ának /1/ bekezdésén alapszik. szóló Budapest,
61. február
62. Dr. Kozma György sk. tanácselnök, Dr.Kárpáti Zoltán sk. előadó bíró, Dr.Kovács Ákos sk. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági írnok