A határozat elvi tartalma: A kiskorú szülője ellen folyó büntetőeljárásban a rendőrkapitányság megkeresésére a gyámhivatalnak az eseti gyám kirendelésének szükségességét meg kell vizsgálni, és az iránt intézkedni kell, amely intézkedés a szülő törvényes képviseleti jogát nem korlátozza és nem akadályozza, hanem a gyermek érdekeinek fokozott védelmét szolgálja. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.38.098/2015/4.szám A Kúria a dr. Vajda Attila ügyvéd által képviselt (...) felperesnek a (...) jogtanácsos által képviselt Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal alperes ellen eseti gyám kirendelése tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Győri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- október
- napján kelt 5.K.27.489/2015/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Győri Közigazgatási és Munkaügyi 5.K.27.489/2015/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a Kúria a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás Kiskorú (...)-t (született: 2009.11.04) a Soproni Városi Bíróság a felperesi édesanyánál helyezte el, az apának kapcsolattartási jogot biztosított, jelenleg azonban már az apának kapcsolattartási joga nincs, mert azt felfüggesztették. Az édesanya a korábbi apai kapcsolattartások után negatív tüneteket ismert fel gyermekén, pszichológusokhoz fordult, akik véleményeikben megállapították, hogy valószínűleg az apa részéről szexuális zaklatást szenvedett el a gyermek. Az édesanya büntető eljárást kezdeményezett a Soproni Rendőrkapitányságon ismeretlen tettes által gyermeke sérelmére elkövetett kiskorú veszélyeztetése miatt, csatolva a pszichológusok véleményeit. Peradat, hogy korábban 2013-ban is volt egy hasonló tárgyban indult büntető eljárás az apa ellen, amely nyomozati szakban bizonyíték hiányában megszüntetésre került. A Soproni Rendőrkapitányság megkeresésére a Győr-Moson-Sopron Megyei Kormányhivatal Soproni Járási Hivatal Járási Gyámhivatala mint elsőfokú gyámhivatal a
- január
- napján kelt GY-06C/GYH/402/
- számú döntésével eseti gyámként rendelte ki R.H. ügyvédet a kiskorú részére, a Soproni Rendőrkapitányság vizsgálati osztálya előtt kiskorú veszélyeztetése bűntette elkövetésének megalapozott gyanúja miatt folyó eljárásban. Az elsőfokú gyámhivatal a döntés indokolásában a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény (Ptk.) 4:
- §
(2)bekezdésére hivatkozott. A felperes fellebbezett a határozat ellen, amelynek elbírálása során az alperes a
- február
- napján kelt GYC-01/269-3/
- számú másodfokú határozatával az elsőfokú döntést helybenhagyta. Hivatkozott a büntetőeljárásról szóló
- évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.)
- §
(2)bekezdésében, és a rendőrkapitányság kérelmében foglaltakra, amelyben eseti gyám kirendelését kérték a kiskorú részére. A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az eljárt hatóságok a tényállást részben, nem a valóságnak megfelelően állapították meg, és abból helytelen jogi következtetést vontak le. A felperes szerint sem jogszabályi alapja, sem lehetősége, sem szükségessége nem volt annak, hogy a kiskorú részére eseti gyámot rendeljenek ki a büntetőeljárásban, mivel saját maga, illetve az általa megbízott ügyvéd is megfelelően el tudta volna látni a gyermek képviseletét. Sérelmezte azt is, hogy az eljárt hatóságok indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget megfelelően, és nem indokolták meg, hogy az általuk megállapított érdekellentét miben áll. A felperes szerint az alperes megsértette a Ptk. 4:163. §-át, a Be. 56. §
(1),
(2)bekezdését, a Ket.
- §-át, és
- §
(1)bekezdés
- ea)és
- ec)pontjait. Pontosított keresetében hangsúlyozta, hogy közte és gyermeke között érdekellentét nem áll fenn, a folyamatban lévő büntetőügynek nem ő a gyanúsítottja, a gyanúsított neki nem házastársa, nem élettársa, nem egyenes ágbeli rokona, és a gyanúsított az ő törvényes képviselete alatt sem áll. A Ptk. 4:163. § értelmezésekor nem azt kell nézni, hogy a két szülő között fennáll-e az érdekellentét, hanem a törvényes képviselő szülő, azaz a felperes és a gyermek között fennáll-e. Álláspontja szerint nem logikus a gyámhivatali következtetés, hogy az apa és közte érdekellentét áll fenn, a gyermekük sérelmére az apa által elkövetett bűncselekmény miatt, ezért a felperest meg kell fosztani attól a jogától, hogy a büntetőeljárásra rálátása legyen. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt. Ítéletének indokolásában a Ptk. 4:163. §
(1)és
(2)bekezdésére, a Be. 56. §
(2)bekezdésére, a Ket. 50. §
(1)bekezdésére hivatkozott. Leszögezte, hogy a felek között nem volt vitatott, hogy felperesi anya feljelentése alapján indult meg először a büntetőeljárás ismeretlen tettes ellen, majd az apa került meggyanúsításra. A Soproni Rendőrkapitányság értesítése alapján döntött az elsőfokú gyámhivatal arról, hogy a Ptk. 4:163. §
(2)bekezdése és a Be. 56. §
(2)bekezdése alapján eseti gyámot rendel a kiskorú részére a büntetőeljárásban. Kifejtette a bíróság, hogy a Ptk. 4:163. §
(1)bekezdése tételesen meghatározza, amikor a szülő, jelen esetben az anya, mint egyedüli törvényes képviselő nem képviselheti a gyermekét. Észrevételezte ennek kapcsán a bíróság, hogy e bekezdés pontosításra szorulna, mivel nem tünteti fel például a volt házastársat, vagy a másik szülőt. Rögzítette, hogy a másodfokú szerv a 4:163. §
(2)bekezdésére alapította döntését. A bíróság osztotta az alperes jogi álláspontját szemben a felperesével, miszerint az érdekellentét mibenlétét, fennálltát általában kell vizsgálni, a jelen ügyben érintett összes személy az anya, a házastárs, és a kiskorú sértett gyermek vonatkozásában is. Ez alapján a bíróság az alperessel egyezően megállapíthatónak találta az érdekellentét fennálltát. Az a tény, hogy az édesanya tett feljelentést - bár ismeretlen tettes ellen - a rendőrségen, kiskorú veszélyeztetése bűntette miatt, a közös kiskorú gyermekük sérelmére, megalapozza azt az érdekellentétet az anya és az apa között, amely a Ptk. 4:163. §
(2)bekezdése szabályoz. Így nem volt jogszabálysértő az alperes határozata, amellyel helybenhagyta az elsőfokú gyámhivatali döntést az eseti gyám kirendeléséről. A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és a jogszabályoknak megfelelő új határozat hozatalát, azaz az alperesi és az elsőfokú hatósági döntés hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Ptk. 4:163. §-át, a Be. 56. §
(1),
(2)bekezdését, a Ket. 72. §
(1)bekezdés
- ea)és
- ec)pontjait. Hangsúlyozta, hogy a rendőrkapitányság előtt folyó ügynek nem ő a gyanúsítottja, megismételte a keresetében foglalt érvelést. Kifejezetten és nyomatékosan visszautasította azt a megállapítást, hogy a törvényes képviselő elfogultsága miatt a kiskorú érdekét megfelelően képviselni nem tudja. Megjegyezte, hogy az apa és közte sem áll fenn a büntetőeljárásban semmiféle szokatlan, vagy a szokásostól eltérő érdekellentét vagy elfogultság. A büntetőeljárás egy közvádas, hivatalból folyó eljárás, melyet a büntetőeljárás lefolytatására hatáskörrel rendelkező szervek folytatnak le. Ő tehát a büntetőeljárásban gyermekének még ha akarna sem tudna ártani, legfeljebb használni. A gyámhivatali döntésből úgy tűnik, hogy az eseti gyám kirendelésével a gyanúsítottat akarják megóvni a sértett gyermek anyjától azzal, hogy kizáratják abból a törvény biztosította jogából és lehetőségéből, hogy rálátása legyen a büntetőeljárásra. Ez kifejezetten ellentétes a vonatkozó jogi szabályozással, megítélése szerint egy teljesen idegen kirendelt ügyvéd nála jobban nem tudja képviselni gyermeke érdekeit. Hangsúlyozta, hogy a Ptk. 4:163. §
(1)bekezdése szerint nem kellett és nem lehetett volna a gyermeknek eseti gyámot rendelni, mert ő házastársa, élettársa, egyenes ági rokona, vagy a törvényes képviselete alatt álló más személy a gyermekkel szemben ellenérdekű fél nem volt a büntetőeljárásban. Kiemelte, hogy a gyámhatóság és a bíróság nem lehet jogalkotó. Nem mondhatta volna, hogy a Ptk. 4:163. §
(1)bekezdése nem sorolja fel azt az esetet, amely jelen esetben megalapozhatná az eseti gyám kirendelését, de szerinte mégis ki kell rendelni, mert jogalkotói tévedés történt. Kifogásolta, hogy a bíróság jogalkotói szerepbe lépett, és a jogi szabályozás hiányából nem azt a következtetést kellett volna levonnia, hogy a jogszabály rossz, és meg kell róni a jogalkotót, hanem azt, hogy a keresete alapos, mivel olyan tényállás alapján rendeltek ki eseti gyámot, amely tényállást a jogszabály nem tartalmaz. Önmagában arra a megállapításra, hogy a felperes és az apa korábban házastársak voltak, de elváltak, nem lehet eseti gyám kirendelő határozatot alapítani, mert a jogszabályok ezt az esetet nem írják elő a kirendelést megalapozó okként. További okot pedig a gyámhivatal nem állított, és nem is bizonyított. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból zömmel helytálló jogi következtetést vont le. Kiemeli a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Pp. 270. §
(2)bekezdése és 272. §
(2)bekezdése értelmében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, a Pp. 275. §
(2)bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben. Elsődlegesen szükségesnek tartja a Kúria, hogy a jogerős ítélet indokolásából - mint oda nem illőt, a Ptk. 4:
- §-beli szabályozás kritikájára vonatkozó indokolási részt (
- oldal utolsó két bekezdés,
- oldal első bekezdés második fele) mellőzze. A bíróság jogalkalmazó és nem jogalkotó szerv, a konkrét, egyedi ügy elbírálása során nem jogosult arra, hogy jogszabály tekintetében a jogalkotót illetően kifogásokat, szabályozási hiányosságokat fogalmazzon meg, és szabályozási feltételezésekből vonjon le következtetést. Ennek a jogerős ítéletben helye nem volt. Ettől függetlenül azonban a bíróság jogi érvelése helytállónak minősült, és megalapozott, jogszerű következtetést vont le eljárása eredményeként a ténylegesen rendelkezésére állt adatokból, a keresettel támadott, felülvizsgált gyámhivatali határozatok jogszerűségére vonatkozóan. Leszögezi a Kúria, hogy az első- és a másodfokú határozat is a Ptk. 4:
- §
(2)bekezdésére hivatkozott, a gyámhivatal döntését ezen jogszabályi előírásra alapította, így a felperesnek az
(1)bekezdés tekintetében felhozott aggályai, kifogásai az ügy elbírálása szempontjából relevanciával nem bírtak. A Ptk. 4:163. §
(2)bekezdés szerint ha a gyermek ügyében a törvényes képviseletet gyakorló szülő törvény vagy a gyámhatóság rendelkezése, érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el, a gyámhatóság a gyermeknek eseti gyámot rendel. Ezen törvényi előírás a gyámhatóságot feljogosítja eseti gyám rendelésére, és az
(1)bekezdésben foglaltaktól eltérően nem sorolja fel annak kötelező eseteit. A gyámhivatal eljárása során a rendőrkapitányság megkeresése alapján a körülmények feltárása után szükségesnek és indokoltnak tartotta, hogy a büntetőeljárásban a kiskorú képviseletére eseti gyámot rendeljen ki. Döntését mérlegelési jogkörben hozta meg, ezért annak felülvizsgálatára a Pp. 339/B. §-a volt irányadó. E rendelkezés szerint mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik. A Kúria álláspontja szerint az alperes határozata e kritériumoknak maradéktalanul megfelelt. A perben rendelkezésre állt adatokból megállapíthatóan a büntetőeljárás a felperesi édesanya feljelentése alapján indult. A rendőrkapitányság eljárása során a Be. 56. §
(2)bekezdésének alkalmazási szükségességét találta indokoltnak, nyilvánvalóan ezért fordult megkereséssel az illetékes gyámhivatal felé. A gyámhivatal az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések - Ptk. 4:163. §
(2)bekezdés, a gyámhatóságokról, valamint a gyermekvédelmi és gyámügyi eljárásról szóló 149/1997. (IX.10.) Korm.rendelet (a továbbiakban: Gyer.) 130/A. §
(1)bekezdés b) pontja alapján feltárta és vizsgálta az ügyben irányadó körülményeket, és helytállóan mutatott arra rá határozatának indokolásában, hogy a kiskorú jogainak megóvását minden irányban biztosítania kell, nevezetesen, hogy egy esetleges eljárásban ne válhasson a gyermek valamely joga egy hozzá közel álló személy érdekének eszközévé. Ennek megfelelően helytállóan és jogszerűen vizsgálta a sértett, a feljelentő, és a gyanúsított hármasának viszonyát együttesen, komplexen és intézkedett az eseti gyám kirendeléséről annak érdekében, hogy a kiskorú jogai csorbát ne szenvedhessenek. E körben értelemszerűen nem csak azt vizsgálta a gyámhivatal, hogy az édesanya és a gyermek között fennáll-e érdekellentét, hanem azt is, hogy a két szülő között fennáll-e. Mivel a büntetőeljárásra tekintettel a szülők közötti érdekellentét egyértelműen megállapítható volt, a gyámhivatal mérlegelési jogkörében jogszerűen értékelte úgy, hogy az eseti gyám kirendelésének szükségessége fennáll. Hangsúlyozza a Kúria, hogy az eseti gyámrendelés a felperes törvényes képviseleti jogát nem akadályozza és nem korlátozza, a gyermek érdekének képviseletét ezzel együtt is ő jogosult és köteles ellátni. Az eseti gyám kötelességei közé tartozik a törvényes képviselővel való együttműködés, mint ahogy erre vonatkozóan konkrét adatok is merültek fel az eljárás során. A Kúria rendelkezésére álló bizonyítékok alapján megállapíthatónak találta, hogy az alperesi eljárás során a tényállás kellő mértékben feltárásra került, a hatóság mérlegelésének szempontjai egyértelműen kiderültek a határozat indokolásából, a bizonyítékok értékeléséhez részletes és meggyőző erejű indokolást fűzött. A felperesi érveléssel szemben az eseti gyámrendelést nem a felperes alkalmatlansága indokolta, hanem a rendőrkapitányság megkeresése, és a konkrét ügyben a gyámhivatal által feltárt tények és körülmények. Mindenképp a gyermek érdekét szolgálta, hogy a büntetőeljárás során a gyámhivatal által kirendelt eseti gyám is képviselje, szükségszerű együttműködésben a felperessel és az általa megbízott ügyvéddel. Az eseti gyám személye azonban további garanciát is jelentett a kiskorú érdekeinek védelme tekintetében, egy esetleges felperesi-szülői elfogultság esetén. Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, ezért azt - az indokolás fenti módosításával és pontosításával - a Pp. 275. §
(3)bekezdés alapján hatályában fenntartotta. A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Kúria a felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdés szerint kötelezte. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése értelmében köteles. Budapest,
- február
- Dr. Kovács András s.k. a tanács elnöke, Dr. Fekete Ildikó s.k. előadó bíró, Dr. Kovács Ákos s.k. bíró