SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Pf.I.20.858/2015/
- szám A Szegedi Ítélőtábla a Dr. Földvári László Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Földvári László ügyvéd) által képviselt felperes neve (címe) szám alatti lakos felperesnek – az Országos Bírósági Hivatal által képviselt I.rendű alperes neve (címe) szám alatti székhelyű I. rendű és a jogtanácsos neve (címe) által képviselt II.rendű alperes neve (címe) szám alatti székhelyű III. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Szolnoki Törvényszék
- június
- napján kelt 17.P.21.129/2014/
- számú ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, 15 nap alatt fizessen meg a III. rendű alperesnek 200.000,- (Kettőszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget, valamint az államnak – külön felhívásra – 1.200.000,- (Egymilliókettőszázezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A Vám- és Pénzügyőrség Nyomozó Hivatala .../
- szám alatt indított nyomozást a felperessel és társaival szemben csempészet és egyéb bűncselekmények gyanúja miatt. Az eljárás során
- január 22-én a perben nem álló tanú 1budapesti lakásán, valamint a lakás előtt álló tehergépkocsiból és utánfutóból különböző műszaki cikkek kerültek lefoglalásra, melyeket az akkori Német Szövetségi Köztársaságban vásároltak. Az egységes vámáru-nyilatkozat tanúsága szerint magyarországi vámkezelésüket (személy neve) jugoszláv állampolgár kérte, a címzett pedig az (A) belgrádi cég volt. A műszaki cikkeket Jugoszláviába kellett volna tovább szállítani, erre azonban nem került sor. A lefoglalt ingóságokat a Vám- és Pénzügyőrség Vámáru Raktárában Rkv..../
- szám alatt kezelték. A (város neve)-i Városi Ügyészség
- július 27-én emelt vádat a felperes ellen csempészet bűntettének minősített esete, magánokirat-hamisítás vétsége és hivatali vesztegetés bűntette miatt. A büntető eljárás a (város neve)-i Városi Bíróság előtt B..../
- szám alatt indult. Az ügyészség
- május 10-én a csempészet bűntette miatt emelt vádat ejtette figyelemmel arra, hogy Magyarország
- május 1-jei Európai Uniós csatlakozását követően a vád tárgyát képező ezen cselekmény már nem minősült ekként. A (város neve)-i Városi Bíróság a
- március
- napján kelt 3.B..../2003/
- számú ítéletével a felperessel szemben csempészet bűntette miatt indult eljárást megszüntette, egyben az ellene hivatali vesztegetés miatt emelt vád alól felmentette. Egyidejűleg az Rkv..../
- szám alatt bűnjelként nyilvántartott ingóságok lefoglalását megszüntette és megállapította, hogy azok az állam tulajdonába kerülnek. Az ítélet indokolásában kifejtette, a felperes a nyomozás során állította, hogy az egységes vámáru-nyilatkozatban feltüntetett ingóságok (személy neve)-t illetik, a felperes csupán neki segédkezett a vásárlásban és vámkezelésében. Mivel azonban a nevezett személy kiléte az eljárás során nem volt megállapítható, az ingóságok lefoglalását az
- évi XXIX. törvény (új Be.)
- §
(1)bekezdése alapján megszüntette és a
(6)bekezdése alapján állapította meg, hogy azok az állam tulajdonába kerülnek. A felperes fellebbezést jelentett be a lefoglalt műszaki cikkekre vonatkozó rendelkezések ellen. A másodfokú eljárásban a ... Megyei Bíróság
- november
- napján kelt Bf..../2006/
- számú végzésével az elsőfokú ítéletet – a felperesre vonatkozóan is – hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot új eljárás lefolytatására utasította. Határozatának indokolásában utalt az elsőfokú ítélet megalapozatlanságára, ezen túlmenően a Be.
- §
(1)bekezdés II. d) pontjában, 375. §
(1)bekezdésében és 376. §
(1)bekezdésében írt – eljárási szabálysértések miatti – hatályon kívül helyezési okokra, melyek közt abszolút jellegű is szerepelt. A műszaki cikkek tárgyában hozott elsőfokú bírósági rendelkezésekkel kapcsolatban nem foglalt állást. A megismételt eljárás a ... Megyei Bíróságon B..../
- számon folyt, melyben a bíróság
- november 17-én meghozott
- számú ítéletével a felperes bűnösségét állapította meg vesztegetés bűntettében és pénzbüntetésre ítélte, egyidejűleg az Rkv..../
- számon nyilvántartott ingóságok lefoglalását megszüntette és azokat elkobozta a Btk.
- §
(1)bekezdés d) pontjára hivatkozással. A felperes fellebbezése folytán másodfokon eljárt (város 2 neve)-i Ítélőtábla
- március 23-án kelt Bf..../2010/
- számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, a lefoglalt műszaki cikkek elkobzására vonatkozó elsőfokú rendelkezést azonban mellőzte. Határozatának indokolása szerint észlelte, hogy az első fokon eljárt ... Megyei Bíróság az elkobzásról nem a törvénynek megfelelően rendelkezett, ezért felhívta, hogy az e bűnjelek kapcsán szükséges intézkedéseket különleges eljárás keretei között tegye meg. A ... Megyei Bíróság különleges eljárás keretében
- november 8-án 5.B..../2008/
- számon meghozott végzésével megszüntette a műszaki cikkek lefoglalását és elrendelte azok felperes részére történő kiadását. Az indokolásban rámutatott, a Be.
- §
(2)bekezdése kimondja, hogy a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, aki a bűncselekmény elkövetésekor a dolog tulajdonosa volt, s ezt kétséget kizáró módon igazolni tudta. Ugyanezen törvényhely
(3)bekezdése értelmében, ha olyan személy nincs, akinek a dolgot ki kell adni, az eljárás adataiból sem tűnik ki, a dolgot annak kell kiadni, aki a kiadás iránt alaposnak látszó igényt jelentett be. Kifejtette, ez utóbbi jogszabályi rendelkezés alapján rendelte el a lefoglalt ingóságok kiadását a felperes részére. Időközben –
- augusztus 9-én – a III. rendű alperes jogelődjének zárt, élőerővel őrzött raktárában lopás történt, melynek során a lefoglalt műszaki eszközök egy részét eltulajdonították. A jogelőd ezzel összefüggésben feljelentést tett. Eszerint a földön nagyobb mennyiségű széttört vakolat volt, a felszerelt rácsot pedig megbontották. A ... Megyei Bíróság 5.B..../2008/
- számú végzése alapján a lefoglalt és megmaradt műszaki cikkek
- április
- napján kerültek kiadásra a felperes részére. A felperes keresetében elsődlegesen 15.000.000,- Ft egyetemleges megfizetésére kérte kötelezni, míg másodlagosan – ugyanezen összegben – közrehatásuk arányában kérte marasztalni az alpereseket. Álláspontja szerint az
- január 22-én lefoglalt műszaki cikkeket a felperes 13 év múlva hiányosan, megrongálva és csökkent értékben kapta vissza annak ellenére, hogy
- május 1-jét követően a lefoglalásnak jogi indoka nem volt. Kereseti kérelmét a Ptk.
- §-ára és
- §ára alapozta. Véleménye szerint kirívóan jogszabálysértően és okszerűtlenül mérlegelve jártak el a bíróságok a felperessel szemben lefolytatott büntetőeljárásban a lefoglalt műszaki cikkek jogi sorsáról való döntések során. A III. rendű alperes felelősségével összefüggésben a bűnjelek őrzési kötelezettségének megsértésére hivatkozott. Az I. rendű alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, egyben vitatta az egyetemleges marasztalás lehetőségét. Hivatkozása szerint a csempészet miatti büntetőeljárás megszüntetéséről a (város neve)-i Városi Bíróság 3.B..../2003/
- számú ítéletében
- március
- napján rendelkezett és megállapította, hogy a lefoglalt ingóságok az állam tulajdonába kerülnek. Döntésének hátterében az állt, hogy a felperes olyan – más – személyt jelölt meg az ingók tulajdonosaként, akinek kiléte nem volt megállapítható. Ezért alkalmazta a Be.
- §
(1)és
(6)bekezdéseit. Az pedig, hogy az elsőfokú bíróság szerint a felperes részére a vagyontárgyak éppen saját nyilatkozata miatt nem adhatók ki, nem minősül kirívóan okszerűtlen mérlegelésnek, így a Ptk. 349. §
(1)bekezdése alapján nem eredményezheti a kártérítési követelés megalapozottságát. Kiemelte, a lefoglalás évében, 1999-ben a nyomozó hatóságok az ingóságok előzetes értékesítéséről határoztak két alkalommal is, azonban ezeket a felperes megakadályozta, panasszal élt az ügyészség felé, melynek alapján az az előzetes értékesítésre vonatkozó határozat hatályon kívül helyezéséről döntött. Álláspontja szerint így az esetleges értékcsökkenés éppen a felperes felróható magatartására vezethető vissza. Megjegyezte, a felperes tulajdonjoga egyébként sem bizonyított. A III. rendű alperes ugyancsak a kereset elutasítását kérte. Előadta, a lefoglalt ingóságokat jogelődje, a Vám- és Pénzügyőrség megfelelő zárt helyen tárolta és külső őrzéséről is gondoskodott, ezért a hiány tekintetében őt felróhatóság nem terheli. Az időmúlás szintén nem róható a terhére, hiszen csak jogerős bírósági döntés alapján adhatta ki a lefoglalt műszaki cikkeket a felperesnek. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Határozatának indokolásában megállapította, nincs okozati összefüggés a felperes kártérítési igénye és azon tény között, hogy a csempészet bűntette miatti eljárás megszüntetésére csak 2006. március 10-én került sor. Az eljárt bíróságok kirívó eljárási szabálysértést nem követtek el, a bizonyítékok mérlegelése sem volt feltűnően okszerűtlen. Álláspontja szerint éppen a felperes felróható magatartása miatt – hosszú éveken keresztül tagadta azt, hogy a lefoglalt vagyontárgyak tulajdonosa lenne – nem volt lehetőség az eljárás megszüntetése ellenére a lefoglalt ingóságok részére történő kiadására. A kiadást csak abban az esetben lehetett volna foganatosítani, ha a felperes – a Be. 155. §
(2)bekezdése szerint – kétséget kizáróan bizonyítottan tulajdonos lett volna. Mivel a javára történő kiadásra csak a (város 2 neve)-i Ítélőtábla végzésének meghozatalát követően nyílt lehetőség, a ... Megyei Bíróság is csak ezután rendelkezhetett erről első ízben, különleges eljárás keretében. A III. rendű alperes vonatkozásában rámutatott, őt felróhatóság nem terheli, a lopások megakadályozása érdekében minden általában elvárható intézkedést megtett, ezért sem az időmúlásért, sem az állag- és minőségromlásért, illetve hiányért nem tehető felelőssé. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést annak megváltoztatása és az alperesek kereset szerinti marasztalása érdekében. Vitatta az elsőfokú ítélet indoklásának azt a megállapítását, miszerint soha nem állította, hogy a perbeli műszaki cikkeknek ő a tulajdonosa, ekörben hivatkozott a (város neve)-i Városi Bíróság 3.B..../2003/104. számú tárgyalási jegyzőkönyvében rögzített nyilatkozatára. Hangsúlyozta, azokat a nyomozó hatóság és az ügyészség is a felpereshez tartozónak tekintette, illetve az alapeljárásban az I. rendű alperes maga is megállapította, hogy a felperes sajátjaként nyilatkozott róluk. A felperes és védői a büntetőeljárás során folyamatosan kérték a lefoglalás megszüntetését és a lefoglalt dolgok felperes részére történő kiadását. Az I. rendű alperes döntéseinek kirívó jogellenessége kapcsán rámutatott, a Be. 155. §
(6)bekezdése kizárólag a
(2)-
(5)bekezdésekben megfogalmazottak hiányában lett volna alkalmazható. Kifogásolta, hogy az I. rendű alperes a fellebbezését nem bírálta el, és a megismételt eljárásban jogellenesen döntött a lefoglalt ingók elkobzásáról. A III. rendű alperes kártérítési felelőssége tekintetében rámutatott, jogelődje jogszabályi kötelezettség ellenére nem gondoskodott megfelelően a lefoglalt dolgok biztonságos őrzéséről, ekörben hivatkozott a III. rendű alperes által csatolt nyomozást megszüntető határozat indokolására. Kifejtette, jogellenes magatartása nem abban áll, hogy nem tett eleget a lefoglalást megszüntető végzésnek, hanem abban, hogy a megőrzésre átvett műszaki cikkekben hiány keletkezett. Egyebekben kiemelte, a lefoglalás szükségtelenné válásának időpontjától, azaz
- május 1-jétől a kiadás időpontjáig,
- április
- napjáig csaknem 8 év telt el, amely indokolatlanul hosszú eljárási idő a műszaki cikkek forgalmi értékében rendkívüli mértékű csökkenést eredményezett. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Hangsúlyozta, a felperes tulajdonjoga nem bizonyított, ennek hiányában pedig nincs jelentősége, hogy az eljáró bíróságok esetlegesen jogellenes magatartást tanúsítottak. A III. rendű alperes fellebbezési ellenkérelmében szintén az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokai szerint. A fellebbezés kapcsán kifejtette, a nyomozati iratok, valamint a polgári perben meghallgatott tanúk vallomásai alapján is az állapítható meg, hogy a felperes szerepe az ügyletekben közvetítői jellegű volt. A felperes által hivatkozott nyomozást megszüntető határozat ugyanakkor nem erre az ügyre vonatkozik, azt pusztán annak alátámasztására csatolta, hogy a vámáruraktár lopásokkal folyamatosan érintett volt. A fellebbezés alaptalan. A felperes keresetében vagyoni kártérítési igénye alapjaként – tartalma szerint – bírósági, illetőleg közigazgatási jogkörben okozott kárra hivatkozott. Károkozó magatartásként az I. rendű alperes tekintetében azt jelölte meg, hogy a korábban ellene folyamatban volt büntetőeljárásban indokolatlanul hosszú idő után,
- november 8-án rendelkezett az 1999-ben lefoglalt és tulajdonát képező műszaki cikkek számára történő kiadásáról annak ellenére, hogy a lefoglalás jogi indoka Magyarország uniós csatlakozásával már 2004 májusában megszűnt. További károkozó magatartásként utalt arra, hogy fellebbezését a lefoglalt műszaki cikkek vonatkozásában nem bírálta el és a megismételt eljárásban is jogellenesen döntött a lefoglalt dolgok elkobzásáról. A III. rendű alperes károkozása kapcsán arra hivatkozott, hogy nem gondoskodott megfelelően a lefoglalt ingók biztonságos őrzéséről, melynek következtében a kiadás időpontjában a műszaki cikkek egy része hiányzott, és a megmaradtak is részben sérültek voltak. Bírósági jogkörben okozott kárról akkor lehet szó, ha az az igazságszolgáltatás gyakorlásával, tehát a bíróság feladatainak teljesítése körében megvalósult tevékenységgel vagy mulasztással okozati összefüggésben keletkezett. Az ilyen kár megtérítését igénylő félnek a Ptk.
- §
(3)bekezdésének utaló szabálya folytán azt kell – az általános rendelkezéseknek megfelelően – bizonyítania, hogy a bíróság jogellenes tevékenységével vagy mulasztásával okozati összefüggésben kára keletkezett (Ptk. 339. §
(1)bekezdés), továbbá fennállnak a Ptk. 349. §
(1)bekezdésében rögzített speciális feltételek. Ugyanezen feltételek fennállta szükséges a közigazgatási jogkörben, vagyis a közhatalom gyakorlása során okozott károk megtérítéséhez is, amilyennek jelen esetben a III. rendű alperes eljárása minősül. Fontos leszögezni ugyanakkor, hogy a jogalkalmazó szervek felelősségét csak kirívóan súlyos jogalkalmazási, jogértelmezési tévedés alapozhatja meg (eBDT
- 1817.), illetve általában nem lehet kártérítési felelősség jogalapja jogszabály által megengedett mérlegelés eredményeként hozott határozat. Utóbbi esetében csak akkor érvényesíthet a fél kártérítési igényt, ha megállapítható, hogy a határozat felróható módon eszközölt, kirívóan okszerűtlen mérlegelés eredménye (KGD
- számú jogeset). A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) EBH
- számon közzétett elvi határozatában megfogalmazta azt is, hogy a Ptk.
- §
(1)bekezdésében, valamint 349. §
(1)és
(3)bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezések alapján bíróság kártérítési felelősségének megállapítására téves jogalkalmazás általában nem szolgálhat alapul. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a jogszabály rendelkezése teljesen és nyilvánvalóan egyértelmű, a ténymegállapítás és döntés pedig nem mérlegelés eredménye. A most kifejtettek szerint mind az I., mind a III. rendű alperessel szembeni kártérítési igény megalapozottságához a felperesnek – túl a speciális Ptk. 349. § szerinti előfeltételeken – bizonyítania kellett, hogy az alperesek jogellenes tevékenységével vagy mulasztásával okozati összefüggésben kára keletkezett. Az alperesek – mindezeket követően – a felróhatóság hiányának igazolásával mentesülhetnek a felelősség alól. A Ptk. 339. §
(1)bekezdése egyértelművé teszi, hogy a kár szükségképpeni eleme a kártérítési felelősség megállapításának. Ha nincs kár, akkor kártérítési felelősségről sem beszélhetünk, függetlenül attól, hogy a kérdéses magatartás társadalmilag elítélendő, vagy jogellenes volt-e. Kár bekövetkeztének hiányában tehát fogalmilag kizárt a kártérítés, függetlenül a kártérítés egyéb elemeinek fennálltától (hasonlóan: Kúria Pfv.IV.20.658/2011/6.). Az ún. teljes kártérítési elvből következően a kártérítés mértéke a kár nagyságához igazodik. Így kár lehet a ténylegesen felmerült kár (damnum emergens), az elmaradt haszon (lucrum cessans), valamint a kár elhárítása, enyhítése körében esetlegesen felmerült költségek. A felperes által érvényesített követelés tartalma szerint a tényleges kár körébe tartozik. Mivel a kár a károsult vagyonában beállott értékcsökkenés formájában megmutatkozó vagyoni hátrány (hasonlóan: Fővárosi Ítélőtábla Pf.I.20.385/2007/6. számú döntés), az eljárás során vizsgálni kellett, hogy a lefoglalt műszaki cikkekben kétségtelenül bekövetkezett – avultságból és hiányból eredő – kár ténylegesen a felperes vagyonában következett-e be, valójában ő-e a károsult. E kérdés megválaszolása szempontjából annak van döntő szerepe, hogy a műszaki cikkek a lefoglaláskor kinek a vagyonába tartoztak, kinek a tulajdonát képezték. Annak bizonyítása, hogy az érintett ingók felperesi tulajdonban álltak, a felperest terhelte a Ptk. 164. §
(1)bekezdése értelmében, melynek azonban nem tudott kétséget kizáró módon eleget tenni. Állításának ellentmondanak az okirati bizonyítékok is. Nem tudott elfogadható magyarázatot adni a felperes arra, hogy amennyiben a műszaki cikkek – jelen perbeli hivatkozásának megfelelően – már a lefoglaláskor az ő tulajdonába tartoztak, akkor az egységes vámáru-nyilatkozatban, valamint a műszaki cikkekről kiállított számlákon miért más személy került tulajdonosként feltüntetésre. Iratellenesen állította azt is, hogy a nyomozati szakban egyértelműen nyilatkozott volna tulajdonjogának fennálltáról. Valójában a nyomozati eljárás során tett folytatólagos vallomásaiban egyetlen alkalommal sem állította határozottan, egyértelműen, hogy ő a tulajdonos. Ilyen tartalmú nyilatkozatot első ízben a lefoglalást követően több mint 7 évvel,
- március 10-én tett a (város neve)-i Városi Bíróság 3.B..../
- számú büntetőeljárásában az utolsó szó jogán. A nyomozati eljárásban általa előadottakból csupán közvetítői szerepére lehetett következtetni. Így saját – az eljárás késői szakában tett – előadásán kívül nem volt olyan bizonyíték, amelyből tulajdonjoga kétséget kizáróan megállapítható lett volna, az okirati bizonyítékok ugyanakkor a kifejtettek szerint cáfolták annak fennálltát. Arra sem lehetett a peradatokból következtetni, hogy a tulajdonjogot bármilyen jogcímen (Ptk. XI. fejezet) megszerezte volna. Nincs adat arra sem, hogy a felperes bizományosnak minősült volna. A Ptk.
- §-a értelmében bizományi szerződés alapján a bizományos díjazás ellenében köteles a megbízó javára a saját nevében adásvételi szerződést kötni. Ha a felperes bizományosként járt volna el, a számlákon vevőként őt kellett volna feltüntetni és saját nevében kellett volna kérnie a vámkezelést is. Ennek hiányában bizományoskénti eljárása sem igazolható. A kifejtettekből következően a felperes nem bizonyította az eljárás során, hogy a kár az ő vagyonában következett be, ezért irányában az alperesek kártérítési felelőssége kizárt, a Ptk.
- §
(1)bekezdése szerinti konjunktív általános kártérítési feltételek hiányosak. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy az alperesekkel szemben a kártérítési igény egyébként is alaptalan. Egységes ugyanis a bírói gyakorlat atekintetben, hogy bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti perekben a bíróság kártérítési felelőssége önmagában a jogerős döntés (téves) tartalmára még nyilvánvaló és kirívó jogalkalmazás és jogértelmezési hiba esetén nem alapítható (hasonlóan: Győri Ítélőtábla Pf.V.20.212/2014/8.). Nem alapozzák meg ezért az I. rendű alperes kártérítési felelősségét a lefoglalt műszaki cikkek állami tulajdonba kerülését, illetve elkobzását megállapító bírósági ítéletek még akkor sem, ha ezek utóbb tévesnek minősültek, különös tekintettel a felperesnek az eljárás során tett ellentmondó nyilatkozataira. Osztja az ítélőtábla az elsőfokú bíróság álláspontját atekintetben is, hogy a III. rendű alperes eljárása kapcsán az eltulajdonított ingóságok esetében hiányzik a felróhatóság, míg a műszaki cikkek avultságát eredményező időmúlásért nyilvánvalóan nem tehető felelőssé, hiszen arra ráhatása nem volt. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a III. rendű alperes jogi képviseletével összefüggésben a másodfokú eljárásban felmerült költségeit megtéríteni, amelyet az ítélőtábla a kifejtett jogtanácsosi tevékenységgel arányban állóan, a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja alapján állapított meg. Ugyancsak meg kell fizetnie az eljárás tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán előzetesen le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket – külön felhívásra – az államnak a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)és 15. §
(1)bekezdéseinek megfelelően. S z e g e d,
- év február hó
- napján Dr. Kiss Gabriella s.k.. Bálind Attila s.k. . Bánfalvi-Bottyán Csilla s.k. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró