Pf.20844/2015/7 – Szegedi Ítélőtábla

(1)számú beadványában terjesztett elő felszámolás iránti kérelmet az adóssal szemben. Az eljárásban az alperes

1. március
2. napján kelt
3. számú végzésével megállapította az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását, egyúttal kijelölte a felszámolót. A végzés
4. április
5. napján emelkedett jogerőre, melynek közzétételéről a bíróság nem intézkedett, mivel az adós a bírósághoz április
6. napján érkezett beadványában bejelentette, hogy tartozását kiegyenlítette. Ezt követően az alperes – április 26-i
7. sorszámú végzésével – felhívta a hitelezőt, közölje, hogy az adós teljesítésére tekintettel felszámolási kérelmét mennyiben tartja fenn. Május 8-án benyújtott válaszában a hitelező előadta, hogy a teljesítés a tartozás teljes összegét nem fedezi. A bíróság erre tekintettel május 17-én felhívta az adóst annak bejelentésére, hogy tartozását a hitelező felé megfizette-e, illetőleg fizetési kötelezettségének milyen összegben tett eleget. Az adós a felhívásra nem nyilatkozott. Időközben a (cég 3)
8. március
9. napján érkezett kérelmére 5.Fpk.05-2006-

(2). számon ugyancsak felszámolási eljárás indult az adóssal szemben, melyben az alperes

1. május
2. napján kelt és június
3. napján jogerőre emelkedett
4. számú végzésével megállapította a gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolását, egyúttal kijelölte a felszámolót, valamint
5. június
6. napján intézkedett a felszámolási eljárás megindításának a Cégközlönyben történő közzétételéről. Erre a
7. július 13-i számban került sor. A felszámolás tényét a cégjegyzékben is feltüntették
8. július 18-án. A ... Megyei Bíróság
9. június
10. napján kelt 5.Fpk.05-2006-

(1)/9. számú végzésével a korábban indult eljárást megszüntette. Indokolása szerint a bíróság ugyanezen tanácsa előtt folyamatban lévő 5.Fpk.05-2006-

(2). számú eljárásban ugyanezen adós fizetésképtelenségét

1. június
2. napjával már jogerősen megállapította, az adóssal szemben pedig egyidejűleg két felszámolási eljárás nem lehet folyamatban, ezért a Pp.
3. § a) pontja alapján az eljárás megszüntetésének van helye. Tájékoztatta a hitelezőt, hogy hitelezői igényét a másik eljárásban kirendelt felszámolónál jelentheti be, továbbá hogy jelen eljárásban a felszámolás közzétételére nem kerül sor. A végzés indokolása ellen az adós
4. július
5. napján terjesztett elő fellebbezést. A másodfokú eljárásban a (város neve)-i Ítélőtábla
6. július
7. napján kelt Fpkf.IV.30.616/2006/
8. számú végzésével az elsőfokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte és ugyanezt a bíróságot utasította, intézkedjen a
9. március
10. napján meghozott és április 19-én jogerőre emelkedett 5.Fpk.052006-

(1)/

1. számú végzéssel elrendelt felszámolási eljárás közzététele iránt. Határozatának indokolásában megállapította, a felszámolást elrendelő végzés
2. április 19-én emelkedett jogerőre, a más hitelező kérelmére indult 5.Fpk.05-2006-

(2). számú eljárásban született, ugyancsak az adós fizetésképtelenségét megállapító végzés viszont csupán ezt követően, 2006. június 12-én lett jogerős, ezért jelen ügyben az eljárás megszüntetésének nem volt helye. Kifejtette, a helyes eljárás az lett volna, ha a megyei bíróság az adós ellen indított felszámolási eljárások egyesítését rendelte volna el, vagy az 5.Fpk.05-2006-

(2). számú eljárást szüntette volna meg, és jelen eljárásban intézkedett volna a jogerős elrendelő végzés alapján a közlemény Cégközlönyben történő közzétételéről. Az iratok visszaérkezése után az alperes

1. augusztus 7-én értesítette a feleket, hogy
2. számú végzése
3. április
4. napján jogerőre emelkedett és ugyanezen a napon intézkedett a felszámolás megindításának közzétételéről. Az erről szóló közlemény a Cégközlöny
5. augusztus 23-i számában jelent meg. Az 5.Fpk.05-2006-

(1)/9. számú végzés elleni fellebbezés kapcsán folyamatban volt másodfokú eljárás tartama alatt az adós az 5.Fpk.05-2006-

(2). számú eljárásban az alpereshez

1. június
2. napján érkezett beadványában a fizetési haladékra biztosított 30 napos határidő, valamint a felszámolást elrendelő
3. számú végzés elleni fellebbezésre nyitva álló 15 napos határidő elmulasztása miatt igazolási kérelmet, egyben az elrendelő végzéssel szemben fellebbezést terjesztett elő. Hivatkozott arra, hogy a hitelező felé fennálló tartozását kiegyenlítette. Az alperes
4. július 4-én kelt
5. számú végzésével az igazolási kérelemnek helyt adott,
6. sorszámú elrendelő végzését hatályon kívül helyezte és a felszámolási eljárást soron kívül megszüntette. Miután fellebbezési jogáról mind a hitelező, mind az adós lemondott, a végzés
7. július
8. napján jogerőre emelkedett. Az alperes ugyanezen a napon intézkedett olyan tartalmú közlemény közzététele iránt, miszerint a felszámolást elrendelő végzést a bíróság hatályon kívül helyezte és a felszámolási eljárást soron kívül megszüntette. A közlemény
9. július 20-án jelent meg a Cégközlönyben, majd 25-én tüntették fel a törlést a cégjegyzékben. A felperes jogelődje, a (cég 4)
10. augusztus
11. napján kötött írásban építőanyag szállítási szerződést az adóssal, melynek alapján
12. augusztusa és októbere között 10.442.238,- Ft értékben szállított betont a részére. A számlákon megjelölt ellenértéket az adós nem fizette meg, ezért jogelőd hitelezői igényét az alperes előtt 5.Fpk.05-2006-

(1)számon folyamatban volt felszámolási eljárásban bejelentette, azt a felszámoló nyilvántartásba vette és „a” kategóriába sorolta. A felszámolási eljárás a 2015. január 15. napján jogerőre emelkedett Fpk.05-2006-

(1)/

1. számú végzésével jogerősen befejeződött, az adós jogutód nélkül megszűnt. A felperes követelése a felszámolási eljárásban nem térült meg. A felperesi jogelőd a követelést
2. december 1-jén kelt szerződéssel a felperesre engedményezte. A felperes keresetében 10.442.238,- Ft és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint az alperes bírósági jogkörben eljárva okozta a megtéríteni igényelt kárt. Ezt a magatartást abban látta megvalósulni, hogy az 5.Fpk.05-2006-

(1)számú felszámolási eljárásban a végzés közzétételének elmulasztásával súlyos jogszabálysértést valósított meg. Ez a mulasztás volt az oka annak, hogy a felperes a szállítások időpontjában nem tudott a vevő fizetésképtelenségének megállapításáról. Hangsúlyozta, ennek ismeretében nem szállította volna le a számlákkal igazolt értékű építőanyagot. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kifejtette, a bírósági jogkörben okozott kár megtérítéséhez szükséges feltételek nem állnak fenn, magatartása és a felperes kára között nincs okozati összefüggés. Hivatkozása szerint önmagában az a körülmény, hogy a bíróság határozata utóbb tévesnek bizonyult, nem elégséges a felelősség megállapításához. Ekörben lényegesnek tartotta, hogy a felszámolás elrendelésének időpontjában irányadó bírói gyakorlat szerint helye lehetett az eljárás megszüntetésének a párhuzamosan folyó felszámolási eljárásra tekintettel. Kiemelte továbbá, a Cstv. 28. §

(1)bekezdése a felszámolási eljárás haladéktalan közzétételét az elrendelés időpontjában nem írta elő, e jogszabályi rendelkezést csak a

1. július
2. napját követően megindult felszámolási eljárásokban kellett a bíróságoknak alkalmazni. Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen járt el akkor, amikor a (cég 1) felszámolását elrendelő 5.Fpk.05-2006-

(1)/

1. számú végzését, amely
2. április
3. napján jogerőre emelkedett, csak
4. augusztus
5. napján tette közzé a Cégközlönyben. Ezzel hozzájárult ahhoz, hogy a felperes a (cég 1)-el szemben a felszámolás kezdő időpontja után keletkezett 10.442.238,- Ft összegű követelését a felszámolási eljárásban hitelezőként kényszerüljön érvényesíteni. Határozatának indokolása szerint az alperes felróható magatartása és a felperesi jogelőd számlái kiegyenlítésének elmaradása között okozati összefüggés áll fenn, hiszen a (város neve)-i Ítélőtábla Fpkf.IV. 30.616/2006/
6. számú határozata, valamint az ügy egyéb iratai alapján megállapítható, hogy az alperes a felszámolás közzétételével késlekedett. Tényként rögzítette, hogy a felperes hitelezői igényét a felszámolási eljárásban bejelentette, azt a felszámoló visszaigazolta és „a” kategóriába sorolta be, hivatkozással arra, hogy a felperes jogelődje által kiállított számlák a felszámolási eljárás kezdő időpontja után kerültek kiállításra. Rámutatott, a 26/
7. (V. 18.) IM rendelet
8. §-a módosította a bírósági ügyvitelről szóló 14/
9. (VIII. 1.) IM rendelet 63/A. §-át, ennek értelmében ha a felszámolási eljárásban az adós felszámolását elrendelő végzés jogerőre emelkedett, a bíróság haladéktalanul intézkedik a végzés Cégközlönyben történő közzététele iránt, amely rendelkezést a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell. Erre figyelemmel – álláspontja szerint – az alperes nem azzal valósított meg felróható magatartást, hogy tévesen értelmezte a jogszabályokat, amelyet a másodfokú bíróság korrigált, hanem azzal, hogy a jogerős végzés közzétételével hónapokig késlekedett: a
10. április
11. napján jogerősen elrendelt felszámolás közzétételére csak
12. augusztus 23-án került sor. Ugyanakkor úgy ítélte meg, hogy az alperes magatartása és a felperes ért vagyoni kár között közvetlen okozati összefüggés nincs. Az alperes felróható magatartása csupán azzal áll oksági kapcsolatban, hogy a felperest abban a tudatban tartotta a közzététel elmulasztásával, hogy a leszállított áruk ellenértékét jogszerűen követelheti és nem kényszerül azt a felszámolásban érvényesíteni. A közbenső ítélettel szemben mindkét fél fellebbezéssel élt. A felperes fellebbezésében a közbenső ítélet indokolásának részbeni megváltoztatását és a közvetlen okozati összefüggés hiányára utaló rész mellőzését kérte annak megállapításával, hogy az őt ért kár és az alperes magatartása között közvetlen okozati összefüggés áll fenn. Véleménye szerint az okozatosság abban nyilvánul meg, hogy az alperes jogszabálysértést követett el a felszámolás jogerős elrendelése közzétételének elmulasztásával, ugyanakkor ha e kötelezettségének eleget tesz, a felperes kellő körültekintetés mellett az adóssal gazdasági kapcsolatot nem alakított volna ki, így arra sem kényszerült volna, hogy követelését felszámolási eljárásban érvényesítse. Kárenyhítési kötelezettségének teljesítéseként kérte értékelni, hogy követelését hitelezői igényként bejelentette. Rámutatott továbbá, a közbenső ítélet egyebekben is pontatlan, hiszen az adós gazdasági társaság felszámolása a
13. január
14. napján jogerőre emelkedett végzéssel befejeződött, a felperes hitelezői igénye viszont még részben sem nyert kielégítést. Az alperes fellebbezésében a közbenső ítélet megváltoztatását és a kereset teljes elutasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság döntése meghozatalánál nem vette figyelembe, hogy az adós
15. április
16. napján bejelentette a tartozás megfizetését, ezért ekkortól a bíróságnak lehetősége volt vizsgálni ennek tényleges megtörténtét. Időközben viszont az adós ellen másik felszámolási eljárás is indult, amelyben a társaság fizetésképtelenségét megállapította ugyanezen bíróság, és erre tekintettel szüntette meg a korábban indult felszámolási eljárást. Az ekkor irányadó bírói gyakorlat szerint a felszámolási eljárás megszüntetésére a Cégközlönyben való közzétételig volt lehetőség, ezért a bíróságnak lehetősége, egyben kötelezettsége volt vizsgálni az adósi fizetés tényét, csak ezt követően kellett intézkednie a közzétételről. Mivel viszont más eljárásban a fizetésképtelenség megállapítást nyert, a jelen jogvita alapját képező felszámolásban erre már nem kerülhetett sor, hiszen egyszerre két eljárást nem lehetett közzétenni. A per alapjául szolgáló felszámolás közzétételére a (város neve)-i Ítélőtábla hatályon kívül helyező végzése folytán került sor, melyben visszamenőleges időponttal utasította az alperest a
17. számú végzéssel elrendelt felszámolás közzétételére. Azonban hangsúlyozta, önmagában az esetleges téves jogalkalmazás sem szolgálhatna alapul a felelősség megállapításához, hiszen csak a kirívóan súlyos jogértelmezési, jogalkalmazási, tévedés vezethet a bíróság kártérítési felelősségének megállapításához. Az, hogy a ... Megyei Bíróság elsőfokú határozata utóbb tévesnek bizonyult, nem elégséges ehhez. Kérte figyelembe venni, hogy az 5.Fpk.05-2006-

(2). számú eljárásban

1. július 18-iki kezdőnappal az adóssal szembeni felszámolási eljárás megindulása bejegyzésre került a cégnyilvántartásba, amely tényről a felperes is értesülhetett volna. Kiemelte továbbá, az alperes az érintett fizetésképtelenséget megállapító végzést nyilvánvalóan nem tehette közzé, hiszen
2. június 1-jén ezt az eljárást megszüntette. Véleménye szerint ugyanakkor nem állapítható meg, hogy az alperes hónapokig késlekedett volna a felszámolást elrendelő végzés közzétételével, mivel közzétételi kötelezettsége valójában csak a (város neve)-i Ítélőtábla döntésével keletkezett. Fellebbezésének kiegészítésében állította, a felperes keresete idő előtti, figyelemmel arra, hogy akár teljes kára megtérülhet a felszámolási eljárásban. További hivatkozása szerint a közbenső ítélet nem felel meg a Pp.
3. §

(3)bekezdésében írtaknak, mivel kár bekövetkeztének hiányában közbenső ítélet sem hozható. Egyebekben hangsúlyozta, még az alperesi kártérítési felelősség fennállása esetén is kármegosztásnak lenne helye, tekintettel arra, hogy felelőssége nem kizárólagos, a kár bekövetkeztében vizsgálni kell a felperesi közrehatást is. A felperes fellebbezése alaptalan, az alperes fellebbezése megalapozott. A kárigény jogalapjának vizsgálatánál elsődlegesen fontos kiemelni, alaptalan az az alperesi fellebbezési hivatkozás, hogy a felperes keresete idő előtti. Etekinetben lényeges, hogy a felperes kára közvetlenül az okból keletkezett, hogy szerződéses partnere a köztük létrejött szerződést megszegte. Az alperessel szembeni, szerződésen kívüli károkozásra alapított igény – bekövetkezett kár hiányában – addig idő előtti, amíg a felperes szerződéses partnerével szemben követelése érvényesítését meg nem kísérelte. Amennyiben az adós ellen folyamatban lévő felszámolási eljárásban követelése igazoltan nem térül meg, a szerződésen kívüli károkozóval szembeni igényérvényesítés már nem tekinthető idő előttinek (hasonlóan: Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.531/2003/2.). Így lehetséges, hogy a perbeli keresetindítás időpontjában követelése még idő előtti volt, azonban az ítélethozatalra ez már semmikképpen sem igaz. Azzal, hogy a jogerősen befejezett felszámolási eljárásban a felperesi hitelezőnek megtérülése nem volt, megfelelően igazolta a követelés szerződéses féltől való behajthatatlanságát, ezzel megnyílt a lehetősége, hogy kárigényét – ha az egyéb feltételek fennálltát is igazolja – a szerződésen kívüli károkozóval szemben érvényesítse. Bírósági jogkörben okozott kárról akkor lehet szó, ha az az igazságszolgáltatás gyakorlásával, tehát a bíróság feladatainak teljesítése körében megvalósult tevékenységgel vagy mulasztással okozati összefüggésben keletkezett. Az ilyen kár megtérítését igénylő félnek a Ptk. 349. §

(3)bekezdésének utaló szabálya folytán azt kell – az általános rendelkezéseknek megfelelően – bizonyítania, hogy a bíróság jogellenes tevékenységével vagy mulasztásával okozati összefüggésben kára keletkezett (Ptk. 339. §

(1)bekezdés), továbbá fennállnak a Ptk. 349. §

(1)bekezdésében rögzített speciális feltételek is (BH

1. 403.számú jogeset). Fontos leszögezni ugyanakkor, hogy a jogalkalmazó szervek felelősségét csak kirívóan súlyos jogalkalmazási, jogértelmezési tévedés alapozhatja meg (eBDT
2. 1817., BH
4. számú döntések), illetve általában nem lehet kártérítési felelősség jogalapja a jogszabály által megengedett mérlegelés eredményeként hozott határozat. Utóbbi esetben csak akkor érvényesíthet a fél kártérítési igényt, ha megállapítható, hogy a határozat felróható módon eszközölt, kirívóan okszerűtlen mérlegelés eredménye (KGD
6. számú döntés). A Legfelsőbb Bíróság (Kúria) EBH 2001.
7. számú közzétett elvi határozatában pedig megfogalmazta, hogy a Ptk.
8. §

(1)bekezdésében és 349. §

(1)és

(3)bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezések alapján a bíróság kártérítési felelősségének megállapítására a téves jogalkalmazás általában nem szolgálhat alapul. Erre csak akkor kerülhet sor, ha a jogszabály rendelkezése teljesen és nyilvánvalóan egyértelmű, a ténymegállapítás és a döntés pedig nem mérlegelés eredménye. A fentiekből kitűnően az elsőfokú bíróság helytállóan utalt arra, hogy önmagában egy utólag tévesnek bizonyult bírósági döntés az alperes kártérítési felelősségét nem alapozza meg. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet (BÜSZ) 63/A. §-ának

(1)bekezdését módosította a 26/

1. (V. 18.) IM rendelet
2. §-a, amely a korábbi szabályozástól eltérően előírta a felszámolást elrendelő végzés közzétételéről való haladéktalan intézkedést. A módosítás – az elsőfokú bíróság által rögzítettől eltérően –
3. május
4. napjától volt hatályban, és a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kellett. Ebből következően az alperesnek a
5. május 26-át megelőző időszakban nem volt a jogszabályban egyértelműen előírt haladéktalan közzétételi kötelezettsége. A felszámolási iratokból egyértelműen megállapítható ugyanakkor, hogy az 5.Fpk.05-2006-

(1)számú felszámolási eljárásban a felszámolást elrendelő

1. számú végzés
2. április
3. napján jogerőre emelkedett. A jogerő tényleges megállapítása viszont értelemszerűen csak a jogerő utánra eshet, hiszen a fellebbezési határidőt és az azt követő rövidebb időszakot ennek megállapíthatóságához az esetlegesen postán feladásra kerülő fellebbezések (Pp.
4. §

(4)bekezdés, 234. §

(1)-

(2)bekezdés) miatt be kell várni. Így valójában ekkortól állhatott be az alperes közzétételi kötelezettsége, amihez azonban haladéktalan intézkedési kötelezettség – akkor még – a fentiek szerint nem társult. Tekintettel viszont arra, hogy 2006. június 21-én meghozott 9. számú végzésével a felszámolási eljárást megszüntette, ezt követően saját végzéséhez már kötve volt (Pp. 227. §

(1)bekezdés), vagyis az iratoknak a másodfokú bíróságról való visszaérkezéséig nem tehette közzé az érintett határozatot. A közzétételi kötelezettség elmulasztása szempontjából tehát nem a

1. április
2. -
3. augusztus
4. közötti időtartam vehető figyelembe, hanem csupán az április 19-ét követő nagyjából
5. naptól a június 2-ig terjedő időszak, figyelembe véve a postai kézbesítések szokásos időtartamát. Ezen belül ugyanakkor – a felszámolási iratokból egyértelműen megállapíthatóan – az alperes vizsgálta az adós április
6. napján érkezett bejelentésének valóságtartalmát, mely szerint tartozását kiegyenlítette. Erre figyelemmel sem tekinthető a közzététel elmulasztása kirívóan jogszabálysértőnek. Önmagában pedig az a körülmény, hogy a június 21-i keltű
7. számú eljárást megszüntető végzés utóbb tévesnek bizonyult, a korábban kifejtettek szerint nem alapozza meg az alperes kártérítési felelősségét. Összegezve megállapítható, hogy az adott időszakban hatályos, a közzétételi kötelezettség teljesítésének határidejét tekintve nem egyértelmű irányadó jogszabály alapján az alperes mulasztásával kirívóan súlyos jogsértést nem valósított meg. Lényeges az is, hogy
8. június 21én, amikor az adott eljárást megszüntető végzését meghozta, az adóssal szemben már másik felszámolási eljárás folyamatban volt, amely ha az az érintett felek nyilatkozatai alapján nem kerül megszüntetésre, visszavonásra, a felperes jelen eljárásbeli kárigénye fel sem merülhetett volna. Megjegyzi az ítélőtábla, a felperes kárának alapjául szolgáló szerződéskötésre nem az első-, hanem a másodfokú eljárás időtartama alatt került sor. A kifejtettekre tekintettel tévesen állapította meg az elsőfokú bíróság közbenső ítéletében – tartalma szerint – az alperes kártérítési felelőssége jogalapjának fennálltát, ezért az ítélőtábla azt a Pp.
9. §

(2)bekezdése alapján megváltoztatta és a felperes keresetét teljes egészében elutasította. A pervesztes felperest a Pp. 78. §

(1)bekezdésének alkalmazásával kötelezte az alperesi képviselő első- és másodfokú tárgyaláson való megjelenésével felmerült eljárási költségeinek megfizetésére, valamint az eljárás tárgyi illetékfeljegyzési joga folytán feljegyzett 626.500,- Ft elsőfokú, valamint az alperesi fellebbezés kapcsán 48.000,- Ft (Itv. 39. §

(3)bekezdés c) pontja) és a felperesi fellebbezés kapcsán további 8.000,- Ft (Itv.

1. § ) fellebbezési eljárási illeték megfizetésére a 6/
2. (VI. 26.) IM rendelet
3. §

(2)és 15. §

(1)bekezdései alapján. S z e g e d,

1. január hó
2. napján Dr. Kiss Gabriella sk. . Bálind Attila sk. . Bánfalvi-Bottyán Csilla sk. a tanács elnöke előadó bíró táblabíró