Pf.20949/2015/6 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 7.Pf.20.949/2015/

1. A Fővárosi Ítélőtábla az Erdős Ügyvédi Iroda (fél címe 2, ügyintéző: dr. Erdős György ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Dudás Gábor ügyvéd (fél címe 1) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a Honvédelmi Minisztérium (fél címe 3, ügyintéző: dr. Majoros Melinda jogtanácsos) által képviselt II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
2. június
3. napján kelt 34.P.24.304/2011/
4. számú ítélete ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy - 15 napon belül - fizessen meg az I. rendű alperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint plusz áfa összegű, míg a II. rendű alperesnek 100.000 (Egyszázezer) forint fellebbezési eljárási költséget. A le nem rótt 1.273.200 (Egymillió-kettőszázhetvenháromezer-kettőszáz) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperest
6. március 23-án invazív kardiológiai vizsgálat elvégzése céljából vették fel az ... kardiológiai osztályára, szívtáji panaszok és az elvégzett ergonometriai vizsgálat pozitív eredménye miatt. Az elvégzett vizsgálatokat követően a szívsebészeti konzílium sürgető bypass műtét elvégzését javasolta, amelyet a felperesen a szív és érsebészeti osztályon március 30-án elvégeztek. Az ellenőrző vizsgálatok a műtét utáni állapotnak megfelelő eredményt hoztak. A felperest
7. április 6án kielégítő általános állapotban, elsődlegesen gyógyuló sebbekkel a ... Kórházba helyezték át. Szegycsont sebe gennyesedett, váladékozása fokozódott, ezért
8. április 16-án a műtétet végző intézménybe helyezték vissza szegycsont instabilitás és sebszétválás miatt. Az elváltozás kiterjedtségének CT vizsgálattal történt tisztázását követően a sebet altatásban április 17-én feltárták. A későbbiekben a szegycsont ismételt, a korábbinál mérsékeltebb gyengeségét észlelték, a sebvonal középmagasságában serosus váladékozás indult csökkenő jelleggel, egyebekben a felperes általános állapota fokozatosan javult. Halasztott varratszedéssel konzervatív kezelés mellett döntöttek, a felperest otthonába bocsátották azzal, hogy az osztályon mindennap jelentkeznie kellett sebkezelés és kötéscsere céljából. A
9. május 3-án elvégzett kontrollvizsgálat során a varratokat eltávolították, a felperes sebe békés, gyulladásos reakció nélküli volt. A felperes
10. május 5-én került ismételten felvételre sebgyógyulási zavar miatti megfigyelés, ellenőrző vizsgálatok elvégzése céljából. A másnap elvégzett CT vizsgálat során rögzítették, hogy a korábbi felvételhez képest regresszió volt látható, a jobb oldali mellhártyai folyadékmennyiség csökkent, a szegycsont több darabra tört, környezetében a főverőértől a rekeszig terjedő vérgyülem ábrázolódott. Az antibiotikus kezelést szájon át folytatták, majd május 9-én a felperest otthonába bocsátották. A felperes ezt követően különböző egészségügyi intézményekben kardiológiai, sebészeti, mellkassebészeti, ideggyógyászati vizsgálatokon vett részt. Az ... Kft.-nél
11. január 4-én elvégzett mellkasi CT vizsgálat során a szegycsonton műtét utáni állapotnak megfelelő képet észleltek, a szegycsont megnyitás helye végig ábrázolódott, csontosodás nem volt felismerhető, a bal oldali szegycsont rész alsó harmada gyakorlatilag felszívódott, ezen a területen három darab 3-4 cm hosszú sebészi drain cső volt felismerhető. A felperes ezt követően is több alkalommal járt pulmonológiai, kardiológiai, illetőleg ideggyógyászati vizsgálaton. A felperes szervezetéből a három darab drain cső azóta sem került eltávolításra. Megállapítható, hogy az alapprobléma az összetöredezett és elhalt szegycsont darabkák által kialakult és hosszan fenntartott sipoly, a később bekerült kis méretű drain csövek a letokolt, elhalt csontdarabkák mellett részoki szerepet játszanak a krónikus, időnként belobbanó gennyes, váladékozó sipoly fenntartásában, részoki szerepük valószínűsíthető a felperes helyi és általános pszichés panaszaiban. A felperes végleges keresetében egyetemlegesen kérte kötelezni az I-II. rendű alpereseket 15.000.000 forint nem vagyoni kára és járulékai, valamint keresetveszteség címén
12. április
13. napjától a jövőre nézve véghatáridő nélkül havi 16.244 forint járadék, háztartási kisegítő címén havi 20.000 forint járadék, közlekedési kisegítő címén ugyancsak havi 20.000 forint járadék és gyógyszerköltség címén szintén 20.000 forint havi járadék és járulékai megfizetésére. Álláspontja szerint az alperesi jogelőd részéről szakmai szabályszegésnek tekinthető, hogy annak ellenére nem távolította el az elhalt csontrészeket, hogy észlelte a szegycsont egy részének elhalását, a sebgennyesedést pedig nem bakteriális fertőzéssel, hanem sebgyógyulási zavarral magyarázta. Felrótta az alperesi jogelődnek a drainek visszahagyását, amelyek miatt a felperes mellkasi sebe nem tud begyógyulni, és amelyek eltávolítása a kockázathaszon elve alapján kizárt. Az ellátó intézmény jogutódjaiként az I-II. rendű alpereseket jelölte meg. Az I-II. rendű alperesek elévülési kifogására tekintettel előadta, hogy a felperes kezelése az alperesi jogelőd gyógyintézetben
14. május 9-én fejeződött be, ekkor kezdődött az igényérvényesítési határidő. Az elévülés azonban
15. január 4-éig nyugodott, ugyanis csak az ... Kft. CT vizsgálatából szerzett tudomást arról, hogy a sebészeti drainek a szervezetében találhatók, és ezt követően
16. június 18-án az igazságügyi magánszakvélemény kézhezvételekor jutott a felperes tudomására, hogy a szegycsonttal kapcsolatos probléma befolyásolja az állapotát, illetőleg gyógyulását, így a drainek bennhagyásával kapcsolatos jogellenes magatartás vonatkozásában az elévülés nyugvását
17. január 4-éig, a CT felvétel elkészültéig állította, míg a sebgyógyulási zavar kapcsán az elévülés nyugvásának időpontját
18. június 18-ában jelölte meg. Az I. rendű alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint nem jogutódja a perben érvényesített követelés szempontjából az ...nak. A drainek bennhagyásával kapcsolatos szabályszegésre alapított kereset kapcsán az elévülési kifogását nem tartotta fenn. Hivatkozása szerint azonban a sebgyógyulási zavarra alapított felperesi követelés elévült. Az elévülés nem nyugodott, ugyanis a sebgyógyulási zavar a műtétet követően folyamatosan fennállt, így az azzal kapcsolatos igény az elévülési időn belül,
19. május
20. napjáig lett volna érvényesíthető. A drainek bennhagyása kapcsán előadta, hogy azok a szakértői vélemény által alátámasztottan nem az alperesi jogelődnél folytatott kezelés során maradtak a felperes szervezetében, a felperes keresete ezért alaptalan. A II. rendű alperes érdemi ellenkérelme ugyancsak a kereset elutasítására irányult. Elsődlegesen vitatta jogutódi minőségét. Ezen túlmenően elévülési kifogást terjesztett elő mindkét, a felperes által megjelölt jogalap vonatkozásában, így a sebgyógyulási zavar és a bennhagyott drainekre alapított igény vonatkozásában is. Hivatkozása szerint az elévülés nyugvása legfeljebb az idegen test vonatkozásában állhat fenn a tudomásszerzés időpontjára tekintettel, amely azonban nem
21. január 4én, hanem
22. június 22-én következett be, ugyanis a ... Kórházban ekkor készített mellkas CT képeken már láthatók voltak a mellkasfalban bennhagyott drainek. Az ügy érdemében arra hivatkozott, hogy
23. október 5-éig nem kerülhetett be a jelenleg is a felperes szervezetében lévő három darab drain cső, így a drain csövek műtéti területen hagyásával kapcsolatban nem terheli mulasztás az ellátót. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az I. rendű alperesnek 339.582 forint, míg a II. rendű alperesnek 200.000 forint perköltséget. Rendelkezése szerint a le nem rótt 900.000 forint kereseti illetéket és az állam által előlegezett 335.414 forint szakértői díjat az állam viseli. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján úgy foglalt állást, hogy mind az I., mind a II. rendű alperes az ... jogutódjának minősül, ezért mindkettőjükkel szemben érdemben vizsgálta a keresetet. Utalt arra, hogy az I. rendű alperes a sebgyógyulási zavarral kapcsolatos elévülési kifogását tartotta fenn, a II. rendű alperes mindkét jogalap, így a sebgyógyulási zavar és a bennhagyott drainek vonatkozásában is hivatkozott a követelés elévülésére. Rögzítette, hogy a felek által sem vitatottan a felperesi igényérvényesítés kezdő időpontja az ellátó intézményben történt kezelés befejezése, azaz
24. május
25. napja volt. Ehhez képest az I. rendű alperessel szemben
26. szeptember 14-én, majd a II. rendű alperessel szemben
27. február 6-án előterjesztett kereset az elévülési időn túl került benyújtásra, ezért vizsgálta, hogy a felperes hivatkozásának megfelelően az elévülés az I. rendű alperes esetében a sebgyógyulási zavar vonatkozásában nyugodott-e. Álláspontja szerint az orvosi dokumentációból és a szakvéleményből is megállapítható, hogy a felperesnél észlelt sebgyógyulási zavar az alperesi jogelőd intézményében történt kezelést követően sem szűnt meg, az kisebb, átmeneti kihagyásokkal szinte folyamatosan fennállt. A felperes tudott a panaszairól, annak testi és lelki következményeivel tisztában volt, az pedig nem eredményezi az elévülés nyugvását, hogy nem mindvégig volt egyértelmű a sebgyógyulási zavar kiváltó oka. Tekintetbe véve azt is, hogy a kontroll vizsgálatok leletében leírásra került a szegycsonton észlelt csonthiány, illetve a szegycsont bal felének jelentős pusztulása. Az elsőfokú bíróság ezért úgy foglalt állást, hogy az elévülés nyugvása a gyógyulási zavarra alapított igény kapcsán nem állapítható meg, így érdemi bizonyítást nem folytatott le. A II. rendű alperes elévülési kifogása kapcsán megállapította, hogy a
28. január 4-ei CT felvétel elkészültéig a felperes hivatkozásának megfelelően a felperesi igényérvényesítés a drain csövek bennhagyásáról való tudomásszerzés időpontjáig nyugodott, és ezt követően a felperesnek egy év állt a rendelkezésére, hogy keresetét előterjessze. Ebben a határidőben a felperes csak az I. rendű alperessel szemben terjesztette elő követelését, a II. rendű alperessel szemben egy éven túl terjesztette elő a keresetét, így a II. rendű alperessel szemben a kereset ebben a tekintetben is elévült. Tekintetbe véve ugyanakkor, hogy az I. rendű alperes a drain csövek bennhagyása kapcsán elévülésre nem hivatkozott, az elsőfokú bíróság érdemben vizsgálta e kereseti kérelmet. A perben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény aggálymentes megállapításaira figyelemmel úgy foglalt állást, hogy az alperesi jogelőd által végzett két műtét után a felperes szervezetében nem maradt drain cső. Tekintetbe vette, hogy a szakértő a szóbeli meghallgatása során akként nyilatkozott, hogy a második műtét alkalmával behelyezett három cső nem egyforma átmérőjű volt, kettő egyforma, egy pedig vékonyabb, mint ami a felperes szervezetében van, tehát ez alapján is megállapítható, hogy a felperes szervezetében lévő drainek nem lehetnek azonosak a második műtét alkalmával behelyezett csövekkel. Kiemelte: a szakvélemény alapján nem igazolható, hogy a felperes testében a
29. január 4-ei CT vizsgálat során felismert drain csövek az alperesi jogelőd által végzett műtét során kerülhettek hátrahagyásra; a csövek bekerülésének ideje a
30. szeptember
31. és
32. június
33. közötti időszakra tehető, tekintetbe véve, hogy a
34. szeptember 5-ei CT alkalmas volt arra, hogy kimutassa a három rövid csövet a szív előtti területen, azonban a felvételen a három kis cső nem látszott, csak a hosszú öblítő drain, amely október 5-én eltávolításra került. Utalt arra is, hogy a CT képeken a felperes szervezetében jelenleg bennlévő csövek mindkét vége beazonosítható, ezért nem tételezhető fel az eredeti sipolyjáratba helyezett egy darab hosszú csőnek az összegyűrődése, és a műanyag cső darabokra töredezése is kizárt. Utalt arra is: a
35. június 22-ei időpontot az igazolja, hogy a ... Kórházban ekkor elkészített CT felvétel szakkonzulens által történő újraértékelése során volt megállapítható, hogy ekkor a három darab drain cső a felperes szervezetében már látszott, azonban a dokumentációban nem került leírásra. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a drain csövek bennhagyása kapcsán előterjesztett kereset vonatkozásában az I. rendű alperest nem terheli felelősség, ugyanis azok nem az alperesi jogelődnél történt ellátás során kerültek visszahagyásra, így az elsőfokú bíróság nem értékelte a szakvélemény azon megállapításait, amelyek a krónikus, időnként belobbanó, gennyesen váladékozó sipoly fenntartásában való részoki szerepre utaltak. Az elsőfokú bíróság a felperes radiológus szakértő kirendelésére irányuló bizonyítási indítványát szükségtelenként elutasította. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Elsődlegesen annak megváltoztatásával kérte, hogy a Fővárosi Ítélőtábla közbenső ítéletével állapítsa meg az I-II. rendű alperesek egyetemleges kártérítő felelősségét, másodlagos kérelme az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére irányult. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság ítélete téves és megalapozatlan, a sebgennyesedéssel okozati összefüggésben előterjesztett kárigény nem évült el. A mellüregben a sebészeti drain csövek visszahagyására vonatkozó elsőfokú ítélet sérti a Pp.
36. §-át, mert e tekintetben a felperes által indítványozott bizonyítás nélkül megalapozott ítéletet nem lehetett volna hozni, és a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt került a felperes abba a helyzetbe, hogy
37. január 4-éig nem tudta, mi az oka a nem javuló állapotának. A sebgyógyulási zavar kapcsán előadta, hogy annak megszüntetése érdekében a felperes több éven keresztül, több gyógyintézetben járt, mert mindvégig úgy vélte, hogy a sebgyógyulási zavart meg lehet szüntetni, a panaszok a kezelésekkel elmúlhatnak. Ebben az esetben amennyiben az alperes felróható magatartása fenn is áll, azzal okozati összefüggésben a gyógyulás okán a felperesnek nincs kára. A drain csövek visszahagyását diagnosztizáló
38. január 4-ei CT vizsgálat eredményét értékelő orvos tájékoztatta a felperest, hogy mindaddig, ameddig a drain csövek a szervezetében vannak, a sebgyógyulási zavar végérvényesen nem fog megszűnni, ezért állította a felperes, hogy a sebgyógyulási zavarral kapcsolatos kártérítési igénye ennek a vizsgálatnak az időpontjáig nyugodott. Fenntartott álláspontja szerint a drainek bennhagyása és a sebgyógyulási zavar nem választható el, ugyanis a
39. január 4-ei CT felvételig nem lehetett megállapítani a sebgyógyulási zavar és a váladékozás okát. Megalapozatlan és törvénysértő módon utasította el az elsőfokú bíróság a drainek visszahagyása kapcsán előterjesztett felperesi bizonyítási indítványt és megalapozatlanul fogadta el ítélkezése alapjául a perben kirendelt szakértő véleményét, ugyanis az orvosi dokumentációban nem szerepel, hogy az alperesi jogelődön kívül bármely gyógyintézet olyan invazív beavatkozást végzett, amelynél drain cső használata felmerült volna. Életszerűtlen, hogy amennyiben a felperes 2011-ben megtudta, hogy egészségi állapotának teljes megromlása a drainek bennhagyására vezethető vissza, miért nem azt a gyógyintézetet perelte, amely nála drain csövet alkalmazott. Ennek egyetlen magyarázata az, hogy ilyen egészségügyi intézmény az I-II. rendű alpereseken kívül nem volt. Utalt arra is, hogy a szakértők akkor tettek volna helyes megállapítást, amennyiben az alperesi jogelődnél végzett képalkotó vizsgálatokon azt a megállapítást teszik, hogy a drain csövek visszahagyása nem volt látható, ugyanis akkor még a szegycsont elfedte a drain csövek láthatóságát; a későbbiek során a szegycsont teljesen mértékben felszívódott, és ez az állapot már a képalkotó vizsgálatok számára is láthatóvá tette a drain csöveket. Kiemelte: nem azonos megállapítás az, hogy idegen test nincs a szervezetben, illetőleg az, hogy idegen test nem látható a szervezetben. Álláspontja szerint a perben feltárt adatokból következik, hogy a műtétek elvégzése után a drainek azok kihúzásakor beszakadtak, és így maradtak vissza a felperes szervezetében 3-4 cm-es darabkák. Kiemelte: szakértői kérdés annak megállapítása, hogy a szegycsont alá helyezett drainek beszakadása, amely közvetlenül a műtétet követő első hónapban a képalkotó vizsgálatok eredményeképpen nem látható, 4-5 év eltelte után, amikor a szegycsont már teljesen felszívódik és elpusztul, ugyanilyen képalkotó vizsgálatokkal látható, diagnosztizálható. Az I. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Vitatta azt a felperesi fellebbezési álláspontot, amely szerint három jogalap vonatkozásában terjesztette elő keresetét, és utalt arra is, hogy a felperes fellebbezésében megjelölt tájékoztatási kötelezettség megszegése sem szerepelt a felperes keresetében, másrészről nem is értelmezhető kártérítést megalapozó mulasztásként. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a sebgyógyulási zavar tekintetében a felperes ismerte saját állapotát és tájékoztatást is kapott. Amennyiben úgy vélte, hogy ezzel kapcsolatban mulasztás történt, kárigényét érvényesíthette volna, ettől nem volt elzárva. A szakvélemény alapján kétséget kizáró módon megállapítható, hogy a perbeli drain csövek
40. szeptember
41. és
42. június
43. között kerültek a felperes testébe, és az is, hogy a
44. szeptember 5-ei CT vizsgálat alkalmas lett volna arra, hogy kimutassa a felperes testében lévő csöveket. Ezen időszakban a felperes nem állt az alperesi jogelőd kezelése alatt, így a csövek ismeretlen körülmények között kerültek a felperes testébe, amely az I. rendű alperes terhére nem értékelhető. A felperesnek a nem megfelelő kezelés kapcsán tett állításait a perben beszerzett szakvélemény cáfolta, e körben érdemi bizonyítás lefolytatása az igény elévülésére figyelemmel nem volt szükséges. A II. rendű alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására irányult. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperes sebgyógyulási zavarra alapított igénye elévült. Kiemelte, hogy a felperes a
45. május 21-ei előkészítő iratában kizárólag arra hivatkozott, hogy az alperesi jogelőd részéről felróhatónak azt tartja, hogy a felperes jelenlegi egészségi állapota az idegentest visszahagyásával okozati összefüggésben áll fenn. Más jogalapi hivatkozást a felperes nem tartott fenn, az elhalt csontdarabok eltávolítása kapcsán a szakértőhöz sem intézett semmilyen kérdést. Állította, hogy felperes fellebbezésében olyan körülményekre hivatkozik, amelyeket az elsőfokú eljárásban nem adott elő, így a tájékoztatási kötelezettség megszegésére, illetőleg a sebgyógyulási zavar és a drainek bennhagyásának el nem választhatóságára. Utalt arra is, hogy a felperes a II. rendű alperessel szemben az elvévülést nem szakította meg és nem igazolt olyan körülményt, amely alapot szolgáltatott volna az elévülés
46. január 4-éig történő nyugvására, a felperes azonban ehhez az időponthoz képest is egy éven túl terjesztette elő keresetét a II. rendű alperessel szemben. Ezen túlmenően hivatkozott arra is, hogy a perben feltárt adatok alapján az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg: a felperes szervezetében az alperesi jogelőd által végzett két műtét után drain cső nem maradt vissza, ezért az alperesi jogelőd kártérítő felelőssége sem állapítható meg. Az elsőfokú bíróság ítéletének jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla teljes terjedelmében felülbírálta [Pp.
47. §