← Magyarország

Gf.30503/2015/6 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.503/2015/

  1. szám A Szegedi Ítélőtábla dr. Pallós Zoltán ügyvéd által képviselt felperes Zrt. "fa" neve, székhelye szám alatti székhelyű felperesnek – a dr. Kiss Zoltán ügyvéd által képviselt alperes neve, székhelye szám alatti székhelyű alperes ellen közüzemi díj és egyéb követelés iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
  2. szeptember
  3. napján kelt 11.G.40.139/2014/
  4. számú ítélete ellen az alperes részéről
  5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1.000.000,- (egymillió) Ft másodfokú eljárási költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. INDOKOLÁS: A felperes, mint kölcsönadó és az alperes, mint kölcsönvevő között
  6. május 15.,
  7. november 13.,
  8. szeptember 28.,
  9. október
  10. és
  11. január
  12. napján írásbeli kölcsönszerződések jöttek létre, amely alapján a felperes az alábbi kölcsönösszegeket nyújtotta az alperesnek: 54.000.000,- Ft, 170.000.000,- Ft, 29.600.000,- Ft, 29.000.000,- Ft és 1.500.000,- Ft. A peres felek a kölcsönszerződéseket
  13. december
  14. napján módosították, azt egy okiratba foglalták, elszámolták az alperes 36.634.584,- Ft összegű teljesítését és az így fennmaradó 247.465.416,- Ft felperesi követelést az alperes
  15. december
  16. napjáig vállalta megfizetni a
  17. január
  18. napjától számítandó, a teljes kölcsönösszeg után járó jegybanki alapkamat + 3 %-os kamatfelár mellett. A felperes, mint kölcsönadó és az alperes, mint kölcsönbevevő között írásban,
  19. március
  20. napján újabb kölcsönszerződés jött létre, mely alapján a felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy 30.000.000,- Ft kölcsönt nyújt az alperes részére
  21. március
  22. napjáig, míg az alperes vállalta a kölcsön összegének visszafizetését a jegybanki alapkamat + 3 %-os kamatfelár, mint ügyleti kamattal terhelten
  23. december
  24. napjáig. A felperes a kölcsönszerződés alapján 2012-ben ténylegesen 15.000.000,- Ft kölcsönt nyújtott az alperesnek. Az alperes a két kölcsönszerződésből eredő kötelezettségeit csak részben teljesítette, nem fizetett meg összesen 209.160.000,- Ft kölcsöntartozást. A felperes az alperesnek nyújtott kölcsönösszegeket nem a víziközmű vagyon működtetésével vagy létrehozásával kapcsolatos tevékenységéből, hanem egyéb vállalkozási tevékenységéből finanszírozta. A kölcsönszerződések után járó ügyleti kamat összege
  25. december
  26. napjáig összesen 76.574.592,- Ft. A felperes, mint szolgáltató és az alperes, mint fogyasztó között az alábbi szolgáltatási helyekre és időpontokra a következő közüzemi szerződések jöttek létre: Sorszám Fogyasztási hely Szolgáltatás
  27. ivóvíz
  31. fogyasztási hely
  32. (visszasajtoló üzem) fogyasztási hely
  33. fogyasztási hely
  34. fogyasztási hely 4 fogyasztási hely
  36. fogyasztási hely
  38. fogyasztási hely
  41. fogyasztási hely
  42. fogyasztási hely
  45. fogyasztási hely
  46. fogyasztási hely
  48. fogyasztási hely
  50. fogyasztási hely
  55. fogyasztási hely
  56. fogyasztási hely
  57. fogyasztási hely
  58. fogyasztási hely
  60. fogyasztási hely 4 ivóvíz, szennyvíz-elvezetés fűtés, víz szennyvíz-elvezetés ivóvízellátás, szennyvízelvezetés ivóvízellátás, szennyvízelvezetés ivóvízellátás, szennyvízelvezetés szennyvíz-elvezetés ivóvízellátás, szennyvízelvezetés szennyvíz-elvezetés ivóvízellátás, szennyvízelvezetés ivóvízellátás, szennyvízelvezetés ivóvízellátás, szennyvízelvezetés ivóvízellátás tűzcsap, ivóvíz-szolgáltatás ivóvízellátás ivóvízellátás, szennyvízelvezetés ivóvízellátás, szennyvízelvezetés A szerződéskötés időpontja
  61. május
  63. március
  65. március
  67. augusztus
  69. augusztus
  71. augusztus
  73. május
  75. augusztus
  77. augusztus
  79. augusztus
  81. augusztus
  83. augusztus
  85. augusztus
  87. május
  89. május
  91. szeptember
  93. augusztus
  95. augusztus
  96. A felperes a közüzemi szerződésekből eredő kötelezettségeinek eleget tett, a szolgáltatás igénybevételéről a fogyasztási helyek szerint számlákat állított ki. Az alperesnek a felperes felé
  97. évre vonatkozóan 32.327.151,- Ft,
  98. évre vonatkozóan 48.619.335,- Ft,
  99. évre 98.364.730,- Ft és
  100. évre 43.683.273,- Ft összegű tartozása keletkezett. A peres felek, valamint a perben nem álló X... Kft.
  101. augusztus
  102. napján együttműködési megállapodást kötöttek közös számlázási rend, integrált számlázási rendszer kialakítása érdekében. A felperes vállalta, hogy a fogyasztók felé valamennyi fél szolgáltatásának ellenértékéről egységes számlát készít, azt kinyomtatja, a kézbesítését megszervezi, a gyűjtőszámlára befolyó összegekről elszámolást készít és a másik két szerződő félnek a nekik járó összegeket átutalja. A felperes a szerződés V/
  103. pontjában foglaltak alapján jogosult volt a projekthez kapcsolódó működési költségek és bankköltség arányos részének áthárítására az X... Kft-re illetőleg az alperesre.
  104. májusától
  105. novemberéig a felperes összesen 24.635.533,- Ft összegű számlát állított ki az alperes felé az integrált számlázási rendszer költségeinek megtérítéséről, amit az alperes nem fizetett meg. Az alperes a felperes számára ügyviteli szolgáltatást végzett, melynek díját összesen 13.240.753,- Ft összegben a felperes nem fizette meg. A felperes tartozásából 1.540.644,- Ft a felszámolási eljárás kezdő időpontját megelőző és 11.700.129,- Ft a felszámolási eljárás kezdő időpontját követő időszakra vonatkozik. A felperes
  106. március
  107. napján került bejegyzésre, főtevékenysége a víztermelés, - kezelés, ellátás, ezen kívül számos egyéb tevékenységi körrel is rendelkezik. A felperes egyedüli részvényese
  108. június
  109. napja óta a önkormányzat
  110. neve. A felperes
  111. november
  112. napja óta felszámolás alatt áll. A felperes tulajdonában álló közművagyon
  113. január
  114. napjával a törvényi rendelkezések szerint az ellátó önkormányzat
  115. neve, Önkormányzet
  116. neve, valamint önkormányzat
  117. neve részére térítés nélkül átadásra került. A felperes keresetében kölcsön címén 209.160.000,- Ft tőke, 76.574.592,- Ft ügyleti kamat és ez után
  118. január
  119. napjától a Ptk. 301/A. §

(2)bekezdése szerinti késedelmi kamat, közüzemi díj címén 222.994.489,- Ft tőke és ez után a keresetlevél benyújtásától számított, a Ptk. 301/A. §
(2)bekezdése szerinti késedelmi kamata, valamint az együttműködési megállapodás alapján nyújtott szolgáltatás címén 24.637.533,- Ft tőke és ennek a keresetlevél benyújtásától számított a Ptk. 301/A. §
(2)bekezdésében meghatározott mértékű késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A felperes az alperes beszámítási kifogását elismerte. Az alperes a per alapjául szolgáló kölcsönszerződések, közüzemi szerződések, együttműködési megállapodás létrejöttét és tartalmát nem vitatta. A kölcsönszerződésből eredő tőkekövetelés összegét elismerte, amivel szemben 13.240.773,- Ft erejéig beszámítási kifogást terjesztett elő, továbbá vitatta a kölcsönszerződéshez kapcsolódó ügyleti kamat összegszerűségét. A fogyasztási hely
  1. és fogyasztási hely
  2. szám alatti szolgáltatási helyek kivételével a közüzemi szolgáltatás igénybevételét és összegszerűségét nem vitatta. Az együttműködési megállapodás alapján előterjesztett kereseti kérelem összegszerűségét elismerte, ugyanakkor arra az álláspontra helyezkedett, hogy nem tisztázott a jelen per tárgyát képező követelések jogosultjának a személye. Mindezekre figyelemmel a jelen per tárgyalásának felfüggesztését kérte a Szegedi Törvényszék előtt 6.G.40.158/
  3. szám alatt folyamatban volt eljárás jogerős befejezéséig. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg felperesnek 15 napon belül 195.919.227,- Ft tőkét kölcsön címén, 76.574.592,- Ft tőkét lejárt ügyleti kamat címén és mindkét tőkeösszeg után
  4. január
  5. napjától kezdődően minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt kamatát, közüzemi díj címén 179.311.216,- Ft tőkét, és az együttműködési megállapodásból eredő követelés címén 24.637.533,- Ft tőkét és mindkét tőkeösszeg után
  6. június
  7. napjától kezdődően minden naptári félév teljes idejére az érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamat 7 %-kal növelt kamatát, valamint 6.843.000,- Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Kötelezte alperest, fizessen meg az államnak külön felhívásra 1.500.000,- Ft le nem rótt elsőfokú eljárási illetéket. Az ítélet indokolása szerint a peres felek között a szerződések létrejötte és tartalma nem volt vitás. Az alperes – két ingatlanra vonatkozó közüzemi számla kivételével – a közüzemi díjakat elismerte. A bíróság a felperes által
  8. sorszám alatt csatolt közüzemi szerződésekből és számlákból egyértelműen megállapította, hogy a felperes a fogyasztási hely 13 szám alatti fogyasztási helyen vízellátást és kommunális szennyvíz elvezetést biztosított, távhőszolgáltatást nem és távhőszolgáltatásra vonatkozó számla sem került kiállításra, míg a fogyasztási hely
  9. szám alatti fogyasztási helyen a felperes kommunális szennyvízelvezetést biztosított, hidegvíz szolgáltatást sem, a számlák sem ez utóbbira vonatkoznak. Az alperes a kölcsönszerződésből eredő tőketartozást elismerte, az ügyleti kamatot vitatta. Az ügyleti kamatok meghatározása érdekében a bíróság szakértői bizonyítást rendelt el. A perben kirendelt szakértői intézet neve együttes igazságügyi könyvszakértői véleménye alapján – amit a felperes elfogadott és az alperes sem kifogásolt érdemben – megállapította, hogy az ügyleti kamat összege a kölcsönszerződésekben szereplő mértékkel számolva összesen 76.574.591,- Ft volt
  10. december
  11. napjáig. Az alperes perfelfüggesztésre irányuló kérelmével kapcsolatosan rögzítette, hogy a
  12. évi CVI. törvény
  13. §-a szerinti szöveggel hatályba lépett a víziközmű-szolgáltatásról szóló
  14. évi CCIX. törvény (Vksz.tv.)
  15. §
(1)bekezdése alapján a felperes vagyonát képező közművagyon
  1. január
  2. napjával ingyenesen a önkormányzat
  3. neve, valamint Önkormányzet
  4. neve illetve önkormányzet
  5. neve önkormányzat tulajdonába került. A Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.187/2014/
  6. számú végzésére hivatkozva kifejtette, hogy a Vksz.tv.
  7. §
(1)bekezdése nem egyes dolgok tulajdonjogának átruházásáról, hanem vagyontömeg, vagyonösszesség átszállásáról rendelkezik. A jogszabály helyes értelmezése szerint a vagyon ingyenes átszállása a vagyon aktív és passzív elemeit is magában foglalja, ezért a víziközmű vagy víziközmű létrehozására irányuló beruházás tulajdonjogának átruházása magában foglalja a tulajdonjog részjogosítványainak, azaz a birtoklás, használat, hasznosítás, hasznok szedésének joga, és a rendelkezési jog átszállását is. Az elsőfokú bíróság vizsgálta, hogy a felperes követelései tekintetében vagyonátszállás történt-e. A szakértő véleményét figyelembe véve megállapította, hogy a per tárgyát képező kölcsön forrása nem származhatott olyan külső forrásból, amely közvetlenül az átadott víziközmű vagyonhoz tartozna. A felek között nem volt vita abban, hogy az együttműködési megállapodás kapcsán felszámított díjak és költségek függetlenek a közművagyontól, azt a felperes egyéb vállalkozási tevékenysége keretében végzi, melyre a bejegyzett tevékenységi körök alapján lehetősége van. A bíróság álláspontja szerint a
  1. január
  2. napját megelőzően nyújtott közüzemi szolgáltatások díja a felperest illeti, az ezt követően nyújtott szolgáltatások díja azonban már nem. Etekintetben a felperes keresetét elutasította. Az alperes felemelt összegű beszámítási kifogását a felperes teljes egészében elismerte, azt a bíróság a kölcsönszerződéssel szemben elszámolta. Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő fellebbezést kérve az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a kereset elutasítását. Továbbra is fenntartotta érdemi ellenkérelemben hivatkozott álláspontját, hogy a követelt összeggel nem a felperesnek tartozik. Az elsőfokú bíróság téves megállapítást tett abban a tekintetben, hogy az alperesnek nyújtott kölcsönösszegeket nem a víziközmű vagyon működtetésével, vagy létrehozásával kapcsolatos tevékenységéből, hanem egyéb vállalkozási tevékenységéből finanszírozta a felperes. Ezt támasztja alá, hogy ez volt a főtevékenysége és az egyéb vállalkozási tevékenységéből származó bevétele egyrészt jelentéktelen volt, másrészt a felperes sem állította azt, hogy a kölcsönösszeg forrása nem a víziközmű vagyonhoz kapcsolódó egyéb tevékenysége lenne. Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kérte az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását. Hivatkozott arra, hogy a Vksztv.
  3. §
(1)bekezdése a
  1. évi CVI. törvény
  2. §-a szerinti módosítást követően ismét módosításra került a
  3. évi Központi Költségvetés megalapozásáról szóló
  4. évi XCIX. törvény
  5. §-ával. A módosítás a
  6. §
(1)bekezdését egyértelműsíti, a tulajdonjog víziközmű esetében a dologhoz kötődő jogokkal és kötelezettségekkel, víziközmű létrehozására irányuló beruházás esetén a beruházás megvalósításához kötődő jogokkal és kötelezettségekkel együtt száll át. Az ítélőtábla a Gf.III.30.063/2015/
  1. számon meghozott hatályon kívül helyező végzés indokolásában kifejtette, hogy más a helyzet a közszolgáltatási szerződésekből eredő vagyonátruházás időpontjában már esedékessé vált vízdíj követelésekkel. A társulat által ugyanis már nyújtott szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás nem minősül a víziközmű, víziközmű beruházás tulajdonjogához kötődő jognak, hanem a szolgáltatással, a szolgáltatónál felmerült költségek – munkabér, működési költség, egyéb kiadás – fedezésére szolgáló, szolgáltatót megillető díj. Jelen perben az elsőfokú bíróság felperes indítványára szakértői bizonyítást folytatott le annak megállapítása iránt, hogy a felperes kölcsönkövetelése sem kötődik a víziközmű, a víziközmű létrehozására irányuló beruházáshoz, azaz annak forrása egyéb vállalkozási tevékenység volt. A szakértő véleményében megállapította, hogy a felperes által az alperesnek adott – jelen per tárgyát képező – kölcsönök forrása nem származhatott olyan külső forrásból, amely közvetlenül az átadott közművagyonhoz tartozna. Az elsőfokú bíróság a könyvszakértői vélemény alapján állapította meg tényként, hogy a felperesnek nyújtott kölcsönből származó felperesi követelések nem tekinthetők a víziközmű tulajdonjogának tárgyát képező dologhoz, vagy beruházáshoz kötődő jognak, követelésnek. A fellebbezés nem alapos. A víziközmű-szolgáltatásról szóló
  2. évi CCIX. törvény (Vksztv.) –
  3. évi CVI. törvény
  4. pontja szerinti szöveggel hatályba lépett –
  5. §
(1)bekezdése alapján az a víziközmű, vagy víziközmű létrehozására irányuló beruházás, amely olyan gazdálkodó szervezet tulajdonában áll, mely felett a tulajdonosi részesedés egésze a nemzeti vagyonba tartozik,
  1. január 1-jén az ellátásért felelős tulajdonába kerül. A tulajdonjog jelen törvény erejénél fogva ingyenesen, a tulajdonjoghoz kötődő jogokkal és kötelezettségekkel együttesen száll át. A Vksztv.
  2. §
(1)bekezdésében szereplő rendelkezés értelmezése körében az ítélőtábla a Gf.III.30.187/2014/3., a Gf.III.30.063/2015/
  1. számú végzésekben és a Gf.III.30.502/2015 számú ítéletben már kifejtette álláspontját. A perbeli jogvita során is annak volt meghatározó jelentősége, hogy a Vksztv.
  2. §
(1)bekezdése „a víziközmű, víziközmű beruházás tulajdonjogának átszállása” kitétel alatt a szűkebb értelemben vett egyes dolgok tulajdonjogának és ahhoz kapcsolódó kötelezettségeknek és követeléseknek átszállásáról rendelkezik, vagy a polgári jogi értelemben vett közművagyon, és ehhez kapcsolódó aktívák és passzívák átszállásáról szól. A Vksztv. 79. §
(1)bekezdése arra utal, hogy a tulajdonjog alatt nem csupán az egyes dolgok – ingó, ingatlan – feletti tulajdoni jogosultságokat érti, hanem a „víziközműről, illetve beruházásról”, mint vagyonösszességről, ennek „tulajdonjoga” átszállásáról rendelkezik. Ezt támasztja alá egyebekben a Vksztv. 79. §
(4)bekezdése is, mely a 79. §
(1)bekezdésére visszautalva a „vagyonátruházás” kifejezést használja. Nem állhat elő olyan helyzet, hogy az átvevő ingyenesen megszerzi a volt társulat vagyonának aktív, pozitív elemeit (műszaki létesítmények), ugyanakkor a tartozások, passzívák a felszámolás alá kerülő társulat terhén maradnak (például a hiteltartozás). Nem eredményezhet a törvényben meghatározott ingyenes vagyonátszállás intézményesített fedezetelvonást. Az Alaptörvény
  1. cikke szerint a bíróság a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezi. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. A jogalkotó célja a víziközmű vagyonának átszállása kapcsán nem lehetett a víziközmű társulattal szembeni hitelezői követelések fedezetének ingyenes kivonása, mert az a közjónak megfelelő erkölcsös célnak nem felelne meg. A
  2. évi XCIX. törvény
  3. §-a módosította a Vksztv.
  4. §
(1)bekezdését
  1. december 30ai hatállyal. Eszerint a víziközmű, vagy víziközmű létrehozására irányuló beruházás, amely olyan gazdálkodó szervezet tulajdonában áll, amely felett a tulajdoni részesedés egésze a nemzeti vagyonba tartozik,
  2. január 1-jén az ellátásért felelős tulajdonába kerül. A tulajdonjog e törvény erejénél fogva ingyenesen, víziközmű esetében a tulajdonjog tárgyát képező dologhoz, vagy beruházáshoz kötődő jogokkal és az azzal járó vagy kapcsolatos terhekkel együttesen száll át. A jogalkotói módosítás valójában az eredeti jogalkotói szándék pontosított kifejezése. A jogszabályszöveg módosítása azt támasztja alá, hogy a Vksztv.
  3. §
(1)bekezdése a víziközmű társulatok vagyonával kapcsolatosan egyfelől nem generális jogutódlást tartalmaz, azaz a víziközmű társulatnak nem a teljes vagyona (aktívák, passzívák) szállnak át, hanem azok, amelyek a „víziközmű vagy annak létrehozására irányuló beruházás” részei, azzal kapcsolatosak. Másfelől a víziközmű, víziközmű beruházás tulajdonjog átszállása nem is az egyes dolgok tulajdonjogának és ahhoz kapcsolódó, szűk értelemben vett dologi kötelezettségek átszállását jelenti, hanem a polgári jogi értelemben vett vagyon, ez esetben a víziközmű vagyon, illetve víziközmű létrehozására irányuló beruházás, mint vagyon és ezen belül az aktívák és passzívák átszállásáról rendelkezik, vagyis a közmű vagyonról, mint vagyonösszességről szól. Azt, hogy mely vagyonelemek tartoznak a víziközmű vagyonhoz az adott perben – szükség esetén szakértői bizonyítás útján – kell megállapítani, amint azt a Szegedi Ítélőtábla Gf.III.30.187/2014/
  1. számú végzése is tartalmazza. A perbeli jogvitában a felperes három különböző jogcímen terjesztett elő követelést. A kölcsönszerződésből származó követelés tekintetében az elsőfokú bíróság – helyesen – szakértőt rendelt ki annak megállapítására, hogy a kölcsön nyújtásához szükséges tőke a víziközmű vagyonból került-e folyósításra. A perben kirendelt szakértő
  2. számú szakvéleményében rögzítette (
  3. oldal 1/f. pont), a korábbi kölcsönszerződés
  4. május
  5. napján kelt, ezen időszaktól a felperesi közművagyon létrehozására vonatkozó lehetséges külső forrás a pénzintézet
  6. neve által forgalmazott zárt kötvény kibocsátásából eredő bevétel lehetett. A „tájékoztató neve" kötvénykibocsátási információs tájékoztatóból kiderül, hogy a kötvényből befolyt összeg a felperes neve tagi kölcsönének kiváltására használható fel. Ez alapján a szakértő megállapította, hogy ezen külső forrás nem lehetett forrása az alperesnek ezen időszakban adott kölcsönnek, és a felperes által ezen időszakban megvalósított víziközmű vagyon fejlesztésnek. Rögzítette továbbá, hogy a felperes és az alperes között létrejött kölcsönszerződések további külső forrása az pénzintézet
  7. neve által forgalomba hozott kötvény kibocsátásából származó bevétel lehetett volna, ami a víziközmű vagyonhoz is kapcsolódott. A megállapodás és a kötvénykibocsátási információ szerint a pénzeszközt – a pénzintézet
  8. neve által lejegyzett „tájékoztató neve" kötvény kiváltásán túl – kizárólag jövőbeli fejlesztési célokra lehetett felhasználni. A bank
  9. október 16-án az elkülönített számláin jóváírt a felperes részére 21.384.392,- CHF-et, ezt követően csak a bank által jóváhagyott megvalósítási célnak megfelelő kifizetések történtek. Ez alapján a szakértő megállapította, hogy az alperesnek nyújtott kölcsön forrása az pénzintézet
  10. neve kötvényjegyzéséből származó bevétel nem lehetett. A szakértői vélemény alapján ezért helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a kötvényből eredő hiteltartozás „a közműberuházással járó, azzal kapcsolatos teher” volt, a felvett pénzeszköz azonban nem lehetett forrása a felperes által az alperesnek nyújtott kölcsönöknek, ebből következően a kölcsönkövetelés nem szállt át a Vksztv.
  11. §
(1)bekezdése alapján, annak jogosultja továbbra is a felperes. Az együttműködési megállapodás – mivel azt a víziközmű vagyon üzemeltetésétől elkülönülő vállalkozási tevékenység keretében végezte a felperes – szintén nem a víziközmű vagyonhoz kapcsolódott, ez esetben is helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az ebből eredő követelés jogosultja a felperes. A közszolgáltatási szerződésből eredő vízdíjkövetelés tárgyában az ítélőtábla fenntartja a Gf.III.30.063/2015/
  1. sorszámú végzésében és GfIII.30.502/2015/
  2. számú ítéletében már kifejtett álláspontját. A társulat által már nyújtott szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás nem minősül a víziközmű, a víziközmű beruházás tulajdonjogához kötődő jognak, hanem a szolgáltatással a szolgáltatónál felmerült költségek – munkabér, működési költségek, egyéb kiadás – fedezetéül szolgáló, ezért a szolgáltatót megillető díj. Így a közszolgáltatási szerződésekből eredő szolgáltatási díjkövetelés nem része a víziközmű vagyonnak, ez a díj nyújt fedezetet a társaság működésére, mely működéssel kapcsolatos költségeket a felperes azok felmerültekor vagy már kifizette, vagy ha teljesítésre nem került sor, akkor a felszámolási eljárásban a hitelezői követelések fedezetét képezi. Jelen perben egyebekben a szakértő (a szakvélemény
  3. oldal f) pontjában) egyező álláspontját kifejtette. A közszolgáltatási szerződésből eredő vízdíj követelés nem olyan jellegű vagyoni elem, amely a Vksztv.
  4. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint az ellátásért felelős tulajdonába került volna, a követelés jogosultja továbbra is a felperes. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdésében foglaltak alapján helybenhagyta. Az alperes ítélet elleni fellebbezése eredményre nem vezetett, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdésében foglaltak alapján a felperes részére perköltség fizetésére köteles, melynek mértékét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2),
(5),
(6)bekezdésében foglaltak alapján a kifejtett ügyvédi munka mennyiségét is figyelembe véve, arányosan állapította meg. S z e g e d,
  1. február hó
  2. napján Dr. Kemenes István s.k.. Gaálné dr. Jobbágy Ildikó s.k. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Dobler László s.k. táblabíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.