A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.I.79/2015/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi február hó
- napján megtartott nyilvános ülés és a
- évi március hó
- napján megtartott nyilvános fellebbezési tárgyalás alapján meghozta az alábbi ítéletet: A másodfokú bíróság az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt vádlottellen indult büntetőügyben a Kaposvári Törvényszék 11.B.119/2015/15/IV. számú ítéletét akként változtatja meg, hogy a szabadságvesztés tartamát 1 (egy) évre, a felfüggesztés próbaidejének tartamát 2 (kettő) évre leszállítja. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a vádlottat a másodfokú eljárásban felmerült 13.352 (tizenháromezerháromszázötvenkettő) forint bűnügyi költség megfizetésére. Indokolás A Kaposvári Törvényszék a
- október
- napján kelt 11.B.119/2015/15/IV. számú ítéletével vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt 1 év 8 hónap, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélte. Megállapította, hogy a szabadságvesztést - a végrehajtás elrendelése esetén - börtönben kell végrehajtani azzal, hogy a vádlott feltételes szabadságra legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható. Rendelkezett a bűnjelekről, és kötelezte a terheltet a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védője elsődlegesen a büntetőjogi felelősség megállapítása miatt, felmentés érdekében, másodsorban enyhítésért jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A vádlott másodfokú eljárásban meghatalmazott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában és a nyilvános ülésen további bizonyítási indítványt terjesztett elő, amelynek keretében dr.szakértő1igazságügyi orvosszakértő ismételt meghallgatását kérte. A másodfokú bíróság a védő índítványának helyt adott, az ügyben a Be.363.§
(2)bekezdés b) pontja alapján tárgyalást tűzött ki, melyen meghallgatta dr.szakértő1igazságügyi orvosszakértőt. A részbizonyítás lefolytatását követően a vádlott és védője a fellebbezési tárgyaláson - a jogorvoslati kérelemben foglaltakkal egyezően - elsődlegesen a vádlott felmentését, másodlagosan a vele szemben kiszabott büntetés enyhítését indítványozták. A másodfokú bíróság a vádlott védőjének büntetés enyhítésére irányuló jogorvoslati kérelmét megalapozottnak találta, míg a felmentésre irányuló indítványt nem. A vádlott és védője által bejelentett jogorvoslati kérelmek alapján a fellebbviteli bíróság a Be.348.§
(1)bekezdése alapján az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le a bizonyítási eljárást, a fellelhető bizonyítékokat beszerezte és értékelte, indokolási kötelezettségének is eleget tett. A bizonyítási eljárás eredményeként megállapított tényállás alapvetően hiánytalan és teljes, azonban annak kismértékű kiegészítése és helyesbítése szükséges a másodfokú eljárásban, tekintettel arra, hogy az elsőfokú bíróság nem ismerte fel az igazságügyi szakértői véleményben fellelhető ellentmondásokat. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást - figyelemmel a Be.352.§
(1)bekezdésének a) pontjára - a Be.353.§
(1)bekezdése szerinti bizonyítás eredménye és az iratok tartalma alapján az alábbiak szerint egészíti ki, illetve helyesbíti: Az elsőfokú ítélet
- oldalának
- bekezdésében a vádlott neve elírás folytán tévesen szerepel, az helyesen nem .........., hanem vádlott neve. A vádlott asértettmellkasának irányába - helyesen - nem „legalább”, hanem legfeljebb közepes erővel szúrt. A vádlott által a sértettnek okozott sérülés leírása helyesen egy 1,5 cm mélységű, szúrt sérülés, amely nem ért csontot. A tényállás a másodfokú bíróság által eszközölt kiegészítéssel és helyesbítéssel megalapozottá vált, az a Be.352.§
(2)bekezdése alapján a másodfokú eljárásban is irányadó volt. A fellebbviteli bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a cselekmény kapcsán a bűnösség megállapításához szükséges mértékben tisztázta az elkövetés körülményeit. E körben a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján helyesen járt el, amikor a vádlott tagadó jellegű, többször módosított és helyenként önmagával is ellentmondó vallomásával szemben a sértetti és tanúvallomások, a bizonyítási kísérlet eredménye és az ügyben beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján állapította meg a tényállást. A sértetta sérülésének keletkezési körülményeivel összefüggésben mindvégig következetes vallomást tett, amelyet az eljárás során beszerzett bizonyítékok is alátámasztottak. Hangsúlyozni szükséges továbbá a sértett vallomásával kapcsolatban azt is, hogy az abban foglaltak egyezőek voltak a sérelmére elkövetett cselekmény után csaknem három hónappal később általa tett feljelentésben foglaltakkal. Ez pedig egyértelműen azt támasztja alá, hogy a sértettet nem az indulat vezérelte vallomásainak megtételekor. A másodfokú eljárásban ismételten meghallgatott orvosszakértő szakvéleménye alapján tényként volt rögzíthető, hogy a keletkezett sérülés egy mély, szúrt sérülés volt, amely a feszítő és hajlító izmokat elválasztó membránnál állt meg, megközelítve az orsócsontot. Mivel a sértetten az elkövetés idején nem volt felsőruházat, illetve az elkövetés eszköze egy kifejezetten éles, hegyes, vékony pengéjű csontozókés volt, a közepesnél kisebb erejű szúrás is okozhatott volna ilyen jellegű sérülést. Amint arra a védő a perbeszédében helytállóan utalt, pusztán az alkari sérülés vizsgálata alapján nem volt pontosan megállapítható az alkarnak a testhez viszonyított helyzete a szúrás pillanatában, melyből következően a sérülés más testhelyzetben is keletkezhetett, mint ahogyan azt a sértett következetesen állította. Az ügy sajátosságait, így mindenekelőtt azt is figyelembe véve, hogy annak előzménye a vádlott és a sértett között hosszabb ideje tartó konfliktushelyzet volt, amely időnként felerősödött, a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tények megfelelnek a történeti valóságnak. A sérülés tehát egy - a sértett által leírt védekező mozdulat eredménye volt, amely nélkül a szúrás mellkast ért volna. Az ilyen jellegű - mellkasüreget megnyitó - sérülés pedig az orvostudomány mai állása és az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint is eleve magában hordozza az életveszélyes eredmény bekövetkeztének lehetőségét. A vádlottnak tehát a cselekmény elkövetésekor számolnia kellett esetlegesen súlyosabb eredmény bekövetkezésével is, amely pusztán a sértett védekezése miatt maradt el. ------------------------Mindezek alapján a törvényszék a fellebbviteli bíróság szerint is helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, és a cselekménye minősítése is mindenben megfelel a büntető anyagi jogszabályban foglaltaknak. Következésképpen a felmentést célzó fellebbezések nem vezettek eredményre. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság maradéktalanul feltárta. A másodfokú bíróság további enyhítő körülményként értékelte a vádlott javára, hogy neki a sértett megbocsátott. Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott terhére és javára értékelhető körülmények alapján arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlottal szemben a kiszabható büntetési tétel legkisebb mértéke is túl szigorú, ennek jogszabályi alapját azonban elmulasztotta feltüntetni ítéletének indokolásában. A Btk.82.§
(2)bekezdés c) pontja értelmében, ha a kiszabható büntetési tétel alsó határa kétévi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb egyévi szabadságvesztés kiszabására van lehetőség. A másodfokú bíróság megítélése szerint az 1 év 8 hónap, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés - figyelemmel a bűncselekmény elkövetésének összes körülményére és az enyhítő körülmények túlsúlyára - eltúlzottan szigorú. Ezért a vádlott büntetését az ún. enyhítő szakasz alkalmzásával 1 év szabadságvesztésre, felfüggesztésének próbaidejét 2 évre enyhítette. A fentiek szerint a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetőjogi jogkövetkezményre vonatkozó rendelkezés tekintetében a Be.372.§
(1)bekezdése alapján megváltoztatta, míg egyéb törvényes rendelkezéseit a Be.371.§
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelező rendelkezés a Be.381.§
(1)bekezdésén alapul. P é c s,
- március
- Dr.Makai Lajos s.k. a tanács elnöke, Dr.Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr.Hudvágner András s.k. bíró A Kaposvári Törvényszék 11.B.119/2015/15/IV. számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.79/2015/
- számú ítéletében írt változtatással a
- évi március hó
- napján jogerőre emelkedett és - fel nem függesztett részében - végrehajthatóvá vált. .Makai Lajos s.k. a tanács elnöke