Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.700/2015/
- A Fővárosi Ítélőtábla a jogtanácsos által képviseltfelperesnek, a dr. Kispál Edit ügyvéd által képviselt alperes ellen, ajánlat hatályon kívül helyezése iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék
- március
- napján kelt 24.P.24.605/2014/
- sorszámú ítélete ellen az alperes által előterjesztett
- sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 10.000 (tízezer) forint másodfokú perköltséget. Megállapítja, hogy a le nem rótt 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A fogyasztó
- március
- napján árverési vétellel megvásárolta a ..... szám alatti ingatlant, melynek birtokba adása tehermentesen megtörtént. A fogyasztó kérte a felperesnél a tulajdonosváltozás átvezetését, azonban a felperes a vízórát csak akkor írta át, ha az előző tulajdonos tartozását megfizette. A fogyasztó kérelmében a vízdíj, valamint a kikapcsolási díj összegének visszafizetését kérte, mivel az nem az ő fogyasztása volt, és a végrehajtónak az ingatlant tehermentesen kellett átadni részére. Az alperes a BBT/1935/
- számú ajánlásában felhívta a felperest, hogy az írásba foglalt ajánlás kézhezvételét követő 15 napon belül fizesse vissza, vagy írja jóvá a fogyasztó részére az általa kifizetett, de az előző tulajdonost terhelő vízdíjtartozást és a kikötés díját, azaz összesen 180.815 forintot. Az alperes ajánlását azzal indokolta, hogy a vízközmű szolgáltatásról szóló
- évi CCIX. törvény (Vktsz.)
- §
(1)bekezdése értelmében a szolgáltatásért a vízmérő szerinti felhasználónak kell fizetni, tehát a korábbi tulajdonosnak, így a fogyasztótól követelt díj megfizetésének nem volt jogalapja. Az 58/2013. (II. 27.) Korm. rendelet 72. §
(8)bekezdésére utalással megállapította, hogy a díjtartozás - mivel az nem a fogyasztási helyhez, hanem a felhasználó személyéhez kötődik - az új tulajdonostól nem kérhető, részéről kizárólag a visszaállítással kapcsolatos díj rendezése indokolt, ilyen igényt azonban a fogyasztó nem terjesztett elő. A felperes keresetében az ajánlás hatályon kívül helyezését kérte, mivel álláspontja szerint az nem felel meg a jogszabályoknak: nem derítette fel a tényállást és a levont jogkövetkeztetése sem helytálló. Kiemelte, hogy a régi tulajdonossal szemben fennálló igénye kötelmi jellegű, az a tulajdonosváltozással sem szűnt meg. A Vktsz. 51. §
(5)bekezdése és az 58. §
(1)bekezdése alapján jogszabálysértés nélkül került sor az átfolyó ivóvíz mennyiségét csökkentő szűkítő elhelyezésére, figyelemmel a díjtartozásra. Hangsúlyozta, hogy az új tulajdonost nem hívta fel a tartozás megfizetésére, a fogyasztó önként döntött úgy, hogy azt megfizeti annak érdekében, hogy az ivóvíz szolgáltatást igénybe vehesse. A fogyasztó által befizetett díjtartozást a Ptk. 6:57. §
(1)bekezdése alapján jogszerűen fogadta el. Az alperes a kereset elutasítását kérte, figyelemmel arra, hogy ajánlása megfelel a jogszabályoknak. A fogyasztó az ingatlant a Ptk. 5:41. §
(1)-
(4)bekezdése alapján árverési vétel útján szerezte meg teher és igénymentesen -, ezáltal a felperesnek megszűnt a joga arra, hogy a fennálló tartozást a fogyasztótól követelhesse. A fogyasztó nem önkéntesen teljesített, ugyanis az ingatlan rendeltetésszerű használatához szükséges volt a vízszolgáltatás helyreállítása. A felperes tulajdonosváltozás, bérlőváltozás bejelentése elnevezésű nyomtatványán szerepel az a tájékoztatást, hogy csak akkor kerül visszaállításra a szolgáltatás, amennyiben a tartozás kiegyenlítésre kerül. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével az alperes BBT/1935/2013. számú ajánlását hatályon kívül helyezte a fogyasztóvédelemről szóló 1997. évi CLV. törvény (Fgytv.) 34. §
(4)bekezdése alapján. Tévesnek tartotta azt az alperesi álláspontot, hogy az árverés útján megszerzett ingatlant az új tulajdonos tehermentesen kapta meg. A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 5:41. §
(1)bekezdése és a végrehajtásról szóló
- évi LIII. törvény (Vht.)
- §
(1)bekezdése alapján arra a következtetésre jutott, hogy az utóbbi törvényben feltüntetett dologi jogokon kívül lehet olyan egyéb kötelmi alapú jogosultság, amely az ingatlan új tulajdonosára is kihat (BH.
- évi
- szám). A tulajdonjog tehermentessége kizárólag dologi jogokra vonatkozik, így a korábbi tulajdonossal szemben fennálló felperesi közüzemi díjtartozásból eredő követelés nem szűnt meg, a követelés nem az ingatlan tulajdonjogához, hanem a korábbi tulajdonos személyéhez kötődik. A felperes a Vktsz.
- §
(5)bekezdése és 58. §
(1)bekezdése alapján a korábbi közüzemi szerződésre figyelemmel jogszabálysértés nélkül járt, amikor a közműtartozás fogyasztási helyén a korlátozást fenntartotta, erről az új tulajdonost tájékoztatta. Nem vonta kétségbe a bíróság, hogy a fogyasztónak az ingatlan rendeltetésszerű használatához meg kellett fizetnie az előző tulajdonos tartozását, azonban ez nem a felperes jogellenes magatartásának a következménye, erre a jogszabályok adtak lehetőséget. Kiemelte, hogy a Vktsz. 52. §
(1)bekezdése értelmében a fogyasztónak a régi fogyasztóval szemben ezen összeg erejéig megtérítési igénye keletkezett. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes élt fellebbezéssel, melyben annak megváltoztatását, a kereseti kérelem elutasítását kérte. Fellebbezése indokául előadta, hogy az elsőfokú bíróág elmulasztotta tisztázni, hogy a felperes az Fgytv. 34. §
(4)bekezdésére alapított keresetét pontosan melyik jogszabályhely megsértésére hivatkozással terjesztette elő. Álláspontja szerint a felperesnek bizonyítania kellett volna, hogy a korlátozás a fogyasztó vonatkozásában is fennállt, azonban a felperes csupán az általa közölt összeget követelte fenntartva a korlátozást a tartozás megfizetéséig. Hivatkozott a Vktsz. 55. §
(1)bekezdésére, amely rendelkezés a korábbi közszolgáltatási szerződés alapján rendezetlen követelés fennállása esetére ad iránymutatást. A Ptk. 5:41. §
(1)-
(4)bekezdéseire utalással kiemelte, hogy a fogyasztó, aki árverés útján szerezte meg az ingatlant, a díjhátralékról csupán az új közüzemi szerződés megkötésével egyidejűleg szerzett tudomást. A végrehajtó a bejegyzett végrehajtási jogok törléséről intézkedett, azonban a felperessel szemben fennálló tartozás nem volt végrehajtási szakban, ezért annak törléséről intézkedni nem lehetett. A felperes olyan szolgáltatás ellenértékét kérte a fogyasztótól, amelyről a fogyasztó nem tudott. A fogyasztó nem teljesített önkéntesen, hiszen az ingatlan rendeltetésszerű használatához a vízszolgáltatás hozzátartozik. A vízfogyasztás korlátozása nem a fogyasztóval, hanem a korábbi tulajdonossal került alkalmazásra a Korm. rendelet 72. §
(8)bekezdése értelmében. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozik a Vht. rendelkezéseire, ugyanis a jelen esetben kizárólag a Ptk. szabályai az irányadók, tehát a fogyasztó az ingatlant tehermentesen szerezte meg. A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Kiemelte, hogy a fogyasztót tájékoztatta a jogszabály szerinti korlátozási lehetőségekről, valamint arról, hogy a tartozás megfizetését követően a szolgáltatás visszaállításra kerül. Az alperes nem bizonyította, hogy a tartozást követelte volna a fogyasztótól. A jogszabályhelyet keresetében megjelölte, ugyanis egyértelműen meghatározta, hogy az alperesi ajánlást miért sérelmezi. Szerinte a fogyasztónak az ingatlanvásárlás előtt lehetősége lett volna meggyőződni arról, hogy azt terheli-e közműtartozás. Álláspontja szerint rá nem vonatkozik a Ptk. 5:
- §-a, ugyanis a tartozás közszolgáltatási szerződésből ered, a szolgáltatás korlátozását pedig a Vktsz. és a végrehajtási rendelete tartalmazza. A fellebbezés nem alapos. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemi döntésével egyetért. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakat emeli ki: Tévesen hivatkozott arra a fellebbezés, hogy a felperes nem bizonyította eljárásában a korábbi fogyasztó közműtartozásának fennállását, ezáltal a szolgáltatás korlátozásának jogszerűségét. Az alperesnél kezdeményezett eljárásban a fogyasztó a panaszát nem a felperes korábbi fogyasztóval szembeni díjkövetelésének vitatására, hanem arra a jogi álláspontjára alapította, hogy a díjhátralék megfizetése nem őt terhelte. Ennek következtében a fogyasztási helyen felhalmozódott díjhátralék mértéke, illetve a fogyasztás korlátozás jogszerűsége a bizonyítandó tények körén kívül esik. A perbeli esetben nem annak van jelentősége, hogy a fogyasztó az ingatlant árverésen szerezte meg, illetve hogy a felperesi igény dologi vagy kötelmi jellegű-e. A felperest a jogszabály - a Vktsz.
- §
(5)bekezdése egyértelműen feljogosította arra, hogy az adott felhasználási helyre vonatkozóan a korábbi közszolgáltatási szerződés alapján fennálló rendezetlen követelés esetén az adott felhasználási hely tekintetében az 58. §
(1)bekezdése szerint járjon el. A Vktsz. 58. §
(1)bekezdése b) pontja értelmében a vízközmű-szolgáltató az átfolyó ivóvíz mennyiségét csökkentő szűkítőt helyezhet el. Mindebből az következik, hogy a felperes nem sértett jogszabályt, amikor a fogyasztó vonatkozásában is a Vktsz. 58. §
(1)bekezdés b) pontját alkalmazta. Mindezekre figyelemmel az alperes ajánlása nem felelt meg a jogszabályoknak, tehát az elsőfokú bíróság helyesen rendelkezett annak az Fgytv. 34. §
(4)bekezdése alapján történő hatályon kívül helyezéséről. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján helybenhagyta. Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése értelmében köteles a felperes fellebbezési eljárásban felmerült perköltségének megfizetésére, melyet a másodfokú bíróság a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(1)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése szerint állapított meg. Budapest,
- január
- . Németh László s.k. tanácselnök . Molnár Ágnes s.k.. Merőtey Anikó s.k. előadó bíró bíró