Bf.209/2015/28 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés), az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekményt zaklatás bűntettének (Btk.222.§

(2)bekezdése a) pont és

(3)bekezdés a) pont) minősíti, egyben a cselekmények rendbeliségre utalását mellőzi. A szabadságvesztés és a közügyektől eltiltás, mint mellékbüntetés tartamát egyaránt 4 (négy) - 4 (négy) évre enyhíti. A szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani. A vádlott - helyesen - a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A Székesfehérvári Törvényszék Gazdasági Hivatalánál kezelt Bj.346/

1. számú bűnjeljegyzék
2. sorszám alatt nyilvántartott 1 db kés és a
3. sorszám alatti 1 db feljegyzés, könyv, irat lefoglalását megszünteti, és azt a vádlottnak kiadni rendeli. A vádlott magyar állampolgár. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. A vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig előzetes letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. A másodfokú eljárás során felmerült összesen 21.320.- (huszonegyezer-háromszázhúsz) Ft bűnügyi költséget az állam viseli. Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A Székesfehérvári Törvényszék
4. június hó
5. napján kelt 7.B.279/2014/
6. számú ítéletével a vádlott bűnösségét 1 rb. emberölés bűntette kísérletében (
7. évi C. törvény Btk.160.§

(2)bekezdés a) pont és 10.§), 1 rb. zaklatás bűntettében (Btk.222.§

(1)és

(3)bekezdés a) pont) állapította meg, és ezért őt halmazati büntetésül 5 év börtön fokozatú szabadságvesztésre és 5 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, a feltételes szabadságra bocsátásról, a bűnjelekről és a bűnügyi költségviseléséről is. Az elsőfokú bíróság ítéletének kihirdetését követően az ügyész a perorvoslati nyilatkozat bejelentésére háromnapi határidőt tartott fenn. E határidőn belül a kiszabott büntetés súlyosítása érdekében fellebbezett. A vádlott és védője az ítélet kihirdetésekor fellebbezéssel élt, az emberölés bűntettének kísérlete esetében felmentésért, a zaklatás bűntette tekintetében enyhítésért. A vádlott a törvényszékhez

1. június hó
2. napjáén érkezett beadványában az ítélet hatályon kívül helyezését kérte, mivel a tényállás hiányos, továbbá hivatkozott arra is, hogy a kirendelt védője nem megfelelően látta el a védelmét. A Fővárosi Ítélőtáblához
3. július hó
4. napján érkezet beadványában is előterjesztett fellebbezés indokolásaként értékelhető védekezést, ebben azt állította, hogy a sértett volt az, aki őt könnyű testi sértést eredményező módon megtámadta. Az ítélőtáblához
5. július hó
6. napján érkezett nyilatkozatában ismételten az elsőfokú ítélet megalapozatlansága folytán annak hatályon kívül helyezését kérte. Hangsúlyozta, hogy a kórházból vitték a kihallgatásra, csak az előzetes letartóztatás elrendelése tárgyában tartott ülésen tudta elolvasni, hogy mi a megalapozott gyanú ellene. A tárgyalásra nem idézték meg azokat a tanúkat, akiket kért, sőt a volt a feleségét sem idézte a bíróság. Állította továbbá, hogy vádiratot sem kapott. A másodfokú bírósághoz
7. július hó
8. napján érkezett beadványában újra előadta, hogy a sértett támadta őt meg egy „nuncsakuval" és ezzel szemben ő csak védekezett. Ismételten az ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Az ítélőtáblához
9. augusztus hó
10. napján ékezett beadványában a korábbi nyilatkozatait ismételte meg, míg a
11. január 13-i nyilatkozatában - megismételve a korábbi védekezését bizonyítási indítványt terjesztett elő tanú1 tanúkénti kihallgatása érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.220/2015/
12. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a védelmi fellebbezést alaptalannak tartotta. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat megtartotta, ügyfelderítési kötelezettségének is eleget tett. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás alapvetően megalapozott, csak kisebb korrekciókra szorul. Az ügyészi érvelés szerint az indokolási kötelezettségének a törvényszék eleget tett, okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére és cselekményeit is törvényesen minősítette. Az idősebb korú büntetlen vádlottal szemben indokolt a börtön fokozatú szabadságvesztés meghatározása, azonban a megvalósított bűncselekmény tárgyi súlyára és az egyéb súlyosító körülményekre figyelemmel szükséges hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása. Mindezekre tekintettel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Székesfehérvári Törvényszék ítéletét a büntetést kiszabó részében, a büntetés mértékét illetően változtassa meg, egyebekben hagyja azt helyben. Az ügyész a nyilvános ülésen az átiratában foglaltakat fenntartotta, kiemelte, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetre hivatkozása alaptalan, ezt helyesen vetette el a törvényszék. Az elsőfokú bíróság megfelelő indokát adta ténymegállapító tevékenységének, a minősítés is törvényes. Az ügyész a büntetés súlyosítására irányuló indítványát az átiratban foglaltakkal egyezően tartotta fenn. A vádlott védője a nyilvános ülésen a bejelentett fellebbezését változatlan tartalommal fenntartotta. Hangsúlyozta, hogy a védence a zaklatás bűncselekményét elismerte, míg az emberölés bűntettének kísérlete tekintetében jogos védelmi helyzetre hivatkozott. A vádlott tagadta, hogy a sértett életére kívánt volna törni, az összes vallomása azon alapul, hogy a sértett őt támadta meg. Kiemelte a védő, hogy súlyos eljárási hiba az elsőfokú bíróság részéről, hogy a vádlott számára nem kézbesítették a vádiratot. A vádlott a nyilvános ülésen az utolsó szó jogán sérelmezte, hogy az elsőfokú eljárásban nem kapott vádiratot, továbbá a felesége ismételt kihallatását tartotta szükségesnek. Az ellentétes irányú fellebbezések közül kizárólag az enyhítésre irányuló védelmi fellebbezések alaposak az alábbiak szerint. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi és a védelmi perorvoslatok folytán bírálta felül a Be.348.§

(1)bekezdése alapján a Székesfehérvári Törvényszék ítéletét és azt megelőző elsőfokú bírósági eljárást. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor a vádlott részére a tárgyalás előkészítésének szakaszában a Be.263.§

(2)bekezdésében írt előírás ellenére a vádiratot nem kézbesítette. A fenti perrendi szabály megszegése nem minősül a Be.373.§.

(1)bekezdés II. pontjában taxatíve felsorolt, az ítélet feltétlen hatályon kívül helyezését eredményező úgynevezett abszolút eljárási szabálysértésnek. Erre figyelemmel a Be.375.§

(1)bekezdése alapján a Fővárosi Ítélőtáblának azt kellett megvizsgálnia, hogy a Székesfehérvári Törvényszék által megvalósított eljárási szabálysértés lényeges hatással volt-e az eljárás lefolytatására, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, illetőleg a büntetés kiszabására. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a vádlott az elsőfokú eljárás során tisztában volt az ügyészség által ellene felhozott váddal. A törvényszék tárgyalásán az ügyészség a vádlott jelenlétében ismertette a vádiratot, amelyre nézve a vádlott úgy nyilatkozott, hogy azt megértette (

1. tárgyalási jegyzőkönyv
2. és
3. oldal). A vádlott a bizonyítási eljárás során a kihallgatott tanúk vallomásaira, a szakértői bizonyítás eredményére, és a tárgyalás anyagává tett okiratokra rendszeresen észrevételeket tett, a vele szemben folyó eljárás teljes anyagát megismerte, és ehhez is igazítva alakíthatta ki a védekezését. Mindezekre figyelemmel a törvényszék - igen jelentős súlyú - relatív eljárási szabálysértése a Be.375.§

(1)bekezdése alapján nem eredményezte az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Egyebekben a törvényszék a bizonyítási eljárást a perrendi szabályok megtartásával folytatta le, azonban mivel a Be.287.§

(3)bekezdése alapján az egyik ülnök személyében bekövetkezett változásra figyelemmel

1. június hó
2. napján a tárgyalást elölről kellett kezdeni, ezért a Be.287.§

(4)bekezdése szerint perrendszerűen megismételt tárgyalási napoknak az ítélet bevezető részében történő feltüntetése szükségtelen, ezért ezt az ítélőtábla mellőzte. A vádlottnak a fellebbviteli eljárásban előterjesztett azon észrevételére figyelemmel, miszerint a kirendelt védő a nyomozás során nem látta el megfelelően a védelmét az ítélőtábla az alábbiakra kíván rámutatni. A nyomozati szakban a vádlott kirendelt védője igen aktívan teljesítette a Be.50.§ában felsorolt kötelezettségeit. A vádlotti állítással szemben a kirendelt védő a nyomozás során olyan eljárási cselekményeken is jelen volt, ahol a jelenléte nem volt kötelező, az eljárási szabályok csupán lehetővé tették azt. Így a védő a vádlott előzetes letartóztatásának elrendelése tárgyában tartott ülésen, a folytatólagos gyanúsítotti kihallgatásakor, valamint a nyomozás során elrendelt mindkét szembesítésen jelen volt, a terhelt védelmét mindvégig ellátta. A Székesfehérvári Törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett. Valamennyi az ügy elbírálása szempontjából releváns bizonyítékot beszerzett és azokat logikusan értékelte, mérlegelte. E körben utal arra a másodfokú bíróság, hogy a vádlott bizonyítási indítványával szemben a vádlott volt feleségének tanú1 tanúkénti - ismételt - kihallgatása a másodfokú eljárásban szükségtelen volt. Az említett tanú kihallgatására úgy a nyomozás során, mint az elsőfokú bíróság eljárásban sor került, az ügy szempontjából jelentős tényekre a tanú nyilatkozatokat tett, a vádlott a védekezésével összefüggésben is többször kérdéseket intézett a tanúhoz, a vallomására észrevételeket tett (

1. számú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldaltól). A vádlott fellebbezésében előadott nyilatkozatokra is figyelemmel, amelyek az élet elleni bűncselekmény tekintetében vitatták az elsőfokú ítélet ténymegállapításait, az ítélőtábla rögzíti, hogy az elsőfokú bíróság kellő alapossággal vizsgálta a vádlotti védekezést, és megalapozottan döntött annak elvetéséről. Azt a vádlott maga sem tagadta, hogy a bűncselekmény elkövetésének helyszínére 7,5 cm-es pengehosszúságú, nyitott állapotú késsel a zsebében maga ment oda és így várt a sértettre. A tettlegességig fajuló konfliktust a vádlott kezdeményezte, eszközzel okozott sérülés kizárólag a sértett testén keletkezett. A vádlotti érvekkel szemben megállapítandó, hogy a bizonyítási eljárás kiterjedt nem csupán a sértetti, hanem a vádlotti sérülések szakértői vizsgálatára, bizonyítására is. Az elsőfokú bíróság a vádlotti védekezésre tekintettel folytatta le az általa vitatott tények tekintetében a szakértői bizonyítást. Dr. Steltzer Ferenc iü. orvosszakértő egyértelműen úgy nyilatkozatot, hogy a vádlotti állítással szemben a vádlott fején bottal avagy „nuncsakuval" történő ütésre utaló repesztett sérülés nem keletkezett. Ellenben, a vádlott tagadásával szemben a sértett és tanú1 tanúk vallomásait mindenben megerősítette a szakértői bizonyítás, a vádlott által tagadott, a sértett részéről azonban ténylegesen elszenvedett késsel szúrt sérülések esetében (
3. számú tárgyalási jegyzőkönyv). A zaklatás törvényi tényállása alapjául szolgáló ítéleti tényállása is megalapozott, ezt maga vádlott sem vitatta. A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint a Székesfehérvári Törvényszék helyes mérlegelés útján megállapított tényállása túlnyomórészt megalapozott az az alábbi kiegészítésekkel és helyesbítésekkel irányadó volt a felülbírálat során. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontja alapján, az iratok tartalmára figyelemmel az alábbiakkal egészíti ki illetve helyesbíti. - az elsőfokú ítélet

1. oldal alulról harmadik bekezdése akként pontosítandó, hogy a vádlott nehéz gépkezelő szakképzettséggel nem rendelkezik, azonban ténylegesen e munkakört betöltve végzett alkalmi munkát (
2. számú tárgyalási jegyzőkönyv
3. oldal) - az elsőfokú ítélet
4. oldal utolsó sorában szereplő dátum helyesen
5. május
6. - az elsőfokú ítélet
7. oldal első bekezdése azzal egészítendő ki, hogy a vádlott mindkét alkalommal a rendszerint magánál hordott 7,5 cm pengehosszúságú kést vette elő (nyomozati irat
8. oldalától gyanúsított kihallgatási jegyzőkönyv) - az elsőfokú ítélet
9. oldal második bekezdése kiegészítendő azzal, hogy tanú1 sértett a vádlottal szemben
10. május 14-én a zaklatás bűncselekménye miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő (nyomozati irat
11. oldal) A fenti kiegészítésekkel és helyesbítésekkel teljes körűen megalapozottá vált ítéleti tényállás a másodfokú eljárásban - a Be.351.§

(1)bekezdése és Be.352.§

(2)bekezdése alapján - irányadó volt. A Székesfehérvári Törvényszék mindkét terhére rótt cselekmény tekintetében okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére. Az élet elleni cselekmény megállapításával szemben a vádlott és védője által hivatkozott jogos védelmi helyzetre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakat kívánja rögzíteni. A Btk.22.§

(1)bekezdése alapján nem büntetendő az a cselekmény, amely a saját illetve más vagy mások személye, javai vagy a közérdek ellen intézet, illetve ezeket közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A fenti anyagi jogi rendelkezések alapján tehát jogos védelmi helyzetben az a személy van, aki ellen jogtalan támadást intéztek vagy ez őt közvetlenül fenyegeti. Az irányadó tényállásból egyértelműen megállapítható, hogy a vádlottal szemben sem a sértett sem más jogtalan támadást nem intézett, hanem a vádlott volt az, aki a helyszínre élet kioltására alkalmas eszközzel érkezve a sértettel szemben élet kioltására is alkalmas - személye elleni jogtalan támadást indított. Az ezt követően kialakult dulakodás során a sértett - jogos védelmi helyzetben - a vádlott által intézett jogtalan támadással szemben jogszerűen védekezhetett, a jogtalanság talaján álló vádlott azonban a büntethetőséget kizáró okra alappal nem hivatkozhatott. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott a sértettel szembeni cselekményét a vádlott által használt eszközre, a megcélzott testtájékokra, a vádlotti kijelentésre figyelemmel élet elleni cselekmény kísérleteként értékelte, azonban a bűncselekmény elsőfokú minősítése az alábbiak szerint részben téves. Az irányadó tényállás nem tartalmaz arra nézve semmilyen adatot, hogy a vádlott a sértett sérelmére megvalósítandó ölési cselekményt tervszerűen, az élet elleni cselekmény részleteinek viszonylag hosszabb időt történő átgondolását, fontolgatását követően, azaz Btk.160.§

(2)bekezdés a) pontjában meghatározott előre kitervelten valósította volna meg. A 3/

1. Büntető jogegységi határozat II. pontjában az előre kiterveltség megállapításához szükséges kritériumokkal szemben az elsőfokú ítéleti tényállás a
2. oldal második bekezdésében azt rögzíti, hogy a vádlott azért vitt magával a helyszínre csípős paprikát, hogy azzal a sértettet magatehetetlenné tegye, ha őt megtámadná. Az elkövetéshez használt 7,5 cm pengehosszúságú zsebkést pedig a vádlott szintén nem az élet elleni támadás tervezése során vette magához, hanem azt rendszerint magánál hordta. Mindezekre figyelemmel az előre kiterveltséghez, mint minősítő körülmény megállapításához szükséges feltételeknek a vádlott cselekvősége nem - az elsőfokú bíróság által rögzítet tényállás szerint sem - felelt meg, ezért a Fővárosi Ítélőtábla a terhére rótt élet elleni bűncselekményt a Btk.160.§

(1)bekezdésébe ütköző és a szerint is minősülő emberölés bűntette kísérletének minősítette, figyelemmel a Btk. 10.§

(1)bekezdésében foglaltakat is. Helyesen járt el a törvényszék, amikor a vádlottnak tanú1 sértett ellen irányuló fenyegetésben megnyilvánuló magatartásait zaklatás bűntettének minősítette, azonban a vádlott ezen cselekménye nem a Btk.222.§

(1)és

(3)bekezdés a) pontja szerint, hanem a Btk.222.§

(2)bekezdés a) pont és

(3)bekezdés a) pontja alapján minősül. Az e körben irányadó tényállás szerint ugyanis egyértelmű, hogy a vádlott félelemkeltés céljából a sértettet (a feleségét) személy elleni erőszakos büntetendő cselekmény elkövetésével fenyegette meg. A Székesfehérvári Törvényszék a büntetés kiszabása során irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket alapvetően helyesen sorolta fel, azonban a minősítés változásra figyelemmel a vádlott élet elleni cselekménye a minősített eset helyett, csupán alapesetnek minősül. Az élet elleni bűncselekmény tekintetében azonban további nyomatékos enyhítő tényezőként kell figyelembe venni, hogy a kísérleti stádiumban rekedt bűncselekmény úgynevezett távoli kísérlet. Ez utóbbi, az objektív oldalon jelentkező igen nyomatékos enyhítő körülményre is figyelemmel a másodfokú bíróság a Btk.79.§-ban meghatározott büntetési célokat szem előtt tartva lehetőséget látott az elsőfokú bíróság által kiszabot szabadságvesztés és mellékbüntetés tartamának 4-4 évre történő enyhítésére, a Btk. 82.§

(1)és

(2)bekezdés b) pontjának (az ún. enyhítő szakasznak) alkalmazása mellett. Az élet elleni bűncselekmény körében beállott minősítés változásra figyelemmel a szabadságvesztés végrehajtási fokozata a Btk.37.§

(2)bekezdés a) pontja alapján börtön. Az elsőfokú bíróság a Btk.38.§

(2)bekezdés a) pontjában írt törvényi szóhasználatot figyelmen kívül hagyva határozta meg a feltételes szabadságra bocsátás időpontját. A Fővárosi Ítélőtábla a fenti anyagi jogi rendelkezésekkel összhangban ezt pontosította. Az elsőfokú ítélet járulékos rendelkezései túlnyomórészt törvényesek azzal, hogy a másodfokú ítélet rendelkező részében hivatkozott tárgyak lefoglalását a Be.155.§

(1)bekezdése alapján meg kellett szüntetni és megsemmisítésük helyett a fenti törvényhely

(2)bekezdésére figyelemmel a bűncselekmény elkövetésekor a dolog tulajdonosának kellett azokat kiadni. A másodfokú bíróság feltüntette az ítélet rendelkező részében a vádlott állampolgárságát mivel ezt az elsőfokú bíróság elmulasztotta. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Székesfehérvári Törvényszék ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyebekben a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A másodfokú bíróság a Btk.92.§

(1)és

(2)bekezdése alapján rendelkezett az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú ítélet meghozataláig a vádlott által előzetes letartóztatásban töltött idő kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámításáról. A másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség viseléséről szóló rendelkezés a Be.381.§

(1)és

(2)bekezdésén alapul. Budapest,

1. év március hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Ujvári Ákos sk. előadó bíró Dr. Révész Tamásné sk. bíró A Székesfehérvári Törvényszék. 7.B.279/2014/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.209/2015/
4. számú ítéletében írt változtatásokkal
5. március hó
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajtható. Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő