DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA Bf.II.674/2015/3.sz. A Debreceni Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Debrecenben, a
- január
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és kihirdette a következő végzést: Az életveszélyt okozó testi sértés bűntette miatt ellen indult büntetőügyben a Debreceni Törvényszék
- szeptember
- napján kihirdetett 4.B.551/2015/
- számú ítéletét helybenhagyja. vádlott születési helye:. A másodfokú eljárásban 6350 (hatezer-háromszázötven) Ft vádlottat terhelő bűnügyi költség merült fel. Indokolás: vádlottat a Debreceni Törvényszék a rendelkező részben írt ítéletével bűnösnek mondta ki a Btk.
- §
(1)bekezdésében meghatározott, és a
(8)bekezdés szerint minősülő életveszélyt okozó testi sértés bűntettében. Ezért őt 3 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre, és mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett a szabadságvesztés büntetésből való feltételes szabadságra bocsáthatóságról, a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztés büntetésbe való beszámításáról, a lefoglalt bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költségről. Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére, a kiszabott büntetés súlyosítása végett fellebbezett. vádlott és védője az ítéletet tudomásul vették. A Debreceni Fellebbviteli Főügyészség Bf.386/2015/1-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. A másodfokú bíróság a fellebbezéseket a Be. 361. §
(1)bekezdése alapján, nyilvános ülésen bírálta el. A másodfokú nyilvános ülésen a fellebbviteli főügyészség képviselője az ügyészi fellebbezést és az átiratában foglaltakat fenntartva a kiszabott szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás súlyosítását indítványozta. A vádlott védője elsősorban az elsőfokú ítélet helybenhagyását, másodsorban pedig végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabását kérte. A vádlott nem élt felszólalási jogával. A bejelentett perorvoslatok folytán az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét és az azt megelőző eljárást a Be. 348. §
(1)bekezdése alapján, teljes terjedelemben felülbírálta. A felülbírálat során megállapította, hogy a törvényszék a bizonyítási eljárást igen nagy alapossággal, részletesen, a perrendi szabályok szerint folytatta le. Nem észlelt az ítélőtábla a Be. 373. §
(1)bekezdés II. pontjában felsorolt olyan (un. abszolút) eljárási szabálysértést, amely az ítélet hatályon kívül helyezését indokolná, de egyéb, az ítélet megalapozottságát, és az eljárás törvényességét befolyásoló (Be. 375. §
(1)bekezdés) eljárási szabálysértés sem valósult meg. Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének eleget téve, a vádlott egyéb bizonyítékok által is alátámasztott, bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomására alapítva, helyes és hiánytalan tényállást állapított meg, mely a Be. 351. §
(1)bekezdése értelmében, a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Az elsőfokú bíróság törvényesen vont le következtetést a vádlott bűnösségére, és a cselekmény minősítése is megfelel az anyagi jognak. A vonatkozó törvényhelyek és a bírói gyakorlat elemzését követően helytállóan foglalt állást abban, hogy a vádlott önkéntes eredmény elhárítása folytán a kétségtelenül megállapítható emberölés bűntettének kísérlete helyett a cselekmény életveszélyt okozó testi sértés bűntettének minősül. Okszerűen mutatott rá, hogy az ok folyamatot a vádlottnak az az önkéntes tevékenysége szakította meg, hogy mentős foglalkozású szomszédját kérte meg a mentők és a rendőrség értesítésére, amely szükségszerűen vezetett a bűncselekmény eredményének, azaz a sértett halálának az elmaradásához. Az első fokon eljárt bíróság helyesen feltárta az irányadó enyhítő és súlyosító körülményeket, és azokat, összevetve a büntetéskiszabás egyéb elveivel, a súlyuknak megfelelően értékelte. A büntetést a céljának szem előtt tartásával úgy kell kiszabni, hogy az igazodjon a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához és az elkövető társadalomra veszélyességéhez is. A büntetéskiszabás során a bíróság számára a kiindulópontot a törvény különös részében meghatározott büntetési tételkeret adja meg. Kétségtelen, hogy a vádlott büntetett előélete súlyosabb büntetés alkalmazását indokolná. Tekintettel azonban elsősorban a vádlott tényfeltáró, bűnösségére is kiterjedő beismerő vallomására, valamint őszinte megbánására és a sértettel helyreállított kapcsolatára, az ítélőtábla megítélése szerint az első fokon kiszabott szabadságvesztés büntetés mértékének súlyosítása csupán kisebb mértékben lenne indokolt, amelyre azonban a Be. 371. §
(2)bekezdésének figyelembe vételével nem kerülhet sor. Az irányadó tételkeret alsó határához közeli tartamban meghatározott szabadságvesztés büntetés kellőképpen szolgálja a megjelölt büntetés kiszabási elveket és szempontokat. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időnek a kiszabott szabadságvesztésbe való beszámítására, a lefoglalt dolgokra, valamint a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezések is törvényesek. Debrecen,
- január
- . Elek Balázs sk. a tanács elnöke . Gömöri Olivér sk.. Háger Tamás sk. előadó bíró bíró Záradék: A Debreceni Törvényszék 4.Bf.551/2015/
- számú ítélete a másodfokú határozat folytán a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Debrecen,
- január
- Dr. Elek Balázs sk. tanácselnök A kiadmány hiteléül: Kiadó.