Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.118/2015/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Málly Vera ügyvéd (címe) által képviselt felperes neve (címe) felperesnek a dr. Kővári Gergő Benjámin ügyvéd (címe) által képviselt I.rendű alperes neve I. rendű és II.rendű alperes neve II. rendű (mindketten ... szám alatti lakos) alperesek ellen személyiségi jog megsértése miatt indított perében a ...egerszegi Törvényszék
- május
- napján kelt, 5.P.21.309/2014/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperesek megsértették a felperes magánélethez fűződő jogát azzal a magatartással, hogy ismétlődően alaptalan hatósági eljárásokat kezdeményeztek a felperessel szemben. Ezért az alpereseket egyetemlegesen 100.000 (egyszázezer) forint megfizetésére kötelezi a felperes javára 15 napon belül. A felperest a Magyar Állam javára terhelő elsőfokú illeték összegét leszállítja 294.000 (kettőszázkilencvennégyezer) forintra, és kötelezi az alpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg a Magyar Állam javára - az illetékes állami adóhatóság felhívására - 6.000 (hatezer) forint feljegyzett részilletéket. A fentieket meghaladóan tekinti a keresetet elutasítottnak. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesek, mint együttes jogosultak részére 15 napon belül 24.000 (huszonnégyezer) forint másodfokú eljárásban felmerült részperköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 70.000 (hetvenezer) forint, míg kötelezi az alpereseket egyetemlegesen, hogy fizessenek meg 10.000 (tízezer) forint másodfokú eljárásban feljegyzett részilletéket, a Magyar Állam javára az illetékes állami adóhatóság felhívására. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítette, hogy a peres felek szomszédok. Az alperesek
- február végén költöztek a T, K utca
- szám alatti családi házas ingatlanba, míg a felperes hosszú ideje lakik a K utca
- alatt. 2012-ben az alperesek a családi ház konyhai ablakát - amely a felperes udvarára néz - kicserélték, azonban azt nem fóliázták be. Ezt kezdetben a felperes nem kifogásolta, nem sokkal később viszont kifejezetten kérte a befóliázást, de az alperesek a kérelmének nem tettek eleget, emiatt a felek viszonya megromlott. A felperes családi házának terasza kb. 7 méterre helyezkedik el az alperesek konyhaablakától. A felperes több ízben olyképpen hallgatta a teraszán a horvát népzenei rádióadót, hogy az alperesek a zárt ablak mellett is hallották azt. A felperes zenehallgatási szokása az alpereseket zavarta, ezért
- május 11-től kezdődően több ízben kihívták a rendőrjárőrt csendháborítás miatt, illetőleg egyéb hatósági eljárásokat kezdeményeztek a felperessel szemben. Az eljárások a felperes felelősségét nem állapították meg. Két ízben a felperes is feljelentést tett az alperesek ellen hangos zenehallgatás miatt, továbbá ablakuk elé tujafát ültetett, és egy nagy fatáblát is kirakott, elvonva előlük az udvarára történő kilátást. A felperes többször módosított keresetében azt kérte, állapítsa meg a bíróság jóhírnevének sérelmét azáltal, hogy az alperesek folyamatosan, zaklatásszerűen feljelentgetik, eljárásokat kezdeményeznek ellene. Másodlagosan kérte a magánélethez fűződő joga sérelmének megállapítását amiatt, hogy az alperesek nem engedik őt a saját teraszán rádiót hallgatni. Harmadrészben állította, hogy az alperesek horvát nemzetisége miatt megkülönböztetik, mivel a horvát zenehallgatást sérelmezik a részéről. Emiatt módosított keresetében 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alpereseket. Állította, hogy az alperesekkel való viszonya a faluban beszédtéma, rossz hírét keltik, összeférhetetlenségnek tartják. Emellett az alperesek a konyhaablakon keresztül folyamatosan figyelemmel kísérik a felperes mozgását. Így a felperes egészségét is hátrányosan érinti az alperesek magatartása. Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Állították, hogy a felperes akárhol tartózkodik, a házon belül vagy az udvarában, reggeltől estig hangosan bekapcsolva hagyja a rádiót a teraszon, amelynek hangereje zavarja őket. A jogszabály adta lehetőséggel éltek, amikor eljárást kezdeményeztek a felperes zavaró magatartása miatt a felperessel szemben. Előadták továbbá, hogy a II. rendű alperes is horvát nemzetiségű, csatolta édesanyja és nagyszülei születési anyakönyvi kivonatát, ekként a megkülönböztető bánásmód vádja nem érheti őket. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alpereseknek, mint egyetemleges - helyesen együttes - jogosultaknak 15 napon belül 208.500 forint elsőfokú eljárásban felmerült perköltséget, továbbá fizessen meg a Magyar Állam javára, külön felhívásra 300.000 forint feljegyzett kereseti illetéket, figyelemmel arra, hogy eredeti kereseti kérelme 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányult. Ítéletének jogi indokolásában kifejtette, hogy a Ptk.75.§-ának
(1)bekezdése, 76.§-a, 78.§-ának
(1)és
(2)bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat, így a jóhírnevet mindenki köteles tiszteletben tartani. A Ptk.100.§-a értelmében a tulajdonos a dolog használata során köteles tartózkodni minden olyan magatartástól, amellyel másokat, különösen szomszédait szükségtelenül zavarná, vagy amellyel jogaik gyakorlását veszélyeztetné. A Ptk.84.§
(1)bekezdés
- a)és
- e)pontja alapján megállapítást, valamint kártérítést követelhet az a fél, akit személyiségi jogaiban más megsértett. Hasonlóképpen rendelkezik a 2013. évi V. törvény a 2:42., 43., 45. és 52.§-aiban is. Leszögezte azonban a törvényszék, hogy önmagában a feljelentés, bejelentés tétele állampolgári jogosultság, ezért személyiségi jogsértést nem alapoz meg. Amennyiben viszont a feljelentés jogát zaklatásszerűen, joggal való visszaélő módon, alaptalanul gyakorolja valaki, úgy a személyiségi jogsértés megvalósulhat. A jelen esetre vonatkoztatva a törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy az alperesek a feljelentés jogát nem visszaélő módon gyakorolták. K Z, D F és D Fné tanúk vallomása alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a felperes a hangos zenehallgatási szokását az alperesek oda költözése óta vette fel, amelyet kifejezetten a teraszon gyakorol. A felperesnek azt a véleményét, hogy a saját ingatlanán azt tesz, amit akar, a törvényszék nem osztotta. Személyiségi jogait ugyanis a fél csak mások személyiségi jogainak sérelme nélkül gyakorolhatja. A kialakult állandó bírói gyakorlat szerint a tulajdonos nem okozhat olyan zajhatást, amely másokat szükségtelenül zavar. A szomszédoknak tehát csak a szükséges zavarást kell elviselniük. Kijelentette a törvényszék, hogy az alpereseknek joguk van ahhoz, hogy az ingatlanukon a csendet élvezzék, ezért a feljelentések joggal visszaélő módon történő gyakorlását megállapítani nem tudta. Kifejtette továbbá, hogy az egyenlő bánásmód és esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXXV. törvény a hatóságokra nézve ír elő kötelezettséget. A peres felek, mint magánszemélyek jogviszonyában ezért e törvényt alkalmazni nem lehet. E határozattal szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, amelyben annak a kereseti kérelme szerinti megváltoztatását kérte. Másodlagosan a perköltséget 100.000 forintra kérte mérsékelni. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság szinte érdemi vizsgálat nélkül fogadta el az alperesek előadását. Az alperesek rendszeresen hívták ki a rendőrséget, polgárőrséget, bejelentést tettek a kormányhivatalnál és a jegyzőnél a felperes ellen. A felperes nyugdíjas óvónő, gyermekei, unokái távol élnek, így gyakran utazik el több napra, ezért sem lehetséges, hogy az alpereseket olyan módon zavarja a zenehallgatása, ahogy azt az elsőfokú bíróság megállapította. Véleménye szerint az alpereseknek kellene a „normális társadalmi kapcsolatokhoz" igazodniuk. Az alperesek magatartása kimerítette a felperes zaklatásszerű, joggal visszaélő módon történő joggyakorlását. Továbbá álláspontja szerint az alperesi jogi képviselő tevékenységével nem áll arányban a megállapított perköltség. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték, helyes indokok alapján. A fellebbezés részben alapos. Az elsőfokú bíróság a tényállást nagyobb részben helyesen állapította meg, és helyes jogszabályokat is alkalmazott. Jogi következtetésével és érdemi döntésével azonban a másodfokú bíróság nem értett egyet, ezért az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta a Pp.253.§-ának
(2)bekezdése alapján. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az alábbiakkal egészíti ki: Az I. rendű alperes
- május 11-én 19:45 órakor bejelentést tett a felperes hangos zenehallgatása miatt. A Ni Rendőrkapitányság Li Rendőrőrsének rendőri jelentése azt rögzítette, hogy rendellenességet nem tapasztalt, intézkedésre nem került sor.
- május 19-én 18:20 órakor az I. rendű alperes bejelentést tett a felperes hangos zenehallgatása miatt a rendőrségen. A rendőri jelentés szerint a járőr felhívására a felperes a zenét lehalkította.
- május 21-én 14:00 órakor az I. rendű alperes bejelentést tett a rendőrségre. A rendőrjárőr jelentése alapján a felperesnél szólt a zene, de azt csak akkor lehetett hallani, ha az alperesek konyhaablaka nyitva volt. A bezárt ablaknál a lakóházban zenét nem lehetett hallani. A rendőrjárőr megítélése szerint a felperes teraszán a rádióból nem hangosan szólt a zene.
- május 23-án 20:15 órakor érkezett ki ismételten a helyszínre a rendőrjárőr az alperesek bejelentésére. A felperesnél ekkor csendháborítást nem tapasztalt. A Ni Rendőrkapitányság Li Rendőrőrse által
- június 11-én megküldött, a ... Megyei Kormányhivatal Hatósági Főosztályához
- június 18-án érkezett az alperesek, D F, D Fné és K Jné lakossági bejelentése nyomán a ... Megyei Kormányhivatal Hatósági Főosztálya
- július
- napján kelt, .../
- számú határozatával a felperes ellen csendháborítás szabálysértése miatt folytatott eljárást megszüntette, mivel nem volt megállapítható szabálysértés elkövetése. A
- november 9-én kelt rendőri jelentés szerint az alperesek által készített hangfelvételt meghallgatva megállapítható, hogy a rögzített időszakokban a természetes zajokat (madarak, rovarok hangja, utcai forgalom zaja) meghaladó vagy elérő más zaj, zene vagy egyéb rádióadás hangja nem hallható. Az alperesek a felperessel szemben tett bejelentése nyomán a Ni Rendőrkapitányság Li Rendőrőrsének rendőr járőre által készített jelentés
- január 16-án azt rögzítette, hogy az I. rendű alperes által készített hangfelvételek alapján a zene és a beszélgetés az ablakban jól hallható, de túlzott hangerejűnek nem mondható. A kb. 15-20 méterrel távolabb lévő utcán elmenő gépjárművek hangja elnyomja a rádió hangját. A felvételeken más egyéb nem volt tapasztalható. Az alperesek feljelentése nyomán a Ni Rendőrkapitányság 2169/2012.Bü. szám alatt nyomozást folytatott. A Ni Járási Ügyészség
- március 11-én kelt, B.2208/2012/
- számú határozatával a felperessel szemben a nyomozást megszüntette, egyúttal megrovást alkalmazott vele szemben zaklatás vétsége miatt. A felperes, mint terhelt panasza folytán eljárt ... Megyei Főügyészség azonban Nyfel.465/2013/
- számon,
- április
- napján kelt határozatával az ügyészség határozatát megváltoztatta, és a nyomozást bizonyítottság hiányában megszüntette, egyebekben a panaszt elutasította. Tájékoztatta a sértetteket arról, hogy hat hónapon belül pótmagánvádlóként léphetnek fel. Ezután az I. rendű alperes
- május 6-án pótmagánvádlóként vádindítványt terjesztett elő. A Ni Járásbíróság 8.P.21.253/2012/
- számú határozatával jóváhagyta a felek egyezségét, amelyben az alperesek vállalták, hogy a felperesi felépítmény mellett 50 cm-es sávban nem ültetnek olyan növényeket, melyek a felperesi felépítményt a szellőzésben akadályozzák, illetve amelyek abban mechanikai sérüléseket okozhatnak. Vállalták, hogy három hónapon belül az ingatlanukon létesített antennaoszlopot saját költségükön elbontják vagy elbontatják. Vállalták, hogy az ingatlanukon lévő diófa ágait a felperesi ingatlan vonalában lemetszik, illetve azt azon nem engedik tovább nőni. Vállalták, hogy az ingatlanon ültetett tujabokrot nem engedik 1,8 méternél magasabbra nőni. Az I. rendű alperes
- július 29-én tett ismét feljelentést a felperessel szemben a rendőrhatóságnál a hangos zenehallgatás miatt. A Ni Rendőrkapitányság Li Rendőrőrse 20030/1473-6/2013.bü. számú,
- október
- napján kelt határozatával a nyomozást megszüntette, mivel a nyomozás adatai alapján nem volt megállapítható bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem volt eredmény várható.
- szeptember 20-án 19:50 órakor az I. rendű alperes bejelentése nyomán a Ni Rendőrkapitányság Li Rendőrőrsének rendőrjárőre a helyszínre érkezett, és jelentésében rögzítette, hogy nyitott ablakon keresztül minimálisan lehetett hallani, hogy a szomszédban szól a rádió. „Nevezett személlyel közöltem, hogy beszélek a szomszédjával, de ezzel a cselekménnyel a szomszédja nem követett el szabálysértést sem bűncselekményt." A
- szeptember 26-án 17:00 órakor tett alperesi bejelentés nyomán 17:15 órakor jelent meg a felek lakóhelyén ismételten a rendőrjárőr. Jelentésében rögzítette, hogy a felperes magnójából a zene nem szólt hangosan. Az úton elmenő autók zaja jóval hangosabb volt ennél. A rendőrjárőr lehalkíttatta a felperessel a rádiót. A ... Megyei Kormányhivatal Hatósági Főosztálya
- november 11-én kelt, .../
- számú határozatával az I. rendű alperes által a felperes ellen csendháborítás szabálysértése miatt kezdeményezett eljárást megszüntette, mivel csendháborítás szabálysértés nem valósult meg
- szeptember 20-án és
- szeptember 25-én. Az alperesek
- március 23-án birtokvédelmi kérelmet terjesztettek elő a Ti Község Önkormányzati Hivatal Jegyzőjénél a felperessel szemben. Az eljárás 159/
- szám alatt folyt.
- április 30-án 14:00 órakor az I. rendű alperes bejelentést tett a polgárőrségen a felperes hangos zenehallgatása miatt. A polgárőr járőrszolgálati jegyzőkönyv rögzítette, hogy az alperesek lakásában valóban hallani lehetett a szomszédból beáramló rádió hangját, a horvát adókat sugárzó programot, de a szomszéd (felperes) felé nyíló kb. 80-120 cm átmérőjű ablak teljesen nyitva volt, így a hang teljesen beáramolhatott. A Ni Járásbíróság
- június
- napján 5.Bpm.275/2013/
- számú ítéletével a felperest felmentette a zaklatás vétségének vádja alól az I. rendű alperes, mint pótmagánvádló által kezdeményezett büntetőeljárásban. A másodfokon eljárt ... Törvényszék Bf.433/2014/
- számú,
- január
- napján kelt végzésével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és az eljárást megszüntette arra tekintettel, hogy az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el. A ... Megyei Kormányhivatal Li Járási Hivatal Hatósági Osztályának
- október
- napján kelt, .../
- számú határozatával a felperessel szemben a
- július 29-én tett, az I. rendű alperes feljelentése nyomán indult, csendháborítás szabálysértése miatt folytatott eljárást megszüntette, mivel a szabálysértés elkövetése nem volt megállapítható. K Z tanúvallomása nem utal arra, hogy a felperes a zenehallgatási szokását azóta vette fel, hogy a tanú az ingatlant eladta az alpereseknek. A tanú nem emlékezett arra, hogy korábban a felperes „az egész környéket" betöltő hangerővel hallgatott volna zenét, ő a felperes zenehallgatásáról nem szerzett „különösebb" tudomást. Ebből a vallomásból nem következik az, hogy a felperes zenehallgatási szokásai a tanú elköltözését követően jelentősen változtak volna, hiszen a hatósági eljárásokban eljárt személyek lényegében ugyanilyen megállapításokat tettek a tárgyban. D F és K Jné a ... Megyei Kormányhivatal .../
- számú eljárásában még úgy nyilatkoztak, hogy „ha szól is a zene K E Mnál [a felperesnél], az lényegében őket nem zavarja" (a
- július 19-én kelt határozat indokolása). A Ni Rendőrkapitányság Li Rendőrőrsének
- május 23-án kelt .../ált. számú jelentése szerint viszont D F a házastársával egyezően úgy nyilatkozott, hogy
- márciusától nincs nyugalmuk a felperestől, „aki napi rendszerességgel elviselhetetlen módon hallgatja, bömbölteti a zenét". D F a per folyamán ez utóbbi vallomását ismételte meg. A különböző időpontokban tett vallomásai közötti gyökeres ellentmondás oka viszont nem ismert. Így a vallomásának hitelességéhez kétség fér. K Jné D Fhez hasonlóan változtatta meg a vallomását, melynek oka ugyancsak nem állapítható meg az iratokból, ezért az ő önellentmondásos vallomásának bizonyító értéke is kétségbe vonható. Önmagában D Fné mindvégig következetes, a felperesre nézve terhelő vallomása pedig a rendkívüli számosságú - fent idézett - egyéb peradattal szemben nem alkalmas az alperesi védekezés ténybeli megalapozására. Az ítélőtábla álláspontja szerint az iratokból az állapítható meg, hogy a felperes valóban hallgatta a rádiót a teraszán. A peradatokból ugyanakkor az is egyértelműen kitűnik, hogy ez a rádióhallgatás nem haladta meg az egyéb, a faluban szokásos háttérzajok hangerejét. Nem vitatható, hogy ez a hangerő is zavarta az alpereseket, ezért a jószomszédi viszony megőrzése, az együttélés alapvető társadalmi normáinak betartása érdekében a felperes is megtehette volna azt a gesztust, hogy nem a teraszon hallgatja a horvát zenét, illetőleg a teraszon hallgatva a rádiót, lehalkítja azt. A szomszédok közötti tolerancia követelménye kölcsönösen elvárható egymástól, azaz mindkét féltől elvárható lett volna, hogy tartózkodjon az olyan magatartástól, amellyel a szomszédját szükségtelenül zavarja. A tulajdonosi jogok ugyanis nem abszolút jellegűek. Az együttélés szabályai megkövetelik, hogy a tulajdonos a másik tulajdonost saját ingatlanán ne zavarja szükségtelenül semmiféle módon. Az alperesek szubjektíve zavarónak érezhették a felperes zenehallgatási szokásait, még annak ellenére is, hogy a kiérkező rendőrjárőrök azt a szokásos mértéket meg nem haladónak, nem szükségtelenül zavarónak tartották. Ugyanakkor annak ismeretében, hogy az alperesek kezdeményezését a rendőrhatóság és a jegyző rendre elutasította, azaz a hatósági eljárások nem őket igazolták, az alpereseknek idővel el kellett volna fogadniuk, hogy a felperes zenehallgatása nem éri el azt a szintet, amely a zaklatás, csendháborítás tényállását kimeríti, és amely miatt a felperessel szemben jogvédelmet kérhetnek. Ebből következően az alpereseknek az a magatartása, hogy büntetőeljárást is kezdeményeztek, majd még pótmagánvádat is előterjesztettek a felperessel szemben, már bizonyosan túlment a saját alanyi joguk jogszerű gyakorlásának a határán, vagyis a jóhiszeműség kereteit túllépve folytatták a felperessel szemben a büntetőeljárást. A büntetőfeljelentés megtétele vagy hatósági eljárás kezdeményezése önmagában nem ad alapot személyiségi jogsértés megállapítására, azonban a BDT2013.
- számon közzétett eseti döntésben kifejtett jogelv értelmében a jóhiszemű joggyakorlás követelménye a feljelentőt is terheli, így joggal való visszaélést valósít meg, ha tudatosan tesz valótlan tartalmú bejelentést vagy feljelentést valaki. Ez esetben az immunitás már nem illeti meg, és a sérelmet szenvedett személy alappal tarthat igényt a személyiségvédelmi eszközök alkalmazására. A jelen esetben tehát az alperesek azzal a magatartásukkal, hogy több ízben alaptalannak találta a kiérkező rendőrjárőr a bejelentésüket, mégis büntetőfeljelentést tettek, pótmagánvádat terjesztettek elő a felperessel szemben, már rosszhiszeműen jártak el, kimerítették a joggal való visszaélés fogalmát. Azaz megsértették a felperes zavartalan magánélethez fűződő jogát. Ezért a Ptk.84.§-ának
(1)bekezdés a) pontja alapján az ítélőtábla megállapította, hogy az alperesek megsértették a felperes fent írt személyhez fűződő jogát. A Ptk.84.§-ának
(1)bekezdés e) pontja szerinti nem vagyoni kártérítés összegét a másodfokú bíróság jelképes összegben, a kereseti kérelemhez viszonyítottan jelentősen alacsonyabb összegben határozta meg. E körben nyomatékkal vette figyelemmel, hogy a felperes maga is hozzájárult a rossz szomszédi viszony kialakulásához, amikor az alperesek kérelme ellenére nem halkította le a rádióját, illetőleg nem hagyott fel a kinti zenehallgatás szokásával. Ezért mérlegeléssel 100.000 forintot tartott szükségesnek és elegendőnek az ítélőtábla a felperest ért immateriális hátrány kompenzálására. A felperes jóhírnevének sérelmére adat nem merült fel a perben, az egyenlő bánásmód megsértésével kapcsolatos elsőfokú bírósági érveket pedig a másodfokú bíróság is osztotta. Nem látta indokoltnak az ítélőtábla az alperesek jogi képviselőjének az elsőfokú eljárásban megítélt munkadíjának mérséklését. A felperes eredetileg 5.000.000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetését kérte, amelyre vonatkozónak 100.000 forint erejéig, csupán 2%, vagyis elenyésző mértékben lett pernyertes. Mind a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2.§-ának
(1)bekezdése, mind az általános szabályok szerinti 3.§
(2)bekezdés a) pontja értelmében magasabb összegű perköltség jár az alpereseknek, mint amit a felperes indokoltnak tartana. Az alperesi képviselő érdemi munkája lényegében pernyertességet eredményezett számukra, ezért alaptalannak találta a munkadíja mérséklésére vonatkozó fellebbezést a másodfokú bíróság. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla a rendelkező részben írtak szerint részben megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét. Az ítélőtábla a másodfokú eljárásban a felperes által csatolt CD felvételt és egyéb okiratokat a Pp.235.§-ának
(1)bekezdése értelmében figyelembe venni már nem tudta. A felperes nagyobb részt pervesztes lett, ezért ő köteles viselni pervesztességével arányosan a perköltséget. Így az elsőfokú eljárásra vonatkozóan a feljegyzett illetéket 98 %-ban a felperes, míg 2 %-ban az alperesek viselik egyetemlegesen a Pp.81.§-ának
(1)bekezdésére tekintettel. A másodfokú eljárásban feljegyzett 80.000 forint illetékből a pervesztességével arányosan 70.000 forint illetéket a felperes, míg 10.000 forint illetéket az alperesek egyetemlegesen kötelesek viselni külön felhívásra a Magyar Állam javára az Itv.74.§-ának
(3)bekezdése folytán alkalmazandó Kmr.13.§-ának
(2)bekezdésére is tekintettel. Az alperesek jogi képviselőjének a másodfokú eljárásban felmerült munkadíját az ítélőtábla a 32/2003 (VIII.22.) IM rendelet 2.§-ának
(1)bekezdés a) pontja alapján állapította meg. A jogi képviselő perköltségként tárgyalásonként 30.000 forintot igényelt, erre figyelemmel, a különbözeti perérték alapján a felperes 24.000 forint másodfokú eljárásban felmerült perköltséget köteles fizetni az alperesek javára együttesen. P é c s , 2016. február 25. dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, dr. Vogyicska Petra s.k. előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró