Fővárosi Ítélőtábla 6.Pf.21.483/2007/
- A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Gál Imre ügyvéd (képviselő címe) által képviselt I.rendű felperes neve I. rendű és II.rendű felperes neve II. rendű (mindkettő címe) felpereseknek, a dr. Fesztóry Tibor jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Pest Megyei Bíróság
- szeptember
- napján meghozott, 21.P.25.745/2006/
- számú ítélete ellen, az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja és a keresetet elutasítja. Egyetemlegesen kötelezi a felpereseket, hogy az alperesnek 15 nap alatt fizessenek meg 350.000 (háromszázötvenezer) forint együttes első- és másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperesek közös tulajdona a ... helyrajzi számú, a valóságban ... szám alatti házasingatlan. A II. rendű felperes tulajdoni illetőségét az I. rendű felperes özvegyi haszonélvezeti joga terheli. A felperesi ingatlantól 126 méter távolságra az alperes 36 méter magas rádiótelefon adótornyot épített. A torony használatbavételét a Hírközlési Felügyelet
- november 21-én kelt határozatával engedélyezte és azt az alperes
- decembere óta folyamatosan üzemelteti. A használatbavételi engedély
- december 16-án emelkedett jogerőre. A felperesek leszállított keresetükben 2.440.000 forint és annak
- december 16tól járó kamatai megfizetésére kérték az alperest kötelezni. Keresetüket arra alapították, hogy az adótorony közelsége az ingatlanuk forgalmi értékét 10%-al csökkentette, az ennek megfelelő kárukat az alperes köteles megtéríteni a Ptk.
- §-ára figyelemmel, a Ptk.
- §
(1)bekezdése alapján. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Elsősorban elévülésre hivatkozott. Állította, hogy a felperesek igényüket a torony felépítését követő 5 év eltelte után érvényesítették per útján, ezért a követelésük elévült. Érdemi védekezése szerint az adótorony felépítésével és üzemeltetésével az ingatlanok használatában a felpereseket szükségtelenül nem zavarja. Az elsőfokú bíróság az alperest a leszállított keresetnek megfelelően marasztalta. A döntését a következőkkel indokolta: Az ingatlanforgalmi szakértői vélemény szerint az adótorony közelsége a felperesi ingatlan forgalmi értékét kétségtelenül csökkentette. Az alperes kártérítési felelősség alóli mentesülését nem eredményezhette az, hogy a torony üzemeltetésével az alperes közérdeket szolgál. Az alperes ezért az Alkotmány 13. §-ára és a Ptk. 100. §-ára figyelemmel, a Ptk. 339. §
(1)bekezdése alapján köteles a felperesek kárát megtéríteni. Alaptalanul hivatkozott az alperes elévülésre. A torony használatbavételi engedélye
- december 16-án lett jogerős. „A torony jogszerű létezése viszont jogerős és alakszerű határozatban adott használatbavételi engedélyen nyugszik és az engedély alapján ténylegesen megvalósult és működő beruházáshoz kapcsolódhat." A felperesek követelése így a használatbavételi engedély jogerőre emelkedésével keletkezett, az elévülés ettől számított 5 év elteltével következett volna be. A felperesek keresetlevele azonban az elévülési idő leteltét követően,
- november 26-án megérkezett a bíróságra. A felperesi követelés ezért nem vált bírósági úton érvényesíthetetlenné. Az alperest az elsőfokú bíróság teljes mértékben pervesztesnek tekintette és a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte a marasztalási összeg után számított perköltség megfizetésére. Az alperes fellebbezésében az első fokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. A fellebbezésében is elsődlegesen elévülésre hivatkozott. Előadta, hogy a felperesek követelése a torony felépítésével keletkezett, és nem a használatbavételi engedély kiadásával. Utalt a Legfelsőbb Bíróság Pfv.III.22.081/2006/
- számú ítéletére, amelyben a Legfelsőbb Bíróság az elévüléssel kapcsolatos jogi álláspontját kifejtette. Hivatkozott arra is, hogy az iratokhoz másolatban csatolt építési napló igazolja: „a torony építése a keresetlevél elsőfokú bírósághoz való benyújtását,
- november 24-ét megelőző 5 évnél korábban befejeződött". A felperesek fellebbezési ellenkérelme az első fokú ítélet helybenhagyására irányult. Hangsúlyozta, hogy az építési engedélyhez kötött létesítményt csak akkor lehet használatba venni, ha a használatbavételi engedély jogerőre emelkedett. Az alperes csak a használatbavételi engedély jogerőssé válásának időpontjától helyezhette üzembe a létesítményt, ezért az elévülés ezzel az időponttal vette kezdetét. Kiemelte, hogy nem a torony puszta léte csökkenti az ingatlanok forgalmi értékét, hanem a jeltovábbításhoz szükséges eszközök és berendezések működtetése is. A Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a fellebbezés alapos. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak az elévüléssel kapcsolatos jogi álláspontjával nem értett egyet. A Ptk.
- §
(1)bekezdése szerint a kártérítés a károsodás bekövetkeztekor nyomban esedékes. A Ptk. 324. §
(1)bekezdése értelmében a követelések 5 év alatt évülnek el, ha jogszabály másként nem rendelkezik. A Ptk. 326. §
(1)bekezdése előírja, hogy a követelés elévülése akkor kezdődik, amikor az esedékessé vált. A Ptk. 325. §
(1)bekezdése pedig kimondja, hogy az elévült követelés bírói úton nem érvényesíthető. Az elévülés kezdő idejének meghatározása során az ítélőtábla álláspontja szerint azt kell vizsgálni, a felperesi ingatlan fogalmi értékének csökkenését az alperesi tevékenysége mikor idézte elő, mikor alakult ki a felperesi ingatlannal kapcsolatban az a piaci értékítélet, hogy forgalmi értéke az adótorony közelsége miatt csökkent. Az ítélőtábla álláspontja szerint a sugárzás jogszerű megkezdésének ebből a szempontból nincs ügydöntő jelentősége. A torony felépítésével ugyanis mindenki számára felismerhetővé vált annak rendeltetése és ettől kezdődően mindenkinek számolnia kellett az üzemeltetés megkezdésével, valamint annak összes közismert következményével. Ebből következően a környéken ingatlant venni szándékozó személyek vételi elhatározására a toronynak megépítésétől kezdve kihatása volt. Emiatt az erre alapított kárigény elévülési idejét is ettől kellett számítani. A torony használatbavételi engedélyét a hatóság 2001. november 21-én kiadta, tehát a torony teljes felépítése már ezt megelőzően befejeződött. A felperesek keresete pedig 2006. november 24-én, az öt éves elévülési idő eltelte után érkezett az elsőfokú bírósághoz, ezért a követelés elévült és a Ptk. 325. §
(1)bekezdése értelmében bírósági úton érvényesíthetetlenné vált. Az ítélőtábla mindezért a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján az első fokú ítéletet megváltoztatta és a keresetet elutasította. A pervesztes felperesek a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelesek az alperes perköltségeit megfizetni. Budapest,
- április
- . Molnár Ambrus s. k. a tanács elnöke, Dr. Szücs József s. k. előadó bíró, Dr. Németh László s. k. bíró