Győri Ítélőtábla Pf.III.20.197/2007/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN! Az ítélőtábla dr. Becker Tibor ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) felperesnek dr. Jurida Ferenc ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve I. r. és az OITH Hivatal Jogi Főosztály; ügyintéző: dr. Földesi Margit által képviselt II.rendű alperes neve II. r. alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Veszprém Megyei Bíróság
- április
- napján kelt 3.P.20.096/2006/
- számú ítéletével szemben, az I. r. alperes által
- sorszám és a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő Ítéletet: Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben az alábbiak szerint változtatja meg: az I. r. alperes által a felperesnek fizetendő kártérítés összegét 1.048.118,- (Egymilliónegyvennyolcezer-egyszáztizennyolc) Ft-ra és ennek az elsőfokú ítéletben írt kamataira, a II. r. alperes által a felperesnek fizetendő kártérítés összegét 291.303,(Kettőszázkilencvenegyezer-háromszázhárom) Ft-ra és ennek az elsőfokú ítéletben írt kamataira felemeli. A felperes javára az I. r. alperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét 130.000,(Egyszázharmincezer) Ft-ra, a II. r. alperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét pedig 40.000,- (Negyvenezer) Ft-ra emeli fel. A felperes által az állam részére fizetendő kereseti illeték összegét 28.400,(Huszonnyolcezer-négyszáz) Ft-ra leszállítja. Az államnak az I. r. alperes 27.000,- (Huszonhétezer) Ft, a II. r. alperes 7638,(Hétezerhatszáz-harmincnyolc) Ft állam által előlegezett perköltséget köteles megfizetni a Veszprém Megyei Bíróság Gazdasági Hivatala felhívására. Az ítélőtábla az elsőfokú ítélet fentieket meghaladó rendelkezéseit helybenhagyja. Köteles az I. r. alperes 24.000,- (Huszonnégyezer) Ft, a II. r. alperes 6.000,- (Hatezer) Ft fellebbezési eljárási költséget 15 napon belül megfizetni a felperesnek. A felperes köteles az államnak megfizetni az APEH Nyugat-dunántúli Regionális Igazgatóságának felhívására 16.600,- (Tizenhatezer-hatszáz) Ft feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az ezt meghaladóan feljegyzett 75.800,- (Hetvenötezer-nyolcszáz) Ft fellebbezési eljárási illetéket az állam viseli. Ezt meghaladóan a fellebbezési eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A megyei bíróság fellebbezéssel támadott ítéletében kötelezte az I. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 577.170,- Ft-ot és ennek
- április 5-étől járó késedelmi kamatát, míg II. r. alperest 170.785,- Ft és
- április
- napjától járó késedelmi kamata megfizetésére kötelezte kártérítés címén, rendelkezett továbbá a perköltség viseléséről. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes
- tavaszán vásárolta meg az ... forgalmi rendszámú "A" típusú személygépkocsit. Később kiderült, hogy a gépjármű lopásból származik, ezért az I. r. alperes
- május
- napján a járművet lefoglalta, de a lefoglalást október 18-án megszüntették, a gépkocsit a felperesnek kiadták.
- március
- napján az autó - helybenhagyással - ismételten lefoglalásra került, azonban a felperes használta, ezért
- augusztus
- napján az I. r. alpereshez, a főkapitányság udvarára szállíttatták be. Az autón ekkor a merevtető helyett vászontető volt. A bíróság megállapítása szerint a felperes felajánlotta, hogy a merevtetőt felszereli, erre azonban nem került sor. A személygépkocsi állapotára és forgalmi értékére vonatkozóan a lefoglaláskor szakvélemény készült, mely rögzítette, hogy az üzemidő- és futásarányos elhasználódás vélelmezhető, sérülések, hiányok nincsenek. Az ítélet ténymegállapítása szerint az I. r. alperesnél
- május
- 15 óra 30 perc és
- május
- 8 óra 15 perc közötti időszakban ismeretlen elkövető a vászontetőt felhasította, a rádiós magnókészüléket eltulajdonította. Az ezzel kapcsolatosan indított nyomozás az elkövető személyének ismeretlen volta miatt megszüntetésre került. A gépkocsit a felszakított ponyvával tárolták tovább, majd
- július 13-án átszállították a II. r. alperes udvarára, ekkor a gépkocsi állapotát fényképeken rögzítették. A II. r. alperesnél leengedték a hűtővizet, kiszerelték az akkumulátort és az autót ponyvával takarták le. A bűnjelkezelő heti egy alkalommal ellenőrizte a lefoglalt gépjárművet. A felperes
- februárjában hozzátartozói és "B" autószerelő jelenlétében vette át az autót, melynek állapota teljesen leromlott, ezért autószervizben állapotfelmérést végeztek. Ennek során megállapítást nyert, hogy a külső- és belső tetőt kiszakították, a gyári rádiót kifeszítették, a vezetéket elvágták, a faberakást megsértették, megrongálták. A szőnyeg a tetőn lévő hasadás miatt szétrohadt, a kárpitok és az ülések bepálltak és megpenészedtek. A többfunkciós antenna eltűnt, a bal külső tükörlap eltűnt, a gumiabroncsok - leeresztett állapotban ezeken állt az autó - teljesen tönkrementek, kirepedeztek. Az akkumulátor lemerült és szétfagyott, a motortérbe rágcsáló költözött és a motorháztető szigetelését lerágta, ebből fészket épített a kipufogócsonkon, a tetőtartó hangyabolynak adott otthont, a nagy páratartalom miatt az összes elektromos berendezés, kapcsoló beoxidálódott, a féktárcsák korrodálódtak, a fényezésen több helyen mély karcolás van. A felperes a hibákat
- április
- napján 1.822.369,- Ft-ért javíttatta ki. A bíróság ítélete jogi indokolásában - a Legfelsőbb Bíróság 4/
- PJE számú jogegységi határozatára utalással - kifejtette, hogy a nyomozóhatóság, az ügyészség és a bíróság a büntetőeljárás során bűnjelként lefoglalt dolog őrzéséről, kezeléséről közhatalmi tevékenysége részeként gondoskodik, így az ennek során bekövetkezett kárért szerződésen kívüli károkozóként, a Ptk.
- §-a alapján felelhet. A perben a lefoglalt dolgok kezelése tekintetében a lefoglalás idejében hatályos 117/
- (IK.12.) IM-BM-PM-Legf. Ü. együttes utasítás rendelkezései az irányadóak. Az
- §
(2)bekezdés szerint a nagyobb értékű bűnjel értékét és minőségét a lefoglalás alkalmával szakértő által végzett alapos vizsgálat útján kell megállapítani. A 3. §
(5)bekezdése értelmében a bűnjel kezeléséről úgy kell gondoskodni, hogy állaga romlást ne szenvedjen. A
- § a bűnjelek őrzésével kapcsolatos részletes feladatokat rögzíti. A rendelkezés értelmében a bűnjelkezelő, ha a bűnjel jellege szükségessé teszi, annak szakszerű kezeléséről is köteles gondoskodni, úgy hogy állaga romlást ne szenvedjen. A gépjárművel kapcsolatban a tárolás kezdete előtt részleges szervizt kell elvégezni (alvázmosás, általános zsírozás, szükség esetén alváz rozsdamentesítés, motormosás, belső tisztítás, felső mosás, a hűtőből és a motorblokkból a víz leengedése), áramtalanítani kell az akkumulátort, a savat el kell távolítani, majd száraz, hűvös helyen kell elhelyezni. A gépjárművet kocsiszínben kell elhelyezni, ennek hiányában ponyvával kell letakarni és állványra kell helyezni. A krómrészeket védőanyaggal kell bevonni és rendszeres időközönként el kell végezni az egyéb szükséges karbantartási munkát. Havonta legalább egyszer meg kell tisztítani, meg kell győződni arról, nem érte-e meghibásodás. Ha a tárolás, az őrzés feltételei nem biztosíthatóak, ezzel a tárolást biztosító gazdálkodó szervezet, illetőleg vállalkozó is megbízható. A
- §
(1)bekezdése kimondja, hogy ha a bűnjelet visszaadni rendelték, de a jogosult a lefoglaláskor készített iratból megállapítható minőségi állapotnál rosszabb minőségben találja, a bűnjelet szakértővel kell megvizsgáltatni, erről jegyzőkönyvet kell készíteni. A megyei bíróság megállapította, hogy sem az I. r., sem a II. r. alperes nem tartotta be maradéktalanul a fentebb hivatkozott jogszabályi rendelkezéseket, a gépjárművet ugyanis elsődlegesen kocsiszínben kellett volna elhelyezni, ennek hiányában ponyvával letakarni és állványra helyezni. Nem végezték el a szükséges zsírozást, védőanyag felhelyezést, rendszeres időközönkénti karbantartást, tisztítást, ellenőrzést. Ennek folytán a bíróság megállapította, hogy az alperesek kártérítési felelőssége a fenti mulasztásuk miatt a Ptk. 349. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint fennáll. Úgy értékelte azonban, hogy a kár bekövetkeztében a felperes közrehatásának is szerepe van, az ismételt lefoglalás elrendelésére ugyanis azért került sor, mert a helybenhagyással történt lefoglalás szabályait a felperes megsértette és közlekedett a gépkocsival. A kár összegszerűsége tekintetében nagy jelentősége van a merevtető hiányának is, ebben a tekintetben a felperes állította ugyan, de kétséget kizáró módon alátámasztó bizonyítékot megjelölni nem tudott arra nézve, hogy a merevtető felhelyezése érdekében az I. r. alpereshez bejelentést tett volna. Az I. r. alperesi tárolás idején történt lopás következményeként keletkezett 471.200,- Ft kár vonatkozásában a bíróság a merevtető felhelyezésének elmulasztása miatt 50 %-os mértékűnek értékelte a felperes közrehatását, ezért felére, 235.600,- Ft megfizetésére kötelezte az I. r. alperest. Megállapította, hogy a lopás következményeként keletkezett káron felül a merevtető megléte esetén - figyelemmel a gumiabroncs természetes elhasználódására is - csupán 512.355,- Ftos indokolt javítási költség merült volna fel. A bíróság ennek viselése tekintetében nem ítélte megalapozottnak a felperes Ptk.
- §-ában foglaltak szerinti egyetemleges kötelezés iránti igényét és az alpereseket a közrehatásuk arányában marasztalta ezen kárösszeg megfizetésére. Kifejtette, hogy nem elsősorban az őrzési időnek tulajdonított jelentőséget, hanem azt értékelte, hogy ha az I. r. alperes a bűnjel kezelésével és őrzésével kapcsolatos kötelezettségeit maradéktalanul teljesítette volna, úgy nem indultak volna be azok a folyamatok, amelyek a gépjármű állagromlását eredményezték. Az I. r. alperes közrehatása így annak ellenére is nagyobb arányú, hogy a II. r. alperes sem teljesítette őrzési, kezelési kötelezettségét, illetőleg ő tárolta hosszabb ideig a gépjárművet. Mindezek értékelésével 2/31/3 arányban állapította meg az alperesek közrehatását, így a lopás következményeként felmerült káron felül az I. r. alperest 341.570,- Ft, míg II. r. alperest 170.785,- Ft megfizetésére kötelezte. A perköltség viselése tekintetében a felek részleges pernyertességét és alperesek személyes illetékmentességét értékelte. A felperes fellebbezésében kérte, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg, I. r. alperest 461.200,- Ft megfizetésére, I. és II. r. alpereseket egyetemlegesen 1.154.926,- Ft megfizetésére kötelezze. Hangsúlyozta, hogy mindkét alperes tekintetében megállapítható a jogellenes magatartás és az alperesek felróhatósága is kétségtelen. Megítélése szerint az a körülmény, hogy a lefoglalás elrendelése a felperes terhére róható, illetve a gépjármű merevtetejét nem bocsátotta a hatóság rendelkezésére, nem minősíthető felróható felperesi közrehatásnak. A bűnjelkezelőnek ugyanis ezen körülményektől függetlenül úgy kell őriznie a gépjárművet, hogy az állapotát megóvja. A lefoglalás oka és körülményei a kötelezettséget és felelősséget nem befolyásolják. Amennyiben a merevtetővel kapcsolatos körülményeknek a felperesi közrehatás szempontjából jelentősége lenne, erre az esetre fenntartotta az elsőfokú eljárás során előterjesztett és ott nem teljesített bizonyítási indítványát. A felperes álláspontja szerint az I. r. alperes az őrzési kötelezettségének nem tett eleget maradéktalanul, ennek következtében a lopással okozott kár vonatkozásában kizárólagos felelősség terheli. Kifejtette, hogy a lopással keletkezett kárt meghaladó összeg erejéig az alpereseket egyetemleges felelősség terheli, a kárt közösen okozták. A szakértő pontosan meghatározta, hogy a merevtető megléte esetén milyen károk nem következtek volna be, azonban az alperesek felelőssége ezen tételek kapcsán is megállapítható. Ezek ugyanis részben a lopás kapcsán merültek fel, részben pedig abból erednek, hogy az alperesek a vászontető javítása nélkül szabad ég alatt tárolták a gépjárművet. Az I. r. alperes fellebbezésében elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az ítélet megváltoztatását, a marasztalási összeg lopással összefüggésben felmerülő kártétellel való csökkentését kérte, az alperesek közötti kárfelelősség megosztása során pedig a tényleges őrzési idő arányát kérte irányadónak tekinteni. Az elsőfokú eljárásban előadottakat jórészt megismételve kiemelte, hogy magatartása sem jogellenesnek, sem felróhatónak nem minősült. Sérelmezte azt a bírósági ténymegállapítást, hogy az I. r. alperes udvarán a gépjárművet felszakított ponyvával tárolták, holott nem folyt bizonyítás a tekintetben, hogy ez a tárolási mód mennyi ideig tartott. A bíróság nem vette figyelembe azt az I. r. alperesi nyilatkozatot, hogy a lopási cselekményt és a tető felszakítását követően a gépkocsi fóliával történő letakarásáról intézkedtek, ugyanakkor aggálytalanul elfogadta azt a II. r. alperesi állítást, miszerint a bíróságon egész időszak alatt ponyvával letakarva tárolták a gépkocsit. A felperes által készített és becsatolt fényképekről megállapítható, hogy a gépkocsi állaga jelentősen rosszabb volt a kiadáskor, mint amikor azt a II. r. alperes átvette. Nem adott indokolást az elsőfokú bíróság arról, hogy ezeket a fényképfelvételeket miért nem vette megfelelően figyelembe. Ennek ellenére elfogadta, hogy II. r. alperes az „adott állapotban vette át" a gépkocsit. Hangsúlyozta, hogy a lopáskárral összefüggésben keletkezett károk vonatkozásában a kármegosztás megalapozatlan, az I. r. alperest a tárolással kapcsolatosan objektív felelősség nem terheli. Bekerített udvarán került sor a tárolásra, melyet a rendőrségi objektumokra vonatkozó általános szabályok szerint biztosított (kapuőrség, beléptető-rendszer, mozgóőrség, megvilágítás). A lopási cselekményből eredő károkért nem felelős, mert minden tőle telhetőt megtett az őrzés biztonságáért. Kiemelte, hogy a károk jellegére figyelemmel - a szakértői vélemény szerint is - az őrzési idő hosszának kiemelkedő jelentősége van, az elsőfokú bíróság álláspontja az alperesek közrehatásának megítélése körében megalapozatlan, a látványos állapotrosszabbodás a II. r. alperesnél következett be. A II. r. alperes csatlakozó fellebbezésében az ítélet megváltoztatását és a felperes II. r. alperes marasztalására irányuló keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint nem értékelte megfelelően a bíróság a felperes közrehatását, továbbá azt a körülményt, hogy a II. r. alpereshez már olyan állapotban került a gépkocsi, hogy nem lett volna elég a jogszabályban írt tárolási feltételek és körülmények biztosítása, kifejezetten többletráfordítást igényelt volna a már megkezdődött károsodás megállítása, ugyanakkor a II. r. alperesnek a bűnjelek őrzése és kezelése körében nincs ilyen többletkötelezettsége. A bírósági tárolás során csupán az állványra helyezés maradt el, ez csak a gumiabroncsok állapotát érinthette, ezek azonban a tárolás hosszú időtartamára tekintettel amúgy is alkalmatlanok lettek volna a forgalomba helyezésre. A felperes nem tudta bizonyítani, a szakértő sem tudta pontosan megállapítani, hogy a II. r. alperes magatartásával összefüggésben milyen nagyságrendű kár következett be. A felperes fellebbezése részben alapos, míg az alperesek fellebbezése alaptalan. A megyei bíróság a per eldöntéséhez szükséges körben lefolytatta a bizonyítási eljárást. Ítélete érdemben felülbírálható, döntése azonban csak részben - az alábbiak szerint helytálló. A megyei bíróság helyesen foglalt állást abban, hogy a Legfelsőbb Bíróság 4/
- PJE számú jogegységi határozata folytán a felperes kártérítési követelése elbírálásakor a közizgatási jogkörben okozott kár megtérítésének a Ptk.
- §
(1)bekezdésében és a Ptk. 349. §
(1)bekezdésében foglalt rendelkezései az alkalmazandóak. Annak vizsgálata során, hogy a felperes személygépkocsijában bekövetkezett kár az alperesek jogellenes magatartására vezethető-e vissza, a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezeléséről és nyilvántartásáról szóló 117/
- (IK 12.) IM-BM-PM-Legf.Ü. együttes utasítás rendelkezéseinek megfelelő értékelése szükséges. Az alperesek kártérítési felelőssége akkor áll fenn, ha az utasításban részletesen szabályozott kötelezettségeiket megsértették és ez a magatartásuk a gépjárműben bekövetkezett károkkal okozati összefüggésben áll. A megyei bíróság helyesen foglalt állást akként, hogy sem az I. r., sem pedig a II. r. alperes nem tett eleget maradéktalanul az utasításban - különösen annak
- §
(5)bekezdésében és
- §-ában - meghatározott kötelezettségeinek. Az alperesi fellebbezések jogellenes magatartást vitató hivatkozásával kapcsolatosan az ítélőtábla csupán kiemeli, hogy az alperesek a lefoglalt gépjármű szakszerű kezeléséről nem gondoskodtak. A tárolás megkezdésekor részleges szervizt nem végeztek (alvázmosás, általános zsírozás, szükség esetén alváz rozsdamentesítés, motormosás, belső tisztítás, felső mosás), elmaradt a krómrészek krómvédő anyaggal való bevonása, a szükséges karbantartási munkák rendszeres időközönkénti elvégzése, a gépjármű havi egyszeri megtisztítása és az arról való meggyőződés, hogy nem érte-e a gépkocsit meghibásodás. A hűtő és a motorblokk víztelenítésére és a gépjármű akkumulátorának áramtalanítására, valamint a - kocsiszínben való elhelyezés hiányában - ponyvával való letakarására csupán a II. r. alperesnél került sor, de utóbbinál is elmaradt a gépjármű állványra helyezése. Az alpereseknek tehát az önálló vagy közös kártérítési felelőssége a fenti jogellenes magatartásokkal okozati összefüggésben bekövetkezett károk tekintetében áll fenn. Nem bizonyították azt a mentesülésükhöz megkívánt körülményt, hogy az őrzés, karbantartás érdekében úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Az ítélőtábla nem értett egyet az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a lefoglalás szabályainak módosítása (a helybenhagyással történő lefoglalás szabályainak felperesi megsértése), továbbá a merevtető felhelyezésének elmulasztása tekintetében a felperes közrehatása a kár bekövetkeztében megállapítható lenne, s ez akár részleges kármegosztásra is alapul szolgálhatna. A büntetőeljárás során lefoglalt bűnjelek kezelése során ugyanis függetlenül a lefoglalás okától - a már hivatkozott utasítás rendelkezései az irányadóak. Amikor a lefoglalás eredményeképpen a dolog a hatóság birtokába kerül, a felperesnek a dolog feletti rendelkezési joga megszűnik. Az alperesek feladata és felelőssége volt biztosítani minden olyan tárolási vagy egyéb feltételt, amit az adott dolog jellege, természete megkövetelt. A perbeli gépjárművet tehát az adott - merevtető nélküli - állapotában kellett volna megfelelően megőrizni. A felperesnek nem volt olyan kötelezettsége és ebből következően azt felróhatóan el sem mulaszthatta, hogy a hatóság zárt udvarán őrzött gépkocsi megfelelő megóvásáról akár részben is ő maga gondoskodjék. A merevtető felhelyezésének hiánya tehát kármegosztásra a lopással kapcsolatosan bekövetkezett károk tekintetében sem vezethet. Utóbbival összefüggésben az ítélőtábla az I. r. felperes fellebbezési hivatkozásával szemben kiemeli, hogy a nyomozóhatóságtól a bűnjel kezelése, megőrzése körében elvárható (az utasítás
- §-ában és
- §
(2)bekezdésében kifejezetten elő is írja), hogy az őrzési kötelezettségét úgy teljesítse, hogy a bűnjelek állapota ne sérüljön, állaguk, állapotuk változatlanul maradjon. Az őrzési kötelezettség körében az I. r. alperes nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. Nem biztosította, hogy a perbeli gépjárműhöz illetéktelenül harmadik személyek ne férhessenek hozzá. A fentiekre figyelemmel az alperesek a szakszerűtlen tárolással okozati összefüggésben bekövetkezett kárért felelősséggel tartoznak. A kárösszeg meghatározásakor az egyébként aggálytalan szakvéleményben 1.342.921,- Ftban meghatározott összeg a gumiszerelés 3500,- Ft-os költségével csökkentendő. A szakvélemény szerint a gumik elhasználódása a hosszú tárolási időre tekintettel szakszerű tárolás mellett is bekövetkezett volna. Nyilvánvaló tehát, hogy - függetlenül az alperesi magatartástól - az új gumik megvásárlásán túl a gumiszerelés szükségessége és ennek költsége is felmerült volna. A fentiekre tekintettel a felperes 1.339.421,- Ft megfizetésére tarthat alappal igényt, az ezt meghaladóan előterjesztett kereseti kérelme és az ezzel kapcsolatos fellebbezése alaptalan. Annak meghatározása során, hogy a fenti kárösszeget az alperesek milyen módon és milyen mértékben kötelesek viselni, figyelembe kell venni, hogy a Ptk.
- §-ában meghatározott rendelkezései csupán akkor irányadóak, ha a kár bekövetkeztében több személy közrehatása játszik szerepet. Ha az adott sérülést - melyből a felperes kára ered - csak az egyik alperes magatartása, illetve mulasztása okozza, másikuk azonban ebben nem hatott közre, úgy e tekintetben nem állapítható meg közös károkozás, ennek erejéig a károkozó önállóan felel. Ennek értelmében az I. r. alperes köteles viselni a lopással összefüggésben (vászontető és rádió) keletkezett 471.200,- Ft-os, valamint az antenna hiánya miatt bekövetkezett 43.200,Ft-os kárt, a II. r. alperes pedig önállóan felel a baloldali tükörlap hiányából fakadó 24.444,Ft-os kárért. Utóbbiak körében az ítélőtábla rámutat arra, hogy a gépjárműről a II. r. alpereshez való átszállítását követően készített -
- sorszám alatt csatolt - fényképek megfelelő vizsgálata útján megállapítható, hogy az átadáskor az antenna már hiányzott, a bal oldali visszapillantó tükör lapja azonban még megvolt. A fentieket meghaladó 800.577,- Ft kárösszeg viselésére az alperesek közös károkozóként a Ptk.
- §-ban foglaltak szerint kötelesek. Ebben a körben nem sértett jogszabályt az elsőfokú bíróság, amikor nem egyetemlegesen, hanem a közrehatás arányában marasztalta az alpereseket, hiszen a Ptk.
- §
(3)bekezdés a) pontjában foglaltak szerint ez a kár megtérítését - figyelemmel az alperesek személyére - nem veszélyezteti és tetemesen nem is késlelteti. A megyei bíróság a közrehatás arányának meghatározásánál az alperesi magatartások felróhatóságát megfelelően értékelte. A releváns körülmények mérlegelése megfelel a Legfelsőbb Bíróság PK.
- számú kollégiumi állásfoglalásában foglaltaknak. Az ítélőtábla ezzel kapcsolatosan az alábbiakat emeli ki. A károkozásban való részvétel arányának megállapításánál azt kell vizsgálni, hogy az egyes károkozók magatartása milyen mértékben hatott közre a kár bekövetkeztében, milyen szerepe volt a kár előidézésében. A kártérítési felelősség körében elsősorban a károkozásban való közrehatás felróhatóságának van jelentősége. Az egyik károkozó magatartásának nagyobb felróhatósága rendszerint nagyobb mértékű közrehatás megállapítását eredményezi és a marasztalásnak is ennek megfelelően kell történnie. A tárolás időtartamának figyelembevétele önmagában nem alkalmas a felróhatóság, illetőleg a közrehatás arányának meghatározásához. Ezen túlmenően megfelelően értékelni kell, hogy az I. r. alperes az utasításban foglalt karbantartási kötelezettségeiből semmit nem végzett el. Az I. r. alperes fellebbezésében hivatkozottakkal szemben "D" - aki
- december 31-éig az I. r. alperesnél teljesített szolgálatot - tanúvallomásának megfelelő értékelésével állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a lopási cselekményt követően az I. r. alperes jó ideig a szabad ég alatt, felvágott tetővel tárolta a gépkocsit, így ha az eső esett, az beázott. Nyilatkozatából és "C" tanúvallomásából megállapítható, hogy a II. r. alperes a gépkocsit ponyvával letakarva tárolta. Ez utóbbit támasztják alá a felperes által a gépkocsi visszaadásakor készített -
- szám alatt csatolt - fényképek is. A II. r. alperes a hűtővizet a gépkocsiból leengedte, az akkumulátor savmentesítésének és a gépkocsi állványra helyezésének kötelezettségét ugyan elmulasztotta, ez azonban a szakértői vélemény szerint nem áll okozati összefüggésben a keletkezett károkkal. A gépkocsiban a szakszerűtlen tárolással összefüggésben bekövetkezett károk jelentős része a gépjármű beázására vezethető vissza. Helyesen értékelte tehát az elsőfokú bíróság, hogy ezek a károsodási folyamatok az I. r. alperes őrzési ideje alatt már beindultak. Az I. r. alperes közrehatása nagyobb arányú, ugyanakkor az is tény, hogy a II. r. alperes sem tett eleget azoknak a karbantartási kötelezettségeinek, amelyek a károsodás folyamatának lassítására alkalmasak lettek volna (krómvédő anyagok alkalmazása, a szükséges karbantartási munkák rendszeres időközönként való elvégzése, havonkénti tisztítás, adott esetben a gépjármű szellőztetése, az átnedvesedett kárpitok, szőnyegek szárítása). Mindezek figyelembevételével az elsőfokú bíróság a kár bekövetkeztében való közrehatás arányát a peradatok megfelelő mérlegelésével állapította meg 2/3-1/3 arányban. A fentiek alapján tehát a perben a helyes elszámolás a következőképpen alakul. Az I. r. alperes önállóan tartozik megfizetni 514.400,- Ft-ot, továbbá a közösen okozott kár 2/3-át, tehát további 533.718,- Ft-ot, mindösszesen 1.048.118,- Ft-ot. A II. r. alperes kártérítési felelőssége a baloldali tükörlappal kapcsolatos 24.444,- Ft, továbbá a közösen okozott kár 1/3-ának, 266.859,- Ft megfizetésére, mindösszesen 291.303,- Ft-ra terjed ki. Az ítélőtábla a kifejtettekre tekintettel a Pp.
- §
(2)bekezdése második fordulata szerint eljárva az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta. Az ítéletnek a per főtárgya tekintetében való megváltoztatása a pernyertesség-pervesztesség arányában is változást idézett elő, mely a perköltségre vonatkozó rendelkezések megváltoztatását is maga után vonta. A felperes az eredetileg előterjesztett 1.822.369,- Ft követeléséhez képest 74 %-os arányban minősül pernyertesnek. Az ítélőtábla ennek arányában osztotta meg tehát a felperes és az alperesek között az állam által előlegezett kereseti illetéket (ennek alperesekre eső összegét személyes illetékmentességük folytán az állam viseli) és az elsőfokú eljárásban felmerült, összesen 217.770,- Ft szakértői díjat (melyből 34.638,- Ft-ot az állam előlegezett). A szakértői díj tekintetében az elsőfokú bíróság ugyan nem határozott, de a Pp. 253. §
(3)bekezdésének utolsó mondatára figyelemmel a másodfokú bíróságnak erről fellebbezés hiányában is rendelkeznie kellett. A 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és a pernyertesség aránya figyelembevételével határozott az alperesek által a felperesnek fizetendő ügyvédi munkadíjból álló további elsőfokú perköltségről. Az ítélőtábla az alperesek között a Pp. 82. §
(2)bekezdésének alkalmazásával a perköltség viselés terheit érdekeltségük - a teljes kártérítési összegen belüli fizetési kötelezettségük 78-22 %-os arányában osztotta meg. A másodfokú eljárásban - a felperesi és az alperesi fellebbezési értékek együttes figyelembevétele mellett - a felperes 82 % arányban minősül nyertesnek. Az ítélőtábla a Pp. 81. §
(1)bekezdésében foglaltak alkalmazásával ilyen arányban osztotta meg a felek között a feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket (az alperesek személyes illetékmentessége folytán a rájuk eső összeget az állam viseli). Az alperesek - egymás közti perbeli érdekeltségük arányában - a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés a) pontja és
(5)bekezdése szerint a pernyertesség-pervesztességgel és a ténylegesen elvégzett ügyvédi munkával arányos, az ÁFÁ-t is magában foglaló ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség megfizetésére kötelesek. Győr,
- március
- napján Dr. Világi Erzsébet sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: Dr. Maurer Ádám sk. előadó bíró Dr. Havasiné dr. Orbán Mária sk. bíró