Pf.20119/2015/3 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.119/2015/

1. szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Barbarics Ildikó ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve(felperes címe) felperesnek - a dr. Traj Zoltán ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen személyiségi jogsértés megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt a Törvényszéken indított perében a
2. március
3. napján kelt
4. sorszámú ítélet ellen a felperes részéről
5. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a k-i H.-n egymással szomszédos ingatlanon hétvégi házzal, illetve lakóházzal rendelkező felek között
6. évben a korábbi jó kapcsolat megromlott.
7. október
8. napján a felperes az alperes hétvégi háza mellett elhaladva otthonába tartott, amikor az alperes a kezében lévő bottal közepes erővel fejbe ütötte. A felperes az ütéstől megszédült, a földre esett, majd a földön fekvő felperest az alperes még legalább három alkalommal test-szerte kisebb erővel megütötte, illetve a földről felálló felperest egy alkalommal vállon ütötte. A felperes a bántalmazás következtében a hajas fejbőr bal oldali falcsonti területének nyolc napon belül gyógyuló vonalas zúzott sebzését szenvedte el. A sérülés következtében maradandó fogyatékosság, súlyos egészségromlás nem alakult ki. Az alperest a Városi Bíróság a
9. április
10. napján kelt B..../2011/
11. számú ítéletével - amely a Törvényszék, mint másodfokú bíróság 2.Bf..../2012/
12. számú ítéletével emelkedett jogerőre - könnyű testi sértés vétségében bűnösnek mondta ki, és két év időtartamra próbára bocsátotta. A bántalmazás következtében a felperesnek erős félelemérzete alakult ki, igyekezett elkerülni az alperessel közösen használt útszakaszt, illetve több esetben kísérőt kellett igénybe vennie az áthaladáshoz. Biztonságérzetét elveszítette, ügyeit a mai napig próbálja úgy intézni, hogy ingatlanát a lehető legrövidebb időre kelljen elhagynia. A felperes módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes megsértette a testi épséghez, egészséghez és emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát, továbbá kérte az alperest 1.000.000 forint nem vagyoni kártérítésben, és ennek
13. október
14. napjától járó késedelmi kamatában marasztalni. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Állította, hogy a felperest nem bántalmazta, az igényelt nem vagyoni kártérítés összegét pedig eltúlzottnak találta. Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes megsértette a felperes testi épséghez, egészséghez, valamint emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát, marasztalta 450.000 forint nem vagyoni kártérítésben, ennek az összegnek
15. október
16. napjától járó késedelmi kamatában, valamint 99.500 forint perköltségben. Az elsőfokú bíróság a büntető ítéletben foglaltakra figyelemmel nem fogadta el az alperesnek azt a védekezését, hogy a felperest nem bántalmazta, személyiségi jogait sértő magatartást nem tanúsított. Annak megállapítása ugyanis, hogy az alperes cselekménye nem sérti a felperes testi épségét, egészségét és emberi méltóságát, ellentétben állna a jogerősen befejezett büntetőügyben hozott határozattal, azaz tartalmilag azt jelentené, hogy az alperes nem követte el a terhére rótt bűncselekményt. A büntetőeljárásban beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény alapján rögzítette a felperes által elszenvedett sérüléseket, míg a tanúvallomások alapján állapította meg, hogy a felperesnek a bántalmazás következtében félelemérzete alakult ki. Valamennyi hátrányt mérlegelve úgy foglalt állást, hogy a káridőponti ár- és értékviszonyok alapul vételével 450.000 forint nem vagyoni kártérítés alkalmas a felperest ért hátrányok hozzávetőleges kiegyenlítésére. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben az alperes fellebbezett, amelyben elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az őt terhelő nem vagyoni kártérítés összegének 200.000 forintra történő leszállítását, míg harmadlagosan az elsőfokú ítéletben megállapított összegű nem vagyoni kártérítés tekintetében késedelmi kamat fizetési kötelezettségének mellőzését kérte. Fellebbezésében is állította, hogy a felperest nem bántalmazta, amennyiben megsérült, úgy más személy volt az elkövető. Nem találta bizonyítottnak, hogy az állítólagos bántalmazás következtében a felperesnek bármiféle hátránya származott volna, így az esetleges sérelem semmiképpen nem éri el azt a fokot, amely miatt nem vagyoni kártérítésben marasztalható lenne. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a pervesztesség-pernyertesség arányát is tévesen állapította meg. Az 1.000.000 forint összegű pertárgyértékhez képest ugyanis a felperes nagyobb részben pervesztes lett, ezért perköltségre nem tarthat igényt, hanem perköltségben való marasztalásának van helye, illetőleg harmadlagos fellebbezési kérelmének teljesítése esetén annak megállapítására kerülhet sor, hogy a felek az eljárás során felmerült költségeiket maguk viselik. A fellebbezés nem alapos. Az elsőfokú bíróság az ítéleti tényállást helyesen állapította meg, az abból levont jogi következtetésekkel és érdemi döntésével is egyetértett a másodfokú bíróság. A Pp. 4.§-ának