Pfv.21574/2015/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: Egy már nem hatályos szerződési rendelkezés bírósági úton történő utólagos módosítására dogmatikai okok miatt nem kerülhet sor, ez a magánautonómiába való indokolatlan beavatkozást jelentené. Pfv.V.21.574/2015/

1. A Kúria a dr. Koncz Krisztina ügyvéd és a dr. Mester Csaba ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Rácz Mária ügyvéd által képviselt alperes ellen szerződés módosítása iránt a Miskolci Törvényszék előtt 13.G.40.139/
2. szám alatt folyamatban volt, és a Debreceni Ítélőtábla Gf.IV.30.153/2015/
3. számú ítéletével befejezett perében a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperes részére 15 nap alatt 500.000 (Ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A peres felek
4. június 01-én „Konszignációs raktár megállapodás" címet viselő szerződést kötöttek. Abban állapodtak meg, hogy a felperes a tulajdonát képező, a szerződés mellékletében meghatározott termékeket - az ott meghatározott mennyiségben, választékban és áron - biztosítja, az alperes pedig vállalta, hogy a termékeket idegen készletként a saját felelősségére tárolja és kezeli. Az alperes jogosult volt a készlet folyamatos felhasználásra, amelyet megfelelő módon bizonylatolnia kellett. A felhasznált termékek tekintetében a feleknek a tárgyhót követő hónap
5. napjáig kellett egymással elszámolniuk. A szerződésben a felperes a készlet tényleges felhasználása, illetőleg az alperes bejelentett igénye alapján vállalta a készletek határidőre történő feltöltését azzal, hogy az e feladattal kapcsolatos valamennyi költség - a szállítás kivételével - őt terheli. A szerződés szerint az alperes a termékek tulajdonjogát a készletből történő kivételezéssel szerezte meg. Ármódosításra csak a felek között létrejött konszenzus alapján volt lehetőség. A szerződést rendes felmondással bármelyik fél írásban 30 napos határidővel volt jogosult felmondani. A szerződés
6. évi módosítása eredményeként az alperes szerződéses kötelezettségvállalása kiegészült azzal, hogy a
7. május
8. után megrendelt és leszállított termékeket a leszállítás napjától számított 9 hónapon belül vállalta felhasználni. A szerződés alapján a felperes - az alperes igényeinek megfelelően - alkatrészeket gyártott le, azok felhasználása pedig az alperes részéről kezdetben folyamatos volt, majd lecsökkent, így nagy mennyiségű árukészlet halmozódott fel. A
9. május
10. előtt legyártott készletek felhasználásáról a felek megállapodni nem tudtak. A felperes kereseti kérelmében elsődlegesen azt kérte, hogy a bíróság módosítsa a peres felek között létrejött szerződést akként, hogy az alperes köteles az általa
11. május
12. napja előtt megrendelt és átvett termékek raktárból történő kivételezésére és a szerződés szerinti ellenértékük megfizetésére. Arra hivatkozott, hogy az alperesnek a járműparkja lecserélésére vonatkozó egyoldalú gazdasági döntése olyan nagy súlyú körülményváltozásnak minősül, ami a lényeges jogos érdekét sérti. Másodlagosan biztatási kár jogcímén 26.063.954 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Az elsőfokú bíróság a felperes mindkét jogcímen előterjesztett keresetét elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A jogerős ítélet értelmében a szerződés bíróság általi módosításának jogszabályban körülírt feltételei nem állnak fenn. A felek tartós jogviszonyában ugyanis a szerződéskötést követően olyan körülményváltozás nem következett be, ami okozati összefüggésben állt a felperesnek a raktárkészlet felhalmozódásában megnyilvánuló érdeksérelmével. A raktárban elhelyezett készlet felhasználását a felek a szerződésben az alperes számára kötelezettségként nem írták elő. A jogerős ítélet értelmében az olyan körülményváltozás, amelynek bekövetkeztével a szerződő feleknek - kellő körültekintés mellett - már a szerződés megkötésekor is számolniuk kellett, nem alapozza meg a szerződés bíróság általi módosítását. A felek közötti szerződést nem lehet szállítási szerződésnek tekinteni, ugyanis a szerződésből hiányzik az alperes kötelezettségének a kimondása a raktárban elhelyezett árukészlet felhasználására, megvásárlására, amely a szállítási szerződésnek az egyik leglényegesebb eleme. A bíróság jogerős ítélete szerint alaptalan a felperes biztatási kár megtérítése iránti igénye is, mivel a biztatási kár megtérítésére csak akkor kerülhet sor, ha a felek között polgári jogi szerződés nem jött létre. A másodfokú bíróság a felek között olyan atipikus szerződés létrejöttét állapította meg, amelyben a letéti és az adásvételi szerződés elemei keverednek. E szerződéses jogviszony pedig kizárja a biztatási kár címén történő igényérvényesítést. A bíróság arra hivatkozott, hogy a kereseti kérelemhez kötöttség nem jelent egyben jogcímhez kötöttséget is, kártérítés jogcímén is vizsgálta az alperes felelősségének megállapításához szükséges konjuktív jogszabályi feltételek fennállását. Megállapította, hogy a felperes csupán állította, hogy az alperes megszegte azt a szerződést, mellyel összefüggésben őt a másodlagos kereseti kérelmében megjelölt összegű kár érte, ezt az állítását azonban a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetett bizonyítottnak elfogadni. A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereseti kérelmének történő helyt adást, másodlagosan a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára történő utasítását. Jogszabálysértésként az
13. évi IV. törvény (Ptk.)
14. §-a,
15. §-a,
16. §-a és
17. §-a megsértésére hivatkozott. Szerinte a szerződésmódosítás valamennyi feltétele fennállt, a felek tartós jogviszonyában ugyanis csak a szerződéskötést követően állt be az a körülmény, hogy az alperes a villamosok lecseréléséről döntött. Ennek következtében bomlott meg a szerződés egyensúlyának elve, és e körülményváltozás üzleti kockázatát indokolatlan rátelepíteni, figyelemmel arra, hogy a szerződés helyes minősítése mellett ő a termékek legyártásával és raktárba történő leszállításával főkötelezettségét teljes körűen és hibátlanul teljesítette. Érvelése értelmében a szerződést speciális szállítási szerződésnek kell minősíteni. Előadta, hogy a Ptk.
18. §-ában szabályozott biztatási kár jogintézménye a Ptk. alapelveit tartalmazó bevezető rendelkezései között került elhelyezésre, ebből pedig az következik, hogy irányadó szerződéses jogviszonyok értelmezése során is. Kifogásolta, hogy az alperes nem tett eleget a polgári jogi jogviszonyokban előírt tájékoztatási és együttműködési kötelezettségének, másrészt pedig a megrendelt termék átvételét megtagadta. Arra hivatkozott, hogy e kötelezettségek teljesítése esetén nem érte volna kár. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az adásvétel és a letét keverékeként minősítette a felek közötti szerződést. Előadta, hogy amennyiben ez helytálló is lenne, úgy az átvett dolog árát a megrendelő mindenképpen köteles megfizetni. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hatályában való fenntartását kérte. a jogerős ítélet A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúria a felülvizsgálati eljárás eredményeként megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okokból nem jogszabálysértő. Nem sérti a jogerős ítélet a Ptk.
19. §