Mfv.10272/2007/4 – Kúria

MfvK.IV.10.272/2007/4.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Polecsák Mária ügyvéd által képviselt felperesnek a Regionális Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság mint a Megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság jogutódja - alperes ellen rokkantsági nyugdíj ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perben a Pest Megyei Munkaügyi Bíróság 6.M.1163/2005/

1. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
2. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálása folytán az alulírott napon tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t : A Legfelsőbb Bíróság a Pest Megyei Munkaügyi 6.M.1163/2005/
3. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság A Legfelsőbb Bíróság kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 nap alatt 5.000 /ötezer/ forint felülvizsgálati perköltséget. Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felperes
4. december 27-én rokkantsági nyugdíj megállapítását kérte az alperes jogelődjétől, amely
5. január 28-i határozatával a kérelmet elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt alperesi jogelőd igazgatója
6. március 29-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásában utalt arra, hogy a felperes munkaképesség-csökkenésének mértékét mind az elsőfokú, mind a másodfokú orvosi bizottság 50 %-osra értékelte. A felperes keresetében rokkantsági nyugdíjra való jogosultságának megállapítását kérte. A Megyei Munkaügyi Bíróság igazságügyi orvos-szakértői bizonyítást rendelt el, majd felülvéleményt is beszerzett; ezt követően meghozott jogerős ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a
7. január 9-i orvos-szakértői, illetve a
8. május 3-i felülvélemény egyaránt a felperes 50 %-os mértékű munkaképesség-csökkenését állapította meg. A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
9. évi LXXXI. törvény /a továbbiakban: Tny./
10. § /1/ bekezdés a/ pontjában előírt 67 %-os munkaképesség-csökkenés hiányában tehát a felperes rokkantsági nyugdíjra való jogosultságát megállapítani nem lehetett. Az ítélet indokolása rámutatott arra, hogy a felperes észrevételére megkeresett Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testületének Elnöke
11. október 11én kelt levelében közölte, hogy a felülvélemény elkészítésében az előírt szakképesítésű személyek vettek részt. A felperes megbetegedésének tisztázásához nem volt szükséges kardiológus szakképesítés, mert a felperest korábban részletesen kivizsgálták, a kivizsgálás eredményei az iratok között rendelkezésre álltak. Kardiológus, vagy szívsebész szakképesítés a megbetegedés gyógyításához, illetve az esetleges műtéti beavatkozás elvégzéséhez szükséges. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte, előadva, hogy a bíróság által kirendelt szakértők egyike sem volt kompetens a felperes egészségi állapotának megítélésében; kardiológus illetve szívsebész bevonása nélkül ugyanis a felperes egészségi állapotáról véleményt formálni nem lehet. Hangsúlyozta, hogy a Pp.
12. § /1/ bekezdésében megkívánt különleges szakértelemmel az eljárt szakértők nem rendelkeztek. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes magas vérnyomás betegsége miatt súlyos következményeket okozó hipertóniás krízis lehetősége áll fenn, a koszorúerek funkciózavara nem zárható ki, a felperes fokozottan veszélyeztetett állapotban van, az időszakosan fennálló ritmus-zavar, illetve a csökkent értékű gracilis kifolyópálya szintén veszélyhelyzetet jelent; e körülmények a 67 %-os mértékű munkaképesség-csökkenést megalapozzák. A BH
13. évi
14. számú jogesetére hivatkozással kifejtette, hogy szakvéleményt csak megfelelő szakmai kompetenciával rendelkező szakértő terjeszthet elő. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság kötelezze a Megyei Munkaügyi Bíróságot kardiológus, vagy szívsebész szakértő kirendelésére. Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, előadva, hogy a társadalombiztosítási eljárásban, illetve a közigazgatási perben beszerzett szakértői vélemények mindegyike 50 %-os munkaképesség-csökkenést állapított meg a felperesnél, az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testületénél magasabb szintű szakértői testület pedig nincs. Hangsúlyozta, hogy az igazságügyi felülvélemény a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott megbetegedésekre kitér, azokat az 50 %-os mérték megállapításánál figyelembe vette. Utalt továbbá az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testületének azon álláspontjára, hogy a felperes betegségeinek tisztázásához kardiológus szakképesítésre nem volt szükség. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Tny.
15. § /1/ bekezdés a/ pontja szerint rokkantsági nyugdíjra az jogosult, aki egészségromlás, illetőleg testi, vagy szellemi fogyatkozás következtében munkaképességét 67 %-ban elvesztette, és ebben az állapotában javulás 1 évig nem várható. A Pp.
16. § /1/ bekezdése kimondja, hogy ha a perben jelentős tény, vagy egyéb körülmény megállapításához, vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíróság szakértőt rendel ki. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott BH 2006/
17. számú jogesettel összefüggésben kiemeli, hogy az a környezetgazdaságot, a fenntartható fejlődést, a területrendezést és a településfejlesztés kérdéseit érintő agrármérnök, építészmérnök, környezetvédelmi és természetvédelmi szakemberek által készített kutatásfejlesztési szerződés vonatkozásában mondta ki, hogy a perben kirendelt agrármérnöki végzettséggel rendelkező szakértő a szükséges területrendezési, településfejlesztési, agrárkörnyezetvédelmi szakképzettséggel nem rendelkezik; egyes érintett szakterületeket tehát nem ismer. A szakértői feladat összetettségére figyelemmel deklarálta tehát a Legfelsőbb Bíróság a többirányú speciális szakismeret igényét. A jelen rokkantsági ügyben azonban orvos-szakértői kérdéskörben igazságügyi orvos-szakértők nyilvánítottak véleményt, a szükséges szakértelem tehát nem kérdőjelezhető meg. A Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága működéséről szóló korábban hatályban volt 13/
18. /IX. 13./ NM rendelet
19. §-a a bizottság döntésére bízza esetleges szakreferens bevonását, és ennek megfelelős szabályozást tartalmaz az Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testület szervezetéről és működéséről szóló 8/
20. /II. 22./ IM rendelet
21. §-a, illetve az Igazságügyi Szakértői Testületek szervezetéről és működéséről szóló 33/
22. /VI. 22./ IM rendelet
23. §-a. Miután a szakértői testület eseti bizottsága az Egészségügyi Tudományos Tanács Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testülete Elnökének
24. október 11-i levele tanúsága szerint a véleményalkotáshoz nem látta szükségesnek kardiológus, illetve szívsebész bevonását, ezért a külső szakértő bevonásának elmulasztása nem tekinthető jogszabálysértőnek. A felperes felülvizsgálati kérelmében felvetett graft-függőség, ritmus-zavar, csökkent értékű gracilis kifolyópálya, hipertóniás krízis vonatkozásában a Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a felperes kórelőzményét az eljárt szakértők a szakvéleményből megállapíthatóan teljes körűen ismerték, testi vizsgálatát elvégezték, és szakvéleményüket ezen tények ismeretében alkották meg. A
25. május 3-i igazságügyi felülvélemény is megállapítja, hogy a felperes magas vérnyomás betegségben, kezdődő szívizom-bántalomban, szívkoszorúér-szűkület műtéte utáni állapotban, gerincízületi kopásos bántalomban szenved /szakvélemény
26. oldal utolsó előtti bekezdése). A felperes orvosi adatai között rögzítést nyert az is, hogy a nativ erek gracilisak, a RAD rendszer graft-függő /igazságügyi felülvélemény
27. oldal
28. bekezdése/. A fentiekből megállapítható, hogy a felülvizsgálati kérelemben előadott felperesi megbetegedéseket a felperes testi vizsgálata, kórelőzményei és orvosi adatai, valamint a megelőző orvos-szakértői vélemények alapján az igazságügyi felülvélemény vizsgálta és értékelte, nem áll fenn tehát olyan hiányosság, amely a szakvéleményt megalapozatlanná tenné. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp.
29. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta, és az eredménytelen felülvizsgálati kérelmet előterjesztő felperest a Pp.
30. § /1/ bekezdése folytán alkalmazandó Pp.
31. § /1/ bekezdése alapján az alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére kötelezte. Budapest,
32. február
33. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Darák Péter sk. előadó bíró, Dr. Fekete Ildikó sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő