← Magyarország

Bf.95/2015/7 – Fővárosi Ítélőtábla

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a

  1. év február hó
  2. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: A bántalmazás hivatalos eljárásban bűntette miatt az I. rendű vádlott és társa ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 16.B.5/2013/
  3. számú ítéletét az I. rendű és a II. rendű vádlottal szemben helybenhagyja. A végzés ellen további fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A Budapest Környéki Törvényszék 16.B.5/2013/
  4. számú,
  5. február
  6. napján kihirdetett ítéletével az I. rendű és a II. rendű vádlottat az ellenük az
  7. évi IV. törvény 226.§

(1)bekezdése szerinti társtettesként elkövetett, bántalmazás hivatalos eljárásban bűntette miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában - felmentette. Kötelezte a pótmagánvádlót a bírósági eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére, míg a nyomozati költséget az államra terhelte. Az elsőfokú ítélet ellen a pótmagánvádló - három nap gondolkodási idő igénybe vételét követően fellebbezést jelentett be a vádlottak terhére bűnösségük megállapítása és büntetés kiszabása végett. A Fővárosi Ítélőtábla a Be. 360.§
(1)bekezdés c./ pontja szerint tanácsülésre tűzte az ügyet. A pótmagánvádló írásbeli beadványában tárgyalás kitűzését és a vádlottak bűnösségének a megállapítását, illetőleg az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Mellékelte a Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamara Etikai Bizottságának a pótmagánvádló panasza alapján keletkezett iratait. A fellebbezés nem volt alapos. A másodfokú bíróság a pótmagánvádló perorvoslata kapcsán eljárva az elsőfokú bíróság ítéletet és a megelőző eljárást a Be. 348. §
(1)bekezdése szerint teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartása mellett igen széleskörű és alapos bizonyítási eljárást folytatott le, amelynek eredményeként megalapozott és a másodfokú eljárásban is irányadó történeti tényállást állapított meg. Az elsőfokú bíróság a vádindítvány befogadását követően a felajánlott bizonyítékokat kimerítette, a bizonyítási indítványoknak - az ítéletben megindokolt kivétellel - helyt adott, igazságügyi orvos szakértőt rendelt ki, majd a vélemény kiegészítését is elrendelte. A kiterjedt személyi bizonyítás mellett a rendelkezésre álló okiratokat is felhasználta. A nagy terjedelmű bizonyítási anyagot értékelési és mérlegelési körébe vonta, és hibamentes, irathű a Be. 351. §
(2)bekezdésben felsorolt hiányosságoktól mentes tényállást állapított meg. A bizonyítékokat együttesen és egyenként is számba vette, összevetésüket az ésszerű gondolkodás szabályai szerint elvégezte, és az ügyfelderítési kötelezettsége mellett kifogástalanul teljesítette az indokolási kötelezettségét is. Helyesen állapította meg, hogy a vádlottak következetes és egymással is egybevágó tagadó vallomása összhangban állt a további rendőr tanúk vallomásával, az okirati bizonyítékokkal és a szakértői véleménnyel. Az 1-es tanú vallomása több tekintetben sem vágott egybe a pótmagánvádló vallomásával, de azt részben objektív bizonyítékok is megcáfolták, ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy nyilatkozatával ellentétben nem is lehetett szemtanúja a férje állítólagos bántalmazásának. Az orvosszakértő csigolya sérüléssel kapcsolatos megállapításai aggálytalanok, e tekintetben is részletes bizonyítást folytatott le az elsőfokú bíróság. A bizonyítás eredményeként maga a pótmagánvádló is akként módosította a vádindítványt, hogy nem lehet kétséget kizáróan megállapítani, hogy a sértett három csigolyateste összeroppant, ahogy azt a vádindítvány még tartalmazta. Az elsőfokú bíróság az ítéletben igen részletesen felsorolta a bizonyítékokat, azok tartalmát és összevetésüket, ahogy a mérlegelést is logikusan levezette. Mindezek alapján a pótmagánvádló fellebbezése felülmérlegelést céloz, amelyre a megalapozott tényállás esetén nincs törvényes mód, márpedig a tényállás megalapozott és alkalmas arra, hogy a másodfokú felülbírálat alapját képezze. Az elsőfokú bíróság a megalapozott és ezért irányadó tényállásból okszerűen következtetett arra, hogy a vádlottak nem bántalmazták szándékosan a sértettet, az elszenvedett 8 napon belül gyógyuló sérülései a szabályosan végrehajtott elfogás és előállítás során kivitelezett bilincselés és a pótmagánvádló felkarjainak megragadásával történő talpraállítása során keletkeztek. Erre figyelemmel az elsőfokú bíróság törvényesen járt el, amikor a vádlottakat bűncselekmény hiányában felmentette az ellenük emelt vád alól. Az elsőfokú ítélet járulékos kérdésre vonatkozó döntése is törvényes. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Budapest Környéki Törvényszék ítéletét mindkét vádlott tekintetében a Be. 371. §
(1)bekezdése szerint helybenhagyta. Az ítélet ellen a Be. 386. §
(1)bekezdése kizárja a fellebbezés további lehetőségét. Budapest,
  1. év február hó
  2. napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Mató Ágnes s.k. előadó bíró . Bartkó Levente s.k. bíró A Budapest Környéki Törvényszék 16.B.5/2013/
  3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.95/2015/
  4. számú végzése folytán az I. rendű és a II. rendű vádlottal szemben jogerős. Budapest,
  5. év február hó
  6. napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.