Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.229/2014/
- A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten,
- év február hó
- napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő í t é l e t e t: A vesztegetés bűntette miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Budapest Környéki Törvényszék 12.B.7/2014/
- számú ítéletét megváltoztatja. A pénzbüntetés végrehajtását 1 (egy) évi próbaidőre felfüggeszti. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A Budapest Környéki Törvényszék 12.B.7/2014/
- számú,
- április
- napján kihirdetett ítéletével a vádlottat az
- évi IV. törvény
- §
(1),
(2)bekezdés I. fordulata szerinti vesztegetés bűntette miatt 400 napi tétel - 400,- forint napi tétel összegű - összesen 160.000,- forint pénzbüntetésre ítélte, 20.000,- forint vagyonelkobzást rendelt el és kötelezte a vádlottat a felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész fellebbezést jelentett be téves jogi minősítés és a büntetés súlyosítása végett. A vádlott és védője felmentés végett élt perorvoslattal. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.587/2014/
- számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta. A vádlott terhére rótt bűncselekmény hivatali vesztegetés elfogadása bűntettekénti értékelését és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával a kiszabott büntetés súlyosítását indítványozta. A Fővárosi Ítélőtábla nyilvános ülésén az ügyész a fellebbezést fenntartotta. Kifejtette, hogy az
- év
- BH-t továbbra is iránymutatónak tartja a jogi minősítésnél. A vádlott közvetlen kapcsolatban volt az elítéltekkel és e körben feladatai is voltak, a gazdasági társaság pedig állami tulajdonú volt, ezért a vádlott hivatalos személynek minősült. Az ügy elbírálásában a jelenleg hatályos anyagi jogi szabályok alkalmazását kérte, és ugyan az enyhítő szakasz alkalmazásával, de fegyházbüntetés kiszabását. A hosszú időmúlás, a vádlott pszichés állapota miatt a büntetés végrehajtásának próbaidőre való felfüggesztését indítványozta. A vádlott védője a nyilvános ülésen védence felmentését indítványozta, mert álláspontja szerint a tényállás megalapozatlan, hiányos, és téves mérlegelés eredményeként téves ténybeli következtetéseket tartalmaz. Kifejtette, hogy az aktív vesztegető megtagadta a vallomást a védence ügyében, az
- számú tanú (akivel szemben az eljárást megszüntették) által „öreg"-ként megjelölt személy más is lehet, mint a vádlott, akár egy kollégája is lehet az elkövető. Aggályosnak tartotta az egyszeri átutalás tényét is, mivel a bizonyítási anyag jól bejáratott kapcsolatról beszél. Mindezekre figyelemmel nem látta bizonyítottnak, hogy csak védence lehetett az elkövető. A vádlott az utolsó szó jogán nem kívánt nyilatkozni. Az ellentétes irányú fellebbezések közül a védelmi fellebbezések más okból voltak alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet és a megelőző eljárást a Be.
- §
(1)bekezdése szerint teljes körben felülbírálta. Ennek során azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok betartása mellett lefolytatott bizonyítási eljárásban teljesítette az ügyfelderítési kötelezettségét, a bizonyítékokat a lehetséges körben beszerezte, a tárgyalás anyagává tette és értékelési körbe vonta. A másodfokú bíróság nem osztotta a védelem aggályait a ténybeli következtetések levonása során, mivel a személyi bizonyítékokat objektív adatok is megerősítették. A vádlott bankszámláján megjelent az a 20.000,- forint, amelyet a
- számú tanú utalt át az
- sz. tanú (az aktív vesztegető) bankszámlájáról, amelyet kifejezetten azért nyittatott nevezettel (aki korábban zárkatársa volt), hogy onnét a saját utasításai szerinti utalásokat végrehajtsa. A védelem okfejtésével szemben a felülbírált ügyben ez az egyetlen utalás képezte a vád tárgyát, és nincs más ésszerű magyarázat arra, hogy az
- sz. tanú honnét bírt tudomással a vádlott bankszámlájának számáról, a bankszámla tulajdonosáról és miért indított volna oda készpénz utalást a
- számú tanú útján, ha nem a vád tárgyává tett jogügylet ellentételezéseként. A további felderített tények csak erősítik a vesztegetés tényét. Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság mérlegelése logikus, az ésszerű gondolkodás szabályainak megfelel és a törvényszék az indokolási kötelezettségét is megfelelően, meggyőzően teljesítette. Az elsőfokú bíróság a megalapozott tényállásból okszerűen vont következtetést a vádlott bűnösségére, nem tévedett az elkövetéskor hatályos anyagi jog alkalmazásában sem, és a jogi minősítés is törvényes. Az elsőfokú bíróság idézte az ügyészség által hivatkozott 32 évvel ezelőtt közzétett eseti döntést, és helyes érvekkel vetette el annak jelenlegi alkalmazását. Az elsőfokú bíróság feltárta a vádlott munkáltatóját, a vádlott munkakörét, annak munkaköri leírását és együttesen értékelve nem tévedett, amikor azt állapította meg, hogy a vádlott egy korlátolt felelősségű gazdasági társaság alkalmazásában állt, polgári alkalmazottként, akinek speciális feladatai is voltak. Az ügyészség figyelmét elkerülte, hogy a hivatkozott döntés olyan polgári alkalmazottról szól, aki a büntetés-végrehajtás keretei között tevékenykedett, a bv. alkalmazottja volt, de az fel sem merült, hogy gazdálkodó szervnél lett volna munkaviszonyban. Az elsőfokú bíróság helyesen látta, hogy a vádlott nem rendelkezett közhatalmi jogokkal, nem látott el államigazgatási tevékenységet, gazdálkodó szervezet dolgozójaként követte el a felrótt bűncselekményt, ezért nem minősülhet hivatalos személynek. Erre figyelemmel a vádlott tettének jogi minősítése helyes és törvényes, a jogi indokok kifejtése teljes, kiegészítésük nem szükséges. Az elsőfokú bíróság feltárta a büntetés kiszabása során irányadó enyhítő és súlyosító tényezőket. A másodfokú eljárásban további jelentős időmúlás is bekövetkezett, mivel az ügy nem minősült kiemelt jelentőségűnek. A büntetlen előélet a vádlott életkora miatt nyomatékkal értékelendő a javára, és az eljárás alatt a bűncselekmény miatt elszenvedett szorongása és jelenleg is pszichológus segítségét igénylő lelki állapota is enyhítő tényező. Erre figyelemmel az enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott pénzbüntetés kellően kifejezi a vádlott személyi társadalomra veszélyességét és a bűncselekmény tárgyi súlyát, ezért alkalmas a büntetési célok megfelelő biztosítására. Annyiban egyetértett az ügyésszel a másodfokú bíróság, hogy a büntetés annak végrehajtása nélkül is el fogja érni a célját a vádlott személyi körülményeire tekintettel. Az igen jelentős napi tételszám mellett a felfüggesztés is hathatósan biztosítja a büntetéssel elérni kívánt célokat. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság rendelkezett a büntetés felfüggesztéséről - az elsőfokú eljárásban is helyesen alkalmazott
- évi IV törvény -
- §
(1),
(3)bekezdése alapján. Az ítélet járulékos rendelkezései törvényesek. A fentiekben kifejtettek szerint a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be.
- § szerint részben megváltoztatta, míg törvényes rendelkezéseit helybenhagyta. Az ítélet ellen a fellebbezés további lehetőségét a Be.
- § kizárja. Budapest,
- év február hó
- napján . Rédei Géza s.k. a tanács elnöke Dr. Mató Ágnes s.k. előadó bíró . Vincze Piroska s.k. bíró A Budapest Környéki Törvényszék 12.B.7/2014/
- számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.229/2014/
- számú ítéletében foglalt változás mellett jogerős és a pénzbüntetés kivételével végrehajtható. Budapest,
- év február hó
- napján Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke