Mfv.10481/2015/5 – Kúria

(4),

1. LXXXI. Tv.
2. §

(1),

1. LXXX. Tv.
2. §

(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.481/2015/5.szám A Kúria a dr. Bíró Endre ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon

1. május
2. napján kelt 37.M.1020/2015/
3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 37.M.1020/2015/
4. számú ítéletét abban a részében, amelyben a felperes
5. szeptember 1-től
6. december 31-ig terjedő időtartam szolgálati időként való elismerése iránti keresetét elutasította és a felperest az alperes perköltsége megfizetésére kötelezte hatályon kívül helyezi és megállapítja, hogy a felperes
7. szeptember 1-től
8. december 31-ig terjedő doktoranduszi ideje öregségi nyugdíj szempontjából szolgálati időnek minősül. Ezt meghaladóan az
9. január 1-től
10. augusztus 31-ig tartó időszak vonatkozásában a Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 37.M.1020/2015/
11. számú ítéletét hatályában fenntartja. A felek az elsőfokú bírósági költségeiket maguk viselik. és a felülvizsgálati eljárási A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam terhén viseli. I n d o k o l á s A másodfokon eljárt társadalombiztosítási szerv az ... számú határozatával az elsőfokú hatóság ... számú határozatát, amelyben a felperes részére
12. április
13. és
14. december
15. közötti időszakra 17 év 221 nap szolgálati időt ismert el, megváltoztatta és további szolgálati időként ismerte el a
16. január
17. és
18. augusztus
19. közötti időtartamot. A társadalombiztosítási szervek a felperes
20. szeptember
21. -
22. augusztus
23. közötti doktoranduszi idejét a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
24. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.)
25. §

(1)bekezdése és a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997.(X.6.) Korm.rendelet (továbbiakban: Tny.vhr.) 29. §

(1)bekezdése rendelkezéseire figyelemmel nem ismerték el szolgálati időként. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 33.M.3067/2013/

1. számú ítéletét, melyben a felperes keresetét elutasította, a Kúria az Mfv.III.10.288/2014/
2. számú végzésével hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A megismételt eljárásra a Kúria előírta a bíróság számára, hogy a felperes keresetét annak figyelembevételével bírálja el, hogy a felperes doktoranduszi ideje hallgatói jogviszonynak minősült. A megismételt eljárásban a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította a felsőoktatásról szóló
3. évi LXXX. törvény (továbbiakban: Felsőokt.tv.)
4. §

(1)bekezdése, a társadalombiztosításról szóló

1. évi II. törvény (továbbiakban: T.) végrehajtásáról szóló 89/1990.(V.1.) MT rendelet (továbbiakban: MTr.)
2. §

(1)és

(2), és

(4)bekezdése, továbbá a Tny. 41. §

(1)bekezdése rendelkezéseire figyelemmel. Az ítéleti érvelés szerint a felperes - az elismerni kért időszakban - felsőoktatási intézmény nappali tagozatos, állami ösztöndíjas doktorandusz hallgatója volt. Az MTr. 132. §

(1)bekezdése alapján az

1. január
2. napját megelőző időszakból szolgálati időként kell elismerni a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét (legfeljebb a képesítés megszerzéséhez szükséges időt). Felperesnek a Budapesti Műszaki Egyetem nappali tagozatán
3. szeptember 1től
4. június 30-ig terjedő tanulmányi ideje szolgálati időként elismerésre került. Az MTr.
5. §

(4)bekezdése szabályozza a több képesítés megszerzésére irányuló tanulmányok szolgálati időként való elismerésének lehetőségét. A bíróság az MTr. értelmezésével úgy ítélte meg, hogy a felperes által elismerni kért időszak szolgálati időként nem ismerhető el. A bíróság vizsgálta az

1. január
2. napjától hatályos a Tny.
3. §-a alapján a felperes keresetének teljesíthetőségét és megállapította, hogy felperes doktoranduszi hallgatói jogviszonya
4. január
5. napját követő időre szolgálati időt nem keletkeztetett. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet annak „megváltoztatása és keresetének való helyt adást" kérve. A felperesi álláspont szerint a doktorjelölti (hallgatói) jogviszony nem a mesterképzést és nem is a több képesítés megszerzésére irányuló, párhuzamos vagy az egymást követő azonos szintű képzést jelenti. Ezek szolgálati időt nem keletkeztetnek, szemben a doktoranduszi hallgatói jogviszonnyal. A bíróság ettől eltérő jogértelmezése téves. A felperes hivatkozott a Felsőokt.tv.
6. §

(1)és

(2)bekezdése rendelkezéseire, amelyből következően - álláspontja szerint - a doktorandusz felsőoktatási hallgatói státusz, hallgatói jogviszony, amelyben eltöltött biztosítási időszakot az MTr. 126. §

(1)bekezdése, a Tny.vhr. 29. §

(1)bekezdése és az MTr. 132. §

(1)bekezdése szolgálati időt megalapozó jogviszonynak minősíti. A felperes érvelése szerint tévesen értelmezte a bíróság a Tny. 41.§

(1)bekezdése rendelkezését is, amikor a „további" és a „több" képesítés megszerzését vonja a doktoranduszi hallgatói jogviszony körébe. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a hatályban tartását kérte annak helyes megalapozottságára tekintettel. jogerős ítélet indokaira és A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §

(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott az alábbiak szerint. Peradat, hogy a felperes a Budapesti Műszaki Egyetem Villamosmérnöki és Informatikai Kara Híradástechnikai Szakán (nappali tagozaton) villamosmérnöki végzettséget szerzett. Alperes az

1. szeptember 1-től
2. június 30-ig terjedő tanulmányi idejét szolgálati időként elismerte. A felperes
3. szeptember 1-től
4. augusztus 31-ig a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaságés Társadalomtudományi Karán a Műszaki Pedagógiai doktori (PhD) képzés nappali tagozatos doktorandusz hallgatója volt, mely időtartam alatt a volt Oktatási Minisztérium (jelenleg Nemzeti Erőforrás Minisztérium) által biztosított keretből, állami forrásból ösztöndíjban részesült. A Tny.
5. §

(4)bekezdése szerint a biztosítással járó jogviszony

1. január
2. napját megelőző időtartamát az
3. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni. Az R.
4. §.

(1)bekezdése és a Tny.vhr. 29. §

(1)bekezdése értelmében az ösztöndíjas aspiránsként és ösztöndíjas doktorjelöltként biztosításban eltöltött jogviszony ismerhető el szolgálati időnek. A felperes doktoranduszi (nem aspiráns, és nem doktorjelölt) jogviszonya hallgatói jogviszonyt keletkeztetett (Felsőokt.tv. 27. §

(1)bekezdése), ezért a fenti jogszabályhelyek a kérelme elbírálására nem alkalmazhatóak. Az MTr. 132. §

(1)bekezdése értelmében szolgálati időnek számít a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok ideje, legfeljebb azonban a képesítés megszerzéséhez, a tanulmányok folytatása idején szükséges idő. A

(4)bekezdés értelmében a több képesítés megszerzésére irányuló tanulmányok folytatása esetén legfeljebb az egyik képesítés megszerzéséhez szükséges idő vehető figyelembe. A Tny.41. §

(1)bekezdése alapján öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából

1. január 1.napja előtt felsőoktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét is figyelembe kell venni. A felülvizsgálati kérelemben foglaltak alapján abban a kérdésben kellett a bíróságnak állást foglalnia, hogy a doktori képzés (doktorandusz hallgatói jogviszony) több képzés megszerzésére irányuló tanulmányoknak minősül-e, továbbá a doktoranduszi idő szolgálati időnek minősül-e. A doktori képzésben részt vevő hallgató az, akit a felsőoktatásra vonatkozó jogszabályokban meghatározott jogok illetnek meg és kötelezettségek terhelnek hallgatói jogviszonyára tekintettel. A felperes doktoranduszi ideje alatt hallgatói jogviszonyban állt. Az állami ösztöndíj a szervezett doktori képzésben, nappali tagozaton részt vevő, magyar állampolgárságú doktorandusz hallgatók (vagy velük azonos elbírálás alá eső külföldi hallgatók) részére nyújtott pénzbeli támogatás. A felperes állami ösztöndíjban részesült az Oktatási Minisztérium által biztosított keretből. A doktori képzés a Műszaki Egyetem által végzett a felperes doktori jogviszonyát eredményező három év (36 hónap) tanulmányi időtartamú posztgraduális szintű (tovább) képzés, amelynek célja a doktori (PhD.) fokozat megszerzése. A PhD. képzés nem több képesítést ad, hanem a már meglévő egyetemi képzettség magasabb szintre emelését jelenti. Az R.
2. §

(1)bekezdése határozza meg a szolgálati időként figyelembe vehető jogviszonyokat azzal, hogy minden jogviszony csak akkor ismerhető el szolgálati időként, ha a biztosításban töltött időre a T. 119/D. §

(6)bekezdés a)-c) pontjaiban előírt mértékű járulékot megfizették. Az R. 126. §

(1)bekezdésében felsorolt jogviszonyokon kívül szolgálati időként elismerhető időt határoz meg az R.

1. §-a, amely a felsőfokú tanulmányok idejét rendeli szolgálati időként elismerni nyugdíjjárulék fizetésétől függetlenül. Az R.
2. §

(4)bekezdése szabályozza a több képesítés megszerzése esetén figyelembe vehető képzés időtartamát. A felperes nem a

(4)bekezdés szerinti több (más) képesítés megszerzésére irányuló tanulmányokat folytatta a doktoranduszi ideje alatt, hanem a meglévő képzettségét emelte magasabb szintre. Ez azt jelenti, hogy járulékfizetés nélkül a posztgraduális képzés elismerhető szolgálati időként. A Tny.

1. §-a rendelkezése alapján meg kell különböztetni öregségi nyugdíjra jogosultság szempontjából az
2. december
3. napjáig, majd az
4. január
5. napjától a felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytatott tanulmányok idejét, mint figyelembe vehető szolgálati időt. E szerint a biztosítottnak minősülő személy biztosítással járó jogviszonyának
6. december
7. napját követő időtartama szolgálati időnek számít, ha erre az időszakra az előírt nyugdíjjárulékot a biztosítottól levonták, illetve megfizették.
8. január 1-től fokozottabban érvényesül a biztosítási elv. A Tny. nevesít olyan szolgálati időként figyelembe vehető időszakokat, amelyek alatt nyugdíjjárulékot nem kell fizetni. Ezen túlmenően megvalósul „a szerzett jog" védelme, amikor a Tny. kimondja, hogy a biztosítási jogviszony
9. január
10. napját megelőző időtartamát az
11. december 31-én hatályos jogszabályok alapján kell szolgálati időként figyelembe venni. Így a felsőfokú oktatási intézményben nappali képzésben folytatott tanulmányok
12. január
13. napját megelőző idejét nyugdíjjárulék fizetése nélkül is szolgálati időként kell figyelembe venni. Az
14. január
15. napját követő időtartam vonatkozásában a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a Tny.
16. §-a alapján a felsőfokú tanulmányok ideje szolgálati időként nem ismerhető el, mivel szolgálati időként csak azok az időszakok ismerhetők el, amelyre a nyugdíjjárulék fizetése megtörtént. Az
17. január
18. után a szolgálati idő megszerzése érdekében megállapodás volt köthető a Tbj.
19. §

(5)bekezdése értelmében (így a doktorandusz képzés idejére is), amely megállapodás alapján meghatározott mértékű nyugdíjjárulékot kellett fizetni. Fenti indokolásbeli módosítással és kiegészítéssel a Kúria a Pp. 275. §

(4)bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet a rendelkező részben írtak szerint részben hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy a felperes

1. szeptember 1-től
2. december 31-ig terjedő doktoranduszi ideje hallgatói jogviszonya alapján szolgálati időnek minősül, ezt meghaladóan az
3. január 1-től
4. augusztus 31-ig terjedő időtartam vonatkozásában a Pp.
5. §

(3)bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. A felek elsőfokú bírósági és felülvizsgálati eljárási költségeiket a Pp. 78. §

(2)bekezdése alapján maguk viselik. A felülvizsgálati eljárás illetékét a Tny.

1. §-a alapján a magyar állam viseli. Budapest,
2. február
3. Dr. Zanathy János sk. tanácselnök, Dr. Farkas Katalin sk. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő