← Magyarország

Mfv.10558/2015/6 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A felperes határozott időre szóló munkaviszonya

  3. napján szűnt meg, ezért az ezt követő, a jogellenességet megállapító ítélet jogerőre emelkedésének napjáig terjedő időtartam jogviszony hiányában szolgálati időként nem ismerhető el. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.558/2015/6.szám A Kúria a dr. Kocsisné dr. László Ildikó ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Budapest Főváros Kormányhivatala alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon 40.M.3359/
  4. szám alatt indított és a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon
  5. június
  6. napján kelt 40.M.3359/2014/
  7. számú ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán
  8. február
  9. napján tartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi 40.M.3359/2014/
  10. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a
  11. november
  12. napján kelt ... számú határozatával a Budapest Főváros Kormányhivatala Nyugdíjbiztosítási Igazgatósága
  13. október
  14. napján kelt ... szám alatt hozott határozatát,- amely a felperes részére a ... számú határozattal megállapított rokkantsági nyugellátás módosítása iránti kérelmét elutasította helybenhagyta, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
  15. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.)
  16. §

(1)bekezdése rendelkezéseire figyelemmel. A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát a Tny. 37. §
(3)bekezdése és a
  1. §-a megsértésére hivatkozva kérte, részben a nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset összegét vitatva, részben állítva, hogy a szolgálati idejébe a munkaviszonya
  2. december 1-jei jogellenes megszüntetésétől a jogellenesség jogerős ítélettel való megállapításáig, azaz
  3. november
  4. napjáig terjedő időtartamot be kell számítani. A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 6.M.1733/2013/
  5. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, megállapítva, hogy a felperes foglalkoztatójának megszűnése miatt a munkaügyi perben (24.M.5793/2008/
  6. számú ítéletben) megítélt pénzösszegből - a felperes által sem vitatottan - nyugdíjjárulék levonása nem történt, így a társadalombiztosítási szervek határozatai nem jogsértőek. A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében a felperes vitatta a nyugdíj összege tekintetében a munkaügyi bíróság döntését és sérelmezte, hogy a szolgálati idő beszámítására irányuló kérelmét sem a közigazgatási szervek, sem a munkaügyi bíróság nem bírálta el. A Kúria az Mfv.III.10.382/2014/
  7. számú ítéletével a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.1733/2013/
  8. számú ítéletét abban a részében, amelyben a rokkantsági nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset módosításával kapcsolatos kereseti kérelmet elutasította, hatályában fenntartotta, egyebekben a szolgálati idő módosításával kapcsolatos kereseti kérelem elbírálása tárgyában a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A Kúria megállapította, hogy a felek között nem volt vitás a perben, hogy a felperes által beszámítani kért pénzösszegekből nyugdíjjárulék levonása nem történt, így a munkaügyi bíróság a Tny.
  9. §
(3)bekezdése és 43. §
(2)bekezdése helytálló értelmezésével döntött a felperes nyugdíj összege módosításával kapcsolatos kereseti kérelmének elutasításáról. A Kúria rámutatott, hogy a Tny.
  1. § szerint szolgálati időként kell figyelembe venni azt az időt is, amely a munkaviszony (közalkalmazotti, köztisztviselői jogviszony) jogellenes megszűnésétől annak helyreállításáig vagy az utóbbi mellőzése esetén a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogerős megállapításáig telt el. A munkaügyi bíróság a felperes keresetét abban a részében, amelyben a társadalombiztosítási határozat felülvizsgálatát a szolgálati idő módosítása körében is kérte, nem bírálta el, ezzel megsértette a Pp.
  2. §
(1)bekezdés rendelkezését. A megismételt eljárásban a felperes továbbra is kérte a
  1. február 9-től
  2. augusztus 28-ig terjedő időszak szolgálati időkénti elismerését a Tny.
  3. §-ára és a Kúria Mfv.III.10.382/2014/
  4. számú ítéletében foglaltakra hivatkozással. A felperes előadta, hogy a munkaviszonyát a munkáltatója
  5. november
  6. napjával jogellenesen szüntette meg, amely jogellenességet a bíróság
  7. november
  8. napján állapította meg, azonban a társadalombiztosítási szervek ezen időtartamon belül a
  9. február 9-től
  10. augusztus 28-ig terjedő időt, 539 napot szolgálati időként nem ismerték el. A felperes kérte a táppénz időszakára kifizetett összeg beszámítását a nyugdíja összegébe a Tny.
  11. §
(1)bekezdés e) pontja alapján. A Tny. 62. §
(1)bekezdése alapján a felperes a
  1. és
  2. közötti évekre az évenkénti rendszeres emelés, valamint az újonnan megállapított nyugellátás összege után kamatok megfizetésére is kérte kötelezni az alperest. Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, kiemelve, hogy a Kúria ítéletével csak a szolgálati idő módosítása tárgyában utasította a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára, így a megismételt eljárást is csak erre vonatkozóan lehet lefolytatni. Az alperes érvelése szerint a felperes munkaszerződése
  3. június 30-ig tartó határozott időre szólt, ezen időponttól az alperes sem térhet el, hosszabb időszakot szolgálati időként nem fogadhat el. A felperes a jelen eljárásban a Kúria iránymutatására tekintettel - a nyugellátás összegének módosítását, a nyugdíjemelést és a kamatokat nem igényelheti, A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 40.M.3359/2014/
  4. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította a Tny.
  5. §-ára hivatkozással. Az ítélet indokolásában a bíróság rögzítette, hogy a megismételt eljárásban kizárólag a szolgálati időre vonatkozóan lehetett az eljárást lefolytatni. A felperes további kérelmével kapcsolatban a bíróság 6.M. tanácsa által hozott ítéletet a Kúria helybenhagyta abban a részében, amelyben a rokkantsági nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset módosításával kapcsolatos kereseti kérelmet elutasította. A 24.M. tanács azt állapította meg, hogy a felperes munkaviszonya
  6. június
  7. napján szűnt meg, ezért a szolgálati idő vonatkozásában irreleváns, hogy az ítélet mikor emelkedett jogerőre. A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes munkaviszonya határozott időtartamra jött létre, ezért a munkaviszonyt követő időtartamra szolgálati idő nem állapítható meg. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára „kötelezését", másodlagosan a jogerős ítélet „megváltoztatását és a jogszabályoknak megfelelő ítélet meghozatalát" kérte a Tny.
  8. §-a rendelkezéseinek megsértését állítva. A felperes érvelése szerint a Kúria az Mfv.III.10.382/2014/
  9. számú ítéletében egyértelműen előírta a Tny.
  10. §-a alkalmazandóságát, így a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságnak ezen jogszabályhely figyelembevételével kellett volna meghoznia határozatát. A felperes előadta, hogy a Tny.
  11. §-ában foglalt feltételekkel rendelkezett, mivel jogviszonya jogellenesen került megszüntetésre
  12. november
  13. napján megállapítottan, a munkaszerződése szerint közalkalmazotti jogviszonyban állt, a munkáltatója
  14. november
  15. napján megszűnt (a nyilvántartásból törlésre került), így a jogviszonya helyreállítására nem kerülhetett sor. A felperes kifogásolta, hogy a bíróság eljárása során kérelmével kapcsolatban okszerűtlen jogi következtetésre jutott azáltal, hogy „olyan tényt vizsgált és olyan tényre hivatkozott, amely a szolgálati időszak megállapításánál irreleváns, a hivatkozott paragrafus rendelkezésében megfogalmazott tények alkalmazását és összességükben történő értékelését ezáltal figyelmen kívül hagyta, mellőzte". Kifogásolta a felperes, hogy a munkaügyi bíróság ítéletének indokolásában nem tért ki arra, hogy a Kúria ítélete alapján meghatározott Tny.
  16. §-ában foglaltakat a szolgálati idő módosítására vonatkozó kereseti kérelem tekintetében miért nem alkalmazta. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályba tartását kérte. Alperes kiemelte, hogy a
  17. M jogerős ítélete szerint a felperes határozott idejű munkaviszonya
  18. június
  19. napján szűnt meg, amely időponttól az alperes sem térhet el. A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
  20. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint. A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között a Tny.
  1. §-a helyes értelmezése körében vizsgálta. A Kúria az Mfv.III.10.382/2014/
  2. számú ítéletével a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 6.M.1733/2013/
  3. számú ítéletét kizárólag a szolgálati idő módosításával kapcsolatos kereseti kérelem elbírálása tárgyában helyezte hatályon kívül és utasította a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára. Peradat, hogy a felperes
  4. június
  5. napján létesített közalkalmazotti jogviszonyt a Budapesti Nőház Közhasznú Egyesületnél óvódapedagógus-óvódavezető munkakörre
  6. június 30ig tartó határozott időre.
  7. december 1-jén a munkáltató közölte a felperessel, hogy az egyesület
  8. november 30-ai dátummal feloszlatta magát, ezért a felperes munkahelye megszűnt. A munkaügyi bíróság a 24.M.5793/2008/
  9. számú ítéletében megállapította, hogy a munkáltató jogellenesen szüntette meg a felperes jogviszonyát, ezért az
  10. június 30-án a határozott idő leteltével szűnt meg. A Tny. helyes értelmezése szerint szolgálati időként azt az időtartamot kell figyelembe venni, amely a felperes jogviszonyának jogellenes megszüntetése napjától, azaz
  11. november 30-tól a munkaügyi bíróság által a jogerős ítéletben megállapítottan - a munkaviszony jogellenes megszüntetése nélkül - a határozott idő lejártáig, azaz
  12. június 30-ig tartott volna. A felperes és a munkáltatója által megkötött munkaszerződésben megjelölt határozott időponton túl a felperes jogviszonya, annak jogellenes megszüntetésétől függetlenül sem állt volna fenn, a határozott idejű jogviszony a bíróság jogerős ítélete keltének napjáig nem hosszabbodott meg. A felperes jogviszonya csak addig az időpontig tartott, amíg az a munkaszerződés szerint is fennállt volna. Azzal, hogy a munkaügyi bíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló
  13. évi XXII. törvény (továbbiakban: Mt) hatályos rendelkezéseinek megfelelően (Mt.
  14. §, és
  15. §) a felperes jogviszonyának megszűnését
  16. június
  17. (a határozott idő leteltének) napjában határozta meg jogerős ítéletében és nem a jogerős ítélet jogerőre emelkedésének napjában, a felperes jogviszonya
  18. június
  19. napjával megszűnt. A
  20. június
  21. napját követő idő - jogviszony hiányában - a Tny.
  22. §-a rendelkezésére figyelemmel szolgálati időként nem ismerhető el, így a munkaügyi bíróság a fenti jogszabályi rendelkezés helytálló értelmezésével döntött a felperes ezzel kapcsolatos kereseti kérelmének elutasításáról. Mindezek alapján a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
  23. §
(2)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. Az alperes a felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megtérítését nem kérte, ezért a Kúria a Pp. 78. §
(2)bekezdése alapján mellőzte e körben a határozathozatalt. A Kúria a felülvizsgálati alapján határozott. eljárás illetékéről a Tny.
  1. Budapest,
  2. február
  3. Dr. Zanathy János sk. tanácselnök, Dr. Farkas Katalin sk. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. bíró A kiadmány hiteléül: §-a tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.