A határozat elvi tartalma: Önmagában a sugárvédelmi pótlékban részesülés és az éves egészségügyi vizsgálaton való részvétel a korkedvezményre jogosultságot nem alapozza meg. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy évek során naponta legalább 3 órán át ionizáló sugárzás hatása alatt végezte a munkáját.
- LXXXI. Tv.
- §,
- LXXXI. Tv. 8/B. §,
- LXXXI. Tv.
- § A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.509/2015/8.szám A Kúria a dr. Kiss Gyula ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Megyei Kormányhivatal alperes ellen társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata iránt a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon
- május
- napján kelt 2.M.183/2014/
- számú jogerős ítélete ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a
- február
- napján tartott tárgyaláson meghozta a következő í t é l e t e t: A Kúria a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi 2.M.183/2014/
- számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. I n d o k o l á s A felperes
- március
- és
- szeptember
- közötti időben a H.C.M.Légiforgalmi Zrt. (és jogelődje) alkalmazásában a Kőröshegyi Radarállomáson lokátormérnök munkakörben eltöltött ideje korkedvezményre jogosító időként való elismerése iránti kérelmét a társadalombiztosítási szervek elutasították a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
- évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tny.)
- §
(1)-
(3)bekezdése, 8/B. §-a, 43. §
(2)bekezdése, a Tny. végrehajtásáról szóló 168/1997.(X.6.) Kormányrendelet (továbbiakban: Tny.vhr.)
- számú melléklete, a sugárvédelem hazai szabályozásáról szóló 4/1965.(XII.7.) EüM rendelet
- §
(1)bekezdése rendelkezéseire, továbbá az ÁNTSZ Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézete (OSSKI) szakmai véleményére, a munkáltatói igazolásra, a Magyar Honvédség Közegészségügyi és Járványügyi Szolgálat szakvéleményére, valamint a társadalombiztosítási nyilvántartási rendszerben található nyilvántartó lap adataira hivatkozással. A felperes kereseti kérelmében a társadalombiztosítási szervek határozatainak „megváltoztatását" és az
- március
- napjától
- szeptember
- napjáig terjedő időszak korkedvezményre jogosító időként való elismerését, másodlagosan a társadalombiztosítási szervek határozatainak hatályon kívül helyezését és „az elsőfokú hatóság" új eljárásra utasítását kérte arra figyelemmel, hogy a társadalombiztosítási szervek a tényállást nem tárták fel teljes körűen, a bizonyítékokat részben tévesen, részben iratellenesen, míg egyes bizonyítékokat egyáltalán nem értékeltek. A felperes kiemelte: „a korkedvezmény igazolására elsősorban a munkáltató jogosult". A társadalombiztosítási szervek - felperes álláspontja szerint - iratellenesen állapították meg, hogy a munkáltató nem igazolta az ionizációs sugárzás hatását, mint korkedvezményre jogosító tényt. Alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte határozataiban foglalt jogi és ténybeli indokait fenntartva, és jogszabálysértés hiányára hivatkozva. Alperes kiemelte: „ a foglalkoztató csak azt igazolta, hogy az alkalmazottak több mint napi 3 órát radarberendezések mellett dolgoztak, de azt nem, hogy legalább napi 3 órán át ionizációs sugárzás hatása alatt." A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolásában a bíróság idézte a Tny.vhr.
- §
(1)és
(3)bekezdésében, 2. §
(1)-
(2)és
(5)bekezdésében, a 7. §
(1)-
(2)bekezdésében, és az
- számú melléklet
- pontjában írtakat. A bíróság megállapította, hogy a felperes munkaköre azonosítása tekintetében vita nem merült fel és szakkérdésnek tekintette, hogy a jegyzék
- pontjában felsorolt munkaköri leírás a végzett munkafolyamatokra vonatkozóan megegyezett-e a felperes által végzett munkával, illetve, hogy a felperes által betöltött munkakör ionizációs sugárzás hatása alatt végzett munkának minősül-e. A bíróság megállapította, hogy 1976-tól kezdődően a munkáltató UTYOSZ típusú szovjet gyártmányú radarberendezést üzemeltetett, amelynek a primer radar adócsöve klisztronos volt, amely ionizációs röntgensugárzást is létrehozott.
- október és
- májusa között a munkáltató SELENIA típusú olasz gyártmányú radarberendezést üzemeltetett, amelynek az adócsöve magnetronos volt és a röntgensugárzás kockázati tényező volt. A felperes munkaköréből eredően a berendezések közvetlen közelében dolgozott napi 3 órát meghaladóan, havonta 10%-os veszélyességi pótlékot kapott, amelyet sugárvédelmi pótléknak neveztek és amely
- szeptember 1-től az alapbérébe beépítésre került. A bíróság rögzítette, hogy az Országos Személyi Dozimetriai Szolgálat országos nyilvántartása szerint a felperes és az általa betöltött munkakör, valamint a munkáltató nem szerepel az országos nyilvántartásban, a felperes nem vett részt dozimetriai ellenőrzésen és pótszabadságban sem részesült. A munkáltató nem igazolta egyértelműen, hogy a felperes legalább napi 3 órán át ionizációs sugárzás hatása alatt végezte volna munkáját és azt sem, hogy veszélyességi pótlékban vagy sugárártalmi pótlékban részesült volna, annak ellenére, hogy a hatályos jogszabályi rendelkezések a rendszeres sugárártalomnak kitett munkavállalók részére kötelezővé tették a rendszeres vizsgálatot, valamint a dozimetriai ellenőrzésen való részvételt. A bíróság úgy értékelte, hogy mindezen körülmény arra utal, hogy a napi 3 óra ionizációs sugárzás hatása alatti munkavégzés egyértelműen nem igazolható. A bíróság az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Fréderic Joliot-Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézetének (OSSKI) szakvéleménye alapján megállapította, hogy a felperes munkavégzési helyén található radarberendezések nem bocsátottak ki ionizáló sugárzást, azonban egyes nagyfeszültségű részegységeikben üzemi körülmények között lágy röntgensugárzás keletkezett, amelyet az ólommal árnyékolt adószekrények elnyeltek, így a radarberendezések és az adószekrények közvetlen környezetében dolgozókat nem érhette az egészségre káros mértékű röntgensugárzás. A radarberendezést üzemeltető munkahely nem számít ionizáló sugárzás hatásának kitett munkahelynek, ezért felperes nem jogosult korkedvezményre. A felek bizonyítási indítványai hiányában a bíróság nem rendelt el további bizonyítást arra is figyelemmel, hogy a bíróság, valamint a felek hivatalos tudomással rendelkeztek a bíróság által a 2.M.85/
- számú ügyben beszerzett igazságügyi szakértői vélemény tartalmáról, amelyben ...igazságügyi szakértői véleményéből megállapítható, hogy az UTYOSZ és a SELENIA radarok működésük közben lágy röntgensugárzást hoztak létre, amelyek közé az ionizálós sugárzás tartozik. A készülékek külső burkolata olyan anyagból készült, amely ezt a sugárzást elnyelte. A radarok javítását kikapcsolt állapotban kellett elvégezni, amely állapotban nem gerjesztettek sugárzást. A felperes a radarok üzemszerű működése és karbantartása során nem ionizáló sugárzás hatása alatt végezte munkáját, ionizáló sugárzás nem érte. Mindezekre tekintettel a bíróság elutasította korkedvezmény megállapítására irányuló kérelmét. a felperes A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel annak hatályon kívül helyezését és „kereseti kérelmének megfelelő" határozat meghozatalát, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezése mellett a bíróság új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését kérte a Pp.
- §
(3)bekezdése, 221. §
(1)bekezdése és 206. §
(1)bekezdése, valamint a Tny.vhr.
- §-a és
- §-a sérelmét állítva. A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint a szakvélemény egyértelműen rögzíti, hogy a radarberendezések ionizációs sugárzást bocsátottak ki, azonban a bíróság annak ellenére, hogy a felperes „bizonyította", hogy az ólomköpeny hibás és sérült volt - nem tekintette a felperes munkavégzését ionizációs sugárzás alatt végzett tevékenységnek, mert abból indult ki, hogy az ólomköpeny borítás elnyelte az ionizációs sugárzást. Ezen tény figyelmen kívül hagyása miatt jutott a bíróság azon téves következtetésre, hogy a felperes nem bizonyította, hogy napi 3 órát elérő időtartamban ionizációs sugárzásnak kitett munkát végzett volna. A bíróság tévesen és a szakvéleményekkel ellentétesen állapította meg, hogy az UTYOSZ és a SELENIA radarok működésük közben lágy röntgensugárzást hoztak létre. A szakvélemények egyértelműen rögzítették, hogy a radarok ionizáló sugárzást hoztak létre, amely az egészségre káros sugárzásnak minősül. A bíróság érvelésével szemben a rendelkezésre álló bizonyítékokból megállapítható, hogy a felperes a karbantartási munkákat kizárólag a működő nagyfeszültség alatt lévő radarberendezéseken, nyitott ajtónál végezhette, mivel zárt ajtónál, a nagyfeszültség alatt működő készülékeken a javítási és karbantartási munkák elvégzése lehetetlen volt. Téves álláspontra helyezkedett a bíróság, amikor azt állapította meg, hogy a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség a tekintetben, hogy napi 3 órán át nyitott adószekrény mellett végezte a munkáját. A bíróság tévesen csak a felperest terhelő bizonyítási kötelezettséggel foglalkozott ítéletében, az alperes bizonyítási terhét és kötelezettségeit figyelmen kívül hagyta. A bíróság a Pp.
- §-a sérelmével nem indokolta, csupán megállapította a 3 órát meghaladó munkavégzésnek, mint korkedvezményre jogosító feltételnek a hiányát. Sérelmezte a felperes, hogy a bíróság nem értékelte, hogy a munkáltató sugárvédelmi pótlékot állapított meg, továbbá, hogy a felperesnek évente rendszeresen orvosi vizsgálaton kellett részt vennie. A bíróság a munkáltató jogellenes magatartását, így a doziméter hiányát, a 40 órás munkarendben foglalkoztatást (36 órás heti munkarend helyett), a felperes terhére értékelte. A felperes érvelése szerint a bíróság a bizonyítékokból jogellenes következtetést vont le és tévesen értelmezte a Tny.vhr. rendelkezéseit, amikor megállapította, hogy a felperes munkahelye nem minősül korkedvezményre jogosító munkahelynek. A bíróság ítéleti érvelésével szemben - és e körben a jogerős ítélet a Tny.vhr.
- § a) és b) pontját sérti - a tartalmi azonosság megállapítható a munkakörök elnevezésbeli különbsége ellenére is. Azt, hogy a betöltött munkakör korkedvezményre jogosít-e vagy sem, nem szakkérdés, hanem jogkérdés és az ezzel ellentétes ítéleti álláspont jogsértő. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Az alperes hivatkozott a Tny.
- §
(1)bekezdése rendelkezésére, továbbá nem vitatta, hogy a felperes munkáltatójára a Tny.vhr.
- számú melléklete, a korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzéke
- munkaköri főcsoportja hatálya kiterjedt. Az alperes álláspontja szerint a jogosultság speciális feltétele, az ionizációs sugárzás hatása alatt (a nemzetgazdaság egész területén) legalább tényleges napi 3 órán át történő munkavégzés. Amennyiben ez megvalósul, közömbös, hogy a ténylegesen betöltött munkakör a jegyzékben felsorolt munkakörrel azonosíthatóe. Alperes a Tny.
- §
(2)bekezdése rendelkezése körében hivatkozott a Kúria Mfv.K.IV.10.702/
- határozatában rögzített megállapításra, mely szerint a hivatkozott jogszabály egyfajta kötött bizonyítási rendet határoz meg, mellyel a perbeli bizonyítás rendje nem lehet ellentétes. Alperes kiemelte, hogy a per tárgya annak megállapítása volt, hogy a felperes munkáját napi 3 órát meghaladóan ionizációs sugárzás hatása alatt végezte-e. Azt az alperes sem vitatta, hogy az elismerni kért időszakban alkalmazott radarok működésük közben bocsátottak ki röntgensugarakat, azonban a radarok megfelelő védelmi berendezéssel való ellátottságuk okán a felperes szervezetét nem érte napi 3 órát meghaladóan a korkedvezményre jogosító mértékű ionizációs sugárzás. Utalt arra az alperes, hogy ha a felperesi előadásnak megfelelően a radarok védelmi rendszere elégtelen volt - amelyet nem bizonyított - az nem korkedvezményt megalapozó, hanem a munkáltatói kártérítés körébe tartozó „probléma". Az alperes álláspontja szerint a bizonyítékok közül a 12 órás munkarend, a doziméter használatának hiánya közvetve, a szakvélemény közvetlenül a társadalombiztosítási szervek határozatainak és a jogerős ítéletnek a jogszerűségét támasztják alá. Ezek cáfolatára nem alkalmas sem a felperes részére fizetett sugárvédelmi pótlék, sem Hermely János - nem aggálytalan tanúvallomása. Az alperes úgy ítélte meg, hogy az állításait, mely szerint a felperes nem jogosult kedvezményre, bizonyította, ugyanakkor a felperes állításait bizonyítani nem tudta, csupán benyomásokra, vélelmekre és fényképekre hivatkozott. Az alperes érvelése szerint a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben felhozott jogszabályokat nem sérti, a bíróság értékelte a bizonyítékokat, azok alapján a tényállást feltárta, rögzítette a bizonyítékok közötti összefüggést, megjelölve azt is, hogy milyen bizonyítékot milyen okból nem vett figyelembe, a jogerős ítélet a jogszabályok helyes értelmezésén alapul. Alperes kérte „az Mfv.III.10.534/
- számú ügyben kifejtett álláspontját és szóbeli nyilatkozatát jelen ügyre is irányadónak tekinteni." A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el. A felülvizsgálati kérelem nem alapos az alábbiak szerint. A Kúria a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között eljárva vizsgálta a munkaügyi bíróság által lefolytatott bizonyítási eljárás anyagát, a megállapított tényállás helyességét és az azon alapuló döntés jogszabályoknak való megfelelőségét. Peradat, hogy a felperes a H.C.Zrt. alkalmazásában a Kőröshegyi Radarállomáson dolgozott lokátormérnök munkakörben
- március
- napjától kezdődően. A munkáltató igazolása szerint
- szeptember 1-től
- június 13-ig UTYOSZ típusú szovjet gyártmányú radarberendezés,
- december 22-től
- május 8-ig SELENIA típusú olasz gyártmányú radarberendezés, majd
- szeptember 22-től kezdődően a RAYTHEON típusú angol-kanadai gyártmányú radarberendezés üzemelt, amelyek közvetlen közelében dolgozott teljes munkaidőben (napi 3 órát meghaladóan) a felperes. Felperes
- március 17-től 10%-os mértékű veszélyességi pótlékban részesült,
- szeptember
- napjától sugárvédelmi pótlék került a munkabérébe beépítésre. A felperes doziméterrel nem rendelkezett, dozimetriai ellenőrzésen nem vett részt, pótszabadságban nem részesült, azonban évente részt vett sugárveszély miatt kötelező egészségügyi vizsgálaton. A Tny. 8/B. §-a szerint, aki
- december
- előtt a szervezet fokozott igénybevételével járó, továbbá az egészségre különösen ártalmas munkát végzett, az a
- december 1-jén hatályos rendelkezések szerint részesülhet korkedvezményben. Vagyis a korkedvezmény egyik alapkövetelménye, hogy a szervezetet fokozattan igénybe vevő, illetve egészségre különösen ártalmas munkavégzést igazoljon az ezen kedvezmény jogosultja. A kedvezményre jogosító munkakörben töltött idő igazolására elsősorban a társadalombiztosítási nyilvántartások szolgálnak alapul. Ennek hiányában egyéb korabeli okirattal, továbbá a munkáltató, illetőleg a jogutódja által az eredeti nyilvántartások alapján kiállított igazolással bizonyítható. A perbeli időben (
- december 31-ig hatályos) a korkedvezményre jogosító munkakörök (munkahelyek) jegyzékét az
- számú melléklet tartalmazta. Az
(5)bekezdés kimondja, és ezen a rendelkezésen több kúriai iránymutató eseti döntés is alapul (Mfv.III.11.066/2011/4., Mfv.III.10.971/2009/4., BH 2013.315.), hogy a munkakörök, munkahelyek jegyzékében felsorolt munkaköri meghatározásokat kiterjesztően értelmezni nem lehet. Az abban használt meghatározástól eltérő megjelölésű munkakört csak akkor lehet korkedvezményre jogosító munkakörnek tekinteni, ha az
- a)eltérő megjelölés a jegyzékben felsorolt munkakörnek szűkített meghatározása, vagy
- b)az eltérés csak az elnevezésben mutatkozik, maga a munkakör a munkaköri leírásból megállapíthatóan a jegyzékben felsorolt munkakörrel azonos. Fokozottan érvényesül az azonosításnál a munkaköri leírásnak a szerepe akkor, amikor a munkakör elnevezése nem egyezik meg szó szerint vagy egyáltalán nem egyezik meg a jegyzékben szereplő elnevezéssel. A kialakult gyakorlat szerint olyan esetben, amikor az azonosítás kérdése felmerül, nem elegendő az, hogy a tevékenység összefüggésben legyen valamelyik korkedvezményre jogosító munkakörök jegyzékében feltüntetett munkakörrel, hanem szükséges a tartalmában azonos tevékenység fennállása. A bíróság a perben lefolytatott bizonyítási eljárás körében megkereste az OSSKI-t, és a Magyar Honvédség Közegészségügyi és Járványügyi Szolgálatát, valamint ítélete meghozatalakor figyelemmel volt a felek által is ismert és a 2.M.85/2014. szám alatt folyamatban volt eljárásban beszerzett ... igazságügyi szakértő szakvéleményére, amelyekből megállapította, hogy a felperes által végzett munka nem minősül ionizáló sugárzás hatása alatt végzett munkának. A felperes nem tudta bizonyítani, hogy a radarokat üzemelő állapotban a vizsgált évek során naponta legalább 3 órán át működés közben vagy nyitott ajtónál javította. A felperes felülvizsgálati bekezdésére alapította. kérelmét részben a Pp. 206. §
(1)A Pp. 206. §
(1)bekezdése szerint a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el. A Kúria töretlen gyakorlata értelmében (BH 1995.193., BH 1999.44., BH 2012.179.) a bizonyítékok mérlegelésén alapuló ítélet felülvizsgálata eredményesen csak akkor támadható, ha a bizonyítékok mérlegelése okszerűtlen vagy iratellenes volt. A felülvizsgálati eljárás keretében a bíróság mérlegelési körébe tartozó kérdés általában nem vizsgálható és nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére, a Kúria csak azt vizsgálhatja, hogy a mérlegelés körébe vont adatok értékelése során a bíróságok nyilvánvalóan téves vagy okszerűtlen következtetésre jutottak-e. A Pp. 206. §
(1)bekezdése megsértésére alapított felülvizsgálati kérelem csak akkor lehet eredményes, ha a jogerős ítéletben megállapított tényállás iratellenes, illetőleg a bíróság a bizonyítékokat - azok egybevetése során - nem a maguk összességében értékelte és ennélfogva a megállapított tényállás nyilvánvalóan okszerűtlen, vagyis lényeges logikai ellentmondást tartalmaz (Mfv.III.10.553/2013/7., Mfv.III.10.136/2015/8., Mfv.III.10.056/2014/6.). A jogerős ítélet ilyen fogyatékosságban nem szenved. Tévesen hivatkozott a felperes a felülvizsgálati kérelmében Lukács István tanúvallomására, valamint arra, hogy a felperes személyes előadásával bizonyította, hogy korkedvezményre jogosító feltétel 3 órán át ionizáló sugárzás hatása alatt végezte a munkáját teljesült, mivel a fél előadása nem bizonyíték, Lukács István pedig a peres eljárás során nem került meghallgatásra. Helytállóan hivatkozott a felperes arra, hogy az ágazati hatály - a nemzetgazdaság egész területére kiterjed - így a felperes munkahelyére is, azonban nem feltétel nélkül, hanem csak abban az esetben, ha naponta legalább 3 órán át ionizáló sugárzás hatása alatt végezte munkáját, mely utóbbit a felperes - őt terhelő bizonyítási kötelezettség ellenére - nem tudta bizonyítani. A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 206. §
(1)bekezdése megsértésén túl a jogerős ítélet Pp. 3. §
(3)bekezdésébe ütközését is állította. A felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség az általa betöltött lokátormérnök munkakörnek a Tny.vhr.
- számú mellékletének
- pontjában az ionizációs sugárzást kibocsátó berendezéssel dolgozó szerelő, szervizelő, meós munkakörrel való megfelelősége tekintetében, továbbá, hogy ionizáló sugárzás hatása alatt végezte munkáját naponta legalább 3 óra időtartamban. Ezen kötelezettségének a felperes nem tudott eleget tenni. Önmagában a sugárvédelmi pótlékban részesülés és az éves egészségügyi vizsgálaton való részvétel a korkedvezményre jogosultságot nem alapozza meg. A felperes nyilatkozatának az OSSKI, a MH KÖJÁL Szolgálat tájékoztatói és szakvéleményei ellentmondanak. A társadalombiztosítási szervek határozatainak jogszerűségét támasztja alá, hogy a felperes - általa sem vitatottan - pótszabadságban nem részesült, dozimétert nem kapott, heti 40 órás munkarendben dolgozott. A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott a Pp.
- §
(1)bekezdése megsértésére is. A jogerős ítélet indokolásából megállapítható, hogy a bíróság milyen jogszabály értelmezés eredményeként és a bizonyítékok milyen mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felülvizsgálni kért társadalombiztosítási határozatok a felperes által vitássá tett körben megfelelnek a jogszabályoknak. A Kúria megállapította, hogy a felülvizsgálni kért jogerős ítélet Tny.vhr, 2. § - a és 7. §-a, a Pp. 206. §
(1)bekezdése, 3. §
(3)bekezdése és 221. §
(1)bekezdése rendelkezéseit sem sérti, ezért azt a Pp. 275. §
(2)bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. A Kúria az alperes felülvizsgálati ellenkérelme kapcsán rögzíti, hogy a munkaügyi bíróság ítélete indokolásában a 2.M.85/
- számú ügyben becsatolt Hermely János írásbeli nyilatkozatára, illetőleg szóbeli vallomására nem hivatkozott, azt bizonyítékként nem értékelte, a peres eljárás részévé nem tette, így az ezzel kapcsolatos alperesi megállapítások irrelevánsak. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében hivatkozott a Kúria Mfv.K.IV.10.702/
- számú határozatára (helyesen: MfvK.IV.10.702/2006.). A Kúria több döntésében rámutatott, hogy a polgári perben - Pp.
- §
(5)bekezdése alapján - a bíróság alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához, vagy meghatározott bizonyítási eszközök alkalmazásához, ha a törvény másként nem rendelkezik, nincs kötve. A Pp. rendelkezései főszabályként nem ismerik a kötött bizonyítási eljárást (Mfv.III.10.365/2015/4.) A Pp.
- § és
- §-aiban deklarált szabad bizonyítási rendszerben is érvényesülhetnek kötött bizonyítási szabályok, amennyiben jogszabály egy konkrét ügyre a tényállás megállapításához meghatározott bizonyítási eszköz igénybevételét írja elő. Ez a közigazgatási per bíróságára, mint jogalkalmazó szervre is kötelező. A jelen perben felülvizsgált ügyben a vonatkozó jogszabály nem ír elő kötött bizonyítási szabályokat. A Kúria az alperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költsége megfizetésére a Pp.
- §
(1)bekezdése alapján kötelezte a felperest. A Kúria a felülvizsgálati alapján határozott. Budapest,
- február
- eljárás illetékéről a Tny.
- §-a Dr. Zanathy János sk. tanácselnök, Dr. Farkas Katalin sk. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő