Pf.20098/2015/4 – Pécsi Ítélőtábla

Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.359/2013/

1. számú közbenső ítélete és a Pf.III.20.098/2015/
2. számú ítélete Pécsi Ítélőtábla Pf.III.20.359/2013/
3. szám A Pécsi Ítélőtábla a dr. Martin Zoltán ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Komlódi Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Komlódi András ügyvéd, ügyvéd címe) által képviselt I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a dr. Vicze-Iván Viktória jogtanácsos által képviselt II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt a Törvényszéken indított perében - amely perbe a dr. Hadnagy Emese ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperesi beavatkozó (alperesi beavatkozó címe) a II. rendű alperes pernyertességének előmozdítása végett beavatkozott - a
4. május
5. napján kelt
6. sorszámú közbenső ítélet ellen a II. rendű alperes részéről
7. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő közbenső ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét - fellebbezett részében részben megváltoztatja, és megállapítja, hogy a felperes T. T. nevű gyermeke
8. július
9. napján egészségkárosodással történt megszületése miatt a felperesnek okozott károk 50 (ötven) százalékáért az I. rendű alperes, míg a további károkért - a felperes és a II. rendű alperes egymás közötti viszonyában a felperes 50 (ötven) százalékos mértékű önhibájára is figyelemmel - a II. rendű alperes tartozik kártérítési felelősséggel. A másodfokú eljárásban felmerült költségeiket a felek maguk viselik. A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes
10. december hónapjának második felében tapasztalta, hogy terhes, ezért
11. január
12. napján jelentkezett az I. rendű alperes által fenntartott Városi Kórházban dr. É. L. szakorvos magánrendelésén. A szakorvos a negyvennégy éves, három gyermekes felperest a magas anyai életkor miatt genetikai tanácsadásra utalta a II. rendű alperes szülészeti és nőgyógyászati klinikájára. A genetikai vizsgálat keretében
13. január
14. napján (a terhesség
15. hetének
16. napján) a II. rendű alperesnél ultrahangvizsgálatot végeztek, amelyen eltérésre utaló jelet nem találtak. A genetikai tanácsadás további részén - a vizsgálat elhúzódása miatt - a felperes nem vett részt.
17. február
18. napján a terhes-gondozást végző I. rendű alperesnél a felperestől AFP vizsgálat céljából vért vettek. A vizsgálati eredményt rögzítő lelet nem áll rendelkezésre, a védőnő által vezetett dokumentációban található feljegyzés szerint az AFP értéke 0,7 MOM.
19. február
20. napján az I. rendű alperesnél újabb ultrahangvizsgálatot végeztek, amelyen kórosat nem tapasztaltak.
21. február
22. napján jelent meg a felperes ismét a II. rendű alperesnél, ahol a célzott ultrahangvizsgálaton eltérésre okot adó jelet nem találtak. A szülészeti ultrahang vizsgálati lelet rögzíti, hogy az AFP érték ismeretlen, ezért a beutalót kérik kitölteni. Az ugyanezen a napon elvégzett genetikai vizsgálat során kiállított ambuláns lap tartalmazza, hogy a felperes terhessége veszélyeztetett, fennáll a magzat (gyanított) kromoszóma rendellenessége, a terhesség ideje 18 hét 6 nap. Az orvosi irat szerint a felperes AFP érték nélkül érkezik, de annak értéke állítólag magas. Rögzíti, hogy negyvennégy évesen a magzati kromoszóma rendellenesség kockázata 1:25, a Down-szindróma kockázata 1:38, a felperes magzatvíz mintavételen gondolkodik, amelynek legkésőbbi elvégezhetősége a terhesség
23. hete, továbbá utal a triplatesztre. A genetikai tanácsadás során a felperes két betegtájékoztatót írt alá, amelyek szerint a magzatvízvétellel (amniocentézis) és a chorionbiopsiával kapcsolatos felvilágosítást megkapta, azok elvégzésébe nem egyezik bele.
24. február
25. napján a triplateszt elvégzéshez a felperestől vért vettek. A teszt eredménye Down-kórra pozitív lett (1:50), míg a 18-as triszomia és a velőcsőzáródás rendellenesség szűrése negatív eredménnyel zárult. A triplateszt adatai nem kerültek az I. rendű alpereshez, a teszt eredményéről a felperest egyik alperes sem tájékoztatta. A felperes
26. július 26-án császármetszéssel hozta világra T. utónevű gyermekét, akinél
27. szeptemberében diagnosztizálták a Down-kórt. A gyermek szellemileg visszamaradott, mozgásában, értelmi fejlődésében károsodott, önálló életre képtelen, állandó gondoskodásra szorul. A felperes keresetében kérte annak megállapítását, hogy az alperesek megsértették a megfelelő ellátáshoz fűződő személyiségi jogát azzal, hogy a Down-kór lehetőségének kizárásával kapcsolatban az általuk végzett vizsgálatok során nem részesítették megfelelő ellátásban, nem tájékoztatták a lehetséges vizsgálatokról, azok eredményéről, az eredményekből levonható következtetésekről és a döntés jogáról a terhesség megszakítás tekintetében. Kérte továbbá, hogy a bíróság egyetemlegesen kötelezze az alpereseket nem vagyoni kártérítés és késedelmi kamata megfizetésére. Az alperesek a kereset elutasítását kérték, arra hivatkozással, hogy a felperes megtagadta a kromoszóma rendellenesség kiszűrésére szolgáló vizsgálat elvégzését. Az elsőfokú bíróság az ügyben közbenső ítéletet hozott, amely szerint az alperesek egymás között egyenlő arányban felelősséggel tartoznak a felperest annak folytán ért károkért, hogy nem tájékoztatták teljes körűen és megfelelően arról, hogy a születendő gyermeke esetleges kromoszóma rendellenességének megállapításához mikor és milyen vizsgálatok szükségesek, melyek e vizsgálatok elmaradásának kockázatai, továbbá a
28. február
29. napján levett vérminta nyomán az úgynevezett triplateszt eredményét nem értékelték, és erről, valamint az ennek nyomán követendő orvosi eljárásról a tájékoztatást elmulasztották, a felperes pedig emiatt nem dönthetett fogyatékos gyermeke megszületéséről vagy terhességének a lehetséges időben történő megszakításáról. Határozatának indokolása szerint a felperes esetében a kötelező AFP vizsgálatot elvégezték, azonban ennek pontos értékét orvosi dokumentáció hiányában megállapítani nem lehetett. A felperes - bár tudott arról, hogy az eredmény kóros nem volt abban a helyzetben, hogy megismerhesse a pontos AFP eredményt, az alperesek pedig magukat hozták abba a helyzetbe, hogy az AFP eredmény ismerete nélkül voltak kénytelenek dönteni. Bizonyítottnak találta, hogy az amniocentézist, illetve a chorionbiopsiát visszautasító nyilatkozatot a felperes maga írta alá, ennek azonban döntő jelentőséget nem tulajdonított. A vizsgálatokat megtagadó okiratok aláírásakor ugyanis a felperes nem volt valamennyi olyan adat birtokában, amelyek nyomán felelőséggel dönthetett volna arról, hogy fenti beavatkozásokat igényli-e, azok elvégzésébe beleegyezik-e. Sem előtte, sem pedig az orvosok előtt nem volt ismert az AFP eredmény, így a tájékoztatás nem is lehetett teljes körű. Az elsőfokú bíróság nem találta bizonyítottnak, hogy a triplateszt eredményéről a felperest bármelyik alperes tájékoztatta volna. Az eredménynek egyszerű levélpostai küldeményként történő kézbesítését elégtelennek találta. Álláspontja szerint a II. rendű alperestől elvárható lett volna, hogy a felperest tértivevényes levélben értesítse, a kezelőorvos tájékoztatása mellett. Amennyiben pedig az I. rendű alperes nem kapta meg a vizsgálati eredményt, akkor neki kellett volna beszerzéséről intézkednie. Az összes információ birtokában a felperesnek lehetősége lett volna eldönteni, hogy vállalja-e az amniocentézéssel és/vagy chorionbiopsiával kapcsolatos kockázatot, illetve azt, hogy születendő gyermeke genetikai rendellenességgel jön világra. Az alperesek nem tudták bizonyítani, hogy a felperes ellátása során megfelelő gondossággal jártak el, a szükséges és megfelelő tájékoztatást a felperesnek megadták, ezért az elsőfokú bíróság teljes kártérítési felelősségüket állapította meg. A közbenső ítélet megváltoztatása, és a felperes keresetének elutasítása érdekében a II. rendű alperes fellebbezett. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a felperes esetében az AFP eredmény nem állt rendelkezésre. A védőnő bejegyzése szerint - amely irat része az orvosi dokumentációnak - az AFP értéke 0,7 MOM, a kockázat 1:
30. Tényszerűen tehát AFP eredmény volt, legfeljebb az rögzíthető, hogy a laborlelet irata nem lelhető fel. Hangsúlyozta, hogy negyvennégy éves anyai életkorban a Down-szindróma kockázata már pusztán az életkor miatt is magas (1:38). Az amniocentézishez, illetve a chorionbiopsiához, mint a Down-szindrómát egyértelműen kimutató invazív vizsgálat felajánlásához tehát már a felperes életkora is elegendő volt. Amennyiben a felperes nem kívánt Down-szindrómás gyermeket világra hozni, akkor az életkorából következő pozitivitás alapján is kérnie kellett volna akár az amniocentézist, akár a chorionbiopsiát. A II. rendű alperesnél AFP vizsgálatra, illetve a triplateszt elvégzésére egyébként sem a Down-szindróma, hanem a velőcsőzáródási rendellenesség kiszűrése miatt került sor. Az ambulánslap panasz részében szereplő állítólagosan magas AFP eredmény ugyanis a II. rendű alperes számára azt jelentette, hogy a velőcsőzáródási rendellenesség irányába kell vizsgálódnia. Állította, hogy a triplateszt eredményét a felperesnek egyszerű levélpostai küldeményként elküldték. Az eredmény közlésére vonatkozóan azonban az elsőfokú bíróság az elvárhatósági mércét a magyar egészségügy helyzetét teljes mértékben figyelmen kívül hagyva, indokolatlanul magasra helyezte, a vizsgálati eredmény kézbesítési tanúsítvánnyal történő megküldése ugyanis nem volt elvárható. Fellebbezésében többször is hangsúlyozta, hogy a felperes nem kívánt terhessége okán nem a tőle az adott helyzetben elvárható magatartást tanúsította a terhesség viselése során. Nem fordított kellő figyelmet az életkorából eredő kockázatok kiszűrésére, a terhes-gondozásban résztvevőkkel nem működött együtt, a védőnői tanácsadást teljes mértékben elhanyagolta. Amennyiben a triplateszt eredményének ismeretében kívánt az amniocentézisről dönteni, akkor legalábbis a vizsgálat eredményéről való érdeklődés elvárható lett volna tőle. A felperes közrehatására figyelemmel - másodlagosan - 50-50%-os mértékben kármegosztás alkalmazását kérte. A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. A fellebbezés részben alapos. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által egyébként helyesen megállapított tényállást kiegészíti azzal, hogy a felperes a
31. február
32. napján megtartott genetikai vizsgálat időpontjában tudott arról, hogy a korábban elvégzett AFP vizsgálat eredménye a normál tartományon kívül esett. A genetikai vizsgálaton az ambuláns lapot átvette. A másodfokú bíróság a tényállás fenti kiegészítése ellenére is nagyobb részben egyetértett az elsőfokú bíróság által levont jogi következtetésekkel. A perben nem vitatott tényállás szerint a terhessége alatt részben a II. rendű alperes által gondozott felperes gyermeke
33. július
34. napján magzati fejlődési rendellenesség folytán súlyos egészségkárosodással született. A súlyosan fogyatékos gyermek megszületésével a felperes károsodása bekövetkezett, így a továbbiakban a felelősség alóli mentesülés érdekében a II. rendű alperes azt tartozott bizonyítani, hogy a genetikai vizsgálat elvégzése során az elvárható gondosságot és körültekintést tanúsította, ennek ellenére maradt el a fejlődési rendellenesség felismerése, és így fel sem merülhetett a terhesség megszakításának lehetősége, illetve a magzati rendellenesség gyanúját felvető vizsgálati eredmények ismertté válásakor a felperes számára a teljes körű, részletes tájékoztatást megadták. A súlyos mentális és szomatikus tünetekkel járó, az orvostudomány jelenlegi állása szerint nem gyógyítható Down-kór oka, hogy a magzatnál a normálisan meglévő két 21-es kromoszóma helyett három 21-es kromoszóma található (21-es triszómia). A szülői életkor előrehaladtával a kromoszóma-rendellenesség, ezen belül a Downkór kockázata nő. Negyvennégy éves anyai életkor esetén a kromoszómarendellenességek valószínűsége 1:25 (4%), míg a Down-kór valószínűsége 1:38 (2,63%). Az esetleges fejlődési rendellenességek felismerésére, ezen belül a Downkór kiszűrésére szolgál a magzati ultrahang vizsgálat, és az anyai szérum AFP meghatározása. Már a felperes terhességének idején is lehetőség volt az AFP vizsgálaton kívül egyéb anyai szérum markerek meghatározására is, amelyek a nyaki redő értékével, a terhességi korral és az anyai életkorral kombinálva (kombinált teszt vagy hármas teszt) nagy hatásfokkal képesek kimutatni az esetleges kromoszóma-rendellenességet. Mind a magzati ultrahang, mind az anyai szérum AFP vizsgálata (illetve az egyéb szűrőtesztek) csak a Down-szindróma fennállásának valószínűségét adják meg, a betegség méhen belüli diagnózisának felállítása kizárólag magzati kromoszóma-vizsgálattal (amniocentézis, illetve chorionbiopsia) lehetséges. A felperes a
35. terhességi héten a terhes-gondozást végző I. rendű alperesnél a kötelező ultrahang vizsgálaton részt vett, amely kóros eredményt nem mutatott. Két alkalommal történt ultrahang vizsgálat a II. rendű alperesnél (
36. január
37. napján, majd
38. február
39. napján), eltérésre utaló jelet egyiken sem észleltek. Az anyai szérum AFP értékének meghatározása céljából az I. rendű alperesi kórházban a felperestől terhességének
40. hetében vért vettek, a vizsgálati lelet azonban nem áll rendelkezésre. A védőnői dokumentáció tartalmazza, hogy a kockázat 1:25, az AFP érték 0,7 MOM. A védőnő tanúvallomása szerint dr. É. L. telefonon értesítette arról, hogy az AFP labor jelezte a felperesnél fennálló magas kockázatot, ezért indokoltnak tartotta, hogy a felperes minél előbb megjelenjen a genetikai tanácsadáson. Ennek megfelelően tájékoztatta a védőnő a felperest az eredményről (nem a genetikai rendellenesség kockázatát, hanem az AFP értéket jelezve magasnak), az amniocentézis lehetőségéről, továbbá arról, hogy mi várható abban az esetben, ha ismételten magas értékei lesznek. A felperes személyes meghallgatása során maga is elmondta, hogy a normálistól eltérő AFP eredményről a védőnőtől tudomást szerzett, életkorára, valamint az AFP vizsgálat eredményére figyelemmel döntött úgy, hogy a II. rendű alpereshez jár tanácsadásra. A védőnő tanúvallomása alapján sem állapítható meg viszont, hogy a felperes törzslapján az AFP érték feljegyzése pontosan mikor és milyen dokumentumok alapján történt meg. A felperes tehát
41. február
42. napján, a II. rendű alperes által végzett genetikai tanácsadáson való megjelenésekor tisztában volt egyrészt az életkorából fakadó kockázatokkal, másrészt arról is tudomása volt, hogy az AFP eredménye, ha kisebb mértékben is, de gyanút keltő, tudomása szerint a normálisnál magasabb. Az AFP pontos értékét azonban nem ismerte, erre vonatkozóan dokumentum nem állt rendelkezésére. A
43. február 27-ei szülészeti ultrahang vizsgálati leletből, illetve a genetikai tanácsadáson készült ambuláns lapból megállapíthatóan ez az érték a II. rendű alperes előtt sem volt ismert. Az igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a felperes terhességének idején illetőleg jelenleg is - az AFP vizsgálat elvégzése kötelező volt. A vizsgálat eredménye utalhat a kromoszóma-rendellenességre, így a Down-kórra, tehát az egyéb adatokkal együtt értékelve felvetheti a további vizsgálatok indokoltságát (a védőnői dokumentációból utóbb megállapított 0,7 MOM érték Down-kórra pozitív). A felperes tájékoztatása és az esetleges további vizsgálatok szempontjából jelentős vizsgálati eredmény hiányában a II. rendű alperes akár közvetlenül saját laboratóriumából (ahol az AFP vizsgálat eredményét értékelték), akár az I. rendű alperestől informálódhatott volna az AFP eredményről. A II. rendű alperes azonban nem ezt a lehetőséget választotta, hanem triplateszt elvégzését írta elő. Okkal feltételezhető, hogy azért döntött e vizsgálat elrendelése mellett, mert az alkalmas volt arra, hogy a magzat esetleges kromoszóma rendellenességének megítélése szempontjából lényeges információt szolgáltasson, másrészt - figyelemmel a felperes előrehaladott terhességére is - a vizsgálat eredménye vagy legalábbis az előzetes eredmény olyan időpontban volt várható, hogy annak birtokában még megfelelő időben lehetett volna dönteni a további vizsgálatok elvégezéséről, végső soron a terhesség megszakításáról. A peradatok alapján az is megállapítható, hogy a genetikai vizsgálaton a felperes két okiratot is aláírt, amelyek szerint az amniocentesisbe, illetve a chorionbiopsiába nem egyezik bele. Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy az AFP eredmény hiányában a II. rendű alperes nem adhatott a felperes részére olyan teljes körű tájékoztatást, amely alapján megnyugtatóan tudott volna dönteni a további vizsgálatok elvégzéséről, illetve azok visszautasításáról. Ezen túlmenően tartalmazza az ambuláns lap, hogy a felperes magzatvíz mintavételen gondolkodik, amelynek legkésőbbi elvégezhetősége a terhesség
44. hete, továbbá triplateszt elvégzése történik. Mindezek alapján - figyelemmel az AFP érték hiányáról korábban kifejtettekre is - a másodfokú bíróság az elsőfokú bírósággal egyezően úgy foglalt állást, hogy az amniocentézis, illetve a chorionbiopsia visszautasítása kizárólag arra vonatkozott, hogy pusztán az anyai életkorra, illetőleg egy gyanút keltő, de pontosan nem ismert eredményre figyelemmel a jelentős vetélési kockázattal járó vizsgálatokat a felperes nem kívánta elvégeztetni. Ezt erősíti meg a védőnői dokumentáció is, amely a felperes személyes előadása alapján rögzíti, hogy a vérvétel eredményének ismeretében kíván az invazív beavatkozásokról dönteni. A peradatokból megállapíthatóan a triplateszt eredménye pozitív lett. Kétségtelen tény, hogy a felperes életkorára figyelemmel már eleve fennállt a Down-kór gyanúja, annak valószínűsége 2,63% (1:38) volt. A triplateszt azonban a kizárólag anyai életkoron alapuló kockázatbecslés mellett egyéb adatokat (anyai szérum markerek értékei, nyaki redő értéke, terhességi kor) értékelve már konkrétan az adott terhesre nézve szolgáltat információt a tekintetben, hogy milyen valószínűséggel áll fenn a kromoszóma-rendellenesség gyanúja. A vizsgálati eredmény szerint 1:50-nél nagyobb valószínűséggel lehetett 21-es triszomiára számítani, vagyis a triplateszt már konkrétan a felperesre, illetve a magzatra vonatkoztatva erősítette meg a kromoszóma-rendellenesség gyanúját. Abból a körülményből tehát, hogy a felperes az életkora miatt fennálló kockázat mellett nem kérte az amniocentesist, nem következik az, hogy a triplateszt eredményének megismerését követően is ugyanilyen döntést hozott volna. Vitatott volt ugyanakkor a perben, hogy a triplateszt eredményéről a felperes értesült-e, és mely időpontban. A dr. P. M. ügyvéd ellen személyes adattal való visszaélés bűncselekménye miatt tett feljelentésben a felperes azt adta elő, hogy a vérvizsgálatot követően nyújtott tájékoztatás szerint telefonon értesítik az eredményről. Ezt követően dr. K. B. telefonált, hogy a laborvizsgálati eredményekkel minden rendben van, nem kell művi vetélés, de ha akarja, akkor megnyugtatásul elvégzik az amniocentézist. A büntetőeljárásban tanúkénti kihallgatásakor azt vallotta, hogy a vérvizsgálat eredményéről írásbeli tájékoztatást nem kapott, hanem felhívta telefonon dr. V. B. a genetikai tanácsadóból azzal, hogy az eredmény a korának megfelelő, és döntse el, hogy kéri-e az amniocentézis vizsgálatot. A keresetlevélben foglaltak szerint az orvos azt mondta, hogy telefonon értesítik az eredményről, és olyan telefont nem kapott, amely azt jelezte volna, hogy a Down-kórral kapcsolatos bármilyen vizsgálat pozitív. Az elsőfokú eljárásban tett személyes előadása szerint a vérvételkor azt a tájékoztatást nyújtották számára, hogy ha valami negatívat tapasztalnak, akkor tájékoztatják. 44./, 47./ és 52./ sorszám alatti beadványaiban hangsúlyozta, hogy a triplateszt eredményét nem ismerte, a p.-i orvosok annak eredményéről nem tájékoztatták. A másodfokú eljárásban tett előadása szerint neki kellett telefonálnia a genetikai tanácsadóba, amelynek eleget tett, és a beszélgetés során dr. V. B. megnyugtatta, hogy a vizsgálati eredmény megfelelő. Dr. V. B. tanúvallomása szerint a felperes gondozását dr. K. S. végezte, ő felperessel személyesen soha nem találkozott. Dr. K. S. (aki peradatok szerint azonos a feljelentésben tévesen említett dr. K. B.-val) jelenleg külföldön dolgozik, tanúkénti kihallgatására nem került sor. A II. rendű alperes állította, hogy a teszt eredményét mintegy tíz nap elteltével a felperes részére egyszerű levélpostai küldeményként postázták. Az orvosi leleten a nyomtatás dátuma
45. november
46. napja, tehát már a gyermek megszületését követő időpont. Nyilvánvaló, hogy a II. rendű alperestől minden vizsgálati eredmény igazolható módon (ajánlott küldeményként vagy tértivevénnyel) történő kézbesítése nem várható el. A pozitív eredménnyel zárult, illetve a további vizsgálatok indokoltságát felvető vizsgálati eredmények esetében azonban a másodfokú bíróság sem találta elegendőnek az egyszerű levélpostai küldeményként történő továbbítást. Nem pusztán a bizonyítási nehézségek miatt, hanem elsősorban azért, mert a kézhezvétel meghiúsulásának súlyos következményei lehetnek. Legalább annyi elvárható lett volna a II. rendű alperestől, hogy az ambulánslapra, amelyet a vizsgálaton résztvevő személy kézhez kap, és amelyet a felperes is nem vitásan átvett, feltüntesse, hogy a vizsgálati eredményért hol és mely időpontban kell jelentkeznie, amikor is megtörténhet az írásbeli lelet átadása, és amennyiben szükséges, az érintett személynek a megfelelő tájékoztatás érdekében szakorvoshoz irányítása is. Miután a tájékoztatás megtörténtének, illetve tartalmának bizonyítása a perben a II. rendű alperest terhelte, az erre irányuló bizonyítás sikertelensége miatt a felperes nem vitásan ellentmondásos előadásai mellett sem lehetett olyan ténymegállapítást tenni, hogy a felperes a triplateszt pozitív eredményéről a terhesség fennállása alatt tudomást szerzett. A teszt eredményére figyelemmel viszont mindenképpen indokolt lett volna a felperes ismételt tájékoztatása az invazív vizsgálatok jelentőségéről és indokoltságáról - kitérve a felmerült genetikai rendellenesség mibenlétére és következményeire is -, így a felperes már minden szükséges információ birtokában dönthetett volna a vizsgálat elvégzéséről, majd az eredmény birtokában a terhesség további folytatásáról, vagy annak esetleges megszakításáról. Egyetértett ugyanakkor a másodfokú bíróság a II. rendű alperesnek azzal az álláspontjával, hogy a gyermekvárás során nem pusztán az egészségügyi szolgáltatónak, hanem magának a terhesnek is vannak kötelezettségei. Általában a betegtől, de különösen a terhes nőtől elvárható, hogy személyes körülményeit, meglévő ismereteit is figyelembe véve teljes körűen együttműködjön az egészségügyi szolgáltatóval. A terhesgondozásról szóló 33/
47. (XII.12.) NM rendelet 2.§-ának