Kfv.37466/2007/5 – Kúria

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.IV.37.466/2007/5.szám A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Paróczai Csaba ügyvéd által képviselt M-i Előkészítő Bizottság kérelmezőnek az Önkormányzati és Területfejlesztési Miniszter kérelmezett ellen területszervezési ügyben hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult nemperes eljárásban a Fővárosi Bíróság 2.Kpk.45.656/2007/

1. számú végzése ellen a kérelmező részéről
2. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem elbírálása folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi v é g z é s t : A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság 2.Kpk.45.656/2007/
3. számú végzését hatályában fenntartja. E végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s M., K., M., S., P. és F. településrészek Gy. város közigazgatási területéhez tartoznak.
4. április 7-én előkészítő bizottság alakult a fenti településrészeknek Gyöngyös várostól való önálló községgé alakítása érdekében. Ezek
5. szeptember 25-én eredményes népszavazást tartottak, amelyen a választópolgárok többsége a településegyesítés megszüntetésének kezdeményezésével egyetértett; Gyöngyös Város Képviselő-testülete a kezdeményezéssel való egyet nem értéséről döntött. A kérelmezett
6. május 30-i határozatával úgy döntött, hogy a kezdeményezést nem terjeszti elő a Magyar Köztársaság Elnökéhez. Határozatának indokolásában megállapította, hogy Gyöngyös város közigazgatási területe nem az önállósulni kívánó településrészek egyesítésével jött létre; illetve a kérelmező nem tudta hitelt érdemlően dokumentálni az önállóvá válni kívánó község közigazgatási területét. A kérelmező jogorvoslati kérelmében hatályon kívül helyezését kérte. a kérelmezett határozatának A Fővárosi Bíróság jogerős végzésében a kérelmező jogorvoslati kérelmét elutasította. Döntését a helyi önkormányzatokról szóló
7. évi LXV. törvény /a továbbiakban: Ötv./
8. és
9. §-ára, továbbá a területszervezési eljárásról szóló
10. évi XLI. törvény /a továbbiakban: Ttv./
11. § b/ pontjára,
12. és
13. §-ára alapozta. A Fővárosi Bíróság a kérelmezett határozatának jogszerűségét abból a szempontból vizsgálta, hogy megállapítható-e a területszervezéssel érintett lakott településrész - mint egész - a történelem során önálló településként, községként való létezése; és az, hogy mint ilyen önálló települést valamikor Gy. városához egyesítették. A Fővárosi Bíróság úgy foglalt állást, hogy e körülmények kétséget kizáróan nem állapíthatók meg. Hangsúlyozta, hogy B., B. puszta múltbeli közjogi értelemben vett jogállása tudományosan sem tisztázódott egyértelműen; a rendelkezésre álló iratok, térképek alapján kétséget kizáró módon nem állapítható meg a két vizsgálandó feltétel fennállta. A Fővárosi Bíróság kifejtette, hogy település-egyesítés ténye az 1898-as időszakot megelőzően is igazolható; nincs törvényi akadálya annak, hogy akár évszázadokkal korábban egyesített települések is visszanyerjék önálló közjogi jogállásukat település-egyesítés megszüntetése jogcímén -, ennek azonban feltétele, hogy a korábbi önálló közjogi jogállás ténye, az egyesítés megtörténtének lényegi adatai kétséget kizáróan megállapíthatóak legyenek. A Fővárosi Bíróság nem látta jogszabálysértőnek azt a kérelmezetti mérlegelést, amely a rendelkezésre álló dokumentumok alapján a törvényi feltételek bizonyítatlanságát állapította meg. A kérelmező a jogerős végzés ellen felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és olyan tartalmú döntés meghozatalát kérte, amely a kérelmezettet az M-i Előkészítő Bizottság kezdeményezése, Köztársasági Elnökhöz való benyújtására kötelezi. Álláspontja szerint a jogerős végzés tényállása iratellenes, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmaz, ezért jogszabálysértése megállapítható. Amennyiben ugyanis történelmi település-egyesítés megszüntetése sem zárható ki, úgy nem követelhető meg a közjogi értelemben vett önálló létezés, és a közjogilag önálló jogállás megszüntetésének igazolása sem. Hangsúlyozta, hogy a jelenlegi M. elnevezésű településrész B. néven a múltban önálló településként létezett, és B. puszta néven az elnevezését adó vár, és az alatta levő falu pusztulását követően is folyamatosan lakott helyként létezett, egészen Gy. városa által történő bekebelezéséig. A település történelmi létezését levéltári dokumentumok igazolják. A B. puszta településrészhez tartozó földterület a nyilvántartásokban a történelem folyamán különváltan szerepelt, amit az 1857-ben hitelesített térkép igazol. Az M-hez csatlakozni kívánó további lakott helyek, K., M., S., P., F. településrészek - mint belterületi lakott helyek - B. puszta történelmi határain belül helyezkednek el; e körülményeket a kérelmező hitelt érdemlően bizonyította. A kérelmező kifejtette továbbá, hogy az új község alakítása (Ötv.
14. § /1/ bekezdése), továbbá a községegyesítés megszüntetése (Ötv.
15. §-a) között nincs lényeges különbség; az esetleges téves jogcím megjelölése ezért nem indokolja a teljes eljárás újbóli megismétlését. M. minden olyan törvényi feltétellel rendelkezik, amely az önálló községgé nyilvánítását megalapozza; a környező településekkel való társulás útján is képes a települési önkormányzatokra háruló feladatoknak eleget tenni. A kérelmezett ellenkérelmében a jogerős végzés hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a jogerős végzés nem iratellenes és nem okszerűtlen. A bizonyítékok egybevetéséből, azok összességükben való értékeléséből megállapítható, hogy a kezdeményező településrészek korábbi, külön-külön önálló községi közjogi léte nem volt igazolható, a településrészek együttesen önálló közigazgatási, község-közjogi egységként nem működtek, nem léteztek; az egyes településrészek tekintetében községegyesítésre nem került sor, ezért az Ötv.
16. §-a szerinti községegyesítés megszüntetésének sem lehet helye. Hangsúlyozta, hogy a település választópolgári közösségének nincs Alkotmányból származó alanyi joga arra, hogy a községi jogállást elnyerje. Az érintett település választópolgárai közösségének csak a törvényi feltételek fennállása esetén van joga arra, hogy az általa kezdeményezett községi jogállást elnyerje. A községegyesítés megszüntetése a községalakításnak az a formája, amelynek során a községegyesítéssel létrejött községből, városból egy korábban önálló községi jogállással rendelkező településrész válik ki. Állította, hogy a kérelemmel érintett hat település a törvényi feltételeknek nem felel meg, az előkészítő bizottság a hat településrész együtteséből álló község történelmi létezését nem tudta igazolni, mint ahogy a Gy. városhoz történő községegyesítés tényét sem. Hangsúlyozta, hogy az Ötv.
17. §-a szerinti új község-alakítás, és az Ötv.
18. §-a szerinti községegyesítés megszüntetése között jelentős eltérés mutatkozik, pl. a települések területének megosztása vonatkozásában is. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság szerint a Fővárosi Bíróság helyesen értelmezte az Ötv.
19. §-át oly módon, hogy a községegyesítés megszüntetése a község-alakításnak az a formája, amelynek során a községegyesítéssel létrejött községből, városból egy korábban önálló községi jogállással rendelkező településrész válik ki (1124/E/
20. számú AB határozat). Mind a jogerős végzés indokolása, mind az alperes felülvizsgálati ellenkérelme helyesen mutatott rá arra, hogy az Ötv.
21. §-a szerinti új község alakítása és az Ötv.
22. §- szerinti községegyesítés megszüntetése két, egymástól független jogcím, amelynek szabályai egymástól lényegesen eltérnek. A kérelmező községegyesítés megszüntetését kezdeményezte, nem pedig az Ötv.
23. §-a szerinti új község alakítását. A községegyesítés megszüntetésének pedig feltétele, hogy a kiváló településrész korábban önálló községi jogállással rendelkezzen, és - mint ilyen önálló települést - korábban Gy. városához egyesítsék. A Fővárosi Bíróság a Pp.
24. § /1/ bekezdése szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetésével, és azok maguk összességében való értékelésével helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy sem a korábbi önálló községi lét, sem az önálló településként való Gy. városához történő egyesítés nem bizonyított. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok nem igazolják azt a tényt, miszerint M. és a kiválni szándékozó többi településrész együtt, önálló községként létezett és közös területtel rendelkezett, illetve, hogy mint önálló települést egyesítették Gy. városához. A Fővárosi Bíróság nem lépte túl a Pp.
25. § /1/ bekezdésében meghatározott mérlegelési lehetőségeit akkor, amikor megállapította, hogy M. térségében az Árpád-korban létezett B. falu és B. vár területét - mely utóbbi a XIII. század végén épült -, a vár és a település középkori pusztulását követően, Gy. város földesúri birtokként használta, majd 1726-ban a kincstártól megvásárolta, vagy örökváltsági szerződéssel 1852-ben megszerezte. M. neve
26. évben jelent meg először, míg a többi önállósulni szándékozó településrészről - mint önálló településrészről - a rendelkezésre álló dokumentumok nem tesznek említést. A fenti tényállás alapján az Ötv.
27. §-ában meghatározott törvényi feltételek nem teljesülnek. A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp.
28. § /3/ bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Budapest,
29. március
30. Dr. Buzinkay Zoltán sk. tanácselnök, Dr. Darák Péter sk. előadó bíró, Dr. Fekete Ildikó sk. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő