Bhar.207/2015/7 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)és

(8)bekezdés I. fordulata), 1 rb. súlyos testi sértés bűntettében (1978. évi IV. törvény 170.§

(1),

(2)bekezdés), 1 rb. jármű önkényes elvétele bűntettének kísérletében (1978. évi IV. törvény 327.§

(1)bekezdés, 16.§), 1 rb. ittas járművezetés vétségének kísérletében (1978. évi IV. törvény 188.§

(1)bekezdés 16.§) állapította meg. A bíróság ezért őt halmazati büntetésként 3 év börtönbüntetésre, 2 év közúti járművezetéstől eltiltás büntetésre és 3 év közügyektől eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Egyben a Székesfehérvári Városi Bíróság a TM.188/2010/

1. szám alatti ítéletével kiszabott 10 hónap börtönbüntetés végrehajtását elrendelte. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés 2/3 részének kitöltését követően feltételes szabadságra bocsátható. Határozott továbbá a bűnjelekről és az elsőfokú eljárásban felmerült 83.447 Ft bűnügyi költség megfizetésére kötelezte a vádlottat. Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetése súlyosításáért és az anyagi jog megsértése miatt jelentett be fellebbezést. Annak írásbeli indokolásában az enyhítő körülmények túlzott figyelembevétele mellett az elkövetéskori és az elbíráláskor hatályos anyagi jogi szabályok vegyes alkalmazását kifogásolta. Avádlott fellebbezését az elsőfokú bíróság elkésettség okán elutasította. A Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság a
2. április
3. napján kelt 1.Bf.34/2014/
4. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta. A vádlottat 1 rb. járművezetés ittas állapotban vétsége kísérlete (Btk.236.§

(1)bekezdés) vádja alól felmentette. További cselekményeit 1 rb. hivatalos személy elleni erőszak bűntettének (Btk.310.§

(1)bekezdés a./ pont), 1 rb. testi sértés bűntettének (Btk.164.§

(1)és

(3)bekezdés) és 1 rb. jármű önkényes elvétele bűntette kísérletének (Btk.380.§

(1)bekezdés) nevezte meg és minősítette. A közúti járművezetéstől eltiltás büntetést mellőzte. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetésből legkorábban a kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből a vádlottat 56.549,- Ft megfizetésére kötelezte azzal, hogy a további 26.898,- Ft bűnügyi költséget az állam viseli. Feltüntette, hogy a vádlott magyar állampolgár, egyben a büntetett előéletére hivatkozást mellőzte. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Rögzítette továbbá a vádlott személyazonosító igazolványának számát. A másodfokú ítéletet az ügyész tudomásul vette. Ellene a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést további felmentés érdekében. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.684/2015/1. számú átiratában a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Álláspontja szerint az elsőfokú és a másodfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le eljárását. A másodfokú bíróság törvényesen hozott felmentő rendelkezést az 1 rb. járművezetés ittas állapotban vétsége kísérlete (Btk.236.§

(1)bekezdés) alól. Helyesen ismerte fel, hogy a vádlott tekintetében a 2012. évi C törvény alkalmazása indokolt, mert az a vádlottra kedvezőbb. Indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú ítéletet hagyja helyben. A harmadfokú eljárásban megtartott nyilvános ülésen a védő a további felmentés iránti fellebbezést a jármű önkényes elvétele kísérletének büntette tekintetében indokolta. Álláspontja szerint a vádlott nem akarta a személygépkocsit elvinni, csak hallani szerette volna a motor hangját. Rövid ideig tartott a beindítás iránti próbálkozása, majd azzal felhagyott. Felvetette a Btk.10.§

(3)bekezdésében foglalt korlátlan enyhítés lehetőségét, mert véleménye szerint relatíve alkalmatlan tárgyon próbálkozott a vádlott. A büntetés kiszabása körében a felfüggesztett büntetés próbaideje alatti elkövetés súlyosító hatásának mellőzését kérte, miután annak elrendelése miatt ez kétszeres értékelést jelentene. Enyhítő körülményként a vádlott beismerő vallomását, az alkalmatlanhoz hasonló elkövetési módot, a gépkocsi tulajdonosának közreható magatartását - aki a nyitott autóban az indítókulcsot is benne hagyta - és a jelentős időmúlást indítványozta figyelembe venni. A részbeni felmentés esetében, de annak hiányában is a büntetés enyhítését kérte. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője felszólalásában az átiratukban foglaltakat és az abban írt indítványt fenntartotta. A védelmi fellebbezések nem alaposak. A Fővárosi Ítélőtábla a fenti perorvoslatok folytán bírálta felül a másodfokú ítéletet és az azt megelőző első- és másodfokú eljárást. Ennek eredményeként megállapította, hogy a járásbíróság és a törvényszék az eljárásukban a perrendi szabályokat megtartották. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a vádlott

1. február 25-én 14 óra körül ittas állapotban Dég községben tartózkodott, onnan Lajoskomárom felé indult gyalogosan. Az ingatlanhoz érve odalépett a sértett tulajdonát képező, az ingatlan előtti utcarészen parkoló Lada Níva személygépkocsihoz. Kinyitotta a gépkocsi vezető oldali ajtaját, amely csukott, de nem zárt állapotban volt és beült a vezető ülésbe. Észlelte, hogy a személygépkocsi kulcsa az indítóban van, ezért elfordította abból a célból, hogy a járművet beindítsa és így közlekedjen haza a lajoskomáromi lakására. A működőképes és azon a napon is használt személygépkocsit azonban nem tudta beindítani, így kiszállt és gyalogosan folytatta útját. A vádlott próbálkozását észlelte a garázsában tartózkodó sértett és onnan kijőve mintegy 100 méterre látta a távolodó vádlottat. A sértett a helyi körzeti megbízottal személygépkocsival a vádlott után mentek. A körzeti megbízott a vádlottat utolérve, őt megszólította. Bemutatkozott, szolgálatba helyezte magát és a vádlottat a személyi okmányainak az átadására szólította fel. A vádlott ennek eleget tett, majd váratlanul elszaladt, de ittassága miatt elesett. Amikor a körzeti megbízott utolérte, a vádlott a hátán feküdt a
2. számú főúton és mindkét lábával rugó mozdulatokat tett a sértett irányába, ezzel akadályozva a rendőri intézkedést. Ennek során legalább egy alkalommal egy nagy erejű rúgással eltalálta a sértett jobb kezét. Ennek következtében a körzeti megbízott jobb V. kézközépcsontjának törését szenvedte el, amely 8 napon túl, ténylegesen 4-6 hét alatt gyógyult. Ezt követően a sértett értesítette a rendőrséget, a vádlott előállítása során vérvételre is sor került. Az igazságügyi orvosszakértői véleményből kitűnően a vádlott vérében a cselekmény elkövetése idején 1,83 g/l lehetett az etilalkohol koncentráció, amely közepes fokú alkoholos befolyásoltságnak felel meg. Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a másodfokú bíróság azzal egészítette ki, miszerint a Lada Níva gépkocsi motorja nem indult el és a gépjármű végig mozdulatlan maradt, továbbá helyesbítette egy név elírását. A Fővárosi Ítélőtábla a kiegészített ítéleti tényállást megalapozottnak találta, így az irányadó volt a másodfokú eljáráshoz hasonlóan a harmadfokú eljárásban is. A vádlott felmentésére vonatkozó rendelkezést perorvoslati támadás nem érte, etekintetben a részjogerő bekövetkezett. Megjegyzendő, hogy a másodfokú bíróság részéről a tényállás kiegészítése is a felmentés tény alapját érintette, ezt leszámítva, a vádlott bűnösségének megállapítása teljességgel az elsőfokú bíróság által rögzített tényálláson alapult. Az irányadó tényállásból okszerűen következik a vádlott bűnössége. Az ítélőtábla a másodfokú bíróság jogi indokolásában kifejtettekkel egyetértett. Elsődlegesen azt kell kiemelni, hogy az
3. évi IV. törvény és az elbíráláskor hatályos Btk. egyidejű, vegyes alkalmazásának törvénysértő voltát helyesen ismerte fel a törvényszék. E körben helytállóan állapította meg, hogy a Btk. feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezései kedvezőbbek, így annak figyelembevételével változtatta meg az elsőfokú határozatot. A jármű önkényes elvétele bűntettének kísérlete (Btk.380.§

(1)bekezdés) bűncselekménynél helyesen hivatkozott arra, hogy a gépjármű indító kulcsának elfordítása a kísérlet megállapítására alkalmas. A vádlott megkísérelte a motor beindítását, lakásáig szeretett volna közlekedni, de az indítás nem járt sikerrel, ezért szállt ki a járműből. Arra nincs elfogadható adat, hogy a vádlott önként elállt volna a cselekmény folytatásától és akkor is kiszállt volna még a haladás megkezdése előtt, ha sikerül beindítania a személygépkocsit. A védő által felvetett alkalmatlan tárgyon vagy módon történt elkövetés nem volt elfogadható, miután a jármű működőképes volt. Az a körülmény, ha a tulajdonos lopásgátló készüléket épített be, vagy bármely más módon akadályozza az egyszerű beindítást, nem teszi alkalmatlanná a kísérletet. Ehhez hasonló az a jelen eset is, amikor a tulajdonos szokásos gyakorlata, általa ismert mozdulata, „trükkje” szükséges a motor beindításához. A vádlott ezirányú ismeretének hiánya nem jelenthet számára kedvezőbb megítélést, a relatív alkalmatlanság jogkövetkezményének alkalmazására nincs alap. A védő azon felvetése pedig, hogy a vádlott csak a gépkocsi hangját szerette volna hallani, ellentétes az irányadó tényállással, amely szerint a járművel a lakására kívánt volna közlekedni. A hivatalos személy elleni erőszak bűntette megvalósult azáltal, hogy a magát szolgálatba helyező rendőri intézkedéssel a vádlott szembehelyezkedett. Bár az iratait átadta, de azt követően elfutott, elfogásának ellenállt és ennek során fizikai erőszakot is megvalósított. Miután az egyik nagyerejű rúgása következtében az intézkedő körzeti megbízott a kezén törést szenvedett, a 8 napon túli sérülés okozásával elkövette a súlyos testi sértés bűntettét. A másodfokú bíróság a vádlott terhére rótt bűncselekmények megnevezését és minősítését egyébként az elsőfokú bírósággal azonos ténybeli és jogi alapon - az elbíráláskor hatályos Btk-ban foglalt anyagi jogi rendelkezéseknek megfelelően változtatta meg. Miután a vádlott bűnösségének megállapítása és cselekményeinek minősítése törvényes, a további felmentésére nem volt alap. A büntetés kiszabása során az elsőfokú bíróság súlyosító körülményként a vádlott büntetett előéletét, az ittas állapotát, a többszörös halmazatot és a felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetést vette figyelembe, enyhítő körülményt nem jelölt meg. A másodfokú bíróság utalt arra, hogy a cselekmények elkövetése óta több mint három év eltelt, illetve egy cselekmény alól felmentő rendelkezést hozott. A középmértéket el nem érő szabadságvesztés büntetést arányos joghátránynak tekintette. A Fővárosi Ítélőtábla az első- és másodfokú bíróság által felhívott súlyosító körülményekkel és az időmúlás enyhítő hatásával egyetértett. A felfüggesztett szabadságvesztés próbaideje alatti elkövetés súlyosító hatása a töretlen bírói gyakorlat szerint helytálló. Az ilyen időtartam alatti elkövetés a korábbi büntetés hatástalanságát mutatja, amely körülményt az újabb bűnelkövetés alanyi oldalán nem lehet figyelmen kívül hagyni. Nem jelent kétszeres értékelést az elrendeléssel az anyagi jogi jogkövetkezmény levonása, amely a törvény kötelező rendelkezése. A többszörös halmazatban álló bűncselekmények tárgyi súlya és valamennyi súlyosító, továbbá enyhítő körülmény figyelembevételével a kiszabott 3 év szabadságvesztés mindenben megfelel a büntetés céljának, ezért a harmadfokú bíróság a büntetés enyhítésére nem látott elfogadható indokot. A másodfokú ítélet jogi indokolásában a törvényszék egyes anyagi jogi rendelkezések feltüntetését elmulasztotta. Ezt pótolva az ítélőtábla megállapította, hogy a halmazat a Btk.81.§-án, a börtön végrehajtási fokozat a Btk.37.§

(2)bekezdés a./ pontján, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés a Btk.61-62.§-ain, a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése a Btk.87.§ b./ pontján alapszik. A bűncselekmények rendbeliségét csak több rendbeli bűncselekmény esetében indokolt kimondani, ez 1 rb. bűncselekmény esetében szükségtelen, így az erre utalást az ítélőtábla mellőzte. Pontosította továbbá a büntetés megnevezését, amelyet az 1978. évi IV. törvény szerint börtönbüntetésként, az alkalmazott Btk. szerint azonban szabadságvesztés büntetésként kell kiszabni, s külön szükséges a végrehajtási fokozat megjelölése. A másodfokú eljárásban közreműködő kirendelt védő költségét megállapító végzés az ítélet meghozatalát követően emelkedett jogerőre, így erről a másodfokú határozat nem rendelkezett. Az ítélőtábla ezért erről a bűnügyi költségről és a harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségről a Be.381.§

(1)bekezdése és a Be.338.§

(1)bekezdése alapján döntött, amikor a vádlottat kötelezte azok viselésére. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a másodfokú bíróság ítéletét a jelzett pontosításokkal a Be.371.§

(1)bekezdése értelmében helybenhagyta. Budapest,

1. év február hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke Dr. Révész Tamásné sk. előadó bíró Dr. Fatalin Judit sk. bíró A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Bf.34/2014/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 2.Bhar.207/2015/
4. számú végzése folytán
5. február
6. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált! Budapest,
7. év február hó
8. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 2.Bhar.207/2015/
9. szám A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság Budapesten, a
10. év március hó
11. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő végzést: A hivatalos személy elleni erőszak bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen folyamatban volt büntetőügyben a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a
12. február
13. napján kelt 2.Bhar.207/2015/
14. számú végzés jogerősítő záradékát kijavítja akként, hogy a Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Bf.34/2014/
15. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 2.Bhar.207/2015/
16. számú végzése folytán
17. február
18. napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. A végzés ellen a kézbesítéstől számított 8 napon belül fellebbezésnek van helye. Indokolás: A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság
19. február
20. napján kelt 2.Bhar.207/2015/
21. számú végzésének jogerősítő záradékában elírás történt, másodfokú bíróságként a Székesfehérvári Törvényszék helyett a Fővárosi Törvényszék szerepel. A Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság a nyilvánvaló elírást a Be.261.§

(1)bekezdése alapján helyesbítette. Budapest,

1. év március hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. Dr. Révész Tamásné sk. Dr. Fatalin Judit sk. a tanács elnöke előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő Fővárosi Ítélőtábla mint harmadfokú bíróság 2.Bhar.207/2015/
3. szám A hivatalos személy elleni erőszak bűntette és más bűncselekmények miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben az ítélőtábla értesíti arról, hogy a 2.Bhar.207/2015/
4. számú kijavító végzése
5. év április hó
6. napján jogerőre emelkedett. Budapest,
7. év április hó
8. napján . Lassó Gábor s.k. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Hornyákné Sléder Ágnes tisztviselő