A határozat elvi tartalma: A felperest terheli annak bizonyítása, hogy a telek mezőgazdasági művelését megkezdte. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.I.35.530/2015/7.szám A Kúria a Kaposvári
- számú Ügyvédi Iroda (ügyintéző dr. Hermes Csaba ügyvéd) által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Raskoványi Zsuzsanna jogtanácsos által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- április 29-én kelt 4.K.27.186/2014/12/II. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről
- sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Kúria a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.K.27.186/2014/12/II. számú ítéletét hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt az alperesnek 25.000 (huszonötezer) forint felülvizsgálati perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 1.840.800 (egymillió-nyolcszáznegyvenezer-nyolcszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs. Indokolás A felperes tulajdonosa K. belterületén a k-i városrészen beépítetlen terület művelési ágban nyilvántartott ingatlanoknak, melyre vonatkozóan 2013 júniusában a 2013 évre kivetett telekadó fizetési kötelezettségének módosítását kérte, 18.707.415 Ft adó törlésével. Kérelmében a
- január
- napjától hatályos helyi adókról szóló
- évi C. törvény (továbbiakban Htv.)
- §
(2)bekezdés a) pontjára hivatkozva adófizetési kötelezettsége
- december 31-i megszűnését állította, a telkek
- őszi mezőgazdasági művelése alá vonása okán. A felperes kérelmét a
- június
- napján lefolytatott helyszíni ellenőrzés adataira alapozva az elsőfokú adóhatóság elutasította, majd az alperes megsemmisítő határozata következtében új eljárást folytatott le. Az új eljárásban a felperest a mezőgazdasági művelés igazolására hívta fel. Ennek bizonyítására a felperes
- április
- napján kelt földhasználati szerződést csatolt, eszerint az ingatlanokat a Zs. Kft. használatába adta. A tényleges művelésbe vonás igazolása érdekében az elsőfokú adóhatóság széles körű bizonyítást folytatott le. Ennek keretében számos hatóságot keresett meg, illetve a felperest további okiratok benyújtására hívta fel. Miután a felperes a telkek mezőgazdasági művelés alatt állását bizonyítani nem tudta, emiatt az elsőfokú adóhatóság a kérelmét elutasította. A felperesi fellebbezés folytán eljárt alperes a
- április
- napján kelt SOB/2/364-2/
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Rögzítette, hogy a rendelkezésre álló közhiteles nyilvántartások alapján a mezőgazdasági tevékenység folytatása a perbeli ingatlanokra nem volt igazolható. A munkaelszámolás elnevezésű irat sem alkalmas ennek igazolására, mert nem tartalmazza konkrétan azokat a helyrajzi számokat, amelyeken az iratra feljegyzett mezőgazdasági tevékenységet végezték. A földhasználati szerződés pedig ellentmondásos, mivel a szerződésen feltüntetett földhasználói székhely csupán
- október
- napjától volt hatályos, a szerződés
- április 9-i aláírásakor nem. A felperes keresete folytán eljárt elsőfokú bíróság a per során becsatolt okiratok és az alperes által a közigazgatási eljárás során beszerzett bizonyítékok értékelése alapján jogerős ítéletében egyetértett azzal az alperesi állásponttal, hogy a felperes nem tudta igazolni a
- évi mezőgazdasági művelés alá vonást. Hangsúlyozta, hogy a bizonyítékok nem igazolják, ugyanakkor nem is cáfolják a mezőgazdasági művelés megkezdését. A kukorica elvetésre 2013 tavaszán is sor kerülhetett, míg a mezőgazdasági területek egy részénél a kaszálást mezőgazdasági művelés alá vételnek nem tekintette. Szerinte a gyommentesítés, kaszálás nem minősül mezőgazdasági művelésnek, azt kizárólag a gyomnövények megtelepedésének és terjedésének megakadályozására alkalmas munka, amely a termőföld védelméről szóló
- évi CXXIX törvény
- §
(4)bekezdése szerint a földhasználó kötelezettsége. Arra is utalt, hogy korrekciós jogalkalmazás következtében a
- évi LXXVI. törvény
- §-a
- január 1-jétől módosította a Htv.
- § b) bekezdését, ebben kimondta, hogy mezőgazdasági művelésnek nem minősül, ha a földterületen kizárólag a gyomnövények megtelepedésének és terjedésének megakadályozására alkalmas munkát végeznek. Kitért arra is, hogy számos okirat az alperesi határozat meghozatalakor nem állt rendelkezésre, mivel azokat a felperes többszöri felhívás ellenére nem csatolta. A cégnyilvántartási adatokkal ellentétes székhely feltüntetést tartalmazó földhasználati szerződést a bíróság is kétségesnek tartotta és rámutatott arra, hogy a birtokba adási jegyzőkönyv, amely szintén ugyanazon napon készült, már teljesen más, az aláíráskor hatályos székhelyt tartalmazza. Értékelte a Zs. Kft. által kiállított belső bizonylatokat is, ezek kapcsán kifejtette, hogy azok nem alkalmasak a tényleges művelés megkezdésének bizonyítására. Ezek olyan belső bizonylatok, amelyek nem felelnek meg a teljes bizonyító erejű magánokiratban foglalt feltételeknek, illetve nem lehet belőlük egyértelműen megállapítani, hogy mely helyrajzi számú ingatlanok vonatkozásában keletkeztek. A tanúvallomások alapján sem lehetett beazonosítani, hogy mely területek tekintetében történt meg ténylegesen
- december 31-éig a mezőgazdasági művelés alá vonás. A bizonyítékoknak a Pp.
- §
(1)bekezdése szerinti mérlegelése alapján jutott arra az álláspontra, hogy nem igazolt a 2012 decemberéig történő művelés megkezdése. A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével kereseti kérelmének teljesítése iránt. Állította, hogy megkezdte 2012 évben a perbeli területek mezőgazdasági művelését. Álláspontja szerint a csatolt és rendelkezésre álló iratanyagból egyértelműen megállapítható, hogy a mezőgazdasági művelés megkezdődött. Az a bírósági megállapítás is alaptalan, mely szerint a kaszálást nem minősíti mezőgazdasági művelésnek. Hangsúlyozta, hogy csupán
- január 1-jétől változott a jogszabály, mely a gyommentesítő kaszálást már nem mezőgazdasági művelésnek minősíti. A perbeli ügyben nem is erről volt szó, mert a földhasználó által végzett tisztító kaszálás nem azonos a gyommentesítő kaszálással. A perbeli esetben a megfelelő magasságot elért fű kaszálása és szénaként történő hasznosítása valósult meg. Hangsúlyozta, hogy a táblatörzskönyv adatai alapján nemcsak tisztító kaszálás, hanem szántás, boronálás, fűmagvetés is igazolt. Helytelenül értékelte a bíróság a felek közötti földhasználati szerződést és egy teljesen lényegtelen székhelyhasználati kérdést minősített az ügy megítélése szempontjából kiemelkedőnek. Álláspontja változatlanul az volt, hogy a szerződésben szereplő székhely pontatlan megjelölése nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét. A felperes magyarázatot adott az elírás okára, bár lehet az alperesnek ez életszerűtlen, de nem eredményezheti a szerződés érvénytelenségét. Amennyiben az okiratok utólag készültek volna, úgy nyilvánvalóan nem szerepelne benne elírás, vagy mindegyikben azonos elírás lenne. Kifogásolta azt is, hogy a felperes által csatolt okiratokat és tanúvallomásokat a felperes nyilatkozatainak minősítette a bíróság és ezért nem fogadta el. A felperes részéről a bizonyítási lehetőség szűkkörű volt, azonban a szóba jöhető valamennyi bizonyíték csatolásra került. Súlyosan sérti a bíróság eljárása a Pp. indokolási kötelezettségre vonatkozó rendelkezését, hogy mind a tanúk, mind az okiratok esetében azzal rekeszti ki a bizonyítékok köréből, hogy ezek a felperes érdekköréből származnak. Ezáltal a bíróság megsértette a Pp.
- §
(1)bekezdésében foglalt bizonyítás eredményének mérlegelésére vonatkozó előírást. Kitért arra is, hogy nincs sem a felperesnek, sem a földhasználó a jogszabályban előírt olyan kötelezettsége, amely a művelés igazolására nyilvántartás vezetését írna elő. A hatóság önként nem határozhatja meg azt a feltételrendszert, amelyet bizonyítékként elvár, hanem a fél által becsatolt és szolgáltatott adatokból vonhatja le jogkövetkeztetéseit. Az alperes szóbeli felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. A felülvizsgálati kérelem alaptalan. A felperes felülvizsgálati kérelmében a bizonyítékok Pp. 206. §
(1)bekezdése szerinti szabad mérlegelését támadta. A rendkívüli jogorvoslatnak minősülő felülvizsgálati eljárásban a Pp.
- §-ából következően nincs helye bizonyítás felvételének, a bizonyítékok ismételt egybevetésének, felülmérlegelésnek, a Kúria a felülvizsgálati kérelem által vitatott körben a rendelkezésére álló iratok alapján dönthet. A Pp. ezen rendelkezéseiből azonban az is következik, hogy a jogerős ítéletben megtestesülő jogszabálysértést a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése is megalapozhatja. A fenti előírás tükrében vizsgálva a jogerős ítéletet a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen tisztázta és a rendelkezésre álló bizonyítékokból különösen azt a tényt értékelve, hogy a felperes a közigazgatási eljárás során az adóhatóság többszöri felhívása ellenére a földterületek művelésére konkrét bizonyítékot nem nyújtott be helytállóan helyezkedett arra az álláspontra, hogy a földterületek
- évi művelése nem bizonyított. Feltárta az okiratok székhely megjelölésével kapcsolatos ellentmondásait, elemezte a földhasználó munkaóra kimutatását táblatörzskönyv adatait, értékelése körébe vonta - a felperesi állítással ellentétben - a tanúvallomásokat is. Mérlegelése kiterjedt egyrészt az egyes bizonyítékok bizonyító erejének megállapítására, másrészt a bizonyítékok egybevetésére és a maguk összességében való értékelésére. Helytállóan tulajdonított jelentőséget a földhasználati és birtokba adási okiraton szereplő eltérő székhely feltüntetésnek, és mutatott rá a munkaidő és tevékenység kimutatás beazonosíthatatlanságára. A felperes adómentességet kívánt érvényesíteni, ennél fogva az adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.)
- §
(2)bekezdése szerint ezt okirattal vagy más megfelelő módon neki kellett bizonyítania. Emiatt téves az az érvelése, hogy a művelést igazoló nyilvántartás vezetésére ne lenne köteles. Jóllehet kifejezett jogszabályi előírás ennek vezetésére, tartalmára nem létezik, de az Art. fenti rendelkezése alapján ez a kötelezettsége levezethető, számon kérhető, ha mentességet kíván igénybe venni. A 2012. évi művelés megkezdését a felperes eredményesen a perben sem tudta bizonyítani. A kifejtettekre tekintettel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. A pervesztes felperest a Pp. 270. §
(1)bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére. A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 43. §
(3), 39. §
(1)és 50. §
(1)bekezdései, valamint a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdése alapján kötelezte a felperest. Az illeték alapja a törölni kért adófizetési kötelezettség összege, mely után 10 % mértékű illeték fizetésére köteles a felperes. A Kúria az illeték összegébe beszámította a felperes által igazoltan megfizetett 30.000 Ft összeget. Budapest, 2016. február 25. dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró