Győri Ítélőtábla Gf.I.20.351/2006/7.szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN ! A Győri Ítélőtábla a dr. Sárhegyi Zoltán ügyvéd által képviselt "A" Rt. felperesnek a dr. Beretzky Ildikó ügyvéd által képviselt alperes neve alperes ellen számlatartozás megfizetése iránt indított perében a Vas Megyei Bíróság által
- szeptember 20.napján meghozott G.40.098/2005/
- számú ítélete ellen az alperes részéről
- sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő í t é l e t e t: Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja. Köteles az alperes 15 napon belül megfizetni a felperes részére 100.000,(Egyszázezer) forint másodfokú perköltséget. Köteles az alperes az állam részére az illetékügyben eljáró hatóság felhívására megfizetni 333.150,(Háromszázharmincháromezeregyszázötven) forint feljegyzett fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. I n d o k o l á s: A megyei bíróság kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 5.552.508,- forint számlatartozást és ezen összegnek
- február 24-től számított kamatait, valamint 660.000,- forint perköltséget. Ítéletének indokolásában rögzítette, hogy a
- november 5-én kelt faktoring keretszerződéssel és a
- március 25-én kelt megállapodással a felperes megvásárolta a "B" Kft-től az alperessel szembeni, áruszállításból eredő, még nem lejárt számlaköveteléseket 10.000.000,- forint erejéig. Ez azt jelenti, hogy a számlakövetelések jogosultjává a felperes vált, jogosult az alperestől követelni az áruszállításból eredő ellenértéket. Ez azonban azt is jelenti, hogy az átruházott számlakövetelésekkel a jövőben felperes jogosult rendelkezni, az átruházó "B" Kft. már nem. A megyei bíróság álláspontja szerint az alperes
- március 30-ai nyilatkozatával elismerte, hogy a jövőben a "B" Kft-vel szembeni kötelezettségeit a felperes részére kell teljesítenie. Ezt meghaladóan a "B" Kft-vel szembeni beszámítási jogáról visszamondhatatlanul lemondott. Ebben a körben nem fogadta el a megyei bíróság az alperes azon érvelését, hogy jövőbeni, előre meg nem határozható követelésről érvényesen nem lehet lemondani. A perbeli esetben ugyanis a faktoring szerződés lényege éppen az volt, hogy jövőbeni, még nem lejárt követeléseket érvényesíthet a felperes az alperessel szemben. Az alperes a "B" Kft-től az árut átvette, tisztában volt azzal, hogy azok ellenértékét a számla lejártakor ki kell egyenlíteni. Ezért a
- március 30-i nyilatkozatában csakis ezen jövőben esedékes számlakövetelésekkel szembeni beszámítás jogáról mondhatott le. A jogról való lemondás tehát ennyiben konkrét volt, a megyei bíróság ezért a lemondást joghatályosnak minősítette. Ez azt jelenti, hogy 10.000.000,- forint erejéig a beérkező számlákkal szemben beszámítással az alperes nem élhet. Természetesen amennyiben a felperessel szemben más jogügyletből adódóan keletkezett volna az alperesnek beszámítási kifogása, azt érvényesíthette volna, avagy a felperes beszámítást elismerhet. A felperes azonban a perben úgy nyilatkozott, hogy az alperes beszámítási kifogását nem fogadja el. A megyei bíróság álláspontja szerint annak a ténynek, hogy az alperes visszaszállított árut a "B" Kft-nek, vele szemben fix költségtérítés és jutalék igénye van, a peres felek jogviszonyában nem bír jogi relevanciával. A számlakövetelések jogosultja ugyanis a felperes lett, az alperes vele szemben beszámítási jogáról lemondott, ezért a hozzájárulása nélkül a "B" Kft. már csak saját veszélyére és kockázatára fogadhatta vissza az árut az alperestől, illetve az alperes az egyéb igényét ugyancsak a "B" Kft-vel szemben érvényesíthetné. Az engedményezés miatt a visszáruzás, jutalék- és költségigény az alperes és a "B" Kft. között már egy új, a peres felek közti jogviszonytól független jogviszony, figyelemmel arra is, hogy az alperes az ez irányú igényeit az engedményezésről való tudomást szerzését és a beszámítási kifogás jogáról való lemondását követően érvényesítené. A faktoring szerződésben a felperesnek jogosultsága volt a "B" Kft-vel szemben követeléssel fellépni abban az esetben, ha az átruházott számlakövetelés nem behajtható. A felperesnek azonban ez egyben nem volt a kötelezettsége is. Ezért a megyei bíróság álláspontja szerint megválaszthatta, hogy az átruházott számlakövetelését az alperessel szemben érvényesíti-e, avagy az átruházóval. Az átruházóval szemben egyébként eredménytelen volt az igénye. Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, elsődlegesen az ítélet megváltoztatása, a kereset teljes elutasítása iránt, másodlagosan a kereseti követelést 4.698.441,- forint visszáru ellenérték, 1.250.625,- forint fix költségtérítés és 17.081,- forint saját forgalom után járó jutalék tekintetében kérte elutasítani, előzőek hiányában (érvényes joglemondás esetén) vagylagosan kérte a keresetet a visszáru 4.698.441,- forint összege erejéig elutasítani, az alperes fizetési kötelezettségét a tovább forgalmazott 854.067,- forint összegű áru tekintetében megállapítani, valamint a költségviselést a pernyertesség arányában meghatározni. Megismételve az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatait előadta, hogy a felek a visszáruzással, a visszaküldött árura a szerződést felbontották, azaz a befogadott visszáru ellenértéke az alperesi szerződéses kötelezettség mértékét csökkentette, az engedményezés csak a csökkent mértékű tartozásra terjedhetett ki. A
- november 5-i faktoring szerződés nem valódi faktoring volt: amennyiben az átruházott követelés valamilyen okból nem áll fenn, a következmény a faktorálóval szembeni követelés feléledése, a faktoráló helytállása. Amennyiben a kötelezett a számlán feltüntetett fizetési határidő utolsó napját követő 15 napon belül nem teljesít, úgy a "B" Kft. volt köteles helytállni a felperes felé. Amennyiben tehát a felperes a "B" Kft-től a követelést nem tudta behajtani, úgy azt le kellett volna írnia. A "B" Kft. az engedményezés ellenértékét a felperestől megkapta, a visszaküldött árut visszavette, ezért a két teljesítéssel kétszeresen jogalap nélkül gazdagodik. Az engedményezési megállapodás fentiek szerinti 10./pontjára figyelemmel a felperes az alperessel szemben perbeni legitimációval nem rendelkezik, ezért a per megszüntetését kérték. Téves az az első bírói megállapítás, hogy a "B" Kft-vel szembeni alperesi fix költségtérítés és jutalék igénynek ne volna a felperes és az alperes közti jogviszonyban relevanciája, ugyanis az engedményezés szabályai szerint az engedményezéssel az engedményes egyetemleges jogutódlással a régi jogosult helyébe lép. Az elsőfokú ítélet megsértette a joglemondás kiterjesztő értelmezésének tilalmát: a
- március 30-i joglemondó válaszlevél nem tartalmazza sem az egyedi jogügyleteket és azt sem, hogy az alperes lemond valamennyi, a "B" Kft-vel kötött szerződéssel kapcsolatosan a beszámítás lehetőségéről. A fix költségtérítés és a saját forgalom után járó jutalék jogosságát a felperes sem vitatta, a joglemondó nyilatkozat érvénytelensége esetén így az alperesnek módjában áll e költségeknek a beszámítása. A felperes részére megítélt perköltség jogalap nélküli: a felperes nem igazolta költségeit, nem csatolt a jogi képviseleti díjról szóló megállapodást, ilyen kérelemmel nem élt. A felperes jogi képviselője részére megállapítható munkadíj nem áll arányban a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel. A felperes fellebbezési ellenkérelme az ítélet helybenhagyására irányult. Szintén megismételve az elsőfokú eljárásban tett nyilatkozatait előadta, hogy a szerződést aláíró felek
- március 25-én szabályszerűen értesítették az alperest az engedményezés megtörténtéről, az új jogosult személyéről, illetve a teljesítés módjáról. Az alperes
- március 30-án küldte meg szabályszerű nyilatkozatát annak tudomásulvételéről, melyben vállalta azt is, hogy valamennyi kötelezettségét a felperes bankszámlájára fogja teljesíteni. A nyilatkozat utolsó bekezdésében kifejezetten lemondott a beszámítás jogáról, amire lehetősége volt. Az alperes által csatolt (visszáru) helyesbítő számlák az értesítést és a számlák faktorálását követően keletkeztek, a legkorábbi helyesbítő számla
- január 13.napján kelt. A jogalap fennállt volna, hogy az alperes beszámítási jogát érvényesítse, azonban
- március 30.napján érvényesen lemondott a Ptk.329.§.
(3)bekezdésében biztosított beszámítás jogáról. Azoknak az alperesi ellenkérelmeknek a beszámítására utóbb nincs lehetőség, amelyeknek a beszámításáról az alperes érvényesen lemondott. A felperes kizárólag az engedményezett jogosultság tekintetében lépett a "B" Kft. helyébe, azaz a felperesre a meghatározott jogosultság nem pedig a "B" Kft. kötelezettsége szállt át: tartozás átvállalás a perbeli esetben nem történt, így a felperest nem terheli a "B" Kft. felé érvényesíthető fix költségtérítés és jutalék iránti igény. A faktoring szerződés a gyakorlatban nem egyedi követelésekre jön létre, hanem a faktor partnere valamennyi jövőbeli követelését megvásárolja. Általában tartós jogviszonyt eredményező keretszerződést kötnek, melyen belül a konkrét követelések átruházására egyedi megállapodások köthetők. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy a felperes
- november 5.napján faktoring keretszerződést kötött a "B" Kft-vel, amelyben a "B" Kft. faktoring keretszerződésbe bevont vevőivel szembeni, nem lejárt, valamennyi jövőbeli követelését rulírozó jelleggel megvásárolta. A keretszerződés
- pontja alapján a felperes
- március 25.napján megvásárolta a "B" Kft. egyik vevőjével, az alperessel szembeni nem lejárt követeléseit (egyedi megállapodás). A faktoráló helytállása nem éledhetett fel, mert a keretszerződés
- pontjában foglaltak szerint a felperes megválaszthatta, hogy az átruházott számlakövetelést az alperessel szemben érvényesíti-e, avagy az átruházóval. A Ptk. 329.§.
(3)bekezdése nem azt jelenti, hogy a kifogással érvényesített követelésnek már az értesítéskor esedékesnek kell lennie, hanem csupán azt, hogy a követelés jogalapjának kell fennállnia. Jól lehet a jogalap már fennállt tekintettel arra, hogy a "B" Kft. és az alperes szerződéses viszonyban álltak egymással a lemondás idején - az alperes érvényes lemondó nyilatkozatában beszámítási jogáról lemondott, ami azt jelenti, hogy ha alperesnek a lemondás után mégis ellenkövetelése keletkezik, azt utóbb beszámítani nem tudja tekintettel arra, hogy az érvényesítés alapjául szolgáló anyagi jogi alapról érvényesen lemondott. A joglemondás idején a jogügylet egyediesítve volt, így az alperes joglemondó nyilatkozata nem kiterjesztő értelmű, az egyedileg meghatározott jogügylet vonatkozásában jött létre. Az ítélőtábla felhívására a felperes az "C" Rt.és a jelenleg felperesként feltüntetett felperes neve közti cégazonosságot a fellebbezési eljárásban igazolta (Gf.I.20.351/2006/5.). A fellebbezés az alábbiak szerint nem alapos. Az ítélőtábla álláspontja szerint a megyei bíróság a perben a szükséges és egyben elégséges - a felajánlott - körben az ott beszerzett bizonyítékokat a Pp.206.§-ának megfelelően, helyesen, okszerűen, összességükben értékelve érdemében helyes tényállást állapított meg és az abból levont jogi következtetése is érdemében helytálló. A felperesnek az alperessel szembeni perbeli legitimációja hiányára hivatkozó fellebbezési érvelésre tekintettel, a fellebbezés elbírálása során az ítélőtábla mindenekelőtt azt vizsgálta, hogy az adott perben a felperes „kereshetőségi joga" fennállt-e. Helyes az az első bírói megállapítás, hogy a felperesnek nem volt kötelezettsége - amennyiben a teljesítést az alperes megtagadná - a "B" Kft-vel szemben fellépni, illetőleg ennek eredménytelensége esetén - alperesi szóhasználattal élve - a követelést „le kellett volna írnia". Helyesen állapította meg a megyei bíróság azt is, hogy a faktoring atipikus szerződés, amely a felek üzleti, szerződési céljától, szándékától függően a visszterhes engedményezés, az adásvétel, illetve a hitelviszony elemeit foglalja magában. A "B" Kft. és a felperes közt 2003.november 5-én kelt keretszerződés és a 2004. március 25-én kelt megállapodás mindhárom elemet magában foglalja, azonban a perbe vitt igényt érintően a felperes és az alperes közti jogviszonyban az engedményezés szabályai alkalmazandóak. A felperes tehát az engedményezési szerződés alapján jogszerűen lépett fel az alperessel szemben. Rámutat arra is az ítélőtábla, hogy az aktív perbeni legitimáció (kereshetőségi jog) a felperes és az alperes közti anyagi jogi viszony meglétét jelenti. Ennek hiányában nem permegszüntetéssel, hanem a kereset ítélettel történő elutasítására kerülhet sor. Jelen perben a fentiek szerint a felperes aktív perbeni legitimációja fennállt. A Ptk.329.§.
(3)bekezdése alapján az alperes érvényesíthetné a felperessel szemben azokat az ellenköveteléseket, amelyek az engedményezővel szemben az értesítéskor már fennállt jogalapon keletkeztek (visszáruzás), azonban a beszámítás jogáról a 2004. március 30-án kelt válasziratában a faktorált számlák tekintetében egyértelműen, visszavonhatatlanul lemondott. Ezen lemondó nyilatkozatát pedig az alperes nem támadta meg. Az értesítést követően az engedményezővel szemben keletkezett követelését pedig az engedményessel szemben nem érvényesítheti. A peradatok szerint az alperes által beszámítani kért követelés számlái ezen értesítésnél mind későbbiek, a legkorábbi is 2005.január 13-án kelt. Az engedményezés az értesítés megtörténtéig az engedményező és az alperes közt fennállt jogalapon keletkezett követelések tekintetében keletkeztet jogutódlást az engedményező és a felperes között, ám - mint ahogy azt az ítélőtábla a fentiekben kifejtette - a követelései beszámításáról az alperes itt kifejezetten lemondott - ugyanakkor az értesítést követően keletkezett jogviszonyból származó követelés az alperesnek a felperes felé fennálló kötelezettsége teljesítését nem érinti. Kétségtelen tény, hogy a felperes nem csatolt a jogi képviseleti díjról szóló megállapodást, azonban ez esetben a bíróság a 32/2003.(VIII.22.) IM. számú rendelet alapján annak 3.§-a szerint állapítja meg a képviseleti ellátásával felmerült munkadíj összegét. Figyelemmel az 5.552.508,- forintos pertárgyértékre, a 3.§.
(2)bekezdés a./ pontja szerint - figyelembe véve a felperes által lerótt kereseti illetéket is - az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség nem törvénysértő. Mindezekre figyelemmel az ítélőtábla a megyei bíróság érdemben helyes ítéletét a Pp.253.§.
(2)bekezdése értelmében helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező alperes a Pp. 78.§.
(1)bekezdése alapján köteles a 32/2003. (VIII.22.) IM. számú rendelet 3.§.
(2)bekezdés a./ pontja és
(5)bekezdése alapján megállapított jogi képviseleti díjból álló felperesi másodfokú perköltség, valamint a Pp. 78.§.
(1)bekezdése és a 6/1986. (VI.26.) IM. számú rendelet 13.§.
(2)bekezdése alapján a fellebbezése folytán feljegyzett fellebbezési eljárási illeték megfizetésére. Győr, 2008. évi március hó 6.napján Dr. Ábrahám Éva sk. . Lezsák József sk. a tanács elnöke előadó bíró Dr. Vass Mária sk. bíró