Pfv.20330/2015/5 – Kúria

(1)A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság í t é l e t e Az ügy száma: Pfv.V.20.330/2015/

1. A tanács tagjai: Dr. Molnár Ambrus a tanács elnöke Dr. Szűcs József előadó bíró Dr. Madarász Anna bíró A felperes: A felperes képviselője: Dr. Veres Lajos ügyvéd Az alperes: Az alperes képviselője: Dr. Putnoki-Nagy Pál ügyvéd A per tárgya: kölcsön visszafizetése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Debreceni Ítélőtábla Pf.I.20.473/2014/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat szám: Miskolci Törvényszék 25.P.21.338/
3. Rendelkező rész -A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú ítéletet megváltoztatja és az alapügyben hozott Pf.II.20.046/2013/
4. számú jogerős ítéletet, valamint a 21.P.20.678/2012/
5. számú elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot a kereset érdemi tárgyalására és elbírálására utasítja. -A felperes a perújítási eljárásban le nem rótt illetékekben és perköltségben való marasztalását mellőzi. -A feljegyzett illetékeket az állam viseli. -A felek perújítási eljárásban keletkezett perköltségét személyenként 600.000 - 600.000 (hatszázezer - hatszázezer) forintban állapítja meg. -Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. I n d o k o l á s A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes jogelődje a Kft. és az alperes között
6. július 13-án kölcsönszerződés jött létre; a szerződést tartalmazó okiratot a kölcsönvevő alperes részéről akkori, időközben elhunyt polgármestere írta alá. A 7.400.000 Ft kölcsönösszeget a kölcsönadó alperes bankszámlájára utalta át. A kölcsönt az alperesnek
7. július 15-ig kellett volna visszafizetni, ami nem történt meg. A kölcsön visszafizetése iránti követelését a Kft.
8. szeptember 14-én a felperesre engedményezte. A kereseti kérelem és az alperes védekezése [2] [3] A felperes keresetében az alperest a 7.400.000 Ft kölcsön és annak
9. július 16-tól járó kamatainak megfizetésére kérte kötelezni. A keresetleveléhez csatolta a kölcsönszerződést, az engedményezést tartalmazó okiratot és a kölcsönösszeg átutalását igazoló bankszámla kivonatot. Az elsőfokú bíróság a keresetet a korábbi ítéletének hatályon kívül helyezését követő újabb eljárásban meghozott 21.P.20.678/2012/
10. számú ítéletével elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a
11. április 11-én kelt Pf.II.20.046/2013/
12. számú ítéletével helyben hagyta. A keresetet elutasító döntés indoka az volt, hogy a követelés az engedményezésekor már elévült követelés volt, és a felperes az elévülés megszakadását eredményező írásbeli felszólítást nem tudott igazolni s nem bizonyított az elévülés nyugvását eredményező tényeket sem. A felperes perújítási kérelmében az elévülés megszakítására alkalmas írásbeli felszólításra, mint új bizonyítékra hivatkozott és a perújítási kérelmének eredményeként az alapügyben hozott a keresetét elutasító jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helytadó, az alperest marasztaló ítélet meghozatalát kérte. A perújítási kérelméhez csatolta a még el nem bírált új bizonyítékát a Kft. ügyvezetője által aláírt, az alperes polgármesteréhez címzett
13. július 12-én kelt levelét,
14. július 22-én kiállított alpereshez címzett ajánlott küldemény feladóvevényét, és azt az alperes alkalmazottja által aláírt tértivevényt, amely tanúsítja, hogy ez a küldemény az alpereshez megérkezett és azt az alperes küldemény átvételére jogosult alkalmazottja átvette. Az első- és másodfokú ítélet [4] Az elsőfokú bíróság a perújítást megengedhetőnek tartotta és a perújítási kérelmet érdemben tárgyalta. A perújítás alapjául szolgáló új bizonyítékot azonban összevetve az alapügy egyéb adataival nem tartotta alkalmasnak a perújítással támadott jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és helyette a felperes keresetének helytadó ítélet megalapozására. Ítéletében úgy [5] határozott, hogy „a Miskolci Törvényszék 21.P.20.678/2012/
15. számú, a Debreceni Ítélőtábla Pf.II.20.046/2013/
16. számú ítéletével jogerőre emelkedett ítéletét hatályában fenntartja”. Az ítéletének indokolásában a kölcsönügylettel kapcsolatos levelezéseket és a tanúvallomásokat ismertette, de abban nem foglalt állást, hogy a felperes jogelődje a kölcsönösszeget átutalta-e az alperes bankszámlájára, ha igen az alperesnek a kölcsönt miért nem volt kötelessége visszafizetni. Annak sem adta okát, hogy az alapügyben hozott jogerős másodfokú ítéletben és a Pf.II.20.063/2012/
17. számú végzésben a kölcsön nyújtás megtörténtére vonatkozó ténymegállapításokat miért hagyta figyelmen kívül. Nem volt figyelemmel arra sem, hogy az alapügyben eljárt bíróságok a keresetet nem a kölcsön nyújtás tényének bizonyítatlansága, hanem a kölcsön visszakövetelési igény elévülése miatt utasították el. A felperes fellebbezése és az alperes csatlakozó fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A jogerős ítélet indokolása szerint „az sem állapítható meg a tényállás részeként, hogy az inkriminált levél került-e elküldésre az alperes részére”. A felperes ügyvezetőjének a képviseleti joga ugyan nem volt korlátozott, de nem volt feladata pénzügyekkel való foglalkozás, „így ésszerű magyarázat nélküli, hogy mégis miért ő intézte a kölcsönnel kapcsolatos levelet az adóshoz”. Ugyancsak a kérdéses levél ellen szól, hogy a Kft. csak jóval később adott meghatalmazást az Ügyvédi Iroda részére, míg ezt megelőzően a perújító alperes mással folytatott levelezést a kölcsön tárgyában. Ezen okok miatt -ide értve azt is, hogy ügyvéd tanúvallomása a rendelkezésre álló bizonyítékokkal ellentétben állt nem állapítható meg a tényállás részeként az, hogy a perújító felperes az inkriminált levelet küldte el az alperesnek”. „Abban is osztotta az ítélőtábla a perújított alperes álláspontját, hogy a perújítás okaként megjelölt levél nem volt alkalmas a követelés elévülésének megszakítására”. A levél nem tartalmaz a Magyar Értelmező Kéziszótár fogalommeghatározása szerint felszólítást sem, csupán érdeklődést a visszafizetésre vonatkozóan, de határozott kívánságot nem juttat kifejezésre. A felperes által új bizonyítékként megjelölt levél a perújítás megengedésére nem is volt alkalmas, ezért azt az elsőfokú bíróságnak a Pp.
18. §

(2)bekezdése alapján mint érdemi tárgyalásra alkalmatlant el kellett volna utasítania. Mivel az elsőfokú bíróság a perújítást érdemben tárgyalta és érdemi határozatot hozott, az Ítélőtáblának a perújítási kérelem elutasítására már nem volt lehetősége és neki is érdemben kellett döntenie a perújítási kérelemről. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [6] A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet megváltoztatásával az alapügyben hozott ítélet hatályon kívül helyezését és helyette a [7] keresetének helytadó ítélet meghozatalát kérte. Azzal érvelt, hogy az alperes rosszhiszeműen tagadta a kölcsönadás tényét s azt, hogy arról a polgármestere által aláírt okirat készült. Az alapeljárásban azonban az bizonyítva lett, hogy az alperessel jogelődje írásba foglalt kölcsönszerződést kötött s azt teljesítve az alperesnek 7.400.000 Ft kölcsönt nyújtott. Az alapeljárásban a keresetét a bíróság a követelése elévült volta miatt utasította el azzal az indokolással, hogy az elévülés megszakításra alkalmas tényeket nem tudott bizonyítani. A perújítási eljárásban az elévülés megszakítását okirattal bizonyította, ezért a tanúvallomások mérlegelésére nem volt szükség, a tanúvallomások az okirattal tanúsított tény megcáfolására nem voltak alkalmasak. A másodfokú bíróság tévesen tette az ő kötelezettségévé, hogy az alperes által

1. július 25-én átvett küldemény az elévülés megszakítására alkalmas levelet tartalmazta. Az alperesnek a levelet iktatnia kellett s fel kellett tüntetnie az iktatókönyvben azt is, hogy a szóban lévő küldemény mit tartalmazott. Az alperes nem ajánlott fel bizonyítást arra nézve, hogy a részére kézbesített küldeményben nem a perújítás okaként megjelölt, az elévülés megszakítására alkalmas okirat volt. Hangsúlyozta, hogy a jogelődje képviseletére kizárólag akkori ügyvezetője volt jogosult, így nincs jelentősége annak, hogy a felszólító levelet a cégen belüli munkamegosztásnak megfelelően pénzügyek intézésével nem foglalkozó az ügyvezető írta alá. Tévesnek tartotta a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a kérdéses levél tartalma szerint nem is felel meg az elévülés megszakítására alkalmas írásbeli felszólítás kellékeinek. Tévesen hivatkozott az alperes a felszólítás Magyar Értelmező Kéziszótárban meghatározott fogalmára. Az elévülés megszakítására alkalmas írásbeli felszólítás tartalmi követelményeit a Ptk.
2. §

(1)bekezdésének alkalmazása során kifejlődött joggyakorlat alakította ki. A bírói gyakorlat szerint a hiányos tartalmú felszólítás is elegendő, ha a felszólítás alapján érvényesíteni kívánt követelés azonosítható (BH 1978.350.). A felszólítás megfelelő akkor is, ha abból az érvényesített követelés határozottan és egyértelműen kitűnik és a közölt adatok alapján megállapítható, hogy milyen jogviszonyból, illetve tényállásból származó követelésről van szó (Gkt.72/1973.). Az írásbeli felszólítása ezeknek a tartalmi követelményeknek megfelel és az is kitűnik belőle, hogy a követelését érvényesíteni kívánja. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Arra hivatkozott, hogy nem neki, hanem a felperesnek kellett volna bizonyítania azt, hogy a 2005. július 25-én részére kézbesített küldemény a perújítási kérelemben új bizonyítékként megjelölt levelet tartalmazta. A levél tartalma egyébként is ellentétben áll a tanúvallomásokkal. Nincs magyarázat arra sem, hogy a levél postára adása miért a keltezése után 10 nappal történt. A Kúria döntése és jogi indokai [8] A felülvizsgálati kérelem alapos. A Pp. 270. §

(1)bekezdése a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés esetén teszi lehetővé. Az alapügyben hozott jogerős ítélet a felperes kölcsön visszakövetelése iránti keresetét az igény elévülése miatt utasította el, ezért annak vizsgálatára nem került sor, hogy az alperes tartozik-e a visszakövetelt kölcsönösszeggel vagy sem. A felperesnek ezért ahhoz, hogy a követelése megalapozottságának érdemi vizsgálatára sor kerülhessen, a perújítási eljárásban azt kellett bizonyítania, hogy a követelése nem évült el, mert a perújítási okként megjelölt, az alapperben nem vizsgált új bizonyíték, a felszólító levél az elévülést megszakította. Az elsőfokú bíróság határozottan nem foglalt állást abban, hogy a felperes által perújítási okként megjelölt felszólító levél az elévülést megszakította-e vagy sem. Az ítélet indokolásából mivel az utalt a Pp.

1. §-ára, arra lehetett következtetni, hogy az elévülést nem tartotta bekövetkezettnek, de az alapügy bizonyítékai alapján a felperes követelését érdemben nem tartotta teljesíthetőnek. A másodfokú bíróság ezzel szemben az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntését azzal indokolta, hogy a felperes által megjelölt új bizonyíték ugyan a perújítás megengedésére sem volt alkalmas, mivel az elsőfokú bíróság a perújítást megengedhetőnek tartotta, érdemben határozott és megállapította, hogy az elévülést az új bizonyítékként megjelölt felszólító levél sem szakította meg, s az alapügyben hozott keresetet elutasító ítélet ezzel az indokolással tartotta hatályban. A Kúria álláspontja ezzel szemben az, hogy a perújítási okként megjelölt levél tartalmánál fogva az elévülés megszakítására alkalmas írásbeli felszólításnak minősül, abból ugyanis kétségtelenül kitűnik, hogy a felperes a követelésére továbbra is igényt tart. A levél egyezségi ajánlatot is tartalmaz, amennyiben úgy szól, hogy ha „záros határidőn belül megtörténik a kifizetés” hajlandó eltekinteni a kölcsön után járó törvényes kamat megfizetésétől. Az ajánlatból is egyértelmű, hogy a felperes a kölcsönösszeg visszafizetése iránti igényének kíván érvényt szerezni. Az pedig nem is kétséges, hogy a levél a követelés azonosítására alkalmas. A perújítási kérelemhez csatolt ajánlott küldemény feladóvevénye tanúsítja, hogy a küldemény postára adása
2. július 22-én megtörtént, a tértivevény pedig azt tanúsítja, hogy a feladóvevényen feltüntetett ajánlási ragszámú küldeményt az alperes kézbesítési megbízottja
3. július 25-én átvette. Alappal hivatkozott a felperes arra, hogy az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a küldeményben nem a perújítási okként megjelölt levél volt s az alperes ezt meg sem kísérelte bizonyítani. A levél keltezése és postára adása közötti idő figyelemmel a szokásos ügymenetre nem olyan hosszú, amely kétségessé tenné, hogy a küldemény a kérdéses felszólító levelet tartalmazta. Mivel az elévülési időt az írásbeli felszólítás megszakította, a felperes követelése nem évült el, ezért az eljárt bíróságoknak vizsgálniuk kell, hogy a felperes követelése érdemben megalapozott-e. Ezt az eljárt bíróságok téves jogi álláspontjuk miatt elmulasztották, ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
4. §-ának

(3)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta s az alapügyben hozott jogerős ítéletet a Pp.

1. §-a alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a keresetet érdemben elbíráló határozat hozatalára utasította. Záró rész [9] Az alapügyben hozott jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére tekintettel a Pp.
2. §

(2)bekezdése szerint alkalmazandó Pp.

1. §-a alapján a felek perújítási eljárásban keletkezett költségeit csupán megállapította, annak viseléséről maga az eljárást befejező határozatban kell dönteni. A feljegyzett perújítási illetéket azonban az alperes személyes illetékmentessége folytán a 6/1986.(VI.26.) IM rendelet
2. §

(1)bekezdése és

1. §-a alapján az állam viseli. Budapest,
2. március
3. Dr. Molnár Ambrus s.k. a tanács elnöke Dr. Szűcs József s.k. előadó bíró Dr. Madarász Anna s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő