Gfv.30002/2016/1 – Kúria

(2)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.002/2016/

1. A tanács tagjai: . Vezekényi Ursula, a tanács elnöke . Osztovits András, előadó bíró . Pethőné dr. Kovács Ágnes, bíró A felperes: A felperes képviselője: jogtanácsos Az alperes: Az alperes képviselője: A per tárgya: ajánlás hatályon kívül helyezése A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: ővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.818/2014/
2. Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: ővárosi Törvényszék 15.G.41.201/2012/
3. Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, az elsőfokú bíróság
4. sorszámú ítéletét megváltoztatja és az alperes H-PBT-A520/
5. számú ajánlását hatályon kívül helyezi. Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 50.000 (ötvenezer) Ft elsőfokú-, 68.000 (hatvannyolcezer) Ft másodfokú-, és 90.000 (kilencvenezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából lényeges tényállás szerint
6. március 27-én 133.000.000 Ft-nak megfelelő CHF alapú szabad felhasználású devizakölcsön szerződés jött létre a felperes mint hitelező, valamint V I és V-né K E mint adósok között. A szerződés lényegében [2] [3] [4] hitelkeretet biztosított az adósok részére, melynek céljaként az adósok „forrásszükségletének" biztosítását jelölte meg. A II.
7. pont szerint a hitelkeretből 113.000.000 Ft kizárólag ingatlan vásárlásra, vagy tagi kölcsönszerződés bemutatásával vehető igénybe. A perben ismertté vált adatok szerint a 133.000.000 Ft hitelkeretből 40.000.000 Ft-ot tagi kölcsönként, 74.000.000 Ft-ot ingatlan vásárlása céljából vettek igénybe az adósok.
8. december 7-én V I az alpereshez benyújtott kérelmében a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló
9. évi CXII. törvény (Hpt.) 200/B. §-a alapján a fenti kölcsönszerződés rögzített árfolyamon történő végtörlesztését kérte.
10. december 12-én az alperes arra hivatkozással utasította el ezt a kérelmet, hogy az adósok nem minősülnek a Hpt. szerint fogyasztónak, így ez kizárja a jogszabályban meghatározott kedvezményes végtörlesztés lehetőségét. Az adósok panasza folytán eljárt alperes
11. június 20-án kelt HPBT-A-520/
12. számú ajánlásában a felperesnek mint pénzügyi szolgáltatónak ajánlotta: tegye lehetővé, hogy a kérelmezők
13. január
14. napjával 180 HUF/CHF rögzített árfolyam alkalmazásával végtörleszthessék a kölcsönszerződésük alapján fennálló tartozásukat. Az ajánlás indokolásában kifejtettek szerint „a fogyasztói minőség tág értelmezése alapján a magánszemély akkor minősül fogyasztónak, amennyiben a Psztv.
15. §-a szerinti pénzügyi szolgáltatóval nem egyéni vállalkozói, vagy őstermelői minőségében és nem egyéni cégként, azaz nem gazdasági tevékenysége, vagy önálló foglalkozása keretében köt szerződést". Az ajánlásban írtak szerint „a Hpt-ben megfogalmazott feltételek alapján egy kölcsönszerződés egésze vonatkozásában kellett teljesülniük a végtörlesztés fetételeinek. Amennyiben a feltételek valamelyike akár csak részben nem teljesült volna, akkor a kérelmezők végtörlesztésre vonatkozó jogosultsága nem állt volna fenn". A kereseti kérelem és az alperes védekezése [5] [6] A felperes keresetében a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletéről szóló
16. évi CLVIII. törvény (Psztv.)
17. §

(3)bekezdése alapján kérte az alperes által meghozott ajánlás hatályon kívül helyezését. Arra hivatkozott, hogy az adósok a kölcsön egy részéből tagi kölcsönt nyújtottak a tulajdonukban álló kft-nek, emiatt a kölcsönszerződés nem minősülhet fogyasztói szerződésnek. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Az első- és másodfokú ítélet [7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a végtörlesztés iránti kérelem benyújtásakor a felperes nem vette figyelembe az akkor még hatályos Hpt. 200/B. § azon rendelkezését, amely szerint végtörlesztésre a Magyarország [8] területén lévő lakóingatlanon alapított zálogjog esetén is lehetőség van. Ezért a zálogjoggal biztosított kölcsönszerződéssel rendelkező természetes személy adósok esetén az otthonvédelmi szabályok alkalmazhatósága érdekében lényegtelen, hogy a kölcsönösszeget mire fordították. Az alperes ezért helyesen, a jogszabályi rendelkezéseket betartva ajánlotta a felperesnek a végtörlesztés lehetővé tételét a kérelmező fogyasztók számára. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel azt állapította meg: a perbeli jogvitában alkalmazandó Hpt.

1. számú melléklet III/
2. pontja szerint fogyasztónak minősül az önálló foglalkozásán és gazdasági tevékenységén kívül eső célok érdekében eljáró természetes személy. A másodfokú bíróság a fogyasztói minőség megítélésénél abból indult ki, hogy ekörben döntő szempontnak a szerződéskötéskor fennálló objektív tényezők minősülnek: a szerződéses szolgáltatást milyen célból, milyen összefüggésben - részben vagy egészben - a saját szakmai, gazdasági tevékenységével összefüggésben, vagy magáncélból veszi-e igénybe a szerződő fél. A rendelkezésre álló adatokból azt állapította meg, hogy az adósok fogyasztónak minősülnek. A kölcsönszerződés I. pontjában írtak szerint a kölcsön célja az adósok forrás szükségletének biztosítása; tartalmilag ez szabadfelhasználású kölcsönnek minősül. Annak nincs jelentősége, hogy a kérelmezők a hiteligénylésükben milyen felhasználási célt jelöltek meg. A másodfokú bíróság szerint nem volt vitás, hogy a kérelmezők a tulajdonukban lévő gazdasági társaság részére nyújtottak tagi kölcsönt. A perbeli esetben a gazdasági tevékenységet nem a kérelmezők, a gazdasági társaság tagjai, hanem a tagjaitól elkülönült szervezet végezte, így ezen tevékenység nem tekinthető a kérelmezők saját gazdasági tevékenységének. Mindezekre figyelemmel a felperes tévedett amikor nem biztosította az adósok mint fogyasztók részére a Hpt. szerinti rögzített árfolyamon történő végtörlesztést. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helytadó határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a perbeli jogvita során eldöntendő jogkérdés az, a perbeli kölcsönszerződés adósai fogyasztónak minősültek-e. Állította, hogy az eljárt bíróságok tévesen minősítették fogyasztóknak az adósokat, tekintettel arra, hogy a kölcsönösszegből a tulajdonukban álló kft. részére nyújtott tagi kölcsön gazdasági tevékenységnek minősül. Vitatta a jogerős ítélet azon tényállás körében tett megállapítása helytállóságát, miszerint deviza alapú kölcsönszerződés lenne a pertárgyat képező szerződés, e körben azonban további érvelést nem adott elő. [10] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
3. §

(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és azt az abban hivatkozott indokok alapján jogszabálysértőnek találta. [12] A Kúria kizárólag abban a jogkérdésben foglalhatott állást, hogy a

1. március 27-én kelt szerződés fogyasztói szerződésnek minősüle, amelyre tekintettel az adósok jogosultak lettek volna a Hpt. 200/B. § alapján a törvényben előírt kedvezményes végtörlesztés igénybevételére. [13] A Kúria rögzíti, magából a fogyasztó - hivatkozott Hpt. szerinti meghatározásából következik, hogy a fogyasztói minőség megállapításánál annak van a végtörlesztésre jogosultság megítélése tekintetében is - ügydöntő jelentősége, hogy milyen célból került a kölcsön nyújtásra, illetve felvételre. Amennyiben a pénzügyi szolgáltató által is tudottan szakmai, gazdasági tevékenység végzése érdekében jön létre a kölcsönszerződés, úgy az nem minősülhet fogyasztóinak. A kölcsönszerződés fogyasztói minősítése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a kölcsönszerződés létrejöttét megelőző tárgyalások során adott adósi tájékoztatás, illetve a szerződésben rögzített hitelfelvételi célhoz képest a kölcsön összegét az adós ténylegesen mire használja fel. [14] A perbeli esetben is azt kellett vizsgálni, hogy a felperes a szerződéskötéskor mit tudott a kölcsön céljáról, mire adta azt. Tény, hogy a
2. március 27-én létrejött kölcsönszerződés a kölcsön céljaként az adós forrásszükségletének biztosítását jelöli meg. Ugyanakkor abban is szerepel, hogy a szerződés szerinti hitelkeretből 113.000.000 Ft kizárólag ingatlan vásárlása céljából vagy tagi kölcsönszerződés bemutatásával vehető igénybe. A peranyag részét képező,
3. március 18-án kelt hitelezési jegyzőkönyvben is kiegészítő folyósítási feltételként szerepelt a tagi kölcsönszerződés felperes részére történő benyújtásának előírása. Kétséget kizáró módon megállapítható tehát, hogy a szerződéskötéskor a felperes részben tagi kölcsön nyújtására biztosította az adósoknak a kölcsönösszeget. A szerződés nem szabadfelhasználású kölcsön volt. Az, hogy a hitelkeretből mennyi fordítható tagi kölcsönre, illetve ingatlan vásárlására, meghatározásra nem került. Tényként állapítható meg ugyanakkor, hogy a perbeli hitelszerződés alapján eltérő időpontokban részben ingatlan (lakás) vásárlása, részben tagi kölcsön céljából került pénzösszeg kifizetésre. [15] A Kúria nem ért egyet a másodfokú bírósággal abban, hogy a tagi kölcsön nyújtása érdekében megkötött kölcsönszerződés a természetes személy adósok szakmai, gazdasági tevékenységén kívül eső célnak minősül. A gazdasági társaság tagja, tulajdonosa a társaság működtetése, tevékenységének folytatása érdekében nyújt kölcsönt a társaságnak, amely egyúttal a saját gazdasági érdeke is. A tagi kölcsön nyújtása és ezáltal az ilyen célra megkötött kölcsönszerződés nem minősülhet fogyasztói szerződésnek. A fent kifejtettekből következően a Kúria nem értett egyet az ajánlásban szereplő kiterjesztett fogyasztó fogalom meghatározással, annak a perben eljárt bíróságok általi elfogadásával. A fenti jogi álláspontra tekintettel a Kúria szükségtelennek találta, hogy érdemben vizsgálja a másodfokú bíróság ítéletének tényállásban szereplő azon mondatrész helytállóságát, miszerint a per tárgyát képező szerződés deviza alapú volt. E körben a felperes érdemi érvelést nem is adott elő.. [16] A Kúria ugyanakkor - a felülvizsgálati kérelem keretei között eljárva nem vizsgálhatta az ajánlás indokolásának azon megállapítása helytállóságát, amely szerint a szerződés egésze vonatkozásában kellett teljesülniük a végtörlesztés feltételeinek az adott tényállás mellett. Ennek vizsgálatát a felülvizsgálati kérelem tartalmán túlmenően kizárták a Psztv.
4. §-ában írtak is. [17] A felperes mindezek alapján - a jelen eljárásban vizsgálható körben - a Hpt. 200/B. §-nak megfelelően utasította el az adósok végtörlesztés iránti kérelmét. Az alperesnek ezzel ellentétes jogértelmezésen alapuló ajánlását támadó felperesi kereseti kérelmet jogerősen elutasító másodfokú bírósági ítéletet a Kúria a Pp.
5. §

(4)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes jogszabályba ütköző ajánlását a Psztv. 98. §

(3)bekezdése alapján hatályon kívül helyezte. Záró rész [18] A Kúria ítélete alapján mindhárom fokú eljárásban pervesztes alperest a Pp. 270. §

(1)bekezdése szerint irányadó Pp. 78. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a felperes figyelemmel a 32/2003.(VIII.22. IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdéseire elsőfokú-, másodfokú-, és felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére, amely ÁFA-t nem tartalmaz. [19] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el. ,

1. március
2. Dr.Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó bíró, Dr.Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. bíró