Kfv.37725/2015/8 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A kisajátítási kártalanítást a tényleges értékek alapján kell meghatározni. A KÚRIA mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.37.725/2015/8.szám A Kúria a Béres Ügyvédi Iroda által képviselt I-IV.r. felpereseknek a (...) jogtanácsos által képviselt Csongrád Megyei Kormányhivatal I.r., a dr. Keszthelyi Eleonóra ügyvéd által képviselt Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. II.r. alperesek ellen közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

1. május
2. napján kelt 8.K.27.784/2014/
3. számú jogerős ítélete ellen az I-IV.r. felperesek által 19., az I.r. alperes által
4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi ítéletet: A Kúria a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi 8.K.27.784/2014/
5. számú ítéletét hatályában fenntartja. Bíróság Kötelezi a Kúria Z I-IV.r. felpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a II.r. alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A Kúria kötelezi az I-IV.r. felpereseket, hogy egyetemlegesen fizessenek meg az államnak - külön felhívásra - 70.000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az I.r. alperes által le nem rótt 70.000 (hetvenezer) felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. forint Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Az I-II.r. felperesek tulajdonában állt a (...) hrsz-ú, a IV.r. felperes tulajdonában állt a (...) hrsz-ú ingatlan, melyek egy részét kisajátították. A kisajátítási határozattal kapcsolatban indult ügyben a Legfelsőbb Bíróságon Kfv.III.37.814/2010/
6. szám alatt született felülvizsgálati ügyben határozat, melyben a Legfelsőbb Bíróság a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság korábban hozott ítéletét hatályon kívül helyezve számára a megismételt eljárásra érdemi iránymutatást adott. A megismételt eljárásban a jelen felülvizsgálat alapjául szolgáló ítéletében a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság az I.r. alperes határozatát hatályon kívül helyezte és nevezettet új eljárás lefolytatására kötelezte. Indokolása szerint az alperes a megismételt eljárásban határozatának jogerőre emelkedett részeiben a kártalanítás összegét nem változtathatja meg a felperesek terhére, köteles azonban vizsgálni, hogy van-e kártalanításra joga a III.r. felperesnek, illetőleg megfelelően történt-e az egyes kártalanítási tényezők megállapítása. Az ítélet ellen a felperesek és az I.r. alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Az I.r. alperes az ítélet hatályon kívül helyezését és a bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Előadta, hogy a megismételt eljárás során kétszeres kártalanítás meghatározására nem köteles, illetve kifogásolta egy újjáépített épület helyének bíróság általi megjelölését. Kifogásolta továbbá, hogy a bíróság nem tett eleget a Kúria korábbi ítéletében foglalt előírásoknak. Támadta a perköltség összegét és jogszabálysértésként a Pp.
7. §-át jelölte meg. A felperesek felülvizsgálati kérelmükben az ítélet indokolásának kiegészítését, helyesbítését kérték. Előadták, hogy az épületek elhelyezéséről téves megállapítást tartalmazott az ítélet, állították, hogy a III.r. felperesnek is jár kártalanítás. A II.r. alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Kúriának az ügyben arról kellett döntést hozni, hogy a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a korábban hozott legfelsőbb bírósági ítélet indokolásában foglaltak szerint eljárva hozta-e határozatát, és jogszerű volt-e az alperes határozatát hatályon kívül helyező, és az alperes eljárását korlátok közé szorító döntése. A Legfelsőbb Bíróság a meghozott határozatában összegszerűsége tárgyában eljárás lefolytatására. Kfv.III.37.814/2010/
8. sorszám alatt kimondta, hogy a kártalanítás van csak szükség további bizonyítási A jelen ítéletből lényegében megállapítható, hogy a felperesek számára megállapított kártalanítás összege az ügy jellegénél fogva oly mértékben egymással összefügg, hogy az alperes határozatának hatályon kívül helyezésére van szükség. A megismételt eljárásban azok a tételek, melyek vonatkozásában a kártalanítás összegét egyik fél sem vitatta, nem változhatnak. Tekintettel arra, hogy a bíróság megváltoztatási jogkörével nem tud élni, mert az nem célszerű, a határozatot hatályon kívül kellett helyezni. A kártalanítás összegszerűsége vonatkozásában az ítéletben egyértelmű iránymutatást kellett adni arra vonatkozólag, hogy a felperesek kereseteivel nem érintett kérdésekben a korábbival egyező kártalanítási összeget kell meghatározni, míg a vitatott kérdésekben ismét el kell járni úgy, hogy a kártalanítás végösszegének megállapításáról a részjogerőre emelkedett összegeket figyelembe kell venni. Jelen ügyben a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Legfelsőbb Bíróság iránymutatásának megfelelően eljárva hozta meg ítéletét és határozta meg ítéletének indokolásában azokat a kártalanítási összegeket, amelyeket a felperesek keresetei nem érintettek. Nyilvánvaló, hogy ezeket a tételeket a továbbiakban nem lehet vitatni. Nyilvánvaló ugyanakkor az is, hogy a megismételt eljárás során ezeknek a tételeknek az összegszerűségét az egész kártalanítási összeg kiszámításánál figyelembe kell venni annak érdekében, hogy a felperesek a kisajátításra teljes kártalanítást kapjanak, azonban ne jussanak a teljes kártalanítást meghaladó összeghez. Tekintettel arra, hogy a III.r. felperes igényével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság korábbi végzésében már iránymutatást adott, ezzel összefüggésben a Kúria további magyarázatot nem tartott szükségesnek. A fentiekből következik, hogy a Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a Legfelsőbb Bíróság korábban hozott végzésében foglaltaknak maradéktalanul eleget tett, az ítélet új eljárásra kötelező rendelkezése nem tartalmaz olyan kötelező előírásokat, amely a legfelsőbb bírósági végzéstől eltérő rendelkezéseket tartalmazna az I.r. alperes által megismétlendő eljárásra vonatkozóan. Ezért a Kúria a jogerős ítéletet a Pp.
9. §