Bf.658/2015/13 – Szegedi Ítélőtábla

(1)bekezdés] miatt 9 hónap, végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett börtönre és 2 év kiutasításra ítélte. Megállapította, hogy a vádlott a szabadságvesztésből - annak végrehajtása esetén - leghamarabb a büntetés kétharmad részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Az eljárás során lefoglalt 20 euróra vagyonelkobzást rendelt el, rendelkezett a további bűnjelről és az eljárás során felmerült bűnügyi költségből a vádlottat 29.554,- forint megfizetésére kötelezte, míg 63.474,- forintról megállapította, hogy azt az állam viseli. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben fellebbezést jelentett be a vádlott felmentés, téves tényállás megállapítása, téves következtetés levonása miatt, valamint enyhítés, a felfüggesztés próbaidejének rövidebb tartamban történő megállapítása és a kiutasítás mellőzése, harmadlagosan az eljárás megismétlése érdekében. Fellebbezett a védő elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében. A fellebbviteli főügyészség az első fokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak. A vádlott fellebbezésének joghatályosságát illetően az ítélőtábla a következőket állapította meg: az Igazságügyi Minisztérium többszöri megkeresésre is azt a tájékoztatást adta, hogy a nemzetközi jogsegély keretében történő kézbesítést a szerb hatóság nem igazolta vissza. A vádlott a fellebbezés írásbeli indokolásában arra hivatkozott, hogy a fellebbezését a kézbesítésétől számított nyolc napon belül küldte meg. A fellebbezés a fenti körülményekre figyelemmel joghatályos az ítélőtábla álláspontja szerint, hiszen kétség esetén a vádlott javára kell dönteni. Az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges és lehetséges körben lefolytatta. Eljárása során a perrendi szabályok betartásával járt el. A bizonyítékok mérlegelésével hiánytalan és megalapozott tényállást állapított meg, azt a másodfokú bíróság a Be. 352. §

(1)bekezdés a) pontja alapján csak annyiban helyesbíti, hogy a tényállásból a jogi indokolásba utalja annak megállapítását és jogszabályi alapját, hogy (tanú neve) pénzügyőr zászlós hivatalos személynek minősül. Az ítélőtábla álláspontja szerint a vádlott felmentését célzó fellebbezések a bizonyítékok mérlegelése ellen irányulnak, lényegében azt sérelmezik, hogy az elsőfokú bíróság a vádlott védekezését elvetve, a terhelő bizonyítékokat elfogadva, bűnösségét a terhére rótt bűncselekményben megállapította. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során logikus indokát adta annak, hogy a vádlott védekezését miért vetette el, azt milyen bizonyítékok cáfolták, továbbá tényből tényre is helyes következtetést vont a vádlott szándékát illetően. A bizonyítékok értékelése az elsőfokú bíróság feladata. Megalapozott tényállás esetén a másodfokú eljárásban a bizonyítékok eltérő értékelésére nincs törvényes lehetőség. Így a tényállás támadó és a vádlott felmentését célzó fellebbezések eredményre nem vezethettek. A megalapozott tényállásból a törvényszék helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, cselekményét a törvénynek megfelelően minősítette. Annak megnevezése azonban helyesbítésre szorul, mert az helyesen hivatali vesztegetés bűntette, figyelemmel a

1. számú BK vélemény 1.a. pontjában foglaltakra. Az elsőfokú bíróság helyesen alkalmazta a vádlottal szemben az elbíráláskor hatályos Btk.-t, hiszen a feltételes szabadságra vonatkozó kedvezőbb rendelkezésre figyelemmel e törvény alkalmazása biztosít a vádlottra nézve kedvezőbb elbírálást. A bűnösségi körülményeket tekintve az ítélőtábla további enyhítő körülményként értékelte az időmúlást, hiszen a bűncselekmény elkövetése óta több mint négy év, és az első fokú ítélet óta is egy év eltelt. A vádlott által elkövetett bűncselekményt a törvény 3 hónaptól 3 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Az elsőfokú bíróság indokolásában utalt arra, hogy a vádlottal szemben a középmértéket túl súlyosnak ítélte, de annak tartamát nem jelölte meg, ami 1 év 7 hónap 15 nap. A jelentős időmúlásra figyelemmel a másodfokú bíróság álláspontja szerint indokolt a vádlott javára a középmértéktől való eltérés. A törvényszék által kiszabott 9 hónap szabadságvesztés arányos, de annak további enyhítése nem indokolt. Tévedett azonban az elsőfokú bíróság amikor börtönt szabott ki, továbbá hogy nem jelölte meg, hogy a kiutasítás Magyarország területére szól. Ezért az ítélőtábla a vádlottat szabadságvesztésre és Magyarország területéről kiutasításra ítéltnek tekintette. A kiutasítás szükséges és indokolt a vádlott által elkövetett bűncselekmény jellegére figyelemmel, mellőzésére a másodfokú bíróság nem látott lehetőséget, annak tartama is arányos. Nem tévedett a törvényszék, amikor úgy ítélte, hogy a büntetlen előéletű vádlottal szemben a szabadságvesztés azonnali végrehajtása nélkül is megvalósulnak a Btk.
2. §-ában meghatározott büntetési célok. Ezért helyes a szabadságvesztés végrehajtásának próbaidőre történő felfüggesztése és a próbaidő tartama is arányos. Helyesen rendelkezett az elsőfokú bíróság a feltételes szabadságról, azonban a rendelkező rész megfogalmazása nem a törvény szövegének megfelelő, így azt a másodfokú bíróság határozatában pontosította. Az első fokú ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek. Az ítélőtábla a vádlott vonatkozásában vizsgálta a 8/
3. (IV. 17.) AB határozatra figyelemmel az előzetes mentesítés lehetőségét a Btk.
4. §

(1)bekezdése alapján. Töretlen a bírói gyakorlat a vonatkozásban, hogy a korrupciós, illetve hivatali bűncselekmény elkövetőivel szemben a cselekmény jellegére figyelemmel nem indokolt az előzetes mentesítés alkalmazása. Így erre is figyelemmel az ítélőtábla a vádlottat nem ítélte az előzetes mentesítésre érdemesnek. A kifejtettekből következik, hogy az ítélőtábla a fellebbezéseket nem ítélte alaposnak, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint helybenhagyta. A fellebbezési eljárásban a vádlott védelmével 3.175,- forint bűnügyi költség merült fel, melynek megfizetésére a vádlottat a Be. 381. §

(1)bekezdés és a Be. 338. §

(1)bekezdése alapján kötelezte a másodfokú bíróság. Az első fokú ítélet fordításával 90.805,- forint, míg a fellebbezési eljárásban a fordítással és a tolmácsolással összesen 33.435,- forint bűnügyi költség merült fel, melyről megállapította, hogy azt az állam viseli a Be. 383. §

(2)bekezdése alapján. Szeged,

1. március hó
2. napja Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke Sefta Márta dr. sk.. Benedek Tibor sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja A Szegedi Ítélőtábla Bf.I.658/2015/
3. számú végzése és a Szegedi Törvényszék 1.B.1110/2012/
4. számú ítélete a jelen végzés folytán jogerős és fel nem függesztett részében végrehajtható. Szeged,
5. március
6. Gyurisné dr. Komlóssy Éva sk. a tanács elnöke