Bfv.1248/2015/6 – Kúria

(1)bekezdés és

(2)bekezdés d) pont], mint társtettest, valamint testi sértés bűntettének kísérletében [Btk. 164. §

(1)bekezdés és

(3)bekezdés I. fordulat]. Ezért halmazati büntetésül - 2 év 5 hónapi börtönbüntetésre és 3 évi közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a szabadságvesztésből a terhelt legkorábban annak kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. Elrendelte továbbá a Kecskeméti Városi Bíróság 3.B.281/2009/

1. számú ítéletével kiszabott 1 év 8 hónapi - eredetileg végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés végrehajtását. A III. rendű terhelt tekintetében a terhelt és védőjének fellebbezése alapján eljárva a Kecskeméti Törvényszék a
2. február 25-én kihirdetett 3.Bf.317/2014/
3. számú ítéletével a terhelt köznyugalom elleni bűncselekményét társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének [Btk.
4. §

(1)bekezdés, valamint

(2)bekezdés

1. a)és
2. d)pontja], testi épség elleni bűncselekményét pedig testi sértés bűntettének [Btk. 164. §

(1)bekezdés és

(3)bekezdés I. fordulat] minősítette. A III. rendű terhelt börtönbüntetésének tartamát 1 év 8 hónapra, a közügyektől eltiltás mértékét 2 évre enyhítette, egyebekben azonban az elsőfokú ítéletet e terhelt tekintetében helybenhagyta. A jogerős ítéletben megállapított tényállás III. rendű terheltet érintő részének lényege a következő: A K. és az R. család között korábban indult büntetőeljárások kapcsán megromlott a viszony. Az egyik ilyen ügyben

1. november 22-én délelőtt a Kecskeméti Rendőrkapitányságon került sor szembesítésre az I. rendű terhelt leánya, húga és húgának leánya között. Emiatt a szembesítés után szóváltás alakult ki nevezettek között. Ugyanaznap délután 13 és 14 óra közötti időben, az egymáshoz közel lakó I. rendű és III. rendű terhelt között - a saját udvarukról átkiabálva - ismét szóváltás alakult ki. A szóváltás során az I. rendű terhelt egy késsel, a II. rendű terhelt egy baltanyéllel a kezében a III. rendű terhelt házához siettek, ahol a III. rendű terhelt egy 40-50 cm hosszú „viperával" vagy egy ahhoz hasonló vékony vascsővel többször megütötte a kezében késsel fenyegetődző I. rendű terheltet. Az ütések az I. rendű terhelt alkarját és - érintőlegesen - a fejét találták el. Az I. és a III. rendű terheltek ezt követően összeakaszkodva beestek a drótkerítésen keresztül R.-ék udvarára, ahol a III. rendű terhelt kicsavarta az I. rendű terhelt kést tartó kezét, így a kés a földre esett. A dulakodás közben a III. rendű terhelt ököllel többször fejen ütötte az I. rendű terheltet, és egy ízben megharapta őt a vállán. Mielőtt azonban az I. rendű terhelt kezéből a kés kikerült volna, előtte a dulakodás közben a III. rendű terhelt arcát a bal szeme mellett azzal többször megkarcolta. A földről éppen feltápászkodó I. rendű terheltet a IV. rendű terhelt is arcon rúgta, a IV. rendű terhelt pedig a kezében lévő lapáttal ütötte 3-4 alkalommal háton, illetve arcon az I. rendű terheltet. Ekkor a II. rendű terhelt az I. rendű terhelt segítségére sietett, és a IV. rendű terheltet a kezében lévő baltanyéllel többször megütötte a jobb combján és a bal karján. Ezt követően a terheltek között a dulakodás abbamaradt, és az I. és II. rendű terheltek a helyszínről eltávoztak. A terheltek a kölcsönös dulakodást és tettlegességet részben a drótkerítéssel határolt ingatlan udvarában, részben az ingatlan előtt, az utcán valósították meg, annak a szomszédos ingatlanokban lakók, köztük gyermekek is szem- és fültanúi voltak. A terheltek kihívóan közösségellenes, erőszakos cselekménye alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen. Az I. rendű terhelt a III. és IV. rendű terhelttől elszenvedett bántalmazása folytán a bal halántéktájék duzzanattalhámhorzsolással járó lágyrész-zúzódását, a jobb csuklótájék lágyrész-zúzódását, az arc, illetve a fej többszörös lágyrészzúzódását és hámhorzsolását, a bal vállcsúcson felszínes harapás okozta sérülést, és a jobb alkaron kettő darab zúzott sérülést szenvedett el. E sérülések közül a jobb alkar sérülésének büntetőjogi gyógytartama a már meglévő idegsérülés súlyosbodása miatt 8 napon túli, az egyéb sérülések gyógytartama 8 napon belüli, és súlyosabb sérülések kialakulása nem is volt valószínű. A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen a III. rendű terhelt védője a Be.
2. §

(1)bekezdés

1. a)és
2. c)pontjára alapítva terjesztett elő felülvizsgálati indítványt. Kérte, hogy a Kúria a felülvizsgálati indítványának adjon helyt, azt azonban nem jelölte meg, hogy a jogerős ítélet megváltoztatására, és a törvénynek megfelelő határozatnak a Kúria általi meghozatalára, vagy a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére és az eljárt bíróság új eljárás lefolytatására való utasítására tesz-e indítványt. Indokai szerint az elsőfokú bíróság a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt - büntethetőséget kizáró ok ellenére - állapította meg a III. rendű terhelt bűnösségét; a III. rendű terhelt ugyanis - a védő álláspontja szerint - jogos védelmi helyzetben követte el a terhére rótt bűncselekményeket. Az indítvány szerint az elsőfokú bíróság is leszögezte ítéletében, hogy az ilyen cselekmény jogszerűségének egyetlen kritériuma a jogos védelem szükségessége. Ugyanakkor vannak korlátai is; ilyen a kölcsönös kihívás elfogadása és a támadás kiprovokálása. Kitért arra is, hogy a kölcsönös, egyidejű támadás, de már annak szándéka is kizárja a jogos védelem megállapíthatóságát, továbbá annak a javára sem állapítható meg e büntethetőséget kizáró ok, aki a provokatív magatartásával maga idézi elő azt a helyzetet, melyben testi épsége a sértetti támadás folytán veszélybe kerül. Azt azonban vitatta, hogy a III. rendű terhelt - az ítéletben megállapítottak szerint - ilyen provokatív magatartást tanúsított volna. Utalt azon tanúvallomásokra, melyek - az indítvány szerint az I. rendű terhelt fenyegetődzéseire és a III. rendű terheltnek a helyzet békés rendezésére irányuló kísérleteire vonatkoztak, illetve arra, hogy a tényleges kezdeményező szerepet az ellentmondásos tanúvallomások alapján nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani. Ez utóbbit - a védő álláspontja szerint - a bíróság maga is megállapította, ehhez képest azonban nincs magyarázat arra, hogy miért jutott a Be. 4. §

(2)bekezdésének megsértésével arra az álláspontra, miszerint a III. rendű terhelt provokálta ki a cselekményt, és a javára nem alkalmazhatóak ezért a jogos védelem szabályai. Helytelennek tartotta a tényállás azon megállapítását is, miszerint a III. és IV. rendű terheltek „kölcsönösen átszólogattak, mutogattak egymásnak", mivel e két terhelt: apa és fia, a cselekmény során végig egy oldalon álltak. Ha pedig a tettlegesség megkezdése előtt - ahogy azt a bíróság megállapította - „az I. rendű terhelt nem bírta tovább fékezni az indulatait, és részben önszántából, részben a III. rendű terhelt hívására a III. rendű terhelt portájához ment megbeszélni a történteket", abban nincs a III. rendű terhelt részéről provokatív magatartás, sőt a bíróság által megállapított „kölcsönös megbeszélés" még csak a kezdeményező szerepét is kizárja. Ellenben a III. rendű terhelt - az indítvány szerint - már jogos védelmi helyzetben volt, amikor ilyen előzmények után az I. rendű terhelt a saját portáján késsel támadt rá. Az indítvány további érvei szerint az elsőfokú bíróság - a Be. 373. §

(1)bekezdés III. pont b) alpontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértés megvalósításával - a Be. 416. §

(1)bekezdés c) pontja szerinti felülvizsgálati okot is kimerítette. Ez - az indítvány szerint - azzal valósult meg, hogy a rendelkezésre álló tanúvallomások - egy kivétellel - egybehangzók voltak abban, miszerint a cselekmény során az I. rendű terheltnél kés, a III. rendű terheltnél viszont semmi nem volt, egyedül K. B.né állította, hogy nem volt az I. rendű terheltnél kés, a III. rendű terhelt viszont vascsövet használt. A védő álláspontja szerint az eljárt bíróság nem tehette volna meg, hogy mindkét állítást részben, mégpedig a terhelő részében, az egyes momentumokat összeválogatva fogadja el; ha pedig egy vallomást elfogad, azt teljes egészében kellett volna elfogadnia, az azzal ellentétes előadást vagy előadásokat pedig el kellett volna vetnie. Ugyanakkor K. B.-né vallomását nem fogadhatta volna el, mert ő a saját elmondása szerint is csak később ért a helyszínre. Az indítvány szerint nem elfogadható az sem, miszerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelése során figyelembe vette, hogy melyik tanú melyik terhelti családdal áll rokonságban vagy más okból valamilyen függőségi viszonyban, mert e körülmények az igazmondási kötelezettségüket nem érintik. Összességében a védő indítványában arra a végkövetkeztetésre jutott, miszerint az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének ugyan eleget tett, de az ítélet rendelkező részével teljesen ellentétesen. A Legfőbb Ügyészség a BF.1337/

1. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta, és a támadott határozatok hatályában fenntartására tett indítványt. Ebben kiemelte: a felülvizsgálati eljárásban a jogerős ítéleti tényállás az irányadó, a bizonyítékok felülmérlegelésére nincs törvényes lehetőség. Az irányadó tényállásból pedig egyértelműen megállapítható a terhelt kihívó, provokatív magatartása, illetve a cselekménysor egészén végigvonuló kölcsönösség. Ezek még a jelenleg hatályos, a jogos védelemre vonatkozó megengedőbb szabályozás mellett is a jogtalanság talajára helyezik a terhelti cselekvőség megítélését, s ezáltal kizárják e büntethetőségi akadály megállapítását. A III. rendű terhelt bűnösségének megállapítására ezért - az ügyészi álláspont szerint - a büntető anyagi jog sérelme nélkül került sor. Ugyancsak mindenben összhangban áll - a Legfőbb Ügyészség átirata szerint - a jogerős ítélet marasztaló rendelkezése az indokolással, és nem valósult meg egyéb, hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértés sem. A Kúria a III. rendű terhelt védőjének felülvizsgálati indítványát a Be.
2. §

(1)bekezdés első fordulata értelmében tanácsülésen bírálta el. A felülvizsgálati indítvány nem alapos. A Be. 416. §

(1)bekezdés a) pontja alapján a jogerős ítélet felülvizsgálatának - egyebek mellett - akkor van helye, ha a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog megsértése miatt került sor. Ennek elbírálása során azonban - a Be. 423. §

(1)bekezdése értelmében - a jogerős ítéletben megállapított tényállás az irányadó; az az indítvánnyal nem is támadható. Jelen esetben pedig már az is megfontolást igényelt, mi tekinthető a jogerős ítéletben megállapított tényállásnak. Az elsőfokú ítélet

1. oldalának utolsó előtti bekezdésében szereplő azon megfogalmazásból ugyanis, miszerint (a Kecskeméti Városi Ügyészség a B.8308/2012/11-I. számú vádiratában a vádlottakat ...) „vádolta az alábbi tényállás alapján:", valamint - a
2. oldal második bekezdését alkotó azon megfogalmazásból, hogy „a bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként az alábbi tényállást állapította meg:", az következne, hogy a bíróság az elsőként írt bevezetést követően csupán idézte a vádiratban vád tárgyává tett tényállást, a második alkalommal pedig az általa megállapított feltehetően a vádiratitól eltérő - tényállást rögzítette. Az idézett bevezetéseket követően írtakat áttekintve viszont egyértelműen megállapítható, hogy az elsőfokú ítélet
3. oldalának utolsó bekezdésétől nem csupán a vádirati tényállást idézi a bíróság, mert egyes tényeket, illetve terhelti cselekvőségeket a vádiratban írtaktól eltérően rögzített. Tehát önálló tényállásmegállapító tevékenysége itt tetten érhető. Ugyanakkor a
4. oldal harmadik bekezdésétől rögzítettek nem tartalmazzák terheltenként lebontva a terheltek terhére rótt bűncselekmények tényállási elemeit, és nem is egy megállapított történeti eseménysort írnak le; az ítélet e részében a bíróság csupán az eseménysor egyes elemeit ragadta ki, és egyes terhelti vallomások lélektani hátterét boncolgatta, majd minden átmenet nélkül ismét a bizonyítékok mérlegelésének indokolására, végül a jogos védelmi helyzet kizárásának indokolására tért át. Így tehát egyértelműen megállapítható, hogy jelen ügyben a kifejezetten félrevezető és téves ítéleti megjelölések ellenére tartalmilag az elsőfokú ítélet
5. oldalának harmadik bekezdésétől a
6. oldal negyedik bekezdésével bezárólag rögzítettek - értelemszerűen a másodfokú ítélet
7. oldalának 7-
8. sorában írt kiegészítéssel - alkotják a felülvizsgálati eljárás során is irányadó, a jogerős ítéletben megállapított történeti tényállást. A felülvizsgálati indítvány
9. oldalának második bekezdésében az elsőfokú ítéletből szó szerint idézett, az indítvány szerint a megállapított tényállás részét képező mondatok viszont az elsőfokú ítélet
10. oldalának negyedik bekezdéséből származnak. Ezért azonban azok nem a megállapított tényállás részei, így a jogos védelmi helyzet megítélését sem ezen - valóban iratellenes és az elsőfokú bíróság saját ténymegállapításainak is részben ellentmondó - szövegrészek alapján kellett elvégezni. Az irányadó tényálláshoz képest ugyanakkor törvényben kizárt annak vitatása, hogy az eljárt bíróságok melyik bizonyítékot és milyen érvek alapján fogadták el. A III. rendű terhelt magatartása is csak azon ítéleti ténymegállapítás alapul vételével ítélhető meg, miszerint az I. rendű terhelttel a saját udvarukról kölcsönösen átkiabáltak egymásnak; majd a III. rendű terhelt már felfegyverkezve várta az ugyancsak felfegyverkezett I. és II. rendű terhelteket, és bocsátkozott velük (a IV. rendű terhelttel együtt) kölcsönös verekedésbe. A megállapított tényállás alapján helyesen jutottak arra a következtetésre az eljárt bíróságok, hogy a III. rendű terhelt az események előzményeként olyan provokatív magatartást tanúsított, ami a 4/
11. BJE büntető jogegységi határozat értelmében is kizárja a jogos védelmi helyzet megállapítását a javára. E megállapításnak nem mond ellent, hogy e provokatív magatartása egyúttal az I. rendű terhelttel kölcsönös is volt. Nincs ellentmondás abban sem, hogy az elsőfokú bíróság rögzítette, miszerint nem lehetett megállapítani, hogy a szóváltást, illetve a tettlegességet pontosan ki kezdte, majd ezt követően mégis azt rögzítette, hogy a III. rendű terhelt magatartása provokálta ki azt. Az indítvány okfejtésének alapvető logikai hibája, hogy figyelmen kívül hagyja a kölcsönösséget; abból indul ki, hogy egy szóváltás során az egyik oldalon csak provokáló, a másikon csak provokált személy lehet; s ugyanígy, ha már tettlegességre kerül sor, ugyancsak kizárólag támadó és megtámadott állhat szemben egymással. Ezzel szemben az irányadó tényállásból is kitűnik, miszerint a már délelőtt megkezdődött előzmények során mindkét oldal részt vett a másik hergelésében; ugyanígy délután az I. és a III. rendű terhelt kölcsönösen kiabált át szidalmakat és fenyegetéseket egymásnak. Az nem volt megállapítható, ki tette ezt először; az azonban igen, hogy ezt követően egyik terhelt sem tett semmit a konfliktus elsimítása érdekében; még csak arra sem volt képes, hogy válasz nélkül hagyja a másik megnyilvánulásait. Ellenkezőleg; mindketten tovább provokálták egymást, közösen terelve az eseményeket a tettlegesség felé. Ugyanígy nem állapítható meg az sem, melyik terhelt bántalmazta először a másikat, de az igen, hogy az I. és II. rendű terheltek rohantak a III.-IV. rendű terheltek házához, ahol a III. rendű terhelt már felfegyverkezve várta őket, és - a fent vázolt előzmények után - kölcsönösen csaptak össze. Az ezt követő bántalmazáson is - a kezdettől a befejezéséig - a kölcsönösség elemei vonulnak végig. A III. rendű terhelt tehát nem egyedül provokálta ki a tettlegességet, hanem azt - az I. rendű terhelttel kölcsönös provokatív magatartásával idézte elő. A kölcsönösség pedig mindkét fél javára kizárja a jogos védelmi helyzet értékelését. Ilyen körülmények között pedig a jogos védelmi helyzet a III. rendű terhelt javára sem állapítható meg, így bűnösségének megállapítására a jogerős ítéletben a büntető anyagi jog sérelme nélkül került sor. A felülvizsgálati indítvány másik hivatkozása kapcsán a Kúria arra utal: a Be.
12. §

(1)bekezdés c) pontja alapján felülvizsgálatnak van helye a Be. 373. §

(1)bekezdés III. pont b) alpontja szerinti feltétlen eljárási szabálysértés megvalósulása esetén, azaz, ha az ítélet indokolása a rendelkező résszel teljes mértékben ellentétes. A következetes ítélkezési gyakorlat szerint ilyennek tekintendő például, ha a felmentő ítélet indokolása a bűnösség megállapítását indokolja, vagy a marasztaló ítélet indokolása szól a terhelt felmentéséről. Jelen esetben azonban az indítvány a hivatkozott felülvizsgálati ok ténybeli alapjaként még csak nem is az ítélet rendelkező része és indokolása közötti bárminemű ellentétet jelölt meg, hanem a tényállás egyik elemének megállapítását és a bizonyítékok értékelésének módját sérelmezte. Mindezek semmiféle összefüggést nem mutatnak a felhívott felülvizsgálati okkal. A bíróság jogerős ítéletében a III. rendű terhelt javára a jogos védelmi helyzetet kizárta és a bűnösségét megállapította. Az indokolás akkor lenne ezzel teljes mértékben ellentétes, amennyiben a jogos védelmi helyzet megállapítását és a III. rendű terhelt büntetőjogi felelősségének hiányát támasztaná alá érvekkel. Jelen esetben nyilvánvalóan nem erről van szó, s az ítélet indokolásán belüli - korábban jelzett - ellentmondások sem merítik ki a hivatkozott felülvizsgálati okot; a rendelkező rész marasztaló rendelkezése pedig teljes mértékben összhangban van az indokolással. Mindezekre figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, és miután egyéb, a Be. 423. §

(5)bekezdése alapján hivatalból vizsgálandó eljárási szabálysértést nem észlelt, a megtámadott határozatokat a Be.

1. §-a alapján hatályában fenntartotta. A Kúria határozata elleni fellebbezést a Be.
2. §-ának

(4)bekezdése, a felülvizsgálatot pedig a 416. §

(4)bekezdésének b) pontja zárja ki. A Be. 418. §-ának

(3)bekezdése szerint minden jogosult csak egy ízben nyújthat be felülvizsgálati indítványt, kivéve, ha az újabb felülvizsgálati indítvány benyújtása a 416. §

(1)bekezdésének

1. e)vagy
2. g)pontján alapul. A Be. 421. §-ának

(3)bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy az ugyanazon jogosult által, illetőleg a korábbival azonos tartalommal ismételten előterjesztett indítvány elutasítására vonatkozó határozat hozatalát a Kúria mellőzheti. Budapest,

1. február
2. Dr. Belegi József s.k. a tanács elnöke, Dr. Somogyi Gábor s.k. előadó bíró, Dr. Székely Ákos s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő MV