Gfv.30312/2015/1 – Kúria

(1)A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Gfv.VII.30.312/2015/

1. A tanács tagjai: .Pethőné dr. Kovács Ágnes a tanács elnöke .Vezekényi Ursula előadó bíró .Osztovits András bíró A felperes: A felperes képviselője: Az alperes: Az alperes képviselője: Vass József Ügyvédi Iroda ügyintéző: dr. Vass József ügyvéd és dr. Pálfi Nándor ügyvéd A per tárgya: vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: az alperes A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Fővárosi Ítélőtábla 15.Gf.40.043/2015/5/II. számú ítélet Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Fővárosi Törvényszék 25.G.43.064/2013/
2. számú ítélet Rendelkező rész A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja. Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 10.000 (tízezer) Ft felülvizsgálati eljárási költséget. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] [2] A H A Kft. (a továbbiakban: adós), - amelynek önálló képviseleti joggal rendelkező vezető tisztségviselője az alperes volt fizetésképtelenségét a bíróság
3. május 9-én jogerőre emelkedett végzésével állapította meg. A felszámolás kezdő időpontja
4. május 15-e volt. A felszámolási eljárás során,
5. augusztus 8áig a hitelezők összesen 251.825.179 Ft hitelezői igényt jelentettek be, ebből a felperes követelése 42.142.248 Ft volt. Az alperes a felszámolás elrendelését követően az adós iratanyagát, vagyonát - a pénzeszközök kivételével - a felszámolónak átadta. A házipénztár adatai szerint a társaság készpénz forgalma
6. január 1-je és
7. december 31-e között 118.600.597 Ft bevétel mellett 43.614.651 Ft kiadást,
8. január 1-je és
9. május 31e között 4.771.083 Ft bevétel mellett 1.217.928 Ft kiadást mutatott. Így,
10. január 1-je és
11. május 31-e között a nyilvántartás szerint 78.538.801 Ft házipénztárban. Az alperes ebből csak kifizetésével tudott elszámolni. többlet jelent meg a 15.925.139 Ft lízingdíj A kereseti kérelem és az alperes védekezése [3] [4] [5] A felperes módosított (leszállított keresetében) a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló
12. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 33/A. §-ára hivatkozással annak megállapítását kérte, hogy az alperes a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezését követően nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el tevékenységét, ezáltal az adós vagyona 62.613.662 Ft-tal csökkent. Állította, az adós
13. december 31-ével fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került.
14. év végén ugyanis 451.097.000 Ft rövidlejáratú kötelezettség mellett 397.901.000 Ft forgóeszközzel rendelkezett, amelyből a pénzeszköz 3.921.000 Ft volt. A főkönyvi kivonat szerint, a felszámolás kezdő időpontjában 78.538.801 Ft készpénzzel kellett volna rendelkeznie, amelyből azonban 62.613.662 Ft sorsa ismeretlen. Amennyiben azt az alperes magának fizette ki tagi kölcsön visszafizetésének jogcímén, az a felelősség alól nem mentesíti. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet
15. december 31-én fennállt. Előadta, az adós jelentős értékű tárgyi eszközökkel, immateriális javakkal rendelkezett. Adózás előtti eredménye 12.013.000 Ft volt ez évben. Az alperes hangsúlyozta, 130.000.000 Ft tagi hitelt nyújtott korábban az adósnak. Az első- és másodfokú ítélet: [6] [7] Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezését követően az ügyvezetési feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el, ezáltal az adós vagyona 62.613.662 Ft-tal csökkent és ezen összeg erejéig az alperes kártérítési felelősséggel tartozik az adós felszámolási eljárása során ki nem elégített hitelezői követelésekért. Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A BH.2014.188 szám alatt közzétett határozatban kifejtettekre hivatkozással úgy ítélte, az adós fizetésképtelenséggel fenyegető helyzete bekövetkezésének időpontját jogszerűen állapította meg az elsőfokú bíróság. E kérdés eldöntése során annak van ügydöntő jelentősége, hogy az adós a tartozását az esedékességkor képes-e megfizetni. Ha készpénzből, hitelből, vagy a teljesítés feltételeinek módosításával a fizetési kötelezettségének nem tud eleget tenni, nincs jelentősége az adós tárgyi eszközei értékének. [8] A Pp.
16. §

(1)bekezdésére, 177. §

(1)bekezdésére és 166. §

(1)bekezdésére hivatkozással a másodfokú bíróság rögzítette, a fenyegető fizetésképtelenségi helyzet bekövetkezésének megállapításához gyakran kell könyvszakértői bizonyítást igénybe venni, de ez az adott tényállás mellett nem volt szükséges. Annak időpontja a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján egyértelműen, kétséget kizáróan megállapítható volt. A másodfokú bíróság rámutatott arra is, az adott tényállás mellett a hitelezői érdekek sérelmét a Cstv. 33/A. §

(2)bekezdésének alkalmazásával vélelmezni kellett, mivel az alperes a Cstv. 31. §

(1)bekezdés a)-d) pontja szerinti kötelezettségeinek maradéktalanul nem tett eleget. Az ítélőtábla utalt továbbá arra, a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezésekor a bizonyossággal meglévő készpénz vagyonnal való elszámolás hiányában, a felszámolás kezdő időpontjában az említett összegű készpénz a hitelezők kielégítésének alapjaként nem állt rendelkezésre, annak erejéig az aktív vagyon csökkent. Így, a Cstv. 33/A. §-ának alkalmazásával az alperes felelőssége fennáll. A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Állította, a jogerős ítélet a Cstv. 33/A. §-ában írtakat sérti. [10] Előadta, a perben nem nyert bizonyítást, hogy a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet a felperes által megadott időpontban bekövetkezett, ahogy az sem, hogy milyen összeg erejéig áll fenn az alperes felelőssége az adós tartozásaiért. Sérelmezte, hogy bár reá esett a bizonyítási teher, a szakértői bizonyítás lefolytatása iránti indítványának a perben eljárt bíróságok nem adtak helyt. Hiányos, pontatlan könyvelési adatok, kimutatások alapján hozták meg döntésüket. Ezt jól bizonyítja, hogy a peres eljárás végén az adós felszámolója elismerte, 15.925.123 Ft jogszerű kifizetését. [11] A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. A Kúria döntése és jogi indokai [12] A Kúria a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a Pp. 272. §

(2)bekezdése alapján és azt nem találta jogszabálysértőnek. [13] A Cstv. 33/A. §-a szerinti perben a felperesnek kell bizonyítania a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet bekövetkezése időpontját, az alperes ezen időpontot követően tanúsított, hitelezők érdekeit sértő magatartását, illetve ezzel ok-okozati összefüggésben mellett az adós vagyonában bekövetkezett vagyoncsökkenést, továbbá annak mértékét. Az alperes a Cstv. 33/A. §

(3)bekezdésében meghatározottak szerint a Cstv. 33/A. §

(1)bekezdése alapján fennálló felelősség alól kimentheti magát, ha bizonyítja, hogy az adott tisztséget betöltő személytől elvárható valamennyi intézkedést megtette a hitelezők érdekeinek védelmében. [14] A Kúria a perben eljárt bíróságok jogi álláspontjával egyezően úgy ítélte, hogy a felperes bizonyítási kötelezettségének a szükséges mértékben eleget tett. További bizonyítási eszköz igénybevétele nélkül megalapozott döntés meghozható volt. [15] A Pp. 3. §

(4)bekezdése értelmében a bíróság nincs kötve a felek bizonyítási indítványához. Feladata az eljárás indokolatlan elhúzódásához vezethető felesleges bizonyítás megakadályozása. Az eljárt bíróságok a 2010-es gazdálkodási évre vonatkozó egyszerűsített éves beszámoló általuk ismertetett adatai alapján, amely szerint 451.097.000 Ft rövid lejáratú kötelezettség mellett 3.921.000 Ft likvid pénzeszköz állt rendelkezésre, - szakértő bevonása nélkül is okszerűen állapították meg, hogy

1. december 31-én az alperes ügyvezetése alatt állt kft. már fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetbe került. Ezt az adózás előtti 12.013.000 Ft-os eredmény, a cég hosszú ideje meglevő kintlévőségei, az alperes által hivatkozott, jövőbeni várakozások sem cáfolták, nem voltak alkalmasak a céget terhelő, megelőzően említett összegű kötelezettségek fedezésére. [16] Az adott tényállás mellett a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kellett. Nem azért, mert az alperes a
2. évi mérleg letétbe helyezéséről nem intézkedett, hiszen a mérleg letétbe helyezésének végső határnapján már nem volt vezető tisztségviselő , hanem azért, mert a Cstv.
3. §

(1)bekezdésének a) pontja szerinti kötelezettségét nem teljesítette. [17] A felperes a házipénztár adataival - az alperes által nem cáfoltan - igazolta, hogy a leszállított keresettel követelt pénzösszeggel az alperes nem tudott elszámolni, az hiányzik a felszámolási vagyonból. Az eljárt bíróságok helytállóan állapították meg, hogy sem a tagi kölcsön visszafizetésével kapcsolatos, az adós elleni adóhatósági eljárásban, illetve a jelen perben tett ellentmondásos nyilatkozatokkal, számlákkal nem igazolt, állított árubeszerzéssel az alperes a 62.613.662 Ft jogszerű felhasználását bizonyítani nem tudta. Önmagában az, hogy az adós könyvelése, nyilvántartásai az alperes álláspontja szerint hiányosak, ellentmondásosak voltak, az alperes mint vezető tisztségviselő terhére értékelendők. Ezen nyilvántartások átlátható, szabályos vezetése ugyanis az ő törvényes kötelezettsége lett volna. Egyébként is csak általánosságban állította a könyvelési adatok pontatlanságát. Olyan konkrét tényt nem jelölt meg, amely alkalmas lett volna arra, hogy a mérlegeléssel megállapított tényállást kétségessé tegye, megalapozza a leszállított kereset alaptalanságára vonatkozó következtetés levonását. [18] Az alperes nem bizonyította azt sem, hogy a hitelezői veszteségek csökkentése érdekében úgy járt el, ahogy azt a hitelezők érdeke megkövetelte volna. Ha a házipénztárban levő pénzállomány azért csökkent, mert azt magának visszafizette az általa korábban nyújtott tagi kölcsön kiegyenlítéseként, az a hitelezők érdekeivel mindenképpen ellentétes magatartásnak minősül, a felelősség alóli kimentésre alapul nem szolgálhat. Utal egyébként a Kúria arra is, a tagi kölcsön nyújtása, annak időpontja sem nyert egyértelműen bizonyítást. [19] Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. §

(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Záró rész [20] Az alperes felülvizsgálati kérelme nem vezetett eredményre. Így, a Pp. 270. §

(1)bekezdése folytán irányadó 78. §

(1)bekezdése alapján köteles a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségeinek megfizetésére. Ennek mértékét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. §

(3)és

(5)bekezdése alkalmazásával, ÁFA nélkül állapította meg, a kifejtett jogtanácsosi tevékenységgel arányosan. [21] A Kúria az ítéletét tárgyaláson hozta meg. Budapest,

1. április
2. Dr.Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Ursula sk. előadó bíró, Dr.Osztovits András sk. bíró Dr.Vezekényi