← Magyarország

Mfv.10577/2015/4 – Kúria

A határozat elvi tartalma: A B2 minősítésű csoportba tartozás állapotjavulást jelent a korábbi III. csoportú rokkantsághoz képest, mely állapotjavulás az orvosszakmai szabályok szerinti, az egészségügyi állapotban bekövetkezett (%-os mértékű) változást jelenti. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Mfv.III.10.577/2015/

  1. A tanács tagjai: Dr. Zanathy János a tanács elnöke Dr. Farkas Katalin előadó bíró Dr. Magyarfalvi Katalin bíró A felperes: A felperes képviselője: dr. Siklér Ernő ügyvéd Az alperes: Megyei Kormányhivatal Az alperes képviselője: jogtanácsos A per tárgya: társadalombiztosítási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes Az elsőfokú bíróság határozatának száma: 1.M.427/2014/
  2. Rendelkező rész A Kúria a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.427/2014/
  3. számú ítéletét hatályában fenntartja. A Kúria kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 10.000 (tízezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. A felülvizsgálati eljárás illetékét a magyar állam viseli. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás Tényállás [1] A megismételt eljárásban a másodfokon eljáró társadalombiztosítási szerv a
  4. szeptember
  5. napján kelt ... számú határozatával az elsőfokú hatóság
  6. október
  7. napján kelt ... számú határozatát, melyben a jogelőd által megállapított és
  8. január 1-től rehabilitációs ellátásként folyósított ellátást
  9. december
  10. napjával megszüntette és ezzel egyidejűleg a komplex minősítés alapján
  11. január
  12. napjától rokkantsági ellátást állapított meg havi 41.850 forint összegben, helybenhagyta. Megállapította, hogy a felperes egészségi állapota
  13. április
  14. napjától
  15. május
  16. napjáig 55%-os mértékű, B2 minősítés csoportba tartozik,
  17. június
  18. napjától 27%-os mértékű, és D minősítési csoportba tartozik.
  19. április
  20. napjától a felperes foglalkoztathatósága rehabilitációval helyreállítható, azonban egyéb körülményei miatt foglalkozási rehabilitációja nem javasolt,
  21. június
  22. napjától kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható, felülvizsgálata
  23. július hónapban szükséges. A társadalombiztosítási szerv a határozatát a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló
  24. évi CXCI. törvény (továbbiakban: Mmtv.) 33/A. §

(1)bekezdés a) pontja [2] [3] [4] [5] [6] [7] és
(2)bekezdés c) pontja, valamint a 12. §
(1)bekezdés a) pontja rendelkezéseire alapította. A felperes kereseti kérelmében vitatta, hogy egészségi állapotában javulás állt volna be és sérelmezte, hogy alperes a státusz változást nem indokolta. A felperes álláspontja szerint a társadalombiztosítási szervek határozatai az Mmtv. 33/A. §
(1)bekezdése rendelkezéseibe ütköznek. Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte jogszabálysértés hiányában. A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A bíróság ítéletében idézte az Mmtv. 2. §
(1)bekezdése, 12. §
(1)bekezdés a) pontja, 33/A. § (1-2) és
(4)bekezdése, valamint a 19. §
(2)bekezdése rendelkezéseit. A bíróság elfogadta az igazságügyi szakértő szakvéleményét, amely szerint a felperes
  1. január
  2. napjától
  3. június
  4. napjáig 45%-os mértékű,
  5. június
  6. napjától
  7. június
  8. napjáig 48%-os mértékű össz-szervezeti egészségkárosodás mellett B2 minősítési csoportba,
  9. június
  10. napjától 74%-os össz-szervezeti egészségkárosodás és 26%-os egészségi állapot mértékére tekintettel D minősítési csoportba tartozik, foglalkozási rehabilitációja nem javasolt
  11. január 1-től kezdődően. A bíróság megállapította, hogy három szakvélemény egybehangzóan értékelte a felperes egészségkárosodása mértékét, továbbá a rehabilitáció és a minősítés tekintetében is megegyeztek a vélemények, ezért a felperes keresete nem volt alapos. A bíróság „nem talált olyan okot, amely a társadalombiztosítási szervek határozatának hatályon kívül helyezését vagy megváltoztatását indokolta volna". A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek a másodfokú társadalombiztosítási szerv határozatára is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a másodfokú társadalombiztosítási szerv „új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezését" kérte. A felülvizsgálati érvelés szerint a bíróság a tényállást nem tárta fel teljes körben, a feltárt tényállásból pedig megalapozatlan, jogszabálysértő következtetést vont le. A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a
  12. M.342/2013/
  13. számú ítéletében helyt adott azon kereseti kérelmének, amelyben azt sérelmezte, hogy a másodfokon eljáró társadalombiztosítási szerv a Lyme kór kezelése következtében, azzal ok-okozati összefüggésben kialakult mozgásszervi állapotromlását nem vette figyelembe, így a társadalombiztosítási szervek határozatai ellentmondanak a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló
  14. évi LXXXI. törvény 36/A. §
(1)bekezdés aa) és 37/E. §
(1)bekezdés a) pontjában foglaltaknak. A megismételt eljárásban a bíróság ítélete meghozatala során nem vette figyelembe, hogy a rokkantsági ellátás tekintetében az Mmtv. 33/A. §
(1)bekezdése állapotjavulást ír elő, amely esetében nem állapítható meg, ily módon a jogerős ítélet ellentétes az Mmtv. 33/A. §
(1)bekezdés a) pontja rendelkezésével. A felperes álláspontja szerint a bíróságnak - figyelemmel a KK
  1. számú állásfoglalásra is - a társadalombiztosítási szerv határozata meghozatalakor fennálló tényeket kellett volna vizsgálnia és az utóbb bekövetkezett állapotromlást nem értékelhette volna. A felperes sérelmezte, hogy a bíróság csak „az alperesnek kedvező körülményeket vette figyelembe a döntése meghozatalakor". Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte annak jogszerűségére és megalapozottságára figyelemmel. Az alperes kiemelte, hogy a felperes állításával ellentétben -
  2. január 1-jétől nem nyugellátásban részesült, mivel az Mmtv.
  3. §
(1)bekezdése alapján a baleseti rokkantsági nyugdíj rehabilitációs ellátásként került továbbfolyósításra. A Tny. 36/A. §
(1)bekezdésének aa) pontja és a 36/E. §
(1)bekezdésének a) pontja
  1. január
  2. napján hatályát vesztette, ezért az ez időpontot követően indult eljárásokban ezen jogszabályi rendelkezéseket alkalmazni, így megsérteni sem lehetett. Az alperes hivatkozott arra, hogy a Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.M.342/2013/
  3. számú ítélete sem felelt már meg a jogszabályi előírásoknak, e körben hivatkozott a Kúria Mfv.III.10.650/2014/
  4. és az Mfv.III.10.414/2014/
  5. számú ítéletében foglaltakra. Az alperes rámutatott arra, hogy a felperes felülvizsgálatát
  6. április 4-én, tehát
  7. január 1-jét követően, de még a
  8. július 26-án hatályba lépett egyes szociális tárgyú és egyéb kapcsolódó törvények módosításáról szóló
  9. évi CXVIII. törvény (továbbiakban: Szmt.) előtt elvégezték, ezért a 33/A. §
(1)és
(4)bekezdését kellett alkalmazni. Az alperes az Mmtv. 33/A. § rendelkezései alapján csak az ellátás összegét volt jogosult és köteles meghatározni, a felperes egészségi állapotának mértékéről és rehabilitálhatóságáról ezen határozat döntést nem tartalmazhatott és nem is tartalmazott. Az ellátás összegének módosításáról szóló, felülvizsgálni kért határozatok körében a felperes már nem vitathatta a korábbi,
  1. június 13-án kelt határozatban foglalt megállapításokat. Az egészségkárosodás mértékét felperes a
  2. június 13-án kelt határozattal szemben benyújtott fellebbezésében vitathatta volna csupán, azonban e jogával nem élt. Az alperes álláspontja szerint a munkaügyi bíróság korábbi jogerős ítéletében az Mmtv. 33/A. §
(1)és
(4)bekezdése helytelen értelmezésével hozott megalapozatlan határozatot. Alperes kiemelte, hogy „sem a mostani pernek, sem az azt megelőző pernek a felperes felülvizsgálatának eredménye nem lehetett a tárgya, a korábbi perben a bíróság nem írhatta volna elő a másodfokon eljáró szervnek a felperes felülvizsgálatát, mint ahogy jelen perben sem volt erre szükség." A felperes egészségi állapotában bekövetkezett állapotjavulást igazolja, hogy felperes egészségkárosodása a
  1. szeptember
  2. napján kelt 3.M.410/2015/
  3. számú ítélet rendelkező része szerint 51-55%-os mértékű volt, ehhez képest a
  4. április
  5. napján megállapított egészségkárosodási mértéke 45%, ezáltal B2 minősítési kategóriába sorolták. A komplex minősítésre vonatkozó részletes szabályokról szóló 7/2012.(II.14.) NEFMI rendelet (továbbiakban: NEFMIr.) rendelkezései határozzák meg a minősítési kategóriákat, a
  6. szeptember
  7. napján kelt bírósági ítélet idején ez a minősítési rendszer nem volt hatályban, így a minősítési kategóriába sorolásra csupán a
  8. január
  9. napja után indult eljárásban kerülhetett sor. Az állapotjavulás a felperesre vonatkozóan kimutatható volt, amelynek megalapozottságát az igazságügyi szakértő szakvéleménye is alátámasztott. Mindezek alapján az Mmtv. 33/A. §
(1)bekezdésének helyes értelmezésével és alkalmazásával állapította meg alperes
  1. január
  2. napjától felperes rokkantsági ellátása összegét. [8] Az állapotjavulás fogalmi körében az alperes hivatkozott a Kúria Mfv.III.10.117/2015/
  3. számú, valamint az Mfv.III.10.408/2014/
  4. számú ítéletében foglalt megállapításaira, továbbá az Mmtv. 33/A. §-át beiktató Szmt.
  5. §-ához fűzött indokolásra. Végezetül alperes rámutatott arra, hogy a
  6. január 1-től hatályos jogi szabályozás (Mmtv.) már nem tulajdonít jelentőséget a foglalkozásból eredő megbetegedésnek, így a felperes ezzel kapcsolatos előadásai nem relevánsak. [9] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott az alábbiak szerint. [10] A felperes
  7. június
  8. napjától III. csoportos rokkantsági nyugdíjban részesült, amely ellátás
  9. január
  10. napjától rehabilitációs ellátásként azonos összegben került továbbfolyósításra.
  11. április
  12. napján került sor a felperes komplex felülvizsgálatára, amelynek során a felperes egészségkárosodását 45%-os, ezen belül a foglalkozási megbetegedésből eredő egészségkárosodását 34%-os, egészségi állapotát 55%-os mértékűnek értékelték, így a felperes B2 minősítési csoportba került besorolásra. A felülvizsgálatot követően az Mmtv.
  13. §
(7)bekezdése alapján az Mmtv-ben meghatározott ellátást állapította meg az alperes a felperes számára 164.945 forint összegben. [11] Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében előadta, hogy a másodfokú társadalombiztosítási szerv határozata a felperes egészségi állapotával kapcsolatos megállapítást nem tartalmazott, azt a
  1. június 13-án kelt határozatban határozta meg, amelyet a felperes nem vitatott, így az Mmtv. 33/A. §a alapján hozott határozatban az egészségi állapot mértékét a felperes már nem is vitathatta. A „korábbi", 4.M.342/2013/
  2. számú ítéletében a bíróság kötelezte a másodfokú társadalombiztosítási szervet a felperes egészségkárosodása mértékének a vizsgálatára. Az alperes hivatkozott arra, hogy a másodfokú társadalombiztosítási szerv által a 4.M.342/2013/
  3. számú ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmét a Kúria az Mfv.III.10.192/2014/
  4. számú határozatával hivatalból elutasította, megállapítva, hogy a másodfokú szerv nem tekinthető olyan személynek, akire a bíróság határozata önálló, általa felülvizsgálati kérelemmel támadható rendelkezést tartalmaz. A Kecskeméti Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ezen jogsértő ítélete miatt vizsgálta a megismételt eljárásban a felperes egészségi állapotát a társadalombiztosítási szerv. [12] Az alperes, mint a felülvizsgálati kérelem benyújtására jogosult személy „a korábbi" - jelen eljárásban is vitatott - jogerős ítélet ellen a rendkívüli jogorvoslat lehetőségével nem élt, a másodfokú társadalombiztosítási szervet pedig a bíróság ítélete indokolásában foglaltak kötötték, így köteles volt a felperes egészségi állapotát vizsgálni [Ket.
  5. §
(4)bekezdés]. Mivel a megismételt eljárásban a másodfokú társadalombiztosítási szerv határozata a felperes egészségi állapotára vonatkozó megállapítást tartalmazott, ezért a bíróság az egészségi állapot mértéke tekintetében jogszerűen rendelte el a szakértői vizsgálatot és vizsgálta, hogy a felperes állapotában következett-e be állapotjavulás. [13] A perben kirendelt igazságügyi orvosszakértő megállapította, hogy a felperes
  1. január
  2. napjától
  3. június
  4. napjáig 45%-os,
  5. június
  6. napjától
  7. június
  8. napjáig 48%-os össz-szervezeti egészségkárosodással rendelkezett, így B2 minősítési csoportba tartozott.
  9. június
  10. napjától a felperes az össz-szervezeti egészségkárosodása 74%-os, amely 26%-os egészségi állapotnak felel meg azzal, hogy D minősítési csoportba tartozónak minősül. [14] Az Mmtv.
  11. július
  12. napjától hatályos 33/A. §
(1)bekezdés a) pontja szerint amennyiben a 32. §
(1)bekezdés alapján rokkantsági ellátásban részesülő személy felülvizsgálatát követően az ellátott rokkantsági ellátásra jogosult, az ellátás összegét a 12. §
(1)bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani azzal, hogy az - az állapotjavulás kivételével - nem lehet kevesebb a felülvizsgálatot megelőző hónapra járó ellátás összegénél. [15] A felperes részére III. csoportú rokkantsági nyugdíj - a Kecskeméti Munkaügyi Bíróság 3.M.410/2011/
  1. számú ítélete alapján - 51%-55% mértékű össz-szervezeti egészségkárosodására tekintettel került megállapításra.
  2. április
  3. napján a felperes össz-szervezeti egészségkárosodásának a mértékét 45%-osnak értékelte az eljáró bizottság azzal, hogy a felperes B2 minősítési csoportba tartozik. Az alperes arra tekintettel, hogy a III. csoportú rokkantsági minősítéshez képest (51%-55%) a B2 kategória (45%) minősítés állapotjavulást jelent, az Mmtv. 33/A. §
(1)bekezdés a) pont rendelkezéseibe foglaltak szerint csökkentette a felperes rokkantsági ellátásának az összegét. [16] A felperes komplex minősítésére a 7/2012.(II.14.) NEMFI rendelet alapján került sor, amelynek 1. §
(2)bekezdés
  1. b)pont
  2. ba)alpontja szerint az
(1)bekezdés szerinti besoroláskor az Mmtv. 3. §
(2)bekezdés
  1. b)pont
  2. ba)alpontja szerinti minősítési kategóriába az sorolható be, akinek az egészségi állapota 51-60% között van és a 2. számú melléklet szerint elvégzett a rehabilitálhatóság foglalkoztatási szempontú vagy a 3. számú melléklet szerint elvégzett a rehabilitálhatóság szociális szempontú vizsgálata alapján rehabilitációja nem javasolt (B2 kategória). A felperes állapotjavulását a NEFMI rendelet szabályai szerint állapította meg a komplex felülvizsgálat során az eljárt bizottság. [17] A Kúria több korábbi döntésében rámutatott, hogy az Mmtv. 33/A. §
(1)bekezdés a) pontjában rögzített feltétel az állapotjavulás nem a tényleges, az egészségügyi állapotban bekövetkezett javulást jelenti, hanem a hatályos orvosszakmai jogszabályok szerinti, százalékos mértékben bekövetkezett változást. A jogszabály erre vonatkozó rendelkezésének hiányában nincs más lehetőség, mint a korábban (az Irányelvek és a később NEFMI rendelet alapján) megállapított egészségkárosodási mértékek összehasonlítása (Mfv.III.10.408/2014/4., Mfv.III.10.117/2015/6.). Az Mmtv. 33/A. §-át beiktató Szmt.
  1. §-hoz fűzött indokolás egyértelművé tette, hogy a jogalkotó célja az volt, hogy a korábbi ellátó rendszerből a komplex minősítés alapján az új ellátó rendszerbe átkerülő személyek ellátása egységes módon legyen kiszámítva. A Kúria annak ellenére, hogy az orvosszakértő rögzítette, hogy a felperes tényleges egészségügyi állapota nem javult, jogilag csupán a számszaki, százalékos értékek összehasonlítását tudja relevánsnak és értékelhetőnek tekinteni az Mmtv.-ben rögzített állapotjavulás meghatározásához. [18] Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy az alperesi határozatok nem sértik az Mmtv. 33/A. § és a NEFMI rendelet rendelkezéseit, ezért a jogerős ítéletet a Pp.
  2. §
(3)bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Elvi döntés Az Mmtv. 33/A. §
(1)bekezdése szerinti állapotjavulás jogilag releváns meghatározása csak a hatályos orvosszakmai jogszabályok szerinti százalékos mértékben bekövetkezett javulást jelenti és nem az egészségi állapotban bekövetkezett tényleges javulást. Záró rész [19] A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi költséget a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a felperes, míg a felülvizsgálati eljárás illetékét az Mmtv. 14. §
(2)bekezdése alapján a magyar állam viseli. [20] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
  1. március
  2. Dr. Zanathy János s.k. a tanács elnöke, Dr. Farkas Katalin s.k. előadó bíró, Dr. Magyarfalvi Katalin s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.