A határozat elvi tartalma: I. A vagyoni jogosultságot képviselő épületek (kirendeltségek) felújítását végző vezető tisztségviseléssel rendelkező terhelt idegen vagyon kezelésével megbízott személy, aki a hűtlen kezelés bűntettének tettesként alanya lehet. II. Amennyiben a terhelt vagyonkezelői kötelezettség megszegéseként értékelt cselekménye és a bekövetkezett vagyoni hátrány között okozati összefüggés áll fenn, a hűtlen kezelés bűncselekményének törvényi tényállása megvalósul. KÚRIA Bfv.II.620/2015/7.szám A Kúria Budapesten, a
- év november hó
- napján tartott tanácsülésen meghozta a következő v é g z é s t: A hűtlen kezelés bűntette és más bűncselekmény miatt I. rendű terhelt és társa ellen folyamatban volt büntetőügyben I. rendű terhelt által, védője útján benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Sárbogárdi Városi Bíróság 1.B.205/2008/
- számú ítéletét és a Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság 1.Bf.46/2013/
- számú ítéletét I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja. A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be. I n d o k o l á s I. A Sárbogárdi Városi Bíróság a
- november
- napján kelt 1.B.205/2008/
- számú ítéletével I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki - 1 rb. folytatólagosan, jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettében [
- évi IV. törvény - továbbiakban: korábbi Btk. -
- §
(1)bek.,
(3)bek. b) pont], és 1 rb. folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében (korábbi Btk.
- §). Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 8 hónap - végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. Az őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította. Érdemben elbírálta a magánfél által előterjesztett polgári jogi igényt, rendelkezett a büntetőeljárás során lefoglalt bűnjelekről és a felmerült bűnügyi költség megfizetéséről. Az elsőfokú ítélet ellen az I. rendű terhelt és védője elsődlegesen bűncselekmény hiányában, másodlagosan bizonyítottság hiányában történő felmentés végett, harmadrészt a elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására történő utasítása érdekében jelentett be fellebbezést. A Székesfehérvári Törvényszék, mint másodfokú bíróság a
- október
- napján tartott fellebbezési tárgyaláson meghozott és kihirdetett 1.Bf.46/2013/
- számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: I. rendű terhelt közbizalom elleni bűncselekményét 1 rb. bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének (korábbi Btk.
- §) minősítette; a vagyon elleni bűncselekményt folytatólagosan elkövetett hűtlen kezelés bűntettének nevezte meg. Az elsőfokú bíróság által kiszabott börtönbüntetés végrehajtásának próbaidejét 2 évre mérsékelte. Annak utólagos végrehajtása esetére rendelte beszámítani az I. rendű terhelt által őrizetben töltött időt. A bűnügyi költség viselésével kapcsolatos rendelkezést módosította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében helybenhagyta. II. Az ügyben meghozott első-, és másodfokú ítélet ellen I. rendű terhelt nyújtott be védője útján felülvizsgálati indítványt a Be.
- §-a
(1)bekezdésének
- a)és
- c)pontja alapján. Az indítvány szerint a másodfokú bíróság - eltérően az elsőfokú bíróságtól - azt állapította meg, hogy az I. rendű terhelt a Takarékszövetkezet Szervezeti és Működési Szabályzatból (SZMSZ) fakadó kötelezettséget nem szegett meg, azt viszont nem indokolta meg, hogy miért, mely bizonyíték alapján találta azt minden kétséget kizáróan megállapíthatónak, hogy a takarékszövetkezettel szembeni hátrányokozásra a hanyag gondatlanság (negligentia), vagy tudatos gondatlanság (luxuria) helyett a súlyosabb, büntethetőséget eredményező eshetőleges szándéka terjedt volna ki. E körben előadta, hogy a vállalkozójuk színvonalas munkáját az igazgatóságuk, felügyelő bizottságuk, jogászuk is ismerte az évekig tartó felújítás alatt. A látott, elvégzett munkái alapján fel sem merült ezért az I. rendű terheltben, de másban sem, hogy a vállalkozó olyan számlát nyújt be, amin el nem végzett munka, esetleg fel nem használt anyag kerülhetne elszámolásra. Erre figyelemmel a védő szerint a vagyoni hátrány tekintetében - ha lett volna egyáltalán vagyoni hátrány - valójában csak gondatlanság állhatott volna fenn, annak is az enyhébb változata, a hanyagság. „Rosszabb esetben is" legfeljebb tudatos gondatlanságra (luxuria) alapot adó körülmény lehet az, hogy a vállalkozó által benyújtott számláról - mint bárki által benyújtható számláról - természetesen fogalmilag lehetséges, hogy részben vagy egészben nem valós tartalmú, ám ennek a lehetősége a konkrét esetben fel sem merült az I. rendű terheltben, mert korábbi, precíz munkája miatt kellő alappal megbízott a vállalkozóban ezen a téren is. Az indítványozó - az alapeljárásban is képviselt érdemi védekezését megismételve, illetve fenntartva - a felülvizsgálati indítványban továbbra is állította, hogy a takarékszövetkezetet nem érte semmilyen vagyoni hátrány. Ennek alátámasztásaként hivatkozott arra, hogy az éves beszámoló: az ingatlanok értékeiben ilyet nem tüntetett fel; a tárgyi eszközök értékcsökkentésénél nem szerepeltet semmilyen értékcsökkenést; nem növelte a terven felüli értékcsökkenés összegét; nem csökkentette mérlegének eszközoldalát az állítólagos vagyoni hátrány összegével. Az indítvány kiemelte azt is, hogy a bíróság által megállapított állítólagos vagyoni hátrány összegszerűen sem azonosítható be a takarékszövetkezet egyes kirendeltségeire bontható állítólagos vagyoni hátrány összegével. Az indítványban az I. rendű terhelt - védője útján - annak fenntartása mellett, hogy semmilyen vagyoni hátrányt nem okozott a Takarékszövetkezetnek, közölte, hogy a jogerős ítéletben megítélt polgári jogi igényt terhelt-társával közösen megfizették a takarékszövetkezetnek kamatokkal együtt, ezúton azonban visszatérítési igénnyel lép fel a megfizetett polgári jogi igény összegének (6.961.420,- Ft) erejéig. A felülvizsgálati indítvány szerint az elsőfokú bíróság olyan tanúk, olyan szakértők vallomására alapított ítéleti tényállást, akik a valóságban nem lettek kioktatva részletesen a Be. szerinti jogaikra és kötelességeikre. Minderre figyelemmel az I. rendű terhelt - védője útján - azt indítványozta, hogy a Kúria a felülvizsgálattal megtámadott jogerős ítéletet változtassa meg. Az I. rendű terheltet az ellene emelt vádak alól bűncselekmény hiányában, vagy bebizonyítottság hiányában mentse fel. Amennyiben erre nincs lehetőség, az elsőfokú-, illetve másodfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és a kijelölt másik elsőfokú bíróságot kötelezze az új eljárás lefolytatására. A Legfőbb Ügyészség a BF.674/2015. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt részben a törvényben kizártnak, részben alaptalannak tartotta. Kifejtette, hogy az indítványban sérelmezett eljárási jogi szabálysértések nem tekinthetők a felülvizsgálatot is megalapozó ún. abszolút jellegű eljárási szabálysértéseknek, ezért azok támadása a felülvizsgálati indítványban a törvényben kizárt. A hűtlen kezelésben marasztalást sérelmező indítvány kapcsán a Legfőbb Ügyészség szerint helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor az SZMSZ-ben rögzített tételes rendelkezések megszegésére vonatkozó megállapítást a tényállásból mellőzte. A reá bízott idegen vagyon gondos kezelése és a takarékszövetkezet károsodástól megóvása a vádbeli időszakban ügyvezetőként, majd elnökként is funkcionáló I. rendű terhelttől feltétlenül elvárható volt. Az irányadó tényállás pontosan tartalmazza, hogy mely központi, illetve kirendeltségi épület felújításánál, beruházásánál nem történt meg a munkálatok elvégzésének az ellenőrzése, illetve a minőségi és mennyiségi ellenőrzés, továbbá melyik kirendeltségnél adott utasítást az utalványozásra annak tudatában, hogy a számla szerinti munkálatokat nem végezték el, az I. rendű terhelt a terhére megállapított vagyon elleni bűncselekményt egyenes szándékkal követte el. Erre figyelemmel a Legfőbb Ügyészség I. rendű terhelt tekintetében a felülvizsgálati indítvánnyal támadott határozatok tanácsülésen történő hatályában fenntartását indítványozta. I. rendű terhelt védője útján a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatára tett észrevételében a felülvizsgálati indítványában foglaltakat fenntartotta. A hatályon kívül helyezést eredményező feltétlen eljárási szabálysértést a Be. 373. §
(1)bekezdés II./b) pontjára figyelemmel abban jelölte meg, hogy az ítélet meghozatalában a törvény szerint kizárt bíró vett részt. A Be. 21. §
(1)bekezdésének e) pontja alapján ugyanis bíróként nem járhat el, akitől az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható. Kifejtette, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvet, mint közokiratot a tanúk és szakértők törvényes kioktatása körében valótlan tartalommal rögzítő elsőfokú bíró (aki egyben a járásbíróság elnöke) a határozathozatalból a törvény szerint kizárt, ám ennek megállapítását a Legfőbb Ügyészség nem indítványozta. Végül pedig utalt arra, hogy a vádbeli munkák elvégzéséhez nem volt szükség építési engedélyezésre, ezért törvényesen nem is kellett műszaki ellenőrt bevonni. III. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a Be. 424. §
(1)bekezdés első fordulata szerint tanácsülésen bírálta el. A Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot az abban rögzített tényállás alapul vétele mellett egyrészt a felülvizsgálati indítványban megjelölt - a Be. 416. §-a
(1)bekezdésének
- a)és
- c)pontjában meghatározott - okokból, másrészt a Be. 416. §-a
(1)bekezdésének c) pontjában írt egyéb eljárásjogi felülvizsgálati okok tekintetében - hivatalból [Be. 423. §
(4)-
(5)bekezdések] bírálta felül. Ennek során a felülvizsgálati indítványt részben törvényben kizártnak, érdemben alaptalannak, a Legfőbb Ügyészség nyilatkozatát alaposnak találta.
- Döntésének meghozatala során a Kúria mindenek előtt abból indult ki, hogy a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely csak a Be.
- §-ának
(1)bekezdésében meghatározott felülvizsgálati okokból, és kizárólag a jogerős ítéletben megállapított tényállás alapul vételével vehető igénybe. A Be. 416. §
(1)bekezdésének
- a)és
- b)pontja az anyagi jogszabálysértésekre alapított felülvizsgálati okokat határozza meg, míg az
(1)bekezdés c) pontja az abszolút eljárási szabálysértések esetén biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét. A felülvizsgálati okok törvényben meghatározott köre nem bővíthető. A Be. 423. §-ának
(1)bekezdése kötelező erővel írja elő, hogy a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás az irányadó, ez a tényállás felülvizsgálati indítvánnyal nem támadható. A felülvizsgálati eljárásban bizonyításnak nincs helye. Ennek megfelelően a tényállás megalapozottsága, a bizonyítékok mikénti mérlegelése sem külön-külön, sem pedig egymás viszonyában nem vizsgálható. Nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, valamint a - minősítéssel kapcsolatos, vagy más büntető anyagi jogi szabály sérelme nélkül - kiszabott büntetés, illetve annak mértéke vitatására. A Be. 423. §-ának
(2)bekezdése alapján a felülvizsgálati indítványt - a Be. 416. §
(1)bekezdésének
- e)és
- f)pontjában meghatározott esetek kivételével a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. Ez azt jelenti, hogy a Kúriának a felülvizsgálati indítvány elbírálása során ugyanazt a Btk.-t kell alkalmaznia, mint amelyet a megtámadott határozatában a bíróság alkalmazott. 2. A védő a felülvizsgálat indokaként a Be. 416. §
(1)bekezdésének c) pontjára is hivatkozott. A Be. 416. §
(1)bekezdésének c) pontja az abszolút (feltétlen) eljárási szabálysértések esetén biztosítja a felülvizsgálat lehetőségét. A jogszabály tételesen megjelöli azokat az eljárási szabálysértéseket [Be. 373. §
(1)bekezdésének I.
- b)vagy
- c)pontja, illetve II-IV. pontja], amelyek a jogerős ügydöntő határozat felülvizsgálatát megalapozhatják. A védő eljárási szabálysértésként azt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság olyan tanúk és szakértők vallomására alapította a tényállást, akik a Be. szerinti jogaikról és kötelességeikről nem lettek kioktatva. Utóbb, a Legfőbb Ügyészség átiratára tett észrevételében pedig az első fokon eljárt hivatásos bírót e fentiekre figyelemmel egyéb okból elfogultnak, s ekként az ítélet meghozatalában törvényben kizárt bíróként jelölte meg [Be. 373. §
(1)bekezdés II./b) pont]. A Kúria az indítvány elbírálása során abból indult ki, hogy a felülvizsgálati eljárás keretei között, kizárólag büntető eljárási törvényben kimerítően felsorolt, a felülvizsgálati eljárást megalapozó eljárási szabálysértések vizsgálatára kerülhet sor. Ezért azokat az indítványokat, illetőleg az indítványok azon részeit, amelyekben nem felülvizsgálati okra hivatkoznak, érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítania. Erre figyelemmel a felülvizsgálati indítványnak a tanúk és a szakértők nem megfelelő kioktatását sérelmező részei, valamint az a hivatkozása, hogy ennélfogva e körben valótlan tartalmúak a jegyzőkönyvek, a felülvizsgálati eljárásban vizsgálható kérdések körén kívül esnek, csakúgy mint az e körülményre alapított bírói elfogultság. A jelen felülvizsgálattal érintett alapügyben a 25/2013. (X. 4.) AB határozat sem teremti meg az elfogultságra alapított felülvizsgálati indítvány vizsgálatát a Be. 416. §-a
(1)bekezdésének c) pontja alapján, miután az AB határozat értelmében ezt a lehetőséget az nyitja meg, ha a kizárási ok a jogerős döntés meghozatalát követően merült fel [50]. A felülvizsgálati indítvány azonban nem ezt sérelmezi. 3. Az I. rendű terhelt és védője további felülvizsgálati okként a Be. 416. §-ának
(1)bekezdésének
- a)pontjára hivatkozott. Aszerint felülvizsgálatnak a bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen - többek között - akkor van helye, ha a terhelt bűnösségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt került sor. A Kúria a felülvizsgálati indítványt a büntető anyagi jogszabálysértésre hivatkozó részében nem találta alaposnak.
- a)A felülvizsgálati eljárásban - amint arra már utalás történt - a tényálláshoz kötöttség érvényesül. A tényállás helyessége, az ítélet megalapozottsága, a bizonyítékok értékelése nem vizsgálható és nem bírálható felül. A másodfokú bíróság az elsőfokú tényállás (hiányosságban, iratellenességben és felderítetlenségben megnyilvánuló) megalapozatlanságát az iratok tartalma, valamint a másodfokú bírósági eljárásban felvett szakértői bizonyítás alapján kiküszöbölve, egyben azt kiegészítve és pontosítva a tényállásban rögzítette, hogy a Takarékszövetkezetnek okozott vagyoni hátrány összege mindösszesen 10.302.489,-Ft (másodfokú ítélet 13. oldal hetedik bekezdés második mondata). E tényállással ellentétesen állította a felülvizsgálati indítványban a védő, hogy a bíróság által megállapított állítólagos vagyoni hátrány összegszerűen sem azonosítható be a takarékszövetkezet egyes kirendeltségeire bontható vagyoni hátrány összegével. Ezzel szemben a másodfokú bíróság által kiegészített és pontosított tényállás kirendeltségenként határozta meg az okozott vagyoni hátrány összegét. Rámutatott arra, hogy mely tételek tekintetében terjeszkedett túl az elsőfokú bíróság a vádon, miután az ott megjelölt tételek vonatkozásában a vádhatóság semmiféle büntető törvénykönyvbe ütköző magatartást nem rótt a terhelt(
- ek)terhére. Feltüntette egyúttal a hamisított számlákon szereplő fiktív és túlszámlázott tételeket is. A másodfokú bíróság által kiegészített tényállás szerint a vagyoni hátrány összege: s-i kirendeltség: 3.233.648.- Ft, k-i kirendeltség: 138.750.- Ft, sz-i fióképület: 137.812.- Ft, i-i kirendeltség: 440.400.- Ft, s-i kirendeltség: 518.839.- Ft, a-i kirendeltség: 2.140.860.- Ft, s-i kirendeltség: 1.642.700.- Ft, s-i kirendeltség: 2.049.480.- Ft, azaz mindösszesen: 10.302.489.- Ft. Erre figyelemmel az indítványozó a vagyoni hátrány összegszerűségének a sérelmezésekor ténylegesen nem anyagi jogi szabálysértésre hivatkozott, hanem valójában az eljárt bíróságoktól eltérően értékelt bizonyítékokon keresztül az irányadó tényállást támadta, ami törvényben kizárt.
- b)Az I. rendű terhelt és védője felülvizsgálati indítványukban az I. rendű terhelt hűtlen kezelés bűntettében történt bűnösségének megállapítását is sérelmezte. A Btk. 319. §-ának
(1)bekezdésében meghatározott hűtlen kezelést az követi el, akit idegen vagyon kezelésével bíztak meg, és ebből folyó kötelezettségének megszegésével vagyoni hátrányt okoz. Az irányadó tényállás szerint I. rendű terhelt
- évtől kezdődően volt a Takarékszövetkezet sértettnél I. számú ügyvezető.
- évtől kezdődően emellett a takarékszövetkezet elnöki tisztségét is betöltötte. Az I. rendű terheltet az ügyvezető elnöki tisztsége alól a Takarékszövetkezet küldöttgyűlése
- október
- napján mentette fel. Az I. rendű terhelt 2004 tavaszán elhatározta, hogy a takarékszövetkezethez tartozó s-i központi épületet, valamint a ki, a sz-i, az i-i, a s-i, az a-i, a s-i és a s-i kirendeltségek épületeit felújíttatja. A beruházások koordinálását és felügyeletét csak az I. rendű terhelt végezte. Az I. rendű terhelt tevékenysége magába foglalta többek között a felújítandó épületek kiválasztását, az azokon elvégzendő munkák meghatározását, a vállalkozóktól történő ajánlatok bekérését, majd a kivitelezővel történő megállapodás megkötését, valamint a munkálatok elvégzésének ellenőrzését, valamint a teljesítésről kiállított számlák befogadásának és utalványozásának az elrendelését is. A felújítással a Kft.-t bízta meg, amelynek az ügyvezetője a II. rendű terhelt volt. A felújítással kapcsolatban az I. rendű és a II. rendű terhelt írásbeli szerződést nem kötöttek. Az I. rendű terhelt által szóban megjelölt munkákra a II. rendű terhelt adott árajánlatot, amit szerződésnek tekintettek. A II. rendű terhelt által kiállított számlákon egyrészt fiktív munkák árai, másrészt az irányadó áraknál magasabb árak is feltüntetésre kerültek. Műszaki ellenőrt az I. rendű terhelt nem alkalmazott. A munkálatokat a megfelelő szakmai jártasság hiánya ellenére ő ellenőrizte. Nem vizsgálta a II. rendű terhelt által megjelölt munka-, illetve anyagdíjak mértékét és nem hiányolta az elvégzett munkákról kiállítandó teljesítésigazolást. Nem ellenőrizte a II. rendű terhelt által benyújtott számlákat, hanem anélkül aláírta és utasítást adott azok kifizetésére. A sárosdi kirendeltség esetében pontosan tudta, hogy a II. rendű terhelt által kiállított számlák mögött tényleges teljesítés nincs. Az ezeken szereplő összegeket azért utaltatta el a II. rendű terheltnek előre, hogy az éppen aktuálisan fennálló likviditási gondjait megoldja. Az irányadó tényállás ugyanakkor azt is tartalmazza, hogy az I. rendű terhelt a felújítási-, beruházási munkák vonatkozásában nem képviselte a lehető leghatékonyabban a Takarékszövetkezet vagyoni érdekeit. Működése során a rendes gazdálkodás követelményeit nem tartotta szem előtt. A rábízott idegen vagyont nem a tőle elvárható gondossággal kezelte, és nem tett meg minden tőle elvárhatót a károk elkerülése érdekében. A Kúria mindezek alapján azt állapította meg, hogy I. rendű terhelt I. számú ügyvezetőként a takarékszövetkezet idegen vagyon kezelésével megbízott vezető tisztségviselője volt. Helyesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a vezetői tisztség elnyerésével az I. rendű terhelt tisztában volt azzal is, hogy ezáltal vagyonkezelői tevékenységre jogosult, illetve vagyonkezelői kötelezettség terheli. Az I. rendű terhelt az ésszerű vagyonkezelési szabályokat a tényállásban rögzített felújítási munkálatok során sorozatszerűen megszegte, azokkal ellentétesen járt el, ezért felismerhette és felismerte, hogy ezáltal a sértettnél vagyoni hátrány keletkezhet, illetve keletkezik. Mindezek folytán a vezető tisztségviselőként a takarékszövetkezet rendelkezése alatt álló épületek (kirendeltségek) felújítását a saját hatáskörében önállóan végző I. rendű terhelt olyan idegen vagyon kezelésével megbízott személyként járt el, aki a hűtlen kezelés bűntettének tettese lehet. A Kúria - a Legfőbb Ügyészség átiratában kifejtettektől részben eltérően - egyetértett a másodfokú bírósággal abban, hogy az I. rendű terhelt eshetőleges szándékkal követte el a bűncselekményt. Az ún. tudatos gondatlanság esetében az elkövető tisztában van magatartása lehetséges következményeivel, de könnyelműen bízik azok elmaradásában. E könnyelmű bizakodás nem azonos a megalapozatlan vágyakozással. A bizakodásnak valamilyen realitáson, ténybeli alapon kell nyugodnia. A vagyonkezelő bízhat a saját képességeiben, bizonyos tapasztalati tényekben vagy valamilyen megfontolás tárgyává tett esetleges intézkedésben. Az I. rendű terhelt minden alapot nélkülözően bizakodott abban, hogy a legalapvetőbb intézkedések, ellenőrzések elmulasztása nem okoz vagyoni hátrányt az általa képviselt takarékszövetkezetnek. Az ilyen alaptalan vágyakozás a belenyugvással egyenértékű, vagyis eshetőleges szándékosságnak felel meg. Miután az I. rendű terhelt vagyonkezelői kötelezettség megszegéseként értékelt cselekménye és a bekövetkezett vagyoni hátrány között okozati összefüggés áll fenn, I. rendű terhelt cselekménye maradéktalanul kimerítette a terhére megállapított, a Btk.
- §-ának
(1)bekezdésében meghatározott, a
(3)bekezdésének b) pontja szerint minősülő és büntetendő, jelentős vagyoni hátrányt okozó, folytatólagosan törvényi tényállását. elkövetett hűtlen kezelés bűntettének A Kúria Ezért - s miután nem észlelt olyan egyéb eljárási szabálysértést sem, amelynek vizsgálatára a Be. 423. §-ának
(5)bekezdése alapján hivatalból köteles a felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, s a megtámadott határozatokat - a Be.
- §-a alapján - I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartotta. A végzés elleni fellebbezés lehetőségét a Be.
- §-ának
(4)bekezdése, a felülvizsgálatát pedig a Be. 416. §
(4)bekezdésének b) pontja kizárja. Az esetleges újabb indítvánnyal kapcsolatos figyelmeztetés a Be. 418. §-ának
(3)bekezdésén alapul. Budapest,
- november
- Dr. Molnár Gábor Miklós s. k. a tanács elnöke, Dr. Krecsik Eldoróda s. k. előadó bíró, Dr. Feleky István s. k. bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző NYM