← Magyarország

Gf.30573/2015/6 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.573/2015/

  1. szám A Szegedi Ítélőtábla a másodfokú eljárásban a dr. Varga István ügyvéd által képviselt felperes neve, felperes címeszám alatti székhelyű felperesnek – a dr. Ürmös Ferenc ügyvéd által képviselt I.rendű alperes neve, I. rendű alperes címe szám alatti lakos I. rendű, valamint a dr. Pingiczer László ügyvéd által képviselt II.rendű alperes neve II.rendű alperes címeszám alatti lakos II. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
  2. november
  3. napján kelt 11.G.40.230/2013/
  4. számú ítéletével szemben a felperes által 73.,
  5. sorszámok alatt előterjesztett fellebbezésre tekintettel lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő ÍTÉLETET: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg I. és II. rendű alperesnek személyenként 500.000-500.000,- (Ötszázezer-Ötszázezer) Ft másodfokú eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 2.500.000,- (Kettőmillióötszázezer) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS: önkormányzat neve a tulajdonában álló mintegy 10 hektáros telekingatlanra
  6. évben lakópark létesítését határozta el. A lakóépületek geotermikus energiával való ellátásához szükséges termelő és visszasajtoló hévízkutak létesítéséhez engedélyezési tervet készíttetett, melyre a szakhatóság vízjogi létesítési engedélyt adott. A határozat szerint az ingatlanra két termálkút létesíthető, egy termelő és egy ún. nyelető. A termelőkút helye ingatlan
  7. helyrajzi száma. helyrajzi számú ingatlanon, míg a visszasajtoló kút a ingatlan
  8. helyrajzi száma helyrajzi számú ingatlanon működött volna a tervek szerint. A beruházó képviseletében eljárt A... Kft.
  9. június 15-én vállalkozási szerződést kötött a B... Zrt-vel az engedélyezett terv szerinti 1600 méter mély hévízkút elkészítésére. A kivitelező cég 400 méteres mélység elérése után
  10. szeptember 27-én elszámolási vita miatt levonult a helyszínről és a kivitelezés folytatását megtagadta. Az A... Kft.
  11. október 26-án megállapodást kötött a felperessel, mely alapján felperes kötelezettséget vállalt arra, hogy a vállalkozási szerződés szerinti esedékes vállalkozói díjhátralékokat közvetlenül megfizeti a B...Zrt. felé, majd pedig a mű tulajdonjogát az A... Kft. átruházta a felperesre. A szerződés
  12. pontja rögzítette, hogy a B... Zrt-vel megkötött vállalkozási szerződés teljesítése azért nem történt meg, mert a hévízkút megvalósítására kiadott engedélyt a Bányakapitányság a helyi hévízkút sérülésére és üzemeltetésre alkalmatlan állapota miatt megszüntette. Az A... Kft. felperes felé kiállított két 18 millió forint, valamint egy 4,8 millió forint követelést tartalmazó számláját a felperes szerződésszerűen teljesítette. Mindezeket követően a felperes
  13. február 12-én megbízta a II. rendű alperest a B...Zrt. által a fúrólyukba épített béléscső állapotának illetve további fúrási lehetőségének ellenőrzésével. A II. rendű alperes a mérések kiértékelése során azt állapította meg, hogy a kivitelező a vízjogi létesítési engedélyben szereplő 800 méter helyett a 244/235 mm-es acélcsövet csak kisebb mélységig építette be, majd a fúrást ezen a szinten abbahagyta. A kivitelező a lehetséges változatokból a legkisebb falvastagságú csövet építette be a kútba, a béléscső cementpalástjának minősége pedig változó, átlagos, de közepesnél nem rosszabb. A béléscsövezés megfelelő a továbbfúráshoz, de a kút tervezett és valószínűsített végleges mélységéhez képest túl magasan lett elhelyezve a technikai béléscsőrakat. Ilyen előzmények után a felperes, mint megrendelő és az I. rendű alperes, mint vállalkozó
  14. január
  15. napján kötött vállalkozási szerződést a KTFV:26626-7/
  16. számú vízjogi létesítési engedély alapján elkészítendő 2 darab 1900 méter mély termálkút fúrására és kútfejjel lezárt állapotban történő átadására 238.000.000,- Ft + Áfa vállalkozói díj ellenében. A szerződést a felek közös megegyezéssel
  17. január
  18. napján módosították, a vállalkozói díjra 42.500,- Ft/fm + Áfa egységárat határoztak meg, továbbá a pénzügyi elszámolás, a fizetési feltételek, illetőleg teljesítési határidő is módosításra került. A felperes az I. rendű alperesnek
  19. január
  20. napjától szeptember 16-ig terjedő időszakban öt banki átutalással 35.000.000,- Ft vállalkozói díj előleget fizetett meg. A felperes
  21. április 14-én megbízási szerződést kötött a II. rendű alperessel a két termálvíz kút kivitelezési munkáinak műszaki ellenőri feladatai ellátására. A felperes
  22. április
  23. és június 10-e közötti időszakban banki átutalásokkal II. rendű alperesnek összesen 1.040.160,- Ft megbízási díjat fizetett meg. Az I. rendű alperes a felperessel kötött vállalkozási szerződés alapján
  24. áprilisában folytatta a kút kivitelezési munkáit. Ennek során kitörésgátló készüléket nem alkalmazott, hanem a helyszínen az esetleges kitörés kezeléséhez szükséges anyagokat, segédberendezéseket tárolt. A kút fúrása során,
  25. június
  26. napján 20 óra 10 perckor gázkitörés következett be, melyet a Budapesti Bányakapitányság felé
  27. június
  28. napján 13 óra 50 perckor jelentettek. Az illetékes Budapesti Bányakapitányság BBK/2988/40/
  29. számú határozatában megállapította, hogy a súlyos üzemzavar közvetlen oka a váratlan, előjel nélkül bekövetkező homok-gáz-vízelegy kitörés. A határozat
  30. pontja rögzíti, hogy a súlyos bányászati üzemzavarral okozati összefüggésben álló szakmai szabályszegés nem állapítható meg. A II. rendű alperes
  31. július
  32. napján üzemzavar elhárítási tervet készített, melyet megküldött a Bányakapitányság részére. A terv megvalósítása során azonban a legrosszabb változat realizálódott, a kutat le kellett zárni. A kút felszámolását a II. rendű alperes
  33. szeptember
  34. napján kelt levelével jelentette be az illetékes szakhatóságnak. A felperes megrendelőként
  35. szeptember 16-án újabb vállalkozási szerződést kötött I. rendű alperessel, az eredeti helyszíntől mintegy 200 méterre egy újabb termálvíz visszasajtoló kút kivitelezésére, illetve a kút üzemeltetéséhez szükséges jogerős vízjogi engedély beszerzésére. E szerződéshez kapcsolódóan 5.000.000,- Ft előleg készpénzt adtak át az I. rendű alperes részére, aki azonban azt a korábbi szerződéshez kapcsolódó számláinak teljesítéseként, illetve költségei fedezeteként számolta el. A felek között kialakult elszámolási vitára tekintettel az újabb kútfúrási munkák elkezdésére már nem került sor. A felperes
  36. június
  37. napján felszólító levelet intézett az I. és II. rendű alperesekhez, melyben 98.000.000,- Ft kártérítés megfizetésére hívta fel őket. Az I. rendű alpereshez intézett levélben a postai küldeményen tévesen személy neve-ként tüntették fel I. rendű alperest. A felperes kérelmére
  38. augusztus 17-én fizetési meghagyás kibocsátásra is sor került, ebben az alperesekkel szemben 69.866.800,- Ft összegű kártérítési igényi érvényesített a felperes a szadai termálkút sikertelen kivitelezése miatt. Az I. rendű alperes részére megküldött fizetési meghagyás „címzett ismeretlen” jelzéssel érkezett vissza a közjegyzőhöz, mert az I. rendű alperes neve a fizetési meghagyás iránti kérelmen ismét helytelenül személy neve-ként került rögzítésre. A II. rendű alperesnek hatályosan kézbesített fizetési meghagyással szemben a II. rendű alperes terjesztett elő ellentmondást, az így perré alakult eljárásban azonban a Veszprémi Városi Bíróság 12.P.22.003/2011/
  39. számú végzésével a pert a Pp.
  40. §

(1)bekezdése alapján megszüntette. A peres eljárásban a felperes bejelentette, hogy az I. rendű alperes keresztneve helyesen Antal, a címe pedig megegyezik a megjelölt címmel. A permegszüntető végzést az I. rendű alperes kézbesítési meghatalmazottjának
  1. március
  2. napján postai úton kézbesítették. A felperes I. rendű alperessel szemben külön fizetési meghagyásos eljárást is kezdeményezett, melynek kibocsátására
  3. november
  4. napján került sor. Ebben felperes 1.000.000,- Ft összegű kártérítési igényt kívánt I. rendű alperessel szemben érvényesíteni. Az I. rendű alperes a fizetési meghagyást
  5. november
  6. napján átvette, ezzel szemben ellentmondással élt. A perré alakult eljárásban a Szegedi Törvényszék 11.G.40.008/2012/
  7. számú végzésével a pert a Pp.
  8. §
(1)bekezdésére történt hivatkozással megszüntette. Az előzményeket követően
  1. július
  2. napján terjesztette elő a felperes keresetét, melyben 74.866.800,- Ft és járulékai megfizetésére kérte kötelezni egyetemlegesen I. és II. rendű alpereseket. Keresete jogalapjaként elsődlegesen az
  3. évi Ptk.
  4. §
(1)bekezdésére, valamint
  1. §-ára, továbbá a Ptk.
  2. §
(1)bekezdésére hivatkozott. Az I. rendű alperes kártérítést megalapozó, szerződésszegő, jogellenes magatartásaként azt jelölte meg, hogy a tervtől eltérően nem alkalmazott kitörésgátlót, a béléscső közötti gyűrűsteret nem zárta el a tervben előírtak szerinti tömszelencével, a palástcementezés ellenőrzését pedig nem szakszerűen végezte el. A felperes álláspontja szerint a II. rendű alperes mulasztása abban áll, hogy műszaki ellenőri megbízása ellenére nem akadályozta meg az I. rendű alperes előírásokkal ellentétes munkavégzését. A II. rendű alperesnek fel kellett volna ismernie az I. rendű alperes jogellenes mulasztásait, és intézkedéseket kellett volna foganatosítania. A felperes álláspontja szerint a kártérítési igény elévülésének kezdő időpontja 2008.szeptember
  1. napja, amikor a II. rendű alperes bejelentette a szakhatóságnak a kút lezárását. Kifejtette továbbá, hogy a
  2. június
  3. napján kelt felszólító levél az elévülést az I. rendű alperes vonatkozásában megszakította, és erre a
  4. augusztus
  5. napján kibocsátott fizetési meghagyás is alkalmas volt. Az alperesek érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Vitatták, hogy tevékenységükkel okozati összefüggésben állna a kútlezárás, illetve a felperesi kár. Utaltak arra is, hogy az I. rendű alperes fokozott veszéllyel járó tevékenységet végzett, ezért arra a Ptk.
  6. §
(1)bekezdése szerint a veszélyes üzemi kárfelelősség szabályai alkalmazandók. Etekintetben azonban a 3 éves elévülési idő érvényesül, mely az I. rendű alperes esetében már eltelt a jelen pert indító keresetlevél átvételéig. A korábbi fizetési meghagyásos eljárások az I. rendű alperesi álláspont szerint nem voltak alkalmasak az elévülés megszakítására. Érdemben I. rendű alperes a Bányakapitányság határozatára hivatkozott, hangsúlyozva, hogy egyetlen szakmai mulasztásával sem állt okozati összefüggésben a kár, mivel a kitörésgátló alkalmazása esetén is bekövetkezett volna a gázkitörés a véletlenszerű gázlencsemegfúrás miatt. A II. rendű alperes a kereseti kérelem jogalapját érdemben vitatva hangsúlyozta, hogy a megbízásának a szakmai elvárások szerint eleget tett. Utalt a Bányakapitányság határozatára, mely a kitöréssel kapcsolatban esetében szakmai szabálysértést egyáltalán nem állapított meg. Kifejtette továbbá, hogy a kitörésgátló rendszerszerűen nem volt használható, annak felszerelése a szakmai szabályok szerint nem volt lehetséges a korábbi kivitelező által visszahagyott kútszerkezet kialakításból adódóan. E szakmai hibákat a felperes és I. rendű alperes szerződéskötése előtt éppen ő tárta fel. Megjegyezte, hogy termálvíz kút fúrása esetén a vonatkozó szakmai és engedélyezési gyakorlat szerint gázkitörésre nem kell számítani, kitörésveszély esetén pedig már nem a termálvíz kút fúrási technológiát, hanem az olajipari technológiát kell alkalmazni, erre azonban a perbeli esetben semmilyen körülmény sem utalt. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Az I. rendű alperes által előterjesztett elévülési kifogást 1.000.000,- Ft követelési összeget meghaladóan megalapozottnak találta. Álláspontja szerint az elévülési idő
  1. június
  2. napjától – a gázkitörés bekövetkezésének időpontjától – számítandó, mert ez a felperesi kár bekövetkeztének az időpontja, és egyúttal az elévülési idő kezdete. Az elévülési idő megszakadásának vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a
  3. június
  4. napján kelt felperesi felszólító levelet az I. rendű alperes téves név megjelölése, valamint a csak feladást igazoló postakönyv miatt nem lehet közöltnek tekinteni. A
  5. augusztus
  6. napján kibocsátott fizetési meghagyást sem vette át az I. rendű alperes, vélhetőleg ugyancsak a névelírás miatt, így azt „címzett ismeretlen” jelzéssel küldte vissza a posta a közjegyzőhöz. A II. rendű alperes ellentmondása folytán perré alakult eljárásban a per megszüntetésre került, ezt a végzést kézbesítették I. rendű alperesnek
  7. március 8-án, azonban ez nem minősül elévülést megszakító körülménynek. Az elsőfokú bíróság azonban ilyennek tekintette a
  8. november
  9. napján kibocsátott fizetési meghagyás I. rendű alperes felé történő kézbesítését, de ez csak 1.000.000,- Ft és járulékai erejéig szakította meg az elévülést, míg a fennmaradó követelés tekintetében a felperes követelése elévült, hiszen a perindításra csak
  10. július
  11. napján, a
  12. június
  13. napjától számított 5 éves határidőn túl került sor. A perbeli jogvita érdemi elbírálása során szakértő bevonásával vizsgálta, hogy I. és II. rendű alperesek részéről történt-e szerződésszegés és ha igen, az okozati összefüggésben áll-e a gázkitöréssel, illetve a felperes kárával. A szakértői bizonyítás alapján megállapíthatónak találta, hogy I. rendű alperes a szerződést megszegte, amikor nem alkalmazott a fúráshoz kitörésgátló készüléket, illetve a béléscsövek közötti gyűrűs teret nem zárta le tömszelencével és nem megfelelő módon végezte el a palástcementezést sem. Ezen alperesi mulasztások és a gázlencse megfúrása között azonban nem állapítható meg okozati összefüggés, márpedig a gázlencse megfúrásának közvetlen következménye volt az erős gázkitörés, és ez okozta a kút károsodását. Ezt a kárt a kitörésgátló alkalmazása sem gátolta volna meg. Ugyanez vonatkozik a saruzárás illetve a palást cementezés megfelelő minőségű elkészítésére is, ez esetben sem lett volna elkerülhető a kitörés, illetve a homok csőrakatba történő bejutása, mely végső soron a fúrószár beszorulásához vezetett. Az ilyen okból bekövetkezett használhatatlanná válás és az alperes egyes szerződésszegő magatartásai között okozati összefüggés nincs. Az okozati összefüggés hiányában az alperesek kártérítési felelőssége nem állapítható meg, a bíróság a kártérítési igényt jogalap hiánya miatt utasította el. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést kérve annak megváltoztatását és a kereseti kérelmének helytadást. Fellebbezésében vitatta az I. rendű alperessel szembeni kárigényének elévülésével kapcsolatos elsőfokú ítéleti megállapítást. Hangsúlyozta, a felek közötti jogviszony szerződésen alapult, így a szerződésszegés szabályainak figyelembe vételével kell a kártérítési felelősséget vizsgálni. Megjegyezte, bár a gázkitörés időpontja
  14. június
  15. napja volt, őt valójában akkor érte kár, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy a kivitelezés nem folytatható és a teljesítés lehetetlenült. Ez az időpont
  16. szeptember
  17. napja, mikor a II. rendű alperes a hatósághoz írásban tájékoztatást adott arra vonatkozóan, hogy a kutat fel kell számolni. Megjegyezte továbbá, hogy a követelést tartalmazó fizetési meghagyás I. rendű alperes részére történő kézbesítése a bírói gyakorlat szerint megszakította az elévülést. Az első fizetési meghagyás kibocsátását követő perré alakulás nyomán az I. rendű alperes tudomást szerzett az ellene indult perről, illetőleg annak megszűnéséről, így az elévülést a 2011-
  18. évben kelt felszólítások és a két fizetési meghagyásos eljárás már biztosan megszakították. Ez pedig még a veszélyes üzemi felelősség szabályai alkalmazása esetén figyelembe veendő három éves elévülési időhöz képest is határidőn belüli igényérvényesítést eredményezett. Érdemben a Ptk. 407.§-ában rögzítettek szerinti szerelési szerződésre vonatkozó szabályok alkalmazását kérte, az ehhez kapcsolódó háttérszabályokkal együtt. Fellebbezési álláspontja szerint a szakértői bizonyítás helyes értelmezése arra vezet, hogy az I. rendű alperes szerződésszegő magatartása összefüggésbe hozható a gázkitörés következményeivel. Az I. rendű alperes szerződésszerű, gondos eljárása esetén lett volna esély a kitörés megfékezésére. Az I. rendű alperes felelősség alóli kimentéséhez nem elegendő az a szakértői megállapítás, hogy ha az I. rendű alperes mindent megfelelően végez és bekövetkezik a gázkitörés, akkor is előállhatott volna olyan eset, hogy a kút végül használhatatlanná válik. Az I. rendű alperes magatartása bár nem a kitörés közvetlen okozója volt, de az már felróható neki, hogy olyan helyzetet teremtett, amely miatt nem volt lehetősége a bekövetkezett gázkitörés sikeres megfékezésére és a kút megmentésére. Ezzel kapcsolatban utalt a Ptk.
  19. §
(1)bekezdése szerint is fennálló, általános szabályok szerinti kárfelelősségre. A gázkitörés ellen megfelelő védekezés lett volna a kitörésgátló alkalmazása és a gondos, precíz munkavégzés. A kitörésgátló használatának elmaradása a vállalkozó kockázati körében értékelendő, ennek anyagi következményeit neki kell viselnie. A II. rendű alperes felelőssége abban áll, hogy nem akadályozta meg szakszerű ellenőrző közreműködéssel az I. rendű alperes tevékenysége során felmerült szabálytalanságokat és az előállt veszélyhelyzetet. Az alperesek fellebbezési ellenkérelmet terjesztettek elő, melyekben az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokok alapján történő helybenhagyását kérték. Az I. rendű alperes továbbra is részben elévülésre hivatkozott, másrészt kiemelte az igazságügyi szakértő megállapításait, melyek rámutattak arra, hogy a gázkitörés és az I. rendű alperes tevékenysége között nem állt fenn okozati összefüggés. Ez a kártérítési felelősség hiányára vezet. A perbeli esemény a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül eső körülményből adódott, az I. rendű alperes vonatkozásában elháríthatatlan okként merült fel. A II. rendű alperes vitatta a szerződésszegés megvalósulását, külön kitért arra, hogy álláspontja szerint a kitörésgátló felszerelése műszakilag nem is lett volna megvalósítható, mivel felperes az I. rendű alperes előtti kivitelezővel már megegyezett etekintetben az engedélyezési tervtől eltérő munkavégzésben. Megjegyezte továbbá, hogy a tömszelence elhelyezése a végleges kútszerkezet kialakításához kapcsolódó művelet, a perbeli esetben azonban a kútmélyítés még folyamatban volt, ezt a tömszelence elhelyezése nem tette volna folytathatóvá. Összegzésként hangsúlyozta, a felperest ért kár, azaz a kút használhatatlanná válása, valamint I. és II. rendű alperes tevékenysége között nincs okozati összefüggés, az alperesek kártérítési felelőssége nem állapítható meg. A fellebbezés nem alapos. A felperes – mindkét alperessel szemben – szerződésszegésre, a szerződés teljesítésének meghiúsulására alapította a követelését. Az ezzel összefüggésben érvényesített vagyoni hátrányát („kárát”) egyrészt a korábbi beruházó A... Kft. részére a projekt átvételekor kifizetett 40.000.000,Ft-ban, másrészt az I. rendű alperesnek kifizetett vállalkozói díjelőleg 40.000.000,- Ft, valamint a II. rendű alperes műszaki ellenőr részére kifizetett további 1.040.160,- Ft díj összegében jelölte meg. A felperes fellebbezésében helyesen érvelt azzal, hogy a felek között vállalkozási, az 1959-es Ptk. 402., Ptk. 407. §-ok szerinti építési-szerelési típusú szerződés jött létre, ennek megszegése esetén a kontraktuális – szerződésszegéssel okozott – kártérítés szabályai az irányadók (Ptk. 318. §). A vállalkozási szerződés eredménykötelem, a szerződésszegés objektív ténye bekövetkezik, ha az eredmény nem realizálódik, a szerződés teljesítése meghiúsul. A perbeli esetben a teljesítés meghiúsulása időpontjának az tekinthető, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a termálkút megvalósítására nincs műszaki lehetőség, a II. rendű alperes a kút lezárásáról adott tájékoztatást a szakhatóságnak. Ez az időpont 2008. szeptember 9-e, a felperest a szerződés teljesítésének lehetetlenné válása miatt ettől az időponttól érte vagyoni hátrány, ez az elévülés kezdő időpontja. A jelen per megindítására 2013. július 24. napján került sor, az öt éves elévülési időn belül. Megjegyzi a bíróság, hogy a bírói gyakorlat a követelést tartalmazó keresetlevél (fizetési meghagyás) kézbesítését a perré alakulás nyomán – a per érdemi határozattal történő eldöntése hiányában is – elévülést megszakító körülménynek tekinti (Legfelsőbb Bíróság (Kúria) BH 2007/408.szám alatt közzétett eseti döntés). Ilyen esetben nem a bírósági eljárás megindítása miatt szakad meg ugyanis az elévülési idő, hanem a Ptk. 327. §
(1)bekezdés első fordulata szerint a jogosult bár hatóság útján, de hatályosan írásbeli fizetési felszólítást közöl a kötelezettel. Az elévülési kifogás ezért alaptalan volt, mindkét alperes tekintetében a kereseti kérelmet érdemben kellett elbírálni. E körben lényeges, hogy nem a gázkitörés miatti személyi vagy dologi károk megtérítésére irányult a kereset, hanem a felperes a már kifizetett vételárat, illetve a vállalkozói díjelőlegek visszafizetését követelte. Az A... Kft. részére korábban kifizetett vételárösszegek tekintetében a teljesítés lehetetlenné válásának általános szabályait tartalmazó Ptk. 312. §
(2)bekezdése az irányadó. Eszerint, ha a teljesítés olyan okból vált lehetetlenné, amelyért a kötelezett felelős, a jogosult a teljesítés elmaradása miatt kártérítést követelhet. A kárigény megalapozottsága szempontjából jelentősége annak van, hogy a teljesítés mely okból vált lehetetlenné, és azért a kötelezett felelősséggel tartozike. Az alperes részére fizetett vállalkozói díj visszaköveteléséhez kapcsolódó igény esetén viszont – ha a vállalkozási szerződés teljesítése olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős – a felek közötti elszámolást nem a szerződés általános szabályai (Ptk. 312. §
(1)bekezdés), hanem a vállalkozási szerződés objektív meghiúsulására vonatkozó speciális szabályok szerint kell megejteni (BDT 2006/1415. szám alatt közzétett eseti döntés). A vállalkozói díj tekintetében érvényesülő speciális rendelkezés a Ptk. 399. §, mely szerint ha a teljesítés olyan okból válik lehetetlenné, amelyért egyik fél sem felelős és
  1. a)a lehetetlenné válás mindkét fél érdekkörében vagy érdekkörén kívül merült fel, a vállalkozót az elvégzett munka és költségei fejében a díj arányos része illeti meg;
  2. b)a lehetetlenné válás oka a vállalkozó érdekkörében merül fel, díjazásra nem tarthat igényt. A felperes kereseti követelése szempontjából ez azt jelenti, hogy a felperesnek kellett bizonyítania a szerződésszegés és a kár közötti okozati összefüggést, vagyis azt, hogy a teljesítés az I. rendű alperes érdekkörében felmerült okból vált lehetetlenné, és a vagyoni hátrány azzal okozati összefüggésben következet be. Ennek bizonyítása esetén a vállalkozó kimentheti magát a kártérítési felelősség felróhatósága alól (BDT 2008/1761. szám alatt közzétett eseti döntés), de a Ptk. speciális szabályozásából következően a már kifizetett vállalkozói díjat akkor is vissza kell térítse, ha a meghiúsulás oka – felróhatóságától függetlenül – az érdekkörében keletkezett. A jelen perben a lényegi kérdés tehát az volt, hogy a vállalkozási szerződés milyen okból lehetetlenült, ez az ok kinek az érdekkörében merült fel, a felperes vagyoni hátránya ezzel okozati összefüggésben keletkezett-e. A vállalkozó a felróhatóság hiányának bizonyításával ez esetben is mentesülhetett a kárfelelősség alól. A kérdés megválaszolása a perbeli esetben műszaki szakkérdéseket vetett fel, ezért helyesen folytatott le szakértői bizonyítást az elsőfokú bíróság (Pp. 177. §
(1)bekezdés). A kirendelt szakértő neve igazságügyi szakértő írásbeli szakvéleményét a tárgyalási meghallgatása során részletesen és szakszerűen kiegészítette. A szakértő megállapította, hogy a termálvíz kút fúrása során az ún. gázlencse megfúrása előre ki nem számítható geodéziai geológiai adottságnak tekinthető, mely elháríthatatlan külső ok, jogi értelemben vis maiornak minősül. Az I. rendű alperes mulasztását abban jelölte meg, hogy „nem alkalmaztak kitörésgátlót”, amellyel a kár mértéke csökkenthető (
  1. szakvélemény
  2. oldal). A tárgyalási meghallgatása során ugyanakkor a szakértő úgy nyilatkozott, hogy „a kút használhatósága szempontjából mindegy, hogy volt-e a csőrakaton kitörésgátló vagy sem, ez elsősorban biztonságtechnikai okok miatt szükséges a személyi sérülések elkerülése érdekében” (
  3. jegyzőkönyv
  4. oldal). A szakértő megjegyezte azt is, hogy a korábbi vállalkozó, a B...Zrt. a tervtől eltérően kisebb átmérőjű és vékonyabb falú csövet alkalmazott, a csőrakat tetején pedig nem volt kiépítve az a rész, amely a kitörésgátló fogadásához szükséges. Ebből arra következtetett, hogy „feltehetően nem is volt lehetőség a kitörésgátló telepítésére” (
  5. jegyzőkönyv
  6. oldal). A szakértő véleménye szerint „a gázkitörés miatt, ha lett volna kitörésgátló, a kút akkor sem lenne használható” (
  7. jegyzőkönyv,
  8. oldal). A szakértő arra a szakmai következtetésre jutott, „ha az alperesek egyike sem mulasztott, akkor is bekövetkezett volna a kitörés, és akkor is bekövetkezhetett az, hogy a kút használhatatlanná válik” (
  9. jegyzőkönyv
  10. oldal). Lényeges szakértői nyilatkozat az is, hogy ha az eredeti tervek szerint készítik el a csőrakatot és ha mindenben a tervek szerint történik a kivitelezés, a fúrás akkor is eltalálta volna a gázlencsét, ugyanúgy kitört volna a kút és a használhatatlanná válás nagy valószínűséggel ez esetben is bekövetkezett volna (
  11. jegyzőkönyv
  12. oldal). A szakértői nyilatkozatok Pp.
  13. §
(1)bekezdése szerinti egybevetett értékelése az ítélőtábla álláspontja szerint – egyezően az elsőfokú bíróság jogi következtetésével – arra vezet, hogy az I. rendű alperes kivitelezési mulasztása és a kút használhatatlanná válása, azaz a szerződés meghiúsulása között az okozati összefüggés nem áll fent. A bizonyítatlanság kockázata felperes terhére esik. A szakmai szempontból kisebb jelentőségű mulasztások (kitörésgátló alkalmazásának elmaradása, valamint a palástcementezés, illetve a saruzárással kapcsolatos hiányosságok) együttesen sem játszottak szerepet a kút tönkremenetelében, az a vis maior helyzetként jelentkező váratlan gázkitörésből adódott. A kitörésgátló arra lehetett volna – elvben is – alkalmas, hogy a kitöréssel összefüggő személyi sérülések és dologi károsodások mértékét csökkentse, mérsékelje, esetleg kivédje. A szerződés teljesítésének meghiúsulását – a gázkitörés következtében a kút használhatatlanná válását – azonban a kitörésgátló nem akadályozhatta, nem háríthatta volna el. A felperes a perben nem személyi sérülésből eredő, vagy dologi károk miatti vagyoni hátrányt érvényesített, a szerződés meghiúsulásával összefüggő, meg nem térülő ráfordításokból eredő vagyoni veszteségekkel pedig a kitörésgátló hiánya nincs semmilyen okozati összefüggésben. A lehetetlenné válás oka mindkét fél érdekkörén kívül esett, ezért az I. rendű alperest a díj arányos része a Ptk. 399. § a) pontja alapján megillette. Az I. rendű alperes részére már kifizetett 40.000.000,- Ft-os összeg arányosságát a felperes a perben nem vitatta. A felperes a kútfúrási tevékenység korábbi szakaszában harmadik személynek kifizetett összegeket kártérítésként az I. rendű alperestől a jogalap – az okozati összefüggés – bizonyítottsága hiányában nem követelheti (Ptk. 318. §, 339. §
(1)bekezdés). A II. rendű alperes műszaki ellenőrként járt el, megbízási jogviszony keretében, gondossági kötelmet teljesítve végzett műszaki ellenőri tevékenységet. A szerződés teljesítésének bekövetkezett meghiúsulásáért kárfelelősség nem terhelheti, az I. rendű alperesi vállalkozóval egyetemleges – különösen szerződésen kívüli – kárfelelőssége fel sem merülhet. A teljesítés meghiúsulásában nincs szerepe, mert megbízotti tevékenysége ellátása során ugyan kisebb mulasztást az igazságügyi szakértő kifogásolt, azonban ez nem volt okozója a kút használhatatlanná válásának. Megbízotti díjára tehát jogszerűen tarthatott igényt, annak visszakövetelésére a felperesnek nincs jogalapja. A kifejtett indokolásbeli kiegészítések mellett az elsőfokú bíróság érdemben helyes döntést tartalmazó ítéletét az ítélőtábla a Pp. 253. §
(2)bekezdésre hivatkozással helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján köteles a jogi képviselővel eljárt és fellebbezési ellenkérelmeket előterjesztő alperesek másodfokú eljárási költségeinek megtérítésére. Az ügyvédi munkadíjak összegét az ítélőtábla a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §
(2)bekezdés b) pontja, valamint
(5)és
(6)bekezdései alapján állapította meg. A felperes illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket utólag külön felhívásra köteles megfizetni az államnak a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. §
(2)bekezdés, valamint 15. §
(1)és
(3)bekezdés szabályai szerint. S z e g e d ,
  1. március hó
  2. napján Dr. Kemenes István s.k. a tanács elnöke . Dobler László s.k. előadó bíró . Béri András s.k. táblabíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.