Gf.30542/2015/4 – Szegedi Ítélőtábla

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA Gf.III.30.542/2015/

1. szám A Szegedi Ítélőtábla a felszámoló szervezet neve, székhelye felszámolótól kapott meghatalmazás alapján eljárt Dr. Varga István ügyvéd által képviselt felperes neve „f.a." felperes székhelye szám alatti székhelyű felperesnek - a Dr. Faludi Csaba ügyvéd által képviselt alperes neve, alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Szegedi Törvényszék
2. október
3. napján kelt, 7.G.40.144/2015/
4. számú ítélete ellen a felperes által
5. sorszám alatt előterjesztett fellebbezésre tekintettel lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő Í T É L E T E T: Az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 1.000.000,- (Egymillió) forint másodfokú eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy külön felhívásra fizessen meg az államnak 2.500.000,- (Kettőmillióötszázezer) forint fellebbezési eljárási illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. INDOKOLÁS A felperes építőanyag kereskedelemmel foglalkozó gazdasági társaság, amely értékesítési tevékenységét székhelyén és a felperes telephelyének címe. szám alatti telephelyén folytatta. Az alperes a város neve Közgyűlésének határozata alapján
6. július 8-án vállalkozási szerződést kötött az X.. Konzorciummal a A... villamospálya és felsővezetéke, valamint a kapcsolódó egyéb létesítmények építési munkálatainak generálkivitelezésére és kiegészítő tervezésére. A felek a kivitelezést három szakaszra bontották, rögzítették, hogy ezek közül a végállomás neve végállomás és az belvárosi közlekedési csomópont neve közötti szakasz esetében a vágányzár
7. augusztus
8. napjától december
9. napjáig tart. Utóbb a teljesítési határidőt e szakasz tekintetében
10. május
11. napjára módosították. sugárúton
12. augusztusától
13. nyaráig volt forgalomelterelés, ebben az időszakban félpályás útlezárás volt. A felperes felperes telephelyének címe. szám alatti telephelye, az Z.. Társaságtelephelye, valamint a végállomás neve vasútállomás között helyezkedett el. A villamosvonal felújításában az Z.. Társaság-telephelyre vezető közút és villamossín is érintett volt, amely közvetlenül a felperesi telephely bejárati kapuja mellett található, azaz mindkét telephely bejárata azonos úttestről közelíthető meg. A felújítási munkálatok során az érintett szakaszon a kétirányú forgalmat megszüntették és egy körforgalmú rendszert alakítottak ki a sugárúton sgt.-körűt krt. csomópontjának tehermentesítésére. A csomópontban a felújítási munkálatok megkezdése előtt a továbbhaladási irányok korlátozva nem voltak, azonban a változtatás úgy történt, hogy ott csak az Izabella hídról érkező és a végállomás körútra balra nagy ívben kanyarodó forgalmat engedték, illetve az ellenkező irányból érkezőket. Az egyéb forgalmat a körforgalomba vezették, melyben a utca 1., utca 2., utca 3.,, utca 4.. volt érintett a leírt sorrendben és haladási irányban. Az előbbiekben írt utcák azonban a tehermentesítés ellenére nem voltak alkalmasak a teherforgalom átvezetésére, így azt a város más útjait érintően terelték el. A felperes telephelye esetében további közúti megközelítést nehezítő tényező volt, hogy a végállomás pályaudvar előtti közúton a utca 1., utca 5.-ig tartó szakasza mellett futott az
14. számú villamosvonal, amelynek pályája a felújításban érintett volt akként, hogy a villamosvonal a végállomás pályaudvar előtt az út bal oldalán, míg a utca 1., -ban az út jobb oldalán futott és a váltás, illetve keresztezés a felperes telephelyi bejárati ajtaja előtt volt. A telephely közvetlen megközelíthetősége egyéb utcák normál, csak egyirányúsított forgalmával szemben nehezített volt, mert ezt a részt felvonulási területként is használták, azaz ahol a forgalom levezetése történt, még munkagépek is közlekedtek. A felperes üzletéhez a bejutás az érintett szakasz felvonulási területként történő használata miatt korlátozottan, szakaszosan volt biztosított, a körforgalom e szakaszán torlódások kialakultak, amelyek forgalmi nehézséget, időveszteséget eredményeztek. Önmagában a terelő útvonal használata tényleges időveszteséget nem jelentett volna, mert a keresztező utakat a terelő útnak mindenütt alárendelték, azonban a felperesi telephely előtt zajló munkálatok forgalomkorlátozása eltért a terelő útvonal egyéb szakaszán kialakult forgalmi rendtől. A körűton. és a sugárúton sgt. kereszteződésének átalakításához szükséges lezárásokból eredő forgalomkorlátozás miatt megfelelő terelőútvonal, körforgalmú elterelés lett kialakítva. Ez annyiban érintette a felperesi ingatlan bejáratát, hogy ott a villamospálya rekonstrukciós munkálatok is zajlottak, így az szükségszerűen rövidebb-hosszabb ideig korlátozást okozott a körforgalmi rendben közlekedők részére. A felperes
15. novemberében a utca 1., -i telephelyet, mint üzletet bezárta, azt raktárként üzemeltette, értékesítési tevékenységet a székhelyén folytatott, és amennyiben a megrendelt áruk a utca 1., -i telephelyen voltak, úgy onnan történt azok kiadása. A utca
16. utcai telephely árbevétele 2006-ban 828.297.000,- Ft, 2007-ben 685.958.000,- Ft, míg 2008-ban 607.043.000,- Ft volt. Az építési munkák megkezdése előtti forgalomcsökkenés mértéke
17. évről
18. évre 17 %,
19. évről
20. évre 11,5 % volt. Az építési munkálatoktól függetlenül
21. évben a piaci, gazdasági viszonyok romlása, a gazdasági válság hatása az előző évihez képest további 14,25 % bevételcsökkenést okozott. Így
22. augusztus 26-tól
23. december 31-i időszakra vonatkozóan, figyelembe véve az előző évi (
24. évi) értékesítési árbevételt, a piaci viszonyok, gazdasági válság miatti bevételcsökkenés mértéke 14.370.000,- Ft-ra tehető. A tényleges (
25. évhez viszonyított) árbevétel-csökkenésből (89.147.000,- Ft) az építési munkák megkezdése miatt várható árbevétel-csökkenés 74.777.000,- Ft, ebből a felperes tényleges elmaradt haszna 10.850.142,- Ft-ot tesz ki. Az ezt követő,
26. január 1-től
27. május 31-ig terjedő időszak vonatkozásában a piaci viszonyok továbbromlása és a gazdasági válság hatása miatt a bevétel-csökkenés mértéke 23.301.000,- Ft-ra volt tehető, így az építési munkálatok miatti bevételkiesés 120.137.000,- Ft, melyhez kapcsolódóan az elmaradt haszon 17.432.000,- Ft. A felperes szállítókkal szemben fennálló tartozása
28. augusztus 26-án 127.966.454,- Ft, míg
29. május
30. napján 120.764.561,- Ft volt. Hitel- és egyéb kötelezettségeinek összege ugyanezen időpontra vetítetten 328.883.962,- Ft és 322.051.477,- Ft volt. A felperes
31. évben 41.146.065,Ft értékben csökkentette készletértékét selejtezés címén, melyből 9.815.854,- Ft káresemények, míg 31.330.211,- Ft elévülés miatt került leírásra. Analitikus készletnyilvántartás hiányában nem állapítható meg, mikor kerültek a selejtezett áruk a utca 1., -i telephelyre, illetve az sem, hogy valóban a utca 1., -i telephelyen tárolt készletek kerültek leselejtezésre. Minden évben az őszi hónapoktól kezdve - az építési munkálatok szezonalitása miatt - jellemzően csökkent a felperes utca
32. utcai telephelyének árbevétele. A felperes pénzügyi helyzete már az építési munkálatok megkezdését megelőzően is rossz volt,
33. elejétől megkezdődött egy tartós folyamat, mely a fizetésképtelenség felé vezetett, és amely
34. év végére be is következett. Az építési munkálatok és az abból eredő forgalomkiesés nem okozója, csak felgyorsítója volt a folyamatoknak. A felperes árbevétele 2006-tól folyamatosan csökkent, a
35. évi árbevétele 21 %-kal volt kevesebb, mint a
36. évi árbevétel, ugyanakkor működési költsége nem csökkent. A felperes pénzügyi helyzete csekély nyereséget produkáló „fedezeti ponton" történő működést mutatott, amit a készletek és a vevőkkel kapcsolatos selejtezés és értékvesztés elszámolásának mellőzése biztosított. A felperes likviditása
37. évtől kezdődően folyamatosan romlott,
38. évtől komoly fizetési nehézségei, míg
39. év elejétől teljes likviditási gondjai voltak, amit jelez, hogy a szállítók már csak készpénzes fizetés mellett biztosították az áruszállítást. Az alperes 8546-29/
40. (II.5.) PB határozata alapján a fejlesztési projektjének megvalósítása során érintett területeken tevékenykedő vállalkozások árbevétel kiesésének kompenzálására
41. március
42. napján támogatási szerződést kötött a felperessel, melynek értelmében a
43. szeptember
44. napjától
45. december
46. napjáig terjedő időszakra 6.000.000,- Ft egyszeri, vissza nem térítendő támogatást biztosított a „Vállalkozói foglalkoztatás bővítése" keret előirányzat terhére. A felperes kijelentette, a pályázattal érintett területen az alperes beruházásaival kapcsolatosan keletkező kártérítési igényét nem érvényesíti. Az alperes közgyűlésének pénzügyi bizottsága a 8546-172/
47. (V.14.) PB határozatával a felperesnek további 5.049.900,- Ft támogatási összeget ítélt meg a
48. január
49. és március
50. közötti időszakra, azonban a felperes a szerződést nem írta alá, így a támogatási döntés visszavonásra került. A felperes ellen egy beszállítója
51. június
52. napján nyújtott be felszámolás elrendelése iránti kérelmet arra hivatkozva, hogy a felperes, mint adós
53. augusztus 18-i esedékességtől kezdődően nem egyenlítette ki nagyösszegű vételártartozását. A Csongrád Megyei Bíróság 2.Fpk.06-
54. számú ügyben megállapította a felperes fizetésképtelenségét és elrendelte a felszámolási eljárás lefolytatását. A felszámolás kezdő időpontja
55. szeptember
56. napja. A felperes jelen pert megelőzően
57. augusztus
58. napján indított pert az alperessel szemben, akit keresetében 262.994.819,- forint megtérítésére kérte kötelezni azzal az indokkal, hogy az alperes megrendelésére végzett villamosvonal felújítás, illetve annak elhúzódása ellehetetlenítette kereskedelmi tevékenységét a utca
59. utcai telephelyen. Kárszámítása szerint
60. augusztus végétől, az év végéig terjedő időszakban 123.951.000,- forint árbevétel csökkenése volt, mely kiesés bevételi veszteségként őt károsította. A
61. január
62. napjától május
63. napjáig terjedő időszakban, a vágányzár feloldásának időpontjáig további 12.965.000,- forint volt a kára. Ezeket meghaladó kártérítési követelése kényszerhitel felvételből, illetve egyéb járulékos többletköltségekből eredt. Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletével szemben előterjesztett felperesi fellebbezésre tekintettel másodfokú eljárás lefolytatására került sor, melyben a Szegedi Ítélőtábla ítéletével az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta és jelen per alperesét kötelezte, hogy 12.965.000,- forintot és annak járulékait fizessen meg a felperesnek. A perköltség, illetve az illeték viselés arányos módosítása mellett egyebekben az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta. Az ítélőtábla a keresetet a Ptk. szomszédjogi szabályára, a
64. §-ára alapított jogcímen találta - kisebb részben - megalapozottnak, tekintettel arra, hogy a peradatok alapján tényként volt megállapítható, hogy a villamospálya építési munkák végzése során jelentős mértékben korlátozták a felperes működését. Az alperes által lebonyolított, elhúzódó kivitelezés szükségtelenül zavarta a felperest és ez forgalomcsökkenéssel járó árbevétel kiesést okozott. Az ítélőtábla álláspontja szerint a szükségtelen zavarás és a jogellenes magatartás ténye a perben igazolt volt. A felperesnek járó kártérítés összegének megállapítása során figyelembe kellett venni azonban a
65. március 2-i támogatási szerződés alapján nyújtott 6.000.000,- forintos vissza nem térítendő támogatást, mely
66. szeptember
67. napjától év végéig terjedő időre fedezte a felperes kárát, a támogatás elfogadása mellett pedig a tárgyévre vonatkozóan figyelembe kellett venni, hogy a további kártérítési igény érvényesítéséről a felperes lemondott. A joglemondás
68. március 2-i szerződésben került rögzítésre. Az ítélőtábla álláspontja szerint a felperes
69. évre vonatkozóan a villamospálya felújításából származó kárát kellő gondosság mellett ekkorra már felismerhette, ezért további kárigényéről való lemondása valamennyi,
70. évben bekövetkezett kárára vonatkozott. A nyilatkozat a következő évre vonatkozóan nem terjeszthető azonban ki, így a
71. évre szóló kárigényt
72. január
73. napjától május
74. napjáig tartó időszakra nézve vizsgálta az ítélőtábla. Az előzményi perben beszerzett könyvszakértői véleményből megállapítható volt, hogy a villamospálya építésével összefüggő elmaradt haszon összege 17.432.000,- forint. A felperes keresetében
75. évre eső bevételkiesésből származó kárának összegét azonban ennél kisebb összegben, 12.965.000,forintban kérte megállapítani. Ennek megfelelően a kereseti kérelem korlátai között maradva marasztalta az előzményi perben az ítélőtábla másodfokú ítéletével az alperest felperes javára. A további járulékos költségek felszámítását, illetve a kényszerhitel felvétellel kapcsolatos kárigényt nem találta megalapozottnak, a szakértői vélemény alapján ugyanis megállapítható volt, hogy a felperesi társaság pénzügyi helyzete már az építési munkálatok megkezdését megelőzően is rossz volt, a tartós fizetésképtelenség felé vezető folyamat már
76. év elejétől megkezdődött. A jogerős ítélet rögzíti, hogy az építési munkálatok és az abból adódó forgalomkiesés nem okozója, hanem csak felgyorsítója volt e folyamatoknak. Felperesnek a szakértői véleményből megállapíthatóan már
77. augusztusában, azaz a kivitelezés megkezdését megelőzően nagy összegű tartozásai voltak és ugyancsak nagy összegű hitelállománnyal is rendelkezett, és ennek fedezetére szolgált a későbbi, újabb hitelfelvétel. Arra azonban nem állt rendelkezésre peradat, hogy ez kifejezetten az alperesi kivitelezéssel összefüggésben történt volna. A felperesi felülvizsgálattal támadott jogerős ítéletet a Kúria Pfv.III.21.753/2013/
78. számú ítéletével hatályában fenntartotta. A Kúria ítéletének indokolásában megállapította, hogy a felperest ért zavarás mértékének megállapítása körében a bíróság a bizonyítékokat helytállóan értékelte, mivel nem maga a felújítás, illetőleg annak módja volt szükségtelenül zavaró hatású az alperesre nézve, hanem az elhúzódó kivitelezés. A Kúria kitért arra is, hogy e körben a bíróság helytállóan értékelte a
79. március
80. napján kötött támogatási szerződésben rögzített joglemondó alperesi nyilatkozatot, ez a
81. évi teljes kárigényre vonatkozott, ebben az időben ugyanis a felperes a
82. évben felmerült kárát már pontosan felmérhette, ismerhette. Ez a lemondás a jövőre azonban nem lehetett hatályos a kiterjesztő értelmezés tilalma folytán, így a felperes
83. évi kárigényét jogszerűen érvényesíthette. Ezt a jogerős ítélet helytállóan találta megalapozottnak a kereseti kérelem szerint. A Kúria megjegyezte továbbá, hogy a jogerős döntés kellően megindokolt a megítélt kártérítésen felül igényelt többletkiadások tekintetében is. A bíróság megfelelően értékelte a felperes forgalmának a felújítást megelőzően kezdődő csökkenését, illetőleg a bevétel csökkenésében, majd a fizetésképtelenség kialakulásában közrejátszó egyéb körülményeket is. Az e körben kifejtettekkel a Kúria egyetértett, megállapítása szerint ebből következően a felújítás nem közvetlen okozója, legfeljebb gyorsítója volt a felperes fizetésképtelenné válásának (Kúria Pfv.III.21.753/2013/
84. számú ítélet
85. oldal). Az előzményi per lezárását követően indított jelen perben a felperes keresetében kérte a
86. március
87. napján kelt, alperessel kötött megállapodás 4.
88. pontja érvénytelenségének megállapítását jóerkölcsbe ütközés címén. Ennek jogkövetkezményeként
89. év szeptember 1-től december 31ig terjedő időszakra további 13.376.000,- forint, valamint 2.554.189,- forint összegű kártérítési igényeket terjesztett elő elmaradt haszon címén, továbbá 2011-től 2015-ig terjedő időszakra nézve 420.000.000,- forint kártérítési igényt érvényesített. Mindösszesen 435.930.189,- forint és járulékai tekintetében kérte az alperes marasztalását. Keresetének indokai között elsődlegesen azt hangsúlyozta, hogy
90. évi kárát pontosan még nem ismerhette a támogatási szerződés megkötésekor. A kivitelezés elhúzódásának időszaka ekkor még nem volt felismerhető és az sem, hogy a fizetésképtelenné válás folyamatát ez milyen mértékben fogja felgyorsítani. A utca
91. utcai telephely megközelítésének lehetetlenné válása jelentős forgalom kiesést okozott, a vevőkör nem tudta a telephelyet megközelíteni, az áru beszállítás, illetve kiadás megoldhatatlanná vált, a közműellátottság időszakonként szünetelt. A hitelállomány ebben az időszakban azért emelkedett 40.000.000,- forinttal, mert a bevétel kiesésből származó pénzügyi forrásokat kellett kölcsönökből pótolnia. Az alperessel kötött megállapodás aláírásakor ehhez képest még nem lehetett látni előre, hogy ténylegesen milyen mérlegadatok várhatók. A megállapodást azért minősítette jóerkölcsbe ütközőnek, mert egyrészről annak megkötésekor az alperes saját polgári jogi kártérítési felelősségét nem ismerte el, ehhez képest a szerződésben szereplő összeget pénzügyi támogatásként tüntették fel úgy, hogy a felperes ekkor még egyáltalán nem tudta ténylegesen mekkora kára fog keletkezni. Utóbb vált csak megállapíthatóvá, hogy a támogatási összeg és a tényleges kár között - feltűnően aránytalan - húszszoros nagyságrendű eltérés van. Hivatkozott továbbá arra is, hogy a joglemondó nyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni. Keresetlevelében újabb tanúk meghallgatását és szakértői bizonyítást indítványozott. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint részben a korábbi perben már jogerősen elbírált követelésre irányult a felperes keresete, ítélt dologként így annak ismételt érdemi tárgyalására már nincs mód. Alperes érdemben is vitatta a további felperesi kárigények jogalapjának fennálltát. E körben hangsúlyozta, hogy a támogatási szerződés révén, valamint a korábbi ügyben meghozott jogerős ítélet alapján megállapított kártérítések teljes egészében fedezték a felperes kárát, a további bevétel kiesések már nem hozhatók okozati összefüggésbe az alperesi magatartással. Az elsőfokú bíróság tanú- és szakértői bizonyítás mellőzésével meghozott ítéletével a keresetet elutasította. Azt érdemben elbírálva megállapította, hogy a joglemondási nyilatkozat a társadalom általános erkölcsi értékítélete szerint elfogadható, önmagában az ilyen kikötés nem tekinthető nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközőnek, az érvénytelenségre alapított marasztalási kereset, ezért alaptalan. Felperes elfogadta a támogatási szerződésben az alperes által előre meghatározott feltételt, így az megtárgyaltnak minősül. Felperes feltételezett kellő gondossággal kötötte meg a szerződést és tette meg a joglemondó nyilatkozatát, a
92. évre keletkező elmaradt haszna várható mértékének ismeretében. A 2011-
93. évre vonatkozóan érvényesített igényt illetően kiemelte, hogy zárt láncolatú okozati összefüggés nem áll fenn a felperes fizetésképtelenné válása és az alperes szomszédjogi zavaró tevékenysége között. A fizetésképtelenség és a felszámolási eljárás elrendelése önmagában nem jelenti azt, hogy a felperes által állított károsodás az alperes tevékenységével okozati összefüggésbe hozható lenne. A bíróság álláspontja szerint az alapügyben keletkezett szakértői véleményt jelen kereset elbírálása során is figyelembe lehet venni, e szerint pedig a felperesnek már 2008-tól komoly fizetési nehézségei voltak, majd
94. év elejétől már általánossá váltak a likviditási gondok, így tulajdonképpen már ekkor fizetésképtelenné vált. Mindezeken túlmenően a bíróság utalt az azóta már ismertté vált piaci trendekre, a globális pénzügyi válság magyar gazdaságra gyakorolt - különösen az építőipart érintő - negatív hatására is, mely alapján kizárhatónak tekintette, hogy a
95. évet követő későbbi időszakban 600 millió forint nagyságrendű árbevételt realizálhatott volna a már felszámolás alá került felperesi cég. Megjegyezte a bíróság, hogy a felszámolás időszaka alatti továbbműködtetés és vagyonértékesítés esetében figyelemmel kell lenni arra, hogy a felszámolási eljárás totális végrehajtás, annak eseményei nem az általános piaci viszonyok alapján ítélendők meg. Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és kereseti kérelmének helytadást, egyúttal az első fokon eljárt bíróval szemben elfogultsági kifogást is előterjesztett. Az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértéseként kérte figyelembe venni, hogy az általa indítványozott bizonyítási cselekmények lefolytatására nem került sor. Az alperessel kötött megállapodás körülményeinek feltárására indítványozott tanúbizonyítás álláspontja szerint igazolta volna az alperesi jogellenes magatartást, a felújítás elhúzódása miatti károkozás tényét, továbbá hogy az alperesi jogellenes magatartás és a felperes felszámolás alá kerülése között közvetlen az okokozati összefüggés. Álláspontja szerint okszerűtlenül mellőzte a bíróság a szakértő kirendelését is, mivel a 2011-
96. évekre vonatkozóan a felperesi gazdálkodás pontos, szakszerű felmérése kimutathatná a veszteség okát, és a kárigény megalapozottságát. Érdemben sérelmezte, hogy a bíróság a korábbi eljárásban beszerzett bizonyítékok közül a felperesre terhes bizonyítékokat sorakoztatta fel anélkül, hogy konkrétan megvizsgálta volna a szerződéskötés körülményeit. A joglemondási nyilatkozat általános társadalmi megítéléséhez képest a perbeli esetben azt kell figyelembe venni, hogy a joglemondás olyan nagyságrendű értékaránytalanságot takar, amely már jóerkölcsbe ütközik. Hangsúlyozta, a jogról való lemondás alapfeltétele, hogy a meghatározott jog jogosultja tisztában legyen azzal, valójában miről mond le. Ez a perbeli esetben nem valósult meg, nem volt tisztázott a kár összege a nyilatkozat megtételekor. Külön kifogásolta, hogy a bíróság a globális pénzügyi válság magyar gazdaságra, illetve az építőiparra gyakorolt hatására is kitért az indokolásban, ezt szubjektív bírói vélekedésnek minősítette. Továbbra is állította, hogy a felszámolási eljárásra nem került volna sor, ha az alperes nem késedelmeskedik a beruházással. Felperes fellebbezésében kérte továbbá az álláspontja szerint eltúlzott elsőfokú perköltség leszállítását, mivel az alperes részéről kifejtett ügyvédi tevékenységhez igazodó költségtérítés legfeljebb 100.000,- forint összegben fogadható el. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú bíróság ítéletének helyes indokok alapján történő helybenhagyására irányult. A fellebbezés nem alapos. A felperes fellebbezésében ismételten elfogultsági kifogást terjesztett elő, melyben részben ugyanazon indokokra hivatkozott, mint korábbi kifogásában, melyet a Szegedi Ítélőtábla Gpkf.III.30.462/2015/
97. számú határozatával már elbírált és a kizárást megtagadta. Új indokként hivatkozott arra, hogy az eljáró bíró a felszámolási ügyben is eljárt. A Pp.
98. §