A Győri Ítélőtábla a dr. Juhász László ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Farkas Roland ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt indított perében a Tatabányai Törvényszék
(1)bekezdése alapján nyilvántartásba vette. A felperes sérelmezte, hogy az alperes a fentiek ellenére a zavaró jellegű , erős hang- és szaghatással járó lakatos tevékenységét ( a telepengedély köteles fémipari- fémszerkezeti- és fémfelület kezelési munkálatokat) nem csak munkaidőben, hanem az esti órákban és hétvégente is, valamint nem csak a műhelyén belül, hanem az udvarán is végzi. A tevékenysége a felperesnél fejfájást, álmatlanságot, asztmatikus tüneteket eredményez. Az alperes a jogalap hiányában a kereseti kérelem elutasítását kérte. Vitatta, hogy ingatlanán zaj- vagy szaghatással járó, zavaró tevékenységet folytat. Elismerte, hogy egyéni vállalkozóként - géplakatos szakmájából adódóan gépalkatrész gyártást végez. A műhelyében plazmavágó hegesztőgép, fémipari szalagfűrész és kompresszor, valamint köszörű található. A Tatabányai Törvényszék a fellebbezéssel támadott ítéletével a kereseti kérelmet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 76.200 forint perköltséget. A
- évi CLXXVII. törvény
- § /2/ bekezdése alapján a jogvitát a korábban hatályos
- évi IV. törvény (r.Ptk.) 75.§., 76.§., 84.§. , 339.§. és
- §-ai alkalmazásával bírta el figyelemmel arra, hogy a személyhez fűződő jogok alapján érvényesíthető polgári jogi igényekre a jogsértés idején hatályos jogszabályi rendelkezéseket kell alkalmazni. A Ptk. hatályba lépése előtt megkezdődött, folyamatosan tanúsított jogsértő magatartás abban az esetben is a korábban hatályos jogszabályok rendelkezései alapján bírálandó el, amennyiben a jogsértő magatartás befejezése a
- évi V. törvény ( Ptk.) hatályba lépése (
- március 15.) utáni időpontra esik. A törvényszék leszögezte, hogy önmagában a lakatosmunka, a hegesztés, forgácsolás, köszörülés végzése a kereset jogalapjának fennálltát nem eredményezi. A felperesnek elsőként azt kellett bizonyítania, hogy az alperes folyamatosan zavaró mértékű zaj- és szaghatással járó tevékenységet folytat. A bíróság a perben több tanút hallgatott meg, köztük "A"-t a felperes lányát és annak barátját, a néhány alkalommal odalátogató "B"-t. Közülük elsősorban "A" vallomása támasztotta alá a felperes által elmondottakat, a bíróság azonban vallomásukat nem fogadta el részben elfogultságuk, részben a nyilatkozatok határozatlansága okán, részben amiatt, hogy nem állandó jelleggel tartózkodnak az ingatlanon. A perben meghallgatott további, független tanúk - köztük "C", a település polgármestere, "D" jegyző, "E" és "F" szomszédok, valamint "G" teljes egészében cáfolták a felperes által előadottakat . A kereset jogalapját a beszerzett hatósági iratok sem támasztották alá. A törvényszék vizsgálta a ... Megyei Kormányhivatal KED/4/490/
- számú és az ... Környezetvédelmi és Természetvédelmi Hivatal 10170/
- számú iratában foglaltakat, amelyek nem tartalmaztak a kereseti tényállásban előadottakat igazoló adatokat. A Település 1 község jegyzője által - előzetes bejelentés nélkül, sorozatosan végzett hatósági ellenőrzések során sem volt kirívóan zajos tevékenység észlelhető. A felperes által csatolt CD felvételek - a törvényszék álláspontja szerint - azért nem támasztották alá az általa előadottakat, mivel a felvételekből objektíven nem határozható meg, hogy a felvett zajhatások eredetileg milyen hangosak voltak. A felperes nem tudta megjelölni, hogy melyik CD, melyik felvétel a kereseti tényállás mely részét bizonyította. A fentiek tükrében a törvényszék szükségtelennek ítélte az alperesnek "C" és "D" tanúk ismételt, valamint "H", "I", "J" tanúk meghallgatására vonatkozó indítványát figyelemmel arra, hogy a bizonyítási teher nem az alperesre hárult. Az elsőfokú bíróság elutasította a ... Megyei Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve Laboratóriumi Decentrum Zaj-, Rezgés- és Világítási Laboratóriumának megkeresésére vonatkozó, és a zajmérésre tekintettel igazságügyi szakértő kirendelésére vonatkozó indítványt is, mivel igazolt, értékelhető zajhatás hiányában annak mértékében további bizonyítás nem volt lefolytatható. A felperes által meghallgatni kért tanú, "K" a felperes szerint sem tudott volna a korábbi tanúk által előadottakon túl, egyéb információval szolgálni. Az ítélettel szemben a felperes élt fellebbezéssel, amelyben az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a törvényszék új eljárás lefolytatására, új határozat hozatalára utasítását kérte az alperes perköltségben marasztalása mellett. Az álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a felperes bizonyítási indítványainak elutasítása miatt a bizonyítási eljárást nem folytatta le a megalapozott döntéshez szükséges mértékben, és a tényállást a hiányos bizonyítékok téves és okszerűtlen mérlegelésével állapította meg. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság nem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az alperes annak ellenére végez továbbra is telepengedély köteles tevékenységet, hogy attól a jegyző a 720-6/
- számú határozatával eltiltotta. Az alperes ugyanis nem az általa bejelentett, az 57/
- (II.27.) Kormányrendelet
- számú melléklet
- pontja szerinti szerszámgyártást, hanem telepengedély köteles lakatos- és egyéb fémipari munkákat végez. E körben jelentősége van annak, hogy alperesnek a szakképzettsége is lakatos, illetve egyéni vállalkozói igazolványa szerint is az alperes főtevékenysége géplakatos (48.irat.). Kiemelte, hogy a ...Kormányhivatal Népegészségügyi Szakigazgatási Szerve Laboratóriumi Decentrum Zaj, Rezgés és Világítási Laboratórium részéről
- november 27-én készített „Mérési jegyzőkönyv hatásterület mérésről" elnevezésű irattal szemben a felperes videofelvételekkel bizonyította, hogy az alperes olyan méretű fémszerkezeteket és gépeket készít, javít, melyek nem férnek be a kb. 20 m2-es műhelyébe, ezért a fémszerkezetek köszörülését, kalapálását az udvaron végzi. Erre tekintettel a jegyzőkönyvben rögzített 42,8 dB-es zajterhelés nem a valós értéket mutatja. Az alperes nem csak az általa állított időkeretben végzi a tevékenységet, hanem éjszaka, hajnalban, és ünnepnapokon. Kitért arra, hogy - az elsőfokú ítélet indokolásában foglaltakkal szemben - a videofelvételek bizonyítékul szolgálnak arra, hogy az ott hallható zajok az alperes ingatlanán végzett tevékenységekből származnak. Az adott környéken ugyanis az alperesen kívül más nem folytat a felvételeken hallható zajjal járó tevékenységet, ezért azok kizárólag az alperes műhelyéből származhatnak. Amennyiben ezt az alperes vitatja, úgy a felvételekkel szemben neki kell bizonyítania, hogy a zajok nem az ő ingatlanáról származnak, azaz a bizonyítási teher megfordul. A felperes kiemelte, hogy önmagában a hozzátartozói kapcsolat nem teszi elfogulttá a tanúkat, a vallomásuk figyelembe vehető, amennyiben egyéb körülmény is alátámasztja az általuk előadottakat. Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. A fellebbezés alaptalan. Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a bizonyítási eljárást a szükséges, egyben elégséges körben lefolytatta, a bizonyítékok okszerű értékelésével helyes tényállást állapított meg, amelyből levont jogi következtetéseivel és azok indokaival is az ítélőtábla egyetértett. A fellebbezésben írtakra tekintettel az alábbiakat emeli ki. A perben a felperesnek azt kellett bizonyítania, hogy az alperes által folytatott tevékenység olyan mértékű zavaró zaj- és szaghatással jár, amely - a felperes egyéni érzékenységén túlmenően - az általános társadalmi elvárhatóság mércéjét meghaladja, és ezzel okozati összefüggésben sérül a felperes egészséghez fűződő személyiségi joga. Annak megítélése során, hogy a lakatos jellegű tevékenységből eredő zajterhelés a közvetlen lakókörnyezet számára zavaró-e, nem a telepengedélynek vagy hiányának, hanem a peres felek szomszédságában illetve a környéken életvitelszerűen tartózkodók tanúvallomásának van alapvető jelentősége. Az ott élők nyilatkozataiból vonható le olyan következtetés, hogy az alperes tevékenységéből eredő zajterhelés meghaladja-e azt a mértéket, amelyet az egyes személyek az általános elvárhatóság szerint még tűrni kötelesek. A felperes lánya és annak barátja kivételével a meghallgatott érdektelen tanúk mindegyike egybehangzóan akként nyilatkozott, hogy az alperes tevékenysége a környéken zavaró mértékű zajjal nem jár. Az alperes bejelentés köteles tevékenysége végzésével okozott, az azzal szükségszerűen együtt járó zajhatás, a környékbeliek által is általánosan elfogadható mértéket nem haladja meg. Ezt teljes egészében alátámasztották a sorozatosan, több ízben, különböző időpontokban és bejelentés nélkül végzett hatósági ellenőrzések során tapasztaltak is. A
- november 27-i zajterhelés mérés eredménye szintén az előírt határérték alatt van. A felperes nem hivatkozott olyan bizonyítékra, amely igazolja, hogy az alperes a tevékenységét az udvaron és nem a műhelyben végzi. Erre a szétszerelhető gépek, berendezések méretéből nem lehet következtetni. Ez okból nincs olyan objektív bizonyíték, amely a
- novemberi vizsgálat eredményét megkérdőjelezné, és akusztikus szakértői vizsgálat elrendelését indokolta volna. Arra helytállóan hivatkozik a felperes, hogy lányának és annak barátjának tanúvallomása pusztán a hozzátartozói viszonyra tekintettel nem mellőzhető. Azonban a független, érdektelen tanúvallomások és a hatósági ellenőrzések által bizonyítottak cáfolatára az elfogulatlannak nem tekinthető és tanulmányai miatt nem folyamatosan a felperesnél tartózkodó "A", és a felperest ritkán látogató "B" tanúvallomása önmagában nem alkalmas. A 16 darab lemezen rögzített számtalan videófelvétel-töredék jelentős részén csak természetes zajok, és átlagosnak tekinthető utcaforgalom zaja észlelhető, amely egyértelműen arra enged következtetni, hogy a felperes által sérelmezett zajok időlegesek. A felvételek másik részén hallható, és esetlegesen az alperes tevékenységéhez köthető hangok erőssége az egyéb, utcaforgalommal szükségszerűen együttjáró zajok mértékét lényegesen nem haladják meg. A fentiek mellett nem hagyható figyelmen kívül hogy a felperes saját készítésű hangfelvételeinek hanghatás erőssége technikailag befolyásolható, ezért objektív bizonyítékként nem értékelhető. A kifejtettek tükrében a felperes által felajánlott bizonyítékok nem adnak alapot annak megállapítására, hogy az alperes tevékenységéből származó zaj- és szagterhelés az általánosan elfogadható mértéket meghaladja, így az jogellenesen zavaró, birtoksértő jellegű. A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp.
- § /3/ bekezdése alapján helybenhagyta. Az eredménytelenül fellebbező felperes a Pp.
- § /1/ bekezdése értelmében a 32/
- (VIII.22.) IM rendelet 3.§. § /2/, /5/ , /6/ bekezdései alapján megállapított mértékű ügyvédi munkadíjból álló másodfokú perköltség alperes részére történő megfizetésére köteles. Győr,
- évi március hó
- napján Dr. Lezsák József sk. a tanács elnöke Dr. Sarmon Hedvig sk. előadó bíró A kiadmány hiteléül: Kiadó Dr. Mészáros Zsolt sk. bíró