A határozat elvi tartalma: A felülvizsgálati kérelem nem alapítható olyan tényre, körülményre, amely az alapeljárásnak nem volt tárgya. Az ilyen hivatkozás vizsgálatára a Pp.
- §-a szerinti kereseti kérelemhez kötöttség elvéből fakadóan a jogerős ítéletnek nem kellett kitérnie, így az alapeljárásban nem hivatkozott jogszabálysértés okán a jogerős ítélet nem lehet jogszabálysértő. A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete Az ügy száma: Kfv.III.35.081/2016/
- A tanács tagjai: . Sperka Kálmán a tanács elnöke, Dr. Kiss Árpád Lajos előadó bíró, Dr. Sugár Tamás bíró A felperes: ... Kft. A felperes képviselője: Dr. ... ügyvéd Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Közép-Magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága jogutódja Az alperes képviselője: Dr. ... jogtanácsos A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: a felperes A felülvizsgálati kérelem sorszáma:
- Az elsőfokú bíróság neve, határozatának kelte és száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- november
- napján kelt 3.K.31.634/2014/
- számú ítélete Rendelkező rész A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K. 31.634/2014/
- számú ítéletét a hatályában fenntartja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 90.000.- (kilencvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 749.600.- (hétszáznegyvenkilencezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket. Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye. Indokolás A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás [1] A felperes
- II-IV. negyedévekben az általános forgalmi adó [2] [3] [4] [5] bevallásaiban levonható adóként szerepeltette ... Kft.-től (a továbbiakban: számlakibocsátó) befogadott számláit, összesen 46.763.000 Ft + 9.953.000 Ft Áfa összegben. Az adóhatóság a felperesnél
- II-IV. negyedévekre vonatkozóan általános forgalmi adó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le, melyre tekintettel a másodfokú adóhatóság által
- október
- napján
- számú határozattal helybenhagyott elsőfokú határozatával felperes terhére 9.953.000 Ft adókülönbözetet állapított meg figyelemmel arra, hogy számlakibocsátó által kiállított számlák alapján adólevonási jog nem volt gyakorolható. A felperes ezen határozattal szemben felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, melyre tekintettel a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
- szeptember
- napján kelt 16.K.29.881/2013/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, majd a felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a
- november
- napján kelt Kfv.V.35.790/2013/
- sorszámú ítéletével a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. A Kúria az ítéletében kifejtette, az elsőfokú bíróság eljárási jogszabálysértés nélkül törvényesen állapította meg, hogy az alperes keresettel támadott határozata megalapozott és jogszerű döntést tartalmaz, a felperes nem gyakorolhatta volna adólevonási jogát a számlakibocsátó által kibocsátott számlák tekintetében, az Általános forgalmi adóról szóló
- évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.)
- § a) pontja,
- §
(1)bekezdés a) pontja, a Számvitelről szóló
- évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.)
- §
(3)bekezdés, 165. §
(2)bekezdés és 166. §
(2)bekezdése értelmében. A felperes
- április-júniusi (II. negyedév) időszaki bevallásában 9.263.000 Ft összegű visszaigényelhető adót szerepeltetett a számlakibocsátó által kibocsátott ugyanezen hivatkozott számlák alapján és kérte annak kiutalását. Az elsőfokú adóhatóságként eljáró Nemzeti Adó- és Vámhivatal Északbudapesti Adóigazgatósága a
- számú határozatával a felperes terhére ezen időszak vonatkozásában 9.995.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyből 732.000 Ft adóhiánynak, 9.263.000 Ft jogosulatlan visszaigénylésnek minősült. A határozat indokolása szerint a lefolytatott ellenőrzés megállapításait a
- március
- napján kelt és
- március
- napján átvett jegyzőkönyv tartalmazta, mellyel szemben a felperes észrevétellel nem élt, így a részletes indokolást az Adózás rendjéről szóló
- évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.)
- §
(4)bekezdése értelmében mellőzte. A határozattal szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, melyben kifejtette, hogy
- január-március időszakot megelőző időszak adókötelezettségét megállapító adóhatósági határozattal szemben felülvizsgálati kérelem folytán a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 16.K.29.881/
- számon eljárás folyik, melyre tekintettel az adóhatósági eljárást a Közigazgatási hatósági [6] eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló
- évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.)
- §
(1)bekezdésében foglaltak szerint fel kellett volna függeszteni. Az alperesi jogelőd a
- október
- napján kelt
- számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozatában megállapította, hogy a felperes
- II. negyedévi bevallásában az előző időszakról beszámítható csökkentő tételt szerepeltetett, azonban az elsőfokú adóhatóság figyelembe vette a
- január-márciusi bevallási időszakra vonatkozóan 09/41/437/
- számú megbízólevéllel lefolytatott utólagos ellenőrzés eredményeit, mely vizsgálat az előző időszakról átvihető követelés összegére tekintettel, valamint az azonos szállító, a számlakibocsátó vonatkozásában feltárt szabálytalanságok okán a 11/64/350018/
- számú megbízólevéllel
- szeptember 11-től december 31-ig, valamint
- évre vonatkozóan lefolytatott vizsgálat megállapításaira alapította, mely szerint a számlakibocsátó által kibocsátott számlák valós gazdasági esemény hiányában nem hitelesek. Megállapította, hogy ezzel kapcsolatosan a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság a 16.K.29.881/2013/
- számú ítéletével a felperes keresetét elutasította, míg a
- január-március időszakra lefolytatott vizsgálat eredményeként meghozott elsőfokú határozatot az alperesi jogelőd szintén helybenhagyta. Minderre tekintettel az Áfa. tv.
- §
(1)bekezdésében, 131. §
(2)bekezdés a) pontjában foglaltak szerint
- április-júniusi időszak vonatkozásában tett megállapítások is jogszerűek voltak. Az elsőfokú ítélet [7] [8] Az alperesi jogelőd határozatával szemben a felperes keresetet terjesztett elő, melyben kifejtette, hogy az adólevonás joga a törvény erejénél fogva automatikusan megilleti az adózókat, azonban a felperes vállalkozóját a számlakibocsátót a jelen eljárást megelőző eljárásban vizsgálta az adóhatóság egy másik részlege, melynek megállapításait emelte be jelen eljárásba és azok alapján vonta le az érdemi következtetését. Hivatkozott továbbá arra, hogy a vállalkozója szabálytalan vagy nem kellően körültekintő eljárása miatt őt hátrány nem érheti, a rendelkezésre álló és a vállalkozó által kiállított számlák hitelt érdemlően igazolják, hogy részére a szolgáltatás megtörtént és azt, mint vállalkozó a számlakibocsátó végezte el, azonban arról a felperes nem tud és nem is köteles tudni, hogy ezt milyen úton-módon végezte el, azaz saját erőből vagy alvállalkozó igénybevételével. A kereset folytán eljáró Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította kifejtve, hogy adólevonási jogot alanyi jogként nem lehet gyakorolni az Áfa. tv.
- §
(1)bekezdés a) pontja, valamint az Sztv. 166. §
(2)bekezdése, 15. §
(3)bekezdése alapján. A perben továbbá nem nyert bizonyítást a felperes által az adóhatóság rendelkezésére bocsátott számlák tartalmi adólevonási jog megtagadása jogszerű volt. hitelessége, így az A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem [9] A jogerős ítélettel szemben a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben kifejtette, hogy a vizsgált időszakban a felperes göngyölített átvihető áfá-nak a sorsáról döntött és a negyedéves elszámolást követően még megmaradt visszaigényelhető áfá-nak a kiutalását kérte. A felperesnél elrendelt I. negyedéves vizsgálat jogerős lezárásaként a bíróság megállapította a visszaigénylés jogszerűtlenségét, azonban az adóhatóság nem azt állapította meg, hogy a felperes jogellenesen igényelt vissza áfa-t, hanem azt, hogy az előző negyedévből göngyölített áfa elszámolást követően a fennmaradó áfa kifizetése iránt intézkedett. Ennek következtében a felperes nem a vizsgált negyedévben jogellenesen elszámolt és visszaigényelt adóval kapcsolatosan intézkedett, azaz kérte annak kifizetését, hanem az előző negyedévről göngyölített átvihető és a tárgyi negyedévi elszámolást követően a megmaradt adónak a kifizetését kezdeményezte. Az adóhatóság azonban nem tett különbséget a visszaigénylés és a kifizetés között. Az adóhatóság az eljárás során végig a megelőző eljárás mechanikus átvételét folytatta, hiszen ezen időszakban a felperesnek számlakibocsátóval nem volt szerződéses kapcsolata. Minderre tekintettel arra hivatkozott, hogy a hatóság a ne bis in idem elvének ellentmondva vetett ki a felperesre kétszer, ugyanazon cselekményért bírságot, ezért kérte, hogy a felülvizsgálati bíróság az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és törölje az alperesi jogelőd által a 2009. II. negyedévre kirótt bírságot. [10] Az alperes felülvizsgálati ellenérelmében hivatkozott arra, hogy a felülvizsgálati kérelem nem felel meg a törvényi előírásoknak, mivel a felperes a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 272. §
(2)bekezdésében foglaltaknak nem tett eleget, ugyanis kérelmében konkrét jogszabálysértés és a megsértett jogszabályhely nem került megjelölésre. Az alperes álláspontja szerint ugyanis a felperes nem a jogerős ítéletet kifogásolta, hanem új indokkal támadta az alperesi határozatot. Kifejtette, hogy a felülvizsgálati eljárásban nem lehet hivatkozni olyan új tényre, jogcímre, amely a jogerős ítélet meghozatalát megelőző eljárás során nem merült fel, illetve amire vonatkozóan az ítélet érdemi döntést nem tartalmaz. Egyebekben a jogerős ítélet hatályában fenntartására tett indítványt. A Kúria döntése és jogi indokai [11] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozatlan: [12] A Pp. 274. §
(1)bekezdése értelmében a Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, vagy azt a Kúria szükségesnek látja. A tárgyalás tartását a felek egyike sem kérte, illetve annak szükségessége nem merült fel. A Pp. 275. §
(1)és
(2)bekezdésére figyelemmel a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt, a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem és az ott megjelölt jogszabályi hivatkozások keretei között vizsgálhatja felül. [13] A Kúria hangsúlyozza, hogy rendkívüli jogorvoslat iránti kérelem nem alapítható olyan új tényre, körülményre, bizonyítékra, jogcímre, ami az ezt megelőző alapeljárás során nem merült fel, illetve a kérelmet előterjesztő nem hivatkozhat olyan jogszabálysértésre, amelyet a keresetlevelében nem hívott fel (KGD.2011.62., BH.2002. 447). [14] A felperes a keresetében az alperesi határozatában foglaltakat azon okból támadta, hogy álláspontja szerint számlakibocsátó által kibocsátott számlák alapján az adólevonási jogával jogszerűen élhetett. [15] A Pp. 335/A. §
(1)bekezdése szerint a felperes keresetét legkésőbb az első tárgyaláson változtathatja meg, a keresetet azonban a közigazgatási határozatnak a keresetlevéllel nem támadott önálló, a határozat egyéb rendelkezéseitől egyértelműen elkülöníthető rendelkezésére csak a perindításra nyitva álló határidőn belül lehet kiterjeszteni. [16] A felülvizsgálati eljárásban a Kúria a jogerős ítélet jogszerűségét vizsgálja a Pp. 270. §
(2)bekezdése alapján. Olyan jogszabályra, tényre, körülményre vonatkozóan, amely az első fokú közigazgatási pernek nem volt a tárgya, ezért arról az elsőfokú bíróság nem dönthetett, ezért a felperes arra a felülvizsgálati kérelmében alappal nem hivatkozhat (BH
- és BH
- 23.) [17] A felperes a felülvizsgálati kérelmében
- II. negyedévre kirótt bírság törlését kérte figyelemmel arra, hogy ezen bírságot már korábban is kiszabta az adóhatóság. [18] A felülvizsgálati bíróság kiemeli, hogy a felperes az alperes határozatát ezen okból sem a keresetindítási határidőn belül, sem az elsőfokú eljárás során nem támadta, így arra vonatkozóan, figyelemmel a Pp.
- §-a szerinti kereseti kérelemhez kötöttség elvéből fakadóan az ítéletnek nem kellett kitérnie, így az alapeljárásban nem hivatkozott jogszabálysértés okán az elsőfokú ítélet nem lehetett jogszabálysértő, így a felülvizsgálati kérelem nem lehetett megalapozott, a felperes által a kiszabott adóbírság kapcsán a felülvizsgálati kérelmében előadottak nem képezhették jelen eljárás tárgyát. [19] A bíróság a perbeli adólevonási jog alapjául hivatkozott számlákkal kapcsolatban hangsúlyozza továbbá, hogy az adóhatóság határozatát a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.29.881/2013/
- sorszámú ítéletével már felülvizsgálta, a felperes keresetét elutasította, továbbá a Kúria a felperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárva a Kfv.V. 35.790/2013/
- sorszámú ítéletével a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta. Ebből következően a számlakibocsátó által kibocsátott számlák vonatkozásában adólevonási jog nem volt gyakorolható, így ezen kérdés a továbbiakban sem lehetett vitatott. [20] Az Áfa. tv.
- §
(1)bekezdése szerint a belföldön nyilvántartásba vett adóalany az adómegállapítási időszakban megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentheti, az ugyanezen vagy korábbi adómegállapítási időszakban (időszakokban) keletkezett levonható előzetesen felszámított adó összegével. [21] Figyelemmel arra, hogy a felperesnél a már kifejtettek szerint korábbi időszakban keletkezett levonható előzetesen felszámított adó számlakibocsátó számlái alapján nem merült fel, így azok alapján a perbeli 2009. II. negyedév vonatkozásában megállapított fizetendő adó összegének csökkentésére sem volt lehetőség. [22] Az Áfa. tv. 131. §
(2)bekezdés a) pontja szerint, ha az első bekezdés szerint megállapított különbözet előjele negatív a különbözetet a belföldön nyilvántartásba vett adóalany a soron következő adómegállapítási időszakba veheti figyelembe úgy, mint az akkori adómegállapítási időszakban
(1)bekezdés szerint megállapított fizetendő adó együttes összegét csökkentő tételt. [23] Az Áfa törvény 131. §
(2)bekezdés b) pontja alapján, ha az
(1)bekezdés szerint megállapított különbözet előjele negatív a különbözetet belföldön nyilvántartásba vett adóalany
- §-ban meghatározott feltételek szerint és módon az állami adóhatóságtól visszaigényelheti. [24] A kifejtettekre tekintettel megállapítható, hogy az adó visszaigénylésének törvényi feltételei nem álltak fenn, így az adóhatósági határozat és a felperes keresetét elutasító bírósági ítélet is megfelelt a jogszabályokban foglaltaknak. Az döntés elvi tartalma [25] A felülvizsgálati kérelem nem alapítható olyan tényre, körülményre, amely az alapeljárásnak nem volt tárgya. Az ilyen hivatkozás vizsgálatára a Pp.
- §-a szerinti kereseti kérelemhez kötöttség elvéből fakadóan a jogerős ítéletnek nem kellett kitérnie, így az alapeljárásban nem hivatkozott jogszabálysértés okán a jogerős ítélet nem lehet jogszabálysértő (Pp.
- §
(2)bekezdés). Záró rész [26] A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapulvételével kötelezte az alperes elsőfokú és a felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. [27] A Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 43. §
(3)bekezdése és a 42. §
(1)bekezdés a) pontja, valamint az Itv. 50. §
(1)bekezdése szerinti mértékű elsőfokú és felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére a felperest kötelezte, figyelemmel a 6/1986. (VI.26.) IM. rendelet 13. §
(2)bekezdésében foglaltakra. [28] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §
(1)bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. Budapest,
- április
- Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Kiss Árpád Lajos s.k. előadó bíró, Dr. Sugár Tamás s.k. bíró A kiadmány hiteléül: tisztviselő