Bf.49/2016/4 – Debreceni Ítélőtábla

(1)bekezdés,

(8)bekezdés I. fordulata). Ezért 2 év 4 hónap szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Kimondta, hogy a kiszabott szabadságvesztés büntetést börtönben kell végrehajtani. Elrendelte a Kazincbarcikai Járásbíróság 13.B.443/2013/

1. számú ítéletével kiszabott 6 hónapi fogházbüntetés végrehajtását. Megállapította, hogy vádlott a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A törvényszék rendelkezett a bűnjelek sorsáról, illetőleg kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére. Az ítélet ellen a vádlott és a védő enyhítés érdekében jelentettek be fellebbezést, az ügyész az ítéletet tudomásul vette. A fellebbviteli főügyészség az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.
2. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok maradéktalan betartásával ügyfelderítési kötelezettségének hiánytalanul eleget tett. A tárgyaláson megvizsgált bizonyítékokat egyenként és összességükben kifogástalanul értékelte, az általa megállapított tényállás megalapozott, így az irányadó a másodfokú eljárásban a Be. 351. §

(1)bekezdése szerint. Az irányadó tényállás alapján a vádlott bűnösségére vont következtetés helytálló, cselekményének minősítése törvényes. A törvényszék helyesen jutott arra a következtetésre, hogy vádlott azon magatartása, amelynek során megszúrta a sértettet, egyértelműen a testi sértés okozására irányult. Az első fokon eljárt bíróság körültekintően vizsgálta a vádlott elkövetési szándékát. Ezzel összefüggésben arra a megállapításra jutott helytállóan, hogy az elkövetési eszközként használt kés, valamint a nyak, illetve a fej felé történő több esetben megkísérelt szúrás alkalmas akár életveszélyes vagy halálos sérülés okozására is. Az esetleges emberölésre irányuló kijelentés hiánya, továbbá a vádlott, valamint a sértett közötti egyéb olyan körülmény hiánya, amelyek arra utalhattak volna, hogy a vádlott szándéka a sértett életének elvételére is kiterjedt volna, összességében arra a következtetés levonására voltak alkalmasak, hogy vádlott szándéka ... sértett életének kioltására nem terjedt ki. Ezzel szemben laikusok számára is ismerten a főereket tartalmazó nyak késsel történő támadása egyértelműen alkalmas arra, az általános élettapasztalat figyelembe vételével is, hogy a sértettnek életveszélyes sérülést okozzon. Figyelemmel az előbbiekre a törvényszék kifogástalanul vont következtetést arra, hogy a vádlott szándéka nem kizárólag könnyű vagy esetlegesen 8 napon túl gyógyuló, hanem akár életveszélyes sérülés okozására is kiterjedt legalább eshetőleges szándékkal. Mindezekre tekintettel a törvényszék vádlottat bűnösnek találta a Btk. 164. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a Btk.

1. §-ában meghatározott kísérletében. Az ítélőtábla külön kiemeli azt, hogy igaz ugyan, miszerint 8 napon belül gyógyuló sérülése keletkezett a sértettnek, de a vádlott kitartóan több szúrást irányzott élet kioltására alkalmas késsel a sértett fej, illetőleg nyak irányába, melynek hatására az életveszélyes sérülés bekövetkezését a sértett elhárító magatartása hiúsította meg. Testi sértési cselekmény esetén a valóságosnál súlyosabb eredménynél kísérlet címén akkor van helye a büntetőjogi felelősség megállapításának, ha a tárgyi és az alanyi körülményekből az a következtetés vonható le, hogy az elkövető szándéka legalább eshetőlegesen - a súlyosabb eredmény előidézésére irányult, amely az elkövetőn kívül álló okból maradt el (BH. 1993.653.). Életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérletének a megállapításánál az elkövetés módján, az eszköz jellegén, a sérülés célba vett helyén túlmenően azt is vizsgálni kell, hogy az életveszélyes sérülés bekövetkezése reális lehetőségét az elkövető tudata átfogta-e, és az ilyen sérülés bekövetkezésébe belenyugodva cselekedett-e (BH. 1997.378.). A ténylegesen bekövetkezett, 8 napon túl gyógyuló testi sértésnél súlyosabb - életveszéllyel járó eredmény előidézésére irányuló szándék fennállására, így a cselekménynek életveszélyt okozó testi sértés bűntette kísérleteként történő értékelésére ugyanakkor nincs alap, ha a sértett a bántalmazással szemben védekezést nem fejtett ki, a tettlegességbe elhárítólag harmadik személy nem avatkozott be és a vádlotton kívül álló egyéb olyan külső ok sem ismerhető fel, amely az életveszélyes sérülését bekövetkezését megakadályozta volna (BH.1995.615.II.). Az első fokon eljárt törvényszék kimerítően számba vette a büntetés kiszabása során irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket. A Btk.
2. §

(1)bekezdésébe ütköző, de a

(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő és büntetendő életveszélyt okozó testi sértés bűntette esetében 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés büntetés a büntetési tétel. A Btk. 86. §

(1)bekezdés c) pontja kimondja, hogy a szabadságvesztés végrehajtása nem függeszthető fel azzal szemben, aki a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt vagy felfüggesztésének próbaideje alatt követte el. A vádlott cselekményét korábbi felfüggesztett szabadságvesztés büntetésének próbaideje alatt követte el, így jelen ügyben kiszabásra kerülő szabadságvesztés büntetése felfüggesztésére nincs lehetőség. A vádlott cselekménye ugyanakkor kísérleti szakban maradt. A Btk. 82. §

(1)bekezdése értelmében a büntetési tételnél enyhébb büntetés szabható ki, ha annak legkisebb mértéke a büntetés kiszabásának elveire figyelemmel túl szigorú lenne. A

(2)bekezdés c) pontja rögzíti, hogy ha az

(1)bekezdés alapján a büntetési tétel alsó határa 2 évi szabadságvesztés, ehelyett legkevesebb 1 évi szabadságvesztést lehet kiszabni. A Btk. 82. §

(4)bekezdését felhívva kísérlet vagy bűnsegély esetében, ha a

(2)bekezdés alapján kiszabható büntetés is túl szigorú lenne, a büntetést a

(2)bekezdés soron következő pontja alapján lehet kiszabni. A BH. 1993.401.III. jogeset szerint az életveszélyt okozó testi sértés bűntette távoli kísérletének a megállapítása megalapozhatja az ún. kétszeres enyhítés alkalmazását, ugyanakkor ennél a bűncselekménynél a szándék eshetőleges volta nem értékelhető enyhítő körülményként. Jelen ügyben az eset összes körülményét figyelembe véve, tekintettel az enyhítő és a súlyosító körülményekre is, az ítélőtábla arra a meggyőződésre jutott, hogy a büntetési tétel alsó határához, a 2 évhez képest enyhítő szakasz alkalmazásával, egyszeres leszállással lehetőség van a vádlottal szemben enyhébb szabadságvesztés büntetést kiszabni a Btk. 82. §

(1)bekezdés,

(2)bekezdés c) pontja, illetőleg

(4)bekezdés alkalmazásával. A másodfokú eljárásban az 1 év 4 hónapi szabadságvesztés meghatározásánál az ítélőtábla figyelemmel volt arra is, hogy a vádlott 2013-ig jogkövető életvezetést tanúsított, kedvező, konszolidált körülmények között élt, csaknem 50 éves koráig összetűzésbe nem került a törvénnyel. Legutolsó elítélése szabálysértési értékre, erdőben, jogellenes fakivágással elkövetett lopás vétsége volt, melyet megelőzően ittas járművezetés vétsége miatt ítélt el a bíróság. A szabadságvesztés büntetés mellett a mellékbüntetés enyhítésére is lehetőséget látott az ítélőtábla, melyet 2 év közügyektől eltiltásra mérsékelt. Az enyhítés érdekében bejelentett vádlotti és védői fellebbezések alaposak. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek és helyesek. A kifejtettekre tekintettel az ítélőtábla a Be. 372. §

(1)bekezdése alapján a rendelkező részben foglaltak szerint megváltoztatta az elsőfokú bíróság ítéletét, míg azt egyebekben helybenhagyta a Be. 371. §

(1)bekezdése értelmében. Debrecen,

1. március
2. Dr. Balla Lajos sk.. Nagy Éva sk Szabóné dr. Szentmiklóssy Eleonóra sk. a tanács elnöke a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: A Miskolci Törvényszék 10.B.38/2015/
3. számú ítélete az ítélőtábla jelen határozatában írt változtatással jogerős és végrehajtható. Debrecen,
4. március
5. . Balla Lajos sk. a tanács elnöke