A Pécsi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.III.3/2016/
- szám A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a
- évi április hó
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi végzést: A másodfokú bíróság az emberölés bűntettének kísérlete miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 12.B.168/2015/
- számú ítéletét helybenhagyja. Indokolás A Pécsi Törvényszék a
- évi december hó
- napján kelt 12.B.168/2015/
- számú ítéletével a vádlottal szemben testi sértés bűntette és rongálás vétsége miatt halmazati büntetésül 2 év 6 hónap szabadságvesztést szabott ki, és mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától 2 évre eltiltotta. A szabadságvesztést börtönben rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra. A szabadságvesztésbe beszámította a
- évi október hó
- napjától a vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt, rendelkezett a bűnjelekről és az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére a terheltet kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész a vádlott terhére eltérő minősítés megállapítása és a büntetés súlyosbítása végett jelentett be fellebbezést. A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség átiratában és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtassa meg, hogy a vádlott súlyosabb megítélésű cselekményét a Btk.160.§
(1)bekezdésébe ütköző emberölés bűntette kísérletének minősítse, valamint a halmazati büntetését súlyosítsa. A vádlott védője a nyilvános ülésen az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyására tett indítványt. A másodfokú bíróság az ügyész eltérő minősítés megállapítása és a büntetés súlyosbítása végett bejelentett fellebbezését nem találta megalapozottnak. A fellebbviteli bíróság a jogorvoslattal megtámadott határozatot a Be.348.§
(1)bekezdése értelmében az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Ennek során az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást mentesnek találta a Be.351.§
(2)bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól: az teljeskörűen felderített, hiánytalan, iratellenes megállapítást vagy téves ténybeli következtetést nem tartalmaz. A bizonyítási eljárás lefolytatására a perrendi előírásoknak megfelelően került sor, olyan körültekintéssel, hogy az ügy lényeges részletei megnyugtatóan tisztázhatóvá váltak. Kellő mértékben tárta fel és tisztázta az elsőfokú bíróság az ügy előzményeit, mindenekelőtt azt, hogy a vádlott és tanú 1 élettársi kapcsolatban éltek, amely kapcsolatuk 2014 októberében megromlott. Ilyen előzmények után,
- október
- napján a vádlott erősen felindult állapotban megtámadta a sértettet, melynek során a kabátzsebéből elővett egy 19,5 cm teljes hosszúságú, 8,5 cm pengehosszúságú konyhakést, és azzal két alkalommal a sértett hátába szúrt. A tettlegesség lefolyását tanú 1 figyelemmel kísérte, aki a cselekmény elkövetése után is ingerülten, feldúltan viselkedő vádlottat nyugtatni próbálta. A sértett által elszenvedett sérülések jellegét az elsőfokú bíróság igazságügyi orvosszakértő bevonásával állapította meg. Köztük azt is, hogy a jobb mellkasfél mellüregi áthatoló, jobb oldali tüdőállományt sértő, következményes és szövődményes traumás vér- és légmellképződés közvetlen életveszélyes állapotot eredményezett a sértettnél. A tettlegességet érintően a vádlott ténybeli beismerő vallomást tett, melyet a sértett előadása mindenben igazolt. Ellentmondások mindössze az ügy lényegét alig érintő vagy egyenesen lényegtelen körülmények tekintetében merültek fel olyan részletek vonatkozásában, melyek a büntetőjogi felelősségre vonás szempontjából jelentéktelennek mutatkoztak. Az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat helyesen mérlegelte, az indokolási kötelezettségét is kifogástalanul teljesítette, így az általa megállapított tényállás figyelemmel a Be.351.§
(1)bekezdésére - irányadó volt a másodfokú eljárásban is. E tényállásból az elsőfokú bíróság helytállóan következtetett a vádlott büntetőjogi felelősségére. A cselekmény minősítése is megfelel az anyagi büntető jogszabályoknak. Helyesen járt el az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott testi épséget sértő cselekményét a Btk.164.§
(1)bekezdésében meghatározott és a
(8)bekezdés I. fordulata szerint minősülő testi sértés bűntettének minősítette. Kétségtelen tény, hogy a vádlott két alkalommal is megszúrta a sértettet egy 8,5 cm pengehosszúságú kerámia kést használva. A bántalmazással okozati összefüggésben a sértett nyolc napon túl gyógyuló súlyos, illetve nyolc napon belül gyógyuló könnyű sérülést szenvedett el. A sérülésekből maradandó fogyatékosság, illetve súlyos egészségromlás nem alakult ki. Amint arra az elsőfokú bíróság hibátlan érveléssel rámutatott a vádlott elkövetéskori tudattartalmára, ölési szándékára a cselekmény tárgyi és alanyi tényezőiből kell következtetést levonni. Így mindenekelőtt abból kellett kiindulni, hogy a sértettet ért szúrások közül az egyik - a súlyosabb sérülést előidéző mozgás közben legalább közepes erejű volt, azonban a vádlott ezt a szúrást a sértett háta mögül adta le úgy, hogy a sértett azzal szemben védekezni nem tudott. Ezen túlmenően a vádlott és sértett közötti szóváltás és eszköz nélküli bántalmazás sem arra utal, hogy a vádlott - akárcsak eshetőlegesen is - ölési szándékkal cselekedett. Mindezek alapján a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a vádlott által a bűncselekmény elkövetéséhez eszközül használt kés ugyan az emberi élet kioltására alkalmas eszköz, azonban pusztán ebből ölési szándékra következtetni nem lehet még akkor sem, ha a vádlott a sértettnek ezen eszközzel közvetlen életveszélyes sérülést okozott. Önmagában abból a körülményből, hogy a sérülés előidézéséhez használt eszköz különösen veszélyes, és a célzott testtájékon életfontosságú szervek vannak, nem lehet az emberölésre irányuló eshetőleges szándékra következtetni, ha az elkövetés további mozzanatai és az alanyi oldalon jelentkező körülmények ezt nem támasztják alá. Az eset összes körülményét értékelve és figyelembe véve, megalapozott következtetést vont le az elsőfokú bíróság arra, hogy a vádlott nem kívánta a sértett halálát és nem is nyugodott bele abba, hogy a sértett halála bekövetkezhet. Ugyanakkor a vádlottnak tisztában kellett lennie azzal, hogy a cselekménye folytán a sértett akár életveszélyes sérüléseket is szenvedhet. Így törvényes a cselekményének a Btk.164.§
(1)bekezdésében meghatározott és a
(8)bekezdés I. fordulata szerinti minősítése. Következésképpen az ezt sérelmező fellebbezés eredménytelennek bizonyult. A büntetés kiszabását meghatározó tényezőket az elsőfokú bíróság maradéktalanul feltárta és azokat tényleges súlyuknak megfelelően értékelte. A kifogástalan életvezetésű és emberileg érthető okból indulatos vádlott esetében a másodfokú bíróság álláspontja szerint - nyomatékkal figyelembe véve a megbánó magatartását és annak tényét, hogy a rongálással okozott kárt a sértettnek megtérítette - a középmértéket elérő vagy azt akár csak megközelítő mértékű szabadságvesztés kiszabása nem indokolt. Helyesen járt el tehát az elsőfokú bíróság, amikor a büntetlen előéletű és a sértett kifejezett megbocsátását élvező vádlottal szemben 2 év 6 hónap szabadságvesztést szabott ki. Az alkalmas a Btk.79.§-ában megfogalmazott célok eléréséhez, ezért a megváltoztatására nincs törvényes indok és lehetőség. A fentiekre tekintettel az ügyészség súlyosbítás végett bejelentett fellebbezése sem volt megalapozott. Az elsőfokú bíróság egyéb rendelkezései törvényesek voltak, ezért a másodfokú bíróság a Be.371.§
(1)bekezdésében írtak szerint a törvényszék ítéletét helybenhagyta. P é c s,
- április
- Dr.Tóth Sándor s.k. a tanács elnöke, Dr.Bencze Beáta s.k. előadó bíró, Dr.Hudvágner András s.k. bíró A Pécsi Törvényszék 12.B.168/2015/
- számú ítélete a Pécsi Ítélőtábla Bf.III.3/2016/
- számú végzése folytán a
- évi április hó
- napján jogerőre emelkedett és végrehajthatóvá vált. Dr.Tóth Sándor a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő