← Magyarország

Gf.40414/2015/8 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 27.Gf.40.414/2015/

  1. szám A Fővárosi Ítélőtábla a Kálmán, Szilasi, Sárközi és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - az LL.M. Dr. Mészáros Iván ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen vállalkozói díj megfizetése iránt indított perében a ...Törvényszék
  2. május
  3. napján kelt ...
  4. számú ítélete ellen a felperes által
  5. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint
  6. október
  7. napján az alperes, valamint az I. Zrt., mint vállalkozók és a P. Kft., mint megrendelő vállalkozási szerződést kötött a D. Bevásárlóközpont építési munkáira.
  8. október 3-án az alperes és az I. Zrt. között konzorciumi szerződés jött létre a D. Bevásárlóközpont építési-kivitelezési munkáinak közös teljes körű megvalósítására. A konzorciumi szerződés 2.
  9. pontja szerint „a Felek a feladataik teljesítéséért és az azokból eredő kockázatokért külön-külön, egyetemlegesen és korlátlanul felelősek a Megrendelővel szemben". A Tagok egyetemleges és korlátlan felelőssége kiterjed az összes Alvállalkozási Szerződésre is. A 2.
  10. pont szerint a Konzorciumi Tagok az általuk végzendő feladatok alvállalkozóival a konzorcium tagjai által elkészített alvállalkozói szerződéseket köt a konzorcium nevében, vagy saját kivitelezésében teljesíti, a konzorcium által közösen megállapított áron és feltételekkel.
  11. október
  12. napján a D. Bevásárlóközpont alvállalkozói munkáira az alperes megrendelő és az I. Zrt. vállalkozási szerződést kötött a létesítendő bevásárlóközpont és az ahhoz csatlakozó infrastrukturális munkák elvégzésre a
  13. október 3-ai konzorciumi szerződés szerint. Az I. Zrt.
  14. október 30-án faxon küldött levelében rendelte meg a felperestől a D. Bevásárlóközponttal kapcsolatos munkálatokat. Rögzítették a levélben a műszaki tartalmat és a vállalási árat, amely akkor 189.000.000 forint volt. A felperes az I. Zrt. részére
  15. december 10-én kelt szerződéstervezetet küldött azzal, hogy a vállalási árat kiegészítették az időközben megállapodott 82 db pillér összegével, így az alvállalkozói díj 200.000.000 forint + ÁFA-ra emelkedett. A szerződés teljesítése a felperes részéről
  16. decemberében megkezdődött, az első számlát a felperes
  17. január 19-én állította ki. Mivel az I. Zrt. pénzügyi fizetési garanciát igazoló dokumentumot nem bocsátott a felperes rendelkezésére, a felperes a teljesítést
  18. január végén leállította. Írásban
  19. február
  20. napján jött létre alvállalkozói szerződés az I. Zrt. megrendelő és a felperes vállalkozó között a D. Bevásárlóközpont gyártástervezésére, gyártására, szállítására. A szerződés szerint a vállalkozási összeg 256.800.000 forint volt. A szerződés 3.e. pontja rögzítette, hogy a megrendelő a szerződés aláírásával egyidejűleg a teljes szerződéses összegre vonatkozó engedményezési szerződésben foglaltaknak megfelelően garanciát ad. Ugyanezen a napon kötött az I. Zrt. engedményező és a felperes engedményes engedményezési szerződést. A
  21. február 4-én kelt alvállalkozói szerződést az I. Zrt.
  22. február 18-án véleményeltérési nyilatkozattal írta alá. A szerződő felek közös nyilatkozatban aláírásukkal tanúsították, hogy a véleményeltérési nyilatkozatba foglaltakat kölcsönösen elfogadják. A szerződés csak a véleményeltérést elfogadó jóváhagyó nyilatkozattal együtt érvényes. A konzorciumi szerződést az alperes a konzorciumi szerződés 8.
  23. pontja alapján
  24. február
  25. napján felmondta. Az alperes és az I. Zrt. között
  26. február
  27. napján pénzügyi elszámolási megállapodás jött létre. Az alperes az I. Zrt. részére
  28. január 13-án 93.825,56 eurót,
  29. február 4-én 246.442,27 eurót, majd
  30. március 4-én 458.330,90 eurót, összesen 798.598,73 eurót fizetett meg. Az I. Zrt. és a ... Bank Zrt.
  31. január 16-án engedményezési szerződést kötött. Az engedményezés tárgyát képező követelések az I. Zrt-nek az alperessel szemben fennálló mindenkori követelései voltak. A felperes felszámolója által indított perben a .... Törvényszék a
  32. március
  33. napján jogerőre emelkedett .../
  34. számú ítéletével megállapította, hogy az I. Zrt. „f.a." felperes és a F. Zrt. I. rendű alperes között
  35. február
  36. napján kelt, és a D. Bevásárlóközpont építési munkáiból származó felperesi bevételek engedményezésére kötött szerződés érvénytelen. A felperes módosított keresetében kérte, hogy kötelezze a bíróság az alperest 247.848.889 forint tőke, valamint abból - 54.648.889 forintnak
  37. február 4-től
  38. április 4-ig a mindenkor jegybanki alapkamat,
  39. április 5-től a kifizetésig a mindenkori jegybanki alapkamat 6%-kal növelt mértékű kamata, - 123.600.000 forintnak
  40. március 4-től
  41. május 2-ig a mindenkori jegybanki alapkamat,
  42. május 3-tól a kifizetésig a mindenkori jegybanki alapkamat 6%-kal növelt mértékű kamata, - 69.600.000 forintnak
  43. május 8-tól
  44. július 6-ig a mindenkori jegybanki alapkamat,
  45. július 7-től a kifizetésig a mindenkori jegybanki alapkamat 6%-kal növelt mértékű késedelmi kamata és perköltség megfizetésére. A felperes kereseti kérelmét elsődlegesen arra alapította, hogy állította, az I. Zrt. és az alperes között
  46. október 4-én létrejött konzorciumi szerződés a Ptk.568.§

(1)bekezdésében szabályozott polgári jogi társasági szerződés. A konzorciumi szerződés 2.
  1. pontja alapján az alvállalkozókkal szemben a konzorcium tagjainak felelőssége egyetemleges, ez a rendelkezés összhangban van a Ptk.574.§-ában foglaltakkal. Nem vitatta, hogy a konzorciumi szerződés
  2. február
  3. napján megszűnt, hivatkozott azonban arra, hogy az I. Zrt. és a felperes között
  4. január
  5. napját megelőzően jött létre vállalkozói szerződés, így alkalmazandó a felek jogviszonyára a Ptk.578/A.§
(2)bekezdése, amely szerint a társasági tevékenységből eredő tartozások kiegyenlítése után lehetőleg természetben - vissza kell adni a tagok vagyoni hozzájárulását. Kereseti kérelmét másodlagosan a Ptk.321.§
(1), 319.§
(2)és 337.§
(1)és
(2)bekezdésére alapította. Állította, hogy a konzorciumi szerződés a Ptk-ban nem nevesített atipikus szerződés. Miután az I. Zrt. és a felperes között
  1. január
  2. napját megelőzően jött létre alvállalkozói szerződés, a konzorciumi szerződés
  3. február 2-ai megszűnése nem érinti az abban vállalt kötelezettséget, amely szerint a konzorciumi szerződés alanyai feladataik teljesítéséért és az azokból eredő kockázatokért külön-külön egyetemlegesen és korlátlanul felelősek a megrendelővel és az alvállalkozókkal szemben. Kereseti kérelmét harmadlagosan a Ptk.6.§-ára és 355.§
(1),
(2)és
(4)bekezdésére alapította. Hivatkozott arra, hogy a felperes a perbeli szerződést kizárólag az I. Zrt. és az alperes egyetemleges felelősségére figyelemmel kötötte meg. Az alperesnek az I. Zrt. felé történt teljesítését az I. Zrt. a felperes részére nem utalta át. Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a perbeli követelést már megfizette az I. Zrt., mint a felperes szerződéses partnere részére. Az a körülmény, hogy ezt az összeget az I. Zrt. nem fizette meg a felperesnek, az alperesnek nem róható fel. Mivel az alvállalkozási szerződés tervezetében és a véglegesen aláírt szerződés tartalmában lényeges eltérések voltak, az alvállalkozói szerződés a felperes és az I. Zrt. között
  1. február 18-a előtt nem jöhetett létre. Az alvállalkozói szerződés létrejöttekor azonban az I. Zrt. és az alperes közötti konzorciumi szerződés már megszűnt, ezért a konzorciumi szerződés 2.
  2. pontjában írt egyetemleges felelősség alapján az alperesnek helytállási kötelezettsége nincs. Utalt arra is, hogy a konzorciumi szerződésből megállapítható, hogy a 2.
  3. pontban írt egyetemleges felelősség alól kivétel a 2.
  4. pontban írt saját kivitelezésben teljesítés. Az alvállalkozói szerződésben a megrendelő egyedül az I. Zrt. volt és nem a konzorcium. Vitatta azt a felperesi tényállítást is, hogy a felperes kizárólag az I. Zrt. és az alperes egyetemleges felelősségére figyelemmel kötötte volna meg a vállalkozói szerződést. Utalt arra, hogy erre a körülményre a felperes a
  5. július 9-én kelt keresetlevelében nem hivatkozott. Először a
  6. január 19-ei nyilatkozatában hivatkozott az alperes egyetemleges felelősségére azzal, hogy erről az alperes által a jelen perben becsatolt iratból szerzett tudomást. Megállapítható, hogy a felperes követelésének biztosítéka - az utóbb érvénytelennek nyilvánított - az engedményezési szerződés volt. A felperes nem köthetett alvállalkozói szerződést
  7. évben olyan körülményre alapítva, amelyről csak 2010-ben szerzett tudomást. Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 7.869.000 forint perköltséget. Megállapította, hogy a felperes, valamint az I. Zrt. között az alvállalkozói szerződés
  8. február
  9. napján jött létre, amely a
  10. február 18-ai véleményeltérési nyilatkozattal együtt volt érvényes. Az alvállalkozói szerződés tartalmát érintő lényeges kérdésekben eltérés volt a végleges szerződés
  11. február
  12. napján történt aláírásáig, illetve a
  13. február
  14. napján kelt véleményeltérési nyilatkozat szerint a szerződés csak a véleményeltérést elfogadó jóváhagyó nyilatkozattal együtt érvényes. Erre figyelemmel nem fogadta el a felperesnek azt a hivatkozását, hogy az I. Zrt. és a felperes között az alvállalkozói szerződés már
  15. január
  16. napját megelőzően létrejött. Megállapította ezért, hogy a felperes a perben nem bizonyította, hogy a konzorciumi szerződés megszűnését megelőzően jött volna létre alvállalkozói jogviszony a felperes és az I. Zrt. által képviselt konzorcium között, ezért az elsődleges és másodlagos kereseti kérelmet is megalapozatlannak találta. Rögzítette, hogy a felperes
  17. július
  18. napján kelt kereseti kérelme nem tartalmazott utalást a konzorciumi szerződésen alapuló egyetemlegességre, erről a felperes először
  19. január
  20. napján nyilatkozott, és
  21. február
  22. napján kelt előkészítő iratában hivatkozott arra, hogy az egyetemleges felelősségről az alperes által becsatolt perbeli iratból szerzett tudomást. Erre figyelemmel a harmadlagos kereseti kérelmet is elutasította, miután a perben a felperes nem bizonyította, hogy a perbeli szerződést kizárólag az I. Zrt. és az alperes egyetemleges felelősségére figyelemmel kötötte meg. Az ítélet ellen, elsődlegesen annak megváltoztatása és a kereset teljesítése, másodlagosan részbeni megváltoztatása és az alperes javára megítélt perköltség 2.000.000 forintra történő mérséklése érdekében a felperes terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében elsődlegesen arra hivatkozott, hogy a konzorciumi szerződés a Ptk.568.§
(1)bekezdésében szabályozott polgári jogi társaság, másodlagosan arra hivatkozott, hogy a konzorciumi szerződés a Ptk-ban nem nevesített atipikus szerződés, amely tekintetében kifejtette, hogy a konzorciumi szerződés alanyainak egyetemleges fizetési kötelezettsége a konzorciumi szerződés
  1. február 2-ai megszűnését követően is fennállt azokkal az alvállalkozókkal szemben, amelyekkel az alvállalkozói szerződés a konzorciumi szerződés megszűnését megelőzően jött létre. Előadta, hogy az alvállalkozói szerződés
  2. decemberében létrejött a felperes és az I. Zrt. között, amelyet a felperes a perben bizonyított. Utalt arra, hogy az I. Zrt. által írt
  3. október 30-án a felperes részére megküldött faxüzenetben az I. Zrt. megrendelte a tárgyi létesítmény előregyártott falszerkezetének gyártását és szállítását 189.000.000 forint + ÁFA vállalási ár ellenében és kérte a megrendelés visszaigazolását. Az ajánlattevő a felperes, az ajánlat elfogadója az I. Zrt. volt a Ptk.213.§
(1)bekezdése alapján. A felperes által írt 2008 decemberében az I. Zrt. részére megküldött faxüzenet a vállalási árat az időközben megállapodott 82 db pillér összegére figyelemmel 240.000.000 forintra emelte meg. Ezzel a faxüzenettel a felperes egyrészt visszaigazolta az I. Zrt. 2008. október 30-ai megrendelését, másrészt ezen időpontot követő megállapodásra figyelemmel új vállalási árat rögzített. Miután a Ptk.213.§
(1)bekezdése nem követeli meg az árajánlat elfogadásának visszaigazolását, az alvállalkozói szerződés létrejöttének időpontjaként
  1. október
  2. napja is megjelölhető, azonban a felperes 2008 decemberében küldött faxüzenete, valamint az a tény, hogy a felperes a teljesítést 2008 decemberében kezdte meg, alátámasztja azt a felperesi állítást, hogy az alvállalkozói szerződés 2008 decemberében jött létre. Kifejtette, hogy a Ptk. írásbeli alakot a vállalkozási szerződésre nem ír elő, illetve utalt arra is, hogy a
  3. december 31-én kelt teljesítésigazolás szintén a szerződés 2008 decemberében történt létrejöttének bizonyítéka. A
  4. február 4-ei alvállalkozói szerződés és a
  5. február 18-ai véleményeltérési nyilatkozat a már létrejött alvállalkozói szerződés írásba foglalásának, illetve módosításának, kiegészítésének minősíthető. Mindezeket összegezve megállapítható, hogy a felperes és az I. Zrt. között az alvállalkozói szerződés a konzorciumi szerződés megszűnését megelőzően létrejött, az alperes fizetési kötelezettsége ezért az elsődleges és másodlagos jogalapon is fennáll. Álláspontja szerint keresete a harmadlagos jogalapon is megalapozott, figyelemmel arra, hogy a felperes és az I. Zrt. között az alvállalkozói szerződés a konzorciumi szerződés megszűnését megelőzően létrejött. Előadta, hogy a felperes az eredeti keresetét a közte, mint engedményes és az I. Zrt., mint engedményező között
  6. február 4-én létrejött engedményezési szerződésre alapította, ezért értelemszerűen nem foglalkozott a konzorciumi szerződésben rögzített egyetemleges felelősséggel, erre csupán azt követően kényszerült, hogy a jogerős ítélet megállapította az engedményezési szerződés érvénytelenségét. A felperes
  7. január 19-ei és
  8. február 10-ei előkészítő irata nem tartalmaz olyan kitételt, hogy az alperes által a perben csatolt iratból szerzett volna tudomást a felperes a konzorciumi szerződés tartalmáról. Hivatkozott az alvállalkozói szerződés megkötése során eljáró L. tanú vallomására, aki előadta, hogy az alvállalkozói szerződés létrejöttét megelőzően tudomással bírt a konzorciumi szerződésről, ezáltal annak lényegi tartalmáról is. Másodlagos fellebbezési kérelmével kapcsolatban előadta, hogy az elsőfokú bíróság által megállapított, az alperes javára fizetendő 7.869.000 forint ügyvédi munkadíj sem a pertárgy értékével, sem a ténylegesen elvégzett ügyvédi tevékenységgel nem áll arányban, az jelentősen eltúlzott mértékű. Az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Fellebbezési ellenkérelme indokaként az elsőfokú eljárásban előterjesztett előkészítő irataiban kifejtett perbeli védekezésére hivatkozott. A másodlagos fellebbezési kérelemmel kapcsolatban arra utalt, hogy az ügyvédi megbízási díj szabad megállapodás tárgya. Álláspontja szerint az ügyvédi megállapodásban szereplő 2,5%-os mértékű ügyvédi munkadíj nem eltúlzott különös tekintettel a 32/2003.(VIII.22.) IM rendeletben meghatározott, sávosan alkalmazandó 5, 3 és 1%-os mértékű megállapítható munkadíjakra, az alperesi képviselő által szerkesztett számos beadványra és mellékleteire, valamint az eljáró ügyvéd székhelyétől eltérő bíróság előtti pervitelre. Előadta, hogy a megállapodásban szereplő munkadíj kiterjed a másodfokú eljárásban felmerülő munkadíjra is. A fellebbezés nem megalapozott. Az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján helyesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság is elfogadta ítélkezése alapjául. A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán elsőként azt a kérdést vizsgálta, hogy mikor jött létre alvállalkozói szerződés az I. Zrt. megrendelő és a felperes vállalkozó között. A másodfokú bíróság ebben a körben osztotta a felperes fellebbezésében foglaltakat. A vállalkozói szerződésre nincs formakényszer, a vállalkozói szerződést a felek akár írásban, akár szóban, de ráutaló magatartással is megköthetik a Ptk.216.§
(1)bekezdése alapján. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság tévesen vonta le azt a következtetést, hogy a felek között az alvállalkozói szerződés csak
  1. február
  2. napján jött létre. Az I. Zrt. megrendelő által
  3. október
  4. napján megküldött megrendelés alapján a felperes megkezdte a teljesítést, amelynek bizonyítéka a
  5. december 31-én kiállított teljesítési igazolás, amely a
  6. január 19-ei számla alapjául szolgált. A
  7. február 18-át megelőző, illetőleg
  8. február 4-ét megelőző korábbi teljesítésmegrendelés, korábbi teljesítési igazolás és korábbi számla alapján megállapítható, hogy a felek között a vállalkozói jogviszony létrejött. A
  9. február
  10. napján létrejött írásbeli alvállalkozói szerződés ennek a korábban létrejött szerződésnek a módosítása, kiegészítése, írásba foglalása volt, a véleményeltérési nyilatkozat pedig ennek az írásba foglalt szerződésnek a módosítása. A
  11. február
  12. napján létrejött alvállalkozói szerződés
  13. számú mellékletébe foglalt pénzügyi ütemezés az
  14. és
  15. szakaszra a szerződés aláírását megelőző teljesítési határidőket rögzít, ez ugyancsak a szerződés korábbi létrejöttének a bizonyítéka. Az a körülmény, hogy az írásba foglalt
  16. február
  17. napján kelt alvállalkozói szerződést 8.b. pontja rögzíti, hogy a szerződés csak kétoldalúan és cégszerűen aláírt megállapodással lehet módosítani, kiegészíteni vagy megszüntetni a
  18. február 4-ei szerződésmódosításra és az ezt követő szerződésmódosításokra vonatkozott, nem zárja ki azonban a felek közötti alvállalkozói szerződésnek
  19. február 4-ét megelőző létrejöttét. A következő eldöntendő kérdés az volt a perben, hogy kik között jött létre az alvállalkozói szerződés, a konzorcium, mint megrendelő és a felperes, mint vállalkozó, vagy az I. Zrt., mint megrendelő és a felperes, mint vállalkozó között. A perben a felperesnek kellett bizonyítani, hogy az alvállalkozói szerződés a konzorcium és a felperes között jött létre, és az I. Zrt. a konzorcium képviselőjeként járt el a szerződés megkötése során. A felperes e bizonyítási kötelezettségének a perben a másodfokú bíróság álláspontja szerint nem tudott eleget tenni. A per során csatolt és a másodfokú bíróság felhívására az alperes által a periratokhoz ismételten Pf.
  20. sorszámon csatolt
  21. november
  22. napján létrejött
  23. számú megállapodás a W. Kft. alperes és az I. Zrt. között jött létre. E megállapodásban a felek rögzítették, hogy a D. előregyártott vasbetonszerkezet gyártás, szerelés munkát az I. Zrt. a közösen kialakított rögzített átalány áron elvégzi a
  24. október 2-án kelt generálszerződésben és a
  25. október 3-án kelt konzorciumi szerződésben foglaltak szerint. Ez a megállapodás, valamint a felperes keresetéhez mellékelt a
  26. február
  27. napján az I. Zrt. és a felperes között aláírt alvállalkozói szerződés azt támasztja alá, hogy a munka elvégzésére az I. Zrt. nem a konzorcium képviseletében, hanem saját nevében szerződött. Ezt az alperesi védekezést támasztják alá a perbeli tanúvallomások is (M., T. ...
  28. jkv. 2.,
  29. o.), ezért a másodfokú bíróság az elsődleges és másodlagos jogcímen előterjesztett kereseti kérelmek tekintetében is megalapozatlannak találta a fellebbezést, és helyesnek találta a kereset elutasítását az elsőfokú ítéletben kifejtett indokoktól eltérő indokok alapján. Megalapozatlan a fellebbezés a Ptk.6.§-ára alapított kártérítési jogcímen is. E körben ugyancsak a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alvállalkozói szerződést kizárólag a konzorciumi szerződésben foglalt egyetemleges felelősségre tekintettel kötötte meg. Ennek az elsőfokú ítéletben rögzített indokokon túl ellentmond L. tanúvallomása is (....
  30. jkv.
  31. o.), aki előadta, hogy ő maga szorgalmazta az engedményezési szerződés megkötését az I. Zrt. és a felperes között. Ha a felperes a szerződés megkötésekor tisztában lett volna a konzorciumi szerződésben vállalt egyetemleges kötelezettségről, szükségtelen lett volna az engedményezési szerződés megkötése, hiszen követelése teljesítését az egyetemleges felelősségre tekintettel az alperes alvállalkozójaként a felperestől közvetlenül követelhette volna. Ahogy arra az elsőfokú bíróság helyesen utalt, a felperes sem a keresetlevelében, sem azt követő nyilatkozatában az egyetemleges felelősségről nem tett említést, és a perben úgy nyilatkozott, hogy a konzorciumi szerződésben foglalt egyetemlegességet csak a szerződés megkötését követően, a perben ismerte meg. Megalapozatlannak találta végül a fellebbezést a másodfokú bíróság a pernyertes alperes javára megítélt perköltség tekintetében is. A pertárgy értékére, az alperesi képviselő perben elvégzett ügyvédi munkája mértékére és arra az alperesi nyilatkozatra tekintettel is, hogy az ügyvédi megállapodásban szereplő munkadíj magában foglalja a másodfokú eljárásban pernyertesség esetére megállapított perköltséget is, a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú bíróság által megítélt perköltség nem eltúlzott mértékű, annak mérséklésére ezért nem látott indokot. A sikertelen fellebbezésre tekintettel a felperes pervesztessége folytán, a Pp. 78.§
(1)bekezdése alapján viselni tartozik a fellebbezésére lerótt fellebbezési eljárási illetéket. Az alperes másodfokú eljárásban tett, perköltségre vonatkozó nyilatkozatára tekintettel az alperes javára a másodfokú bíróság külön másodfokú perköltséget nem határozott meg. Pécs, 2016. április 21. Dr. Zóka Ferenc s.k. a tanács elnöke, Dr. Hrubi Adrienn s.k. előadó bíró, Dr. Kutasi Tünde s.k. bíró

🔗 Hivatalos forráshoz

MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.