elsőfokú adóhatóság helyesen járt el a 30%-os bírságmérték alkalmazásánál, a felperes javára és terhére értékelhető körülményeket egyaránt figyelembe vette. Az alperes a jogorvoslati eljárás során kivételes méltányosságra okot adó körülményt nem észlelt, így az adóbírság csökkentését nem talált indokoltnak. Megjegyezte továbbá azt, hogy a bírság kiszabásakor az adóhatóságnak nem áll módjában figyelembe venni, hogy a felperes jóhiszeműen alkalmazta-e az innovációs járulék csökkentésének lehetőségét, hiszen az adózó felelős a csökkentés jogszerűségéért. Felperes elsődleges kereseti kérelme az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő - megváltoztatására és a terhére megállapított adókülönbözet, adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék törlésére irányult. Másodlagosan kérte, hogy a bíróság az alperesi határozatot - az elsőfokú határozatra is kiterjedően akként változtassa meg, hogy a kiszabott adóbírságot és késedelmi pótlékot törölje, amennyiben pedig erre nem lát lehetőséget, úgy mérsékelje. A harmadlagos kereseti kérelme az alperesi határozat elsőfokú határozatra is kiterjedő - hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezésére irányult. A felperes egyfelől vitatta azt, jelentések költségével jogellenesen hogy a vonatkozó kutatási csökkentette az innovációs járulékot, másfelől sérelmezte az adóbírság alkalmazott mértékét és a késedelmi pótlék általános szabályok szerint felszámított összegét. Előadása szerint vele szemben nem alkalmazhatók a jogkövetkezmények, mert a gondos és körültekintő magatartás követelményét teljesítette. Az adóbírság tekintetében jogszabálysértőnek tartotta a határozat azon megállapítását,
adóhatóság nem mérlegelhette azt a körülményt, hogy a felperes tudta, vagy tudhatta-e, hogy a tanulmányt más részére is értékesítették-e már. Álláspontja szerint az adóhatóság ezen megállapítása sértette az Art. 171. §
adózó szakképzett könyvelővel rendelkezik. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét a per főtárgya tekintetében elutasította. A felperes a perben - az elsőfokú bíróság bizonyítási teherrel kapcsolatos tájékoztatása ellenére elmulasztotta bizonyítani, hogy a beszerzett kutatási jelentések olyan kutatás-fejlesztési tevékenységnek minősülnek, amelyekre alapítható az innovációs járulék csökkentése. A felperes csak az egyik jelentéssel kapcsolatban tett indítványt igazságügyi szakértő kirendelésére, amit később visszavont. Az elsőfokú bíróság a bizonyítatlanságot felperes terhére értékelte. Az elsőfokú bíróság helyt adott felperes keresetének a jogkövetkezmények tekintetében. Az alperesi határozatot az adóbírság és a késedelmi pótlék vonatkozásában hatályon kívül helyezte és e körben az alperest új eljárásra kötelezte. Az ítélet érvelése szerint ahhoz,
adózó javára értékelt körülmények felsorakoztatása után leszögezi,
adóbírság kiszabása során kivételes méltánylást érdemlő körülményt nem talált. A bizonyítékok értékelésének okszerűsége és ezeknek az alperesi határozatban való megjelenítése nem állapítható meg. A jogerős elsőfokú ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet azzal,
a késedelmi pótlék és az adóbírság tekintetében sérti az Art. 165. §-át, 170. §
adóbírság további mérséklése, illetve kiszabásának mellőzése lehetséges-e. Alperes szerint jogszerű volt azon körülmények mérlegelése, miszerint felperes szakképzett könyvelővel rendelkezik, illetve hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések egyértelműen szabályozottak. Utalt arra, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely előírná, hogy amennyiben az adóhatóság az adóbírságot mérsékli, a késedelmi pótlék tekintetében is kivételes méltányosságra okot adó körülményt kell megállapítania, az adóbírság mérséklése és a késedelmi pótlék tekintetében gyakorolt méltányosság egymástól független. Az alperesi határozat - szemben a jogerős ítéletben írtakkal - azt rögzítette, hogy a csökkentett bírságszint alkalmazásakor az elsőfokú adóhatóság helyesen járt el és a kiszabott bírság további csökkentése nem indokolt, az alperesi határozat adózó javára értékelt további körülményeket nem sorakoztatott fel. Az elsőfokú adóhatóság a késedelmi pótlék tekintetében kivételes méltányosságra okot adó körülményt nem állapított meg, így figyelembe nem vehető körülményeket sem vonhatott a mérlegelés körébe. Az alperesi határozat az elsőfokú határozatot helybenhagyta, a késedelmi pótlékkal kapcsolatban osztotta az elsőfokú adóhatóság álláspontját. Felperes nem terjesztett elő felülvizsgálati ellenkérelmet, írásbeli felhívás ellenére sem kérte tárgyalás megtartását. Az alperes felülvizsgálati kérelme alapos. A Kúria a jogerős ítéletet csak a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között, az ott megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül (a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 272. §
alperes az adóbírságról és a késedelmi pótlékról mérlegelés alapján határozott. A Pp. 339/B. §-a szerint a mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozat akkor tekintendő jogszerűnek, ha a közigazgatási szerv a tényállást kellő mértékben feltárta, az eljárási szabályokat betartotta, a mérlegelés szempontjai megállapíthatóak, és a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége kitűnik. A Kúria rögzíti,
adóbírság mérséklése és a késedelmi pótlékfelszámítás kezdő napjának esedékességet követő időpontra való elhalasztása nincs egymással összekapcsolva az Art. rendelkezései szerint. Éppen ellenkezőleg: az Art. 171. §
adóbírság megállapítása nem érinti a késedelmi pótlékfizetési kötelezettséget. A két jogkövetkezmény elkülönítését a Kúria állandó gyakorlata azzal magyarázza, hogy a késedelmi pótlék és az adóbírság között van két lényegi különbség, amelyet a mérlegelésről szóló döntés felülvizsgálata során is figyelembe kell venni. Az egyik az, hogy míg a késedelmi pótlék az adó késedelmes megfizetésének jogkövetkezménye, addig az adóbírság az adóhiány szankciója. A másik az, hogy míg az adóbírság represszív szankció, addig a késedelmi pótlék reparatív. Utóbbi tehát a megsértett jogrendet állítja objektíve helyre a tekintetben,
adózó ne csak a meg nem fizetett adót (adókülönbözetet), hanem annak kvázi a kamatait is fizesse be a költségvetésbe. A költségvetés és az adózó közti elszámolás ezáltal - az adókülönbözet és a késedelmi pótlék megfizetésével - kerül egyensúlyi helyzetbe. Az esedékességet követően fizető adózó a költségvetést megillető forrásokat ily módon nem tudja kamat nélkül jogosulatlanul használni. Az adóbírság az előzőekre halmozódik visszatartás céljából. [Kúria Kfv.I.35.232/2015/4.] Az előbbiekre figyelemmel a Kúria jogkövetkezményenként külön-külön vizsgálta,
alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem megalapozott-e. A Kúria a késedelmi pótlékkal kapcsolatban megállapította,
elsőfokú adóhatóság nem tárt fel e jogkövetkezménnyel összefüggésben kivételes méltányosságra okot adó körülményt, ezért a pótlék felszámításának kezdő napjaként az innovációs járulék esedékességét vette alapul. Az alperes határozata nem változtatott a számításon. Az elsőfokú és az alperesi határozatból kiderül,
adóhatóság felperes állítólagos gondos és körültekintő magatartását nem vonta abba a körbe, amely megalapozhatná a kivételes méltánylásra okot adó körülmény megállapítását. A Kúria rögzíti, hogy ez a megközelítés önmagában nem tekinthető jogszerűtlennek, tekintettel a késedelmi pótlék fenti jellemzőire. A Kúria megjegyzi, hogy a felperes a keresetlevélben azon túl, hogy gondos és körültekintő magatartására általánosságban hivatkozott, semmivel sem támasztotta alá azt, hogy javára olyan körülmény állna fenn, amely méltányosságból indokolná a kezdő nap későbbre történő halasztását. A késedelmi pótlékhoz kötődő mérlegelés okszerűsége okán nem támasztható az adóhatósággal szemben az a követelmény, hogy a megítélése szerint mérlegelés körébe nem tartozó szubjektív körülményeket is vonja a mérlegelés körébe. Hangsúlyozandó,
elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az alperes határozatát, abból kiragadta a következő mondatot: „A jogorvoslati eljárásom során kivételes méltányosságra okot adó körülményt nem észleltem, így az adóbírság csökkentését nem találtam indokoltnak." A Kúria rögzíti,
alperes határozatának valamely mondatát nem lehet leválasztani azoktól, amelyekhez szorosan kapcsolódik. Az előbbi mondat értelme a szövegkörnyezetre és arra az összefüggésre tekintettel, hogy alperes az elsőfokú határozat tartalmára utalt, az, hogy alperes nem tárt fel olyan további körülményt, amely az adóbírság magasabb mérséklését indokolta volna. E tekintetben tehát a Kúria egyetért a felülvizsgálati kérelemben kifejtett érveléssel. A Kúria ugyanakkor hangsúlyozza,
alperes felülvizsgálati kérelme tévesen tartalmazza azt,
adóbírság mérséklésének kettő törvényi feltétele van, amelyekre helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság: a kivételes méltánylást érdemlő körülmény és a kellő körültekintő magatartás. Az alperes határozata tehát nem azért jogszerű, mert kivételes méltánylást érdemlő körülmény hiányában is helybenhagyhatta volna a 30%-os bírságmértéket, hanem azért jogszerű, mert az elsőfokú határozathoz képest további kivételes méltánylást érdemlő körülmény hiányában hagyta azt helyben. A Kúria megállapította azt is, hogy tévesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy a mérlegelés körébe vont azon körülmények, melyek szerint a felperes szakképzett könyvelővel rendelkezik, illetve hogy a vonatkozó jogszabályi rendelkezések egyértelműen szabályozottak, érdemben nem lehettek befolyással jelen ügy kimenetelére és az adóbírság kiszabására, azokat jogszerűen nem lehetett volna a mérlegelés körébe vonni. A Kúria ugyanis osztja a felülvizsgálati kérelemben előadottakat a szakképzett könyvelő és az egyértelmű szabályozás tekintetében. Ezzel összefüggésben rá kell mutatni arra,
adóbírság mérséklésénél az eset összes körülményét figyelembe kell venni az Art. 171. §
adózó milyen felkészültségű szakember segítségével tesz eleget könyvvezetési kötelezettségének, hiszen a könyvvezetés szoros összefüggésben áll az adójogi szabályozással. Az alapul szolgáló adójogi rendelkezések változatlansága vagy éppen gyakori módosítása szintén egy olyan szempont, amely értékelendő az adóbírság mértékének megállapítása során. A fentiek alapján a Kúria arra a következtetésre jutott, hogy alperes felülvizsgálati kérelme alapos, tekintettel arra, hogy a késedelmi pótlék kezdő időpontja és az adóbírság csökkentett mértéke körében nincsen logikai ellentmondás az alperes határozatában, valamint a bizonyítékok értékelésének okszerűsége és ezeknek az alperesi határozatban való megjelenítése kimutatható. Mindezekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. §
MI-magyarázat a hivatalos jogszabályszöveg alapján. Tájékoztató jellegű, nem helyettesíti a jogi tanácsadást.