Bf.382/2015/25 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdés III. fordulat,

(3)bekezdés) minősíti. A II.r.vádlott terhére rótt bűncselekmény anyagi jogi megjelölése helyesen: (Btk.178.§

(1)bekezdés III. fordulat,

(2)bekezdés c./ pont). A III.r.vádlott terhére rótt bűncselekmény anyagi jogi megjelölése helyesen: (Btk.186.§

(1)bekezdés c./ pont IV. fordulat) Az I.r.vádlott és a II.r.vádlottakkal szemben a közügyektől eltiltást mellékbüntetésként tekinti kiszabottnak. A vádlottak - a III.r.vádlott a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén - legkorábban a büntetésük 2/3 részének kitöltését követő napon bocsáthatóak feltételes szabadságra. A II.r.vádlott

1. szeptember
2. napjától - helyesen -
3. április
4. napjáig volt előzetes fogvatartásban. Az eljárás során lefoglalt .../
5. számon kezelt svéd korona helyes összege:
6. A vádlottaknak a lakcímváltozásukkal kapcsolatos bejelentési kötelezettségére vonatkozó figyelmeztetést mellőzi. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I.r.vádlott, II.r.vádlott és a III.r.vádlottakkal szemben helybenhagyja. Az I.r.vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a mai napig házi őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja. 1 (egy) napi szabadságvesztésnek 5 (öt) nap házi őrizetben töltött idő felel meg. A II.r.vádlott tartózkodási helye: .... Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás: A Fővárosi Törvényszék
7. október hó
8. napján kihirdetett 14.B.1901/2014/
9. számú ítéletével az I.r.vádlott bűnösségét kábítószer-kereskedelem bűntettében (Btk.176.§

(3)bekezdés) állapította meg, ezért őt 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban állapította meg. Döntött az előzetes fogvatartásban, valamint házi őrizetben töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról, és a feltételes szabadságra bocsátásról. Ellenben az I.r.vádlottat az ellene emelt egészségügyi termék hamisítása bűntette (Btk.186.§

(1)bekezdés b) pont) vádja alól felmentette. A II.r.vádlott bűnösségét kábítószer-birtoklás bűntettében (Btk.178.§

(2)bekezdés c) pont) állapította meg, ezért őt 6 év szabadságvesztésre és 6 év közügyektől eltiltásra ítélte, a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát fegyházban megállapítva. Döntött az előzetes fogvatartásban töltött idő kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámításáról és a feltételes szabadságra bocsátásról is. A III.r.vádlott bűnösségét egészségügyi termék hamisítása bűntettében (Btk.186.§

(1)bekezdés c) pont) állapította meg, és ezért őt 8 hónap szabadságvesztésre ítélte, a végrehajtási fokozatot börtönben állapította meg. A kiszabott szabadságvesztés végrehajtását egy évi próbaidőre felfüggesztette. Rendelkezett a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetére az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, valamint a feltételes szabadságra bocsátásról is. A törvényszék döntött a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről, továbbá a vádlottakat felhívta lakcímükben bekövetkezett változás bejelentésével kapcsolatos kötelességük teljesítésére. Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész mindhárom vádlott terhére fellebbezést jelentett be, az I.r.vádlottal szemben az eltérő minősítés, továbbá a felmentő rendelkezés miatt bűnösség megállapítása és hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása céljából, a II.r.vádlott esetében az eltérő minősítés miatt és hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabásáért, vagyonelkobzás alkalmazásáért, míg a III.r.vádlott tekintetében eltérő minősítés és hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása érdekében. Az I.r.vádlott és védője felmentésért, a II.r.vádlott enyhítésért, védője felmentésért, míg a III.r.vádlott védője elsődlegesen bizonyítottság hiányában történő felmentés érdekében, másodlagosan enyhítésért élt perorvoslattal. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.93/2015/4-I. számú átiratában az ügyészi fellebbezést az egészségügyi termék hamisítása bűntette miatti felmentésre vonatkozó részében visszavonta, míg az I. és II.r. vádlott tekintetében a téves minősítés és a súlyosítás, valamint a III.r. vádlott tekintetében a súlyosítás érdekében tartotta fenn. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást és ennek keretében megalapozatlansági hibáktól mentes tényállást állapított meg. Az elsőfokú bíróság az irányadó tényállásokból okszerű következtetést vont le a vádlottak bűnösségére. Az ügyészi érvelés szerint azonban a törvényszék tévedett az I.r.vádlott és a II.r.vádlottak terhére rótt bűncselekmények jogi minősítése tekintetében. Az ügyészség okfejtése szerint az 1/2007. számú Büntető jogegységi határozatban foglaltakra is figyelemmel az I.r.vádlott cselekvőségét nem átadással, hanem forgalomba hozatallal elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének kell minősíteni, mivel a II.r. vádlott tekintetében fel sem merült, hogy az I.r. vádlottól megkapott különösen jelentős mennyiségű kábítószert ő maga fogyasztaná el, hiszen sem a kábítószer fogyasztására, sem az esetleges függésére semmiféle adat az eljárás során nem merült fel, az hozzá tovább értékesítés céljából került. Az I.r. vádlottnál a kereskedés megállapítását viszont csak további többlet magatartás fennállta alapozhatná meg, mivel a kereskedés rendszeresen ismétlődő, anyagi haszon érdekében folytatott tevékenység. Ilyenre azonban bizonyíték az I.r. vádlottal szemben nem merült fel, ezért esetében a forgalomba hozatal a helyes törvényi minősítés. A II.r.vádlottal kapcsolatban az ügyészség érvei szerint a kábítószer birtoklásakénti minősítés nem törvényes. E vádlott jelen eljárás tárgyát képező ügyben hatezer darab extasy tablettát vett át, a lakásán lefoglalt pénzből pedig azt a következtetést szükséges levonni, hogy ez a pénz kábítószer értékesítésből származott. Az ügyészi átiratban foglaltak szerint a II.r.vádlott terhére rótt cselekmény minősítése ezért kereskedéssel jelentős mennyiségű kábítószerre elkövetett kábítószerrel visszaélés bűntette. Mindezek alapján a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét változtassa meg, az I.r.vádlott cselekményét minősítse a Btk. 176.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő jelentős mennyiségre forgalomba hozatallal elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének, a II.r.vádlott cselekményét a Btk.176.§

(1)bekezdésébe ütköző és a

(3)bekezdés szerint minősülő jelentős mennyiségre kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettének, az I.r.vádlott és a II.r.vádlottakkal szemben a szabadságvesztés és mellékbüntetés tartamát lényegesen emelje fel, a III.r.vádlottal szemben lényegesen hosszabb tartamú főbüntetést szabjon ki, amelynek végrehajtását hosszabb próbaidőre függessze fel, a Btk.74.§

(1)bekezdés c) pontja alapján a II.r.vádlottól lefoglalt pénz tekintetében vagyonelkobzást rendeljen el. Az I.r.vádlott védője a Fővárosi Ítélőtáblához

1. április hó
2. napján érkezett beadványában a bejelentett fellebbezését részletesen megindokolta. Elsődlegesen az elsőfokú ítélet indokolási kötelezettség elmulasztása, valamint teljes körű megalapozatlansága miatti hatályon kívül helyezésére, míg másodlagosan a törvényszék ítéletének megváltoztatására és a védence felmentésére tett indítványt. A részletes indokolás lényege szerint az elsőfokú ítéleti tényállás az
3. tényállási pont tekintetében nincs teljes körűen felderítve, az ellentétes a rendelkezésre álló iratok tartalmával, illetve a bizonyítási eljárás során felmerülő tényekre helytelenül következtetett az elsőfokú bíróság. A védő fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a Be.4.§

(1)bekezdése alapján nem a vádlottat terheli a válaszadás kötelezettsége még védekezése körében sem, az eljárási feladatok megoszlásának értelmében a vád bizonyítása a vádlót terheli. A II.r.vádlott a kormányösszekötővel kapcsolatban azt állította, hogy a csomagtartóba tette, hogy miért nem találták meg a nyomozó hatóság tagjai, erre vonatkozóan nem állított semmit, mint ahogyan arra nézve sem, hogy az I.r.vádlott ujjnyomata hogyan került a zacskóra. Az I.r.vádlott védője azt is hangsúlyozta, hogy a II.r.vádlott és az I.r.vádlott vallomása között egyetlen ellentét van csupán, az alkatrész darabszáma, ezen túlmenően a vallomásaik a cselekvőségük vonatkozásában megegyeznek. A fellebbezés indokolásában utalt arra is, hogy a rendőri jelentés nem nevezi meg a védencét, mint akit a rendőrök láttak, hogy átadja a II.r.vádlott számára az inkriminált szatyrot, a jelentésben a védencét tehát nem azonosították. Amennyiben a védence mégis gyanúba keveredett volna, a nyomozó hatóság már a jelentés napján ellenőrizhette volna az I.r.vádlottat, avagy házkutatást is tarthatott volna nála, de erre mégsem került sor. A védő előadta azt is, hogy a meghallgatott tanúk vallomásából, valamint a rendőri jelentésből kétséget kizáró módon magára a kábítószer átadására, hogy az I.r.vádlott kábítószert adott volna a II.r.vádlottnak és erről tudomással is bírt, semmilyen adat nem áll rendelkezésre. A védő vitatta azt is, hogy a vegyész szakértőhöz a II.r.vádlottól lefoglalt kábítószer került volna. Kifejtette, hogy amennyiben a közvetett bizonyítékok egyértelműen nem nyújtanak alapot olyan ténybeli következtetésre, hogy a bűncselekmény elkövetője a vádlott volt, bizonyítottság hiányában felmentő rendelkezés meghozatalának van helye. Mindezekre figyelemmel az I.r.vádlott védője elsődlegesen hatályon kívül helyezésre, másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatására és védence felmentésére tett indítványt. A II.r.vádlott meghatalmazott védője a Fővárosi Ítélőtáblához

1. április hó
2. napján érkezett beadványában a fellebbezését szintén részletesen megindokolta. Elsődlegesen indítványozta, hogy a másodfokú bíróság az indokolási kötelezettség elmulasztása és az ítélet megalapozatlansága okából az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül és az első fokon eljárt törvényszéket utasítsa új eljárás lefolytatására. Másodlagos indítványa az ítélet megváltoztatására és enyhébb büntetés kiszabására irányult. A perorvoslati beadványában részletes indokát adta az elsőfokú ítélet megalapozatlanságának, e körben utalt arra, hogy a tényállás nincs felderítve, továbbá a megállapított tényállás ellentétes az iratok tartalmával. Úgy fogalmazott, hogy védence hatezer darab extasy tablettát rendelt meg az elsőfokú ítéleti tényállás szerint az I.r. vádlottól, azonban arra utaló konkrét bizonyíték nem állt a bíróság rendelkezésére, hogy ki, mikor és kitől rendelte azt meg. Az ítéleti tényállás szerint védence a kábítószert az otthonába szállította, ahol lefoglalták tőle, ugyanakkor az események zárt láncolata nem volt ilyen egyszerűen megállapítható. A II.r. vádlott védője utalt arra is, hogy az elsőfokú ítélet tényből tényre helytelen következtetést tartalmaz. Tévesen következtetett ugyanis a törvényszék, amikor abból a körülményből, hogy ügyfele nem tudta egzaktul megfogalmazni a kormányösszekötő kinézetét, arra jutott, hogy akkor nem is vehetett át olyat. Továbbá abból is téves következtetést vont le, hogy védence nem nevezte meg a futárcéget, amely kiszállította részére a táplálék kiegészítőket, hiszen védence nem tudta, hogy melyik cég volt a bizonyos futárcég. Az indokolási kötelezettség elmulasztása körében a törvényszék terhére rótta annak figyelembe vételét, hogy védence megnevezte konkrétan a csomag kábítószer minőségét és annak mennyiségét is. Miután ennek a nyilatkozatnak az elhangzását védence következetesen tagadta, a házkutatás során őt a vallomás megtételének törvényi következményeire nem figyelmeztették, így ez a körülmény egyáltalán nem vehető bizonyítékként figyelembe. A törvényszék ugyanakkor ezt figyelembe vette a rendőr tanúk vallomásai alapján annak ellenére, hogy még a „vallomási jegyzőkönyvek" tekintetében is kialakult bírói gyakorlat, hogy a megfelelő figyelmeztetések elmaradása esetén a nyilatkozatok figyelembe nem vehetőek. A védői érvelés szerint nem adta a törvényszék ésszerű indokát annak sem, hogyan lehet, hogy az I.r. vádlottól való távozáskor rendőrök végig egy csomagot láttak védence kezében, a kábítószert a kocsiból mégis hat csomagban vették ki. A fellebbviteli főügyészség indítványával kapcsolatban úgy fogalmazott a II.r. vádlott védője, hogy a minősítés csak abban az esetben lenne módosítható, ha a másodfokú bíróság a tényállást is módosítaná, amely a védői álláspont szerint a felülmérlegelés tilalmába ütközne. A II.r. vádlott védője az 1/
3. Büntető jogegységi határozat alapjául szolgáló eseti döntéseket, valamint a Fővárosi Ítélőtábla egyes ügydöntő határozatait hozta fel példának arra nézve, hogy önmagában a kábítószer jelentős mennyisége nem alapozhatja meg a kereskedői magatartás szerinti anyagi jogi minősítést. A védő arra is hivatkozott, hogy védence az egész eljárás során következetesen tagadta, hogy kábítószert vett volna át, miután ő táplálék kiegészítőt rendelt és úgy tudta, hogy az van a csomagban. A büntetés kiszabása körében hivatkozott arra, hogy védence büntetlen előéletű, az időmúlás jelentős enyhítő körülmény, valamint a belső arányosság elve is sérült, amikor a jelentős mértékben az I.r. vádlotténál enyhébben minősülő bűncselekmény megállapítása ellenére az elsőfokú bíróság a két vádlott cselekvőségét egyező súlyúnak tekintve, azonos büntetést szabott ki. Mindezek alapján a fellebbezése indokolásának elején már megfogalmazott indítványát fenntartotta. Az ügyész a nyilvános ülésen az átiratban foglaltakat fenntartotta, azt csupán a vagyonelkobzás alapjául szolgáló ügyészi érvelés tekintetében módosította. A perbeszédében előadott álláspontja szerint ugyanis a rendelkezésre álló iratok alapján nem helytálló az az ügyészi okfejtés, miszerint a II.r. vádlottól lefoglalt pénzek nem származhattak a 4-5 évvel korábban kapott lakás ellenértékére szánt pénzből. Ugyanakkor a címletek milyenségére és a különböző valutanemekre nézve a II.r. vádlott semmilyen magyarázattal nem szolgált, ezért bár az átiratban foglalt okfejtés nem bizonyult helytállónak, a fellebbviteli főügyészségi következtetést a perbeszédében továbbra is fenntartotta, azaz álláspontja szerint a II.r.vádlottól lefoglalt pénz kábítószer értékesítésből származik. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője a nyilvános ülésen továbbra is fenntartotta az ügyészi átiratban foglalt indítványát. Az I.r.vádlott védője a nyilvános ülésen megtartott védőbeszédében az írásban előterjesztett fellebbezését maradéktalanul fenntartotta, az abban foglaltakat tovább részletezte. Utalt arra, hogy a kábítószer megrendelésére vonatkozóan lehallgatási anyag sem áll rendelkezésre, a rendőri jelentések pedig nem tartalmazzák az átadás tényét. Iratellenesnek tartotta azt, hogy az elsőfokú bíróság szerint a vádlottak vallomását a rendőri jelentések cáfolják. Álláspontja szerint a rendőr tanúk vallomásai nem tudták kitölteni a jelentés hiányosságait. Mindezekre figyelemmel az írásbeli fellebbezés indokolásában foglalt indítványát fenntartotta. A II.r.vádlott védője a nyilvános ülésen megtartott perbeszédében az írásban benyújtott fellebbezését maradéktalanul fenntartotta, perbeszédében az írásbeli perorvoslatát részletesen ismertette. A III.r.vádlott védője a nyilvános ülésen felszólalásában hangsúlyozta, hogy az elsőfokú ítélet tényállásában csak az nem szerepel, hogy a III.r.vádlott mikor és milyen módon szerezte meg a tadalafilt. A tényállás csupán annyit tartalmaz, hogy a tárnoki parkolóhelyen azt a ruházatában fellelték, de nem tartalmazza, hogy miként jutott annak birtokába. Kiemelte, hogy a védence tudata nem fogta át, hogy tiltott, hamis egészségügyi terméket szerez meg, ezért a szándékos elkövetés nem róható a terhére. A III.r.vádlott favágóként testépítő szert szeretett volna vásárolni, nehéz fizikai munkát végzett és emiatt kívánta a testét erősíteni, nem volt oka potencianövelő szert venni. Védence arra is nyilatkozott, hogy miért rejtette el a szert, amikor a rendőri intézkedés történt. Amikor megálltak tankolni, kiszálltak, a rendőrautó elállta az útjukat, gondolta, hogy az anyag miatt történik, ezért azt betette a felső ruházatába, hogy ne legyen baja a két utastársának. Nem az elrejtés volt a szándéka, hanem azért tette a ruházatába, hogy ne keverje bele a társait az ügybe. A védő kiemelte, hogy nem látja, mennyiben állapítható meg védence bűnössége, a fellebbezésben foglalt indítványait fenntartotta. Az I.r.vádlott a nyilvános ülésen az utolsó szó jogán előadta, hogy nem követett el bűncselekményt, míg a II.r.vádlott nem kívánt semmit elmondani. A III.r.vádlott a másodfokú nyilvános ülésen szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, ez azonban a Be.362.§

(3)bekezdése alapján a nyilvános ülés megtartásának és a fellebbezés elbírálásának akadályát nem képezte. A kétirányú fellebbezések közül kizárólag az ügyész az I.r.vádlottal szemben téves minősítés miatt bejelentett fellebbezése alapos az alábbiak szerint. A Fővárosi Ítélőtábla az ügyészi és a védelmi perorvoslatok folytán bírálta felül a Be.348.§

(1)és

(2)bekezdése alapján a Fővárosi Törvényszék ítéletét és az azt megelőző elsőfokú bírósági eljárást az I.r.vádlott, a II.r.vádlott és a III.r.vádlottakkal szemben. Mivel a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség átiratában az I.r.vádlott tekintetében az egészségügyi termék hamisítása bűntette miatti felmentésre vonatkozó fellebbezését visszavonta, ezért a Be.348.§

(2)bekezdése alapján e felmentő rendelkezésre a másodfokú felülbírálat nem terjedt ki. A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le a bizonyítási eljárást. A Fővárosi Törvényszék bár ítéletében erre nem tért ki, de helyesen járt el, amikor a II.r.vádlottal szemben jelen ítélet alapjául szolgáló vádiratot nem tekintette perújítási indítványnak. Az elsőfokú bíróság által is helyesen rögzített előéleti adatok alapján a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság

1. április hó
2. napján jogerős 3.B.XVIII.423/2013/
3. számú ítéletével
4. augusztustól szeptemberig elkövetett kábítószerkereskedelem bűntette miatt a vádlottat 4 év börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte (elsőfokú bírósági iratok 18.,
5. és
6. alszámú iratok). A folytatólagosság törvényi egysége egyfelől a rövid időközben történő elkövetés hiánya (
7. augusztustól szeptemberig történő elkövetés, és jelen ügyben
8. szeptember 4-i elkövetés) valamint az elsőfokú bíróság vádtól eltérő, a másodfokú bíróság által helybenhagyott minősítésére figyelemmel (kábítószerkereskedelem bűntette helyett kábítószer birtoklás bűntette) nem állapítható meg, ezért eljárási szabálysértést nem valósított meg az elsőfokú bíróság a cselekmények külön eljárásban történő elbírálásával. A Fővárosi Törvényszék ügyfelderítési kötelezettségének teljességgel eleget tett. Az ügy megítélése szempontjából jelentőséggel bíró valamennyi bizonyítékot beszerezte, azokat logikusan értékelte és mérlegelte. Az I.r.vádlott és a II.r.vádlottak valamint védőik által a fellebbezési eljárásban megfogalmazott érvekre is figyelemmel, a I. tényállási pont tekintetében a Fővárosi Ítélőtábla az alábbiakat tartja szükségesnek rögzíteni. A Fővárosi Törvényszék törvényesen járt el, amikor a Be.4.§

(2)bekezdésében meghatározott in dubio pro reo elv érvényesítésével vizsgálta az I.r.vádlott és a II.r.vádlottak védekezését és a védekezésüket megcáfoló, bűnösségük irányába mutató terhelő bizonyítékokat. Az I.r.vádlott és a II.r.vádlottak vallomásai abban voltak következetesek, hogy a terhükre rótt bűncselekmények elkövetését tagadták, és lényegében egymást sem terhelték bűncselekmény elkövetésével. Ugyanakkor a terhükre rótt bűncselekmény alapjául szolgáló fontos körülmények tekintetében jelentős tényeket nem vitattak. Így az I.r. vádlott védője által felhozottakkal szemben az I.r.vádlott az eljárás során soha nem tagadta, hogy

1. szeptember 4én ő volt az a személy, aki a II.r.vádlott társaságában tartózkodott, amikor a rendőrök a II.r.vádlott tevékenységét már megfigyelés alatt tartották. Az elsőfokú bíróság által kellő súllyal figyelembe vett alapvető körülmény az is, hogy a II.r.vádlottat 5770 darab MDMA hatóanyagot tartalmazó kábítószerrel a birtokában, az előzetes megfigyelését követően lényegében tetten érték. Az elfogásakor a rendőri jelentés tartalma szerint elismerte, hogy a nála lévő tabletták extasyk, ezt a gépkocsijára kiterjesztett házkutatás során is előadta (nyomozati irat
2. kötet
3. oldal, nyomozati irat
4. kötet
5. oldal). Szemben a II. vádlott védőjének érveivel, helyesen járt el a törvényszék, amikor a II.r. vádlott rendőrök előtt tett nyilatkozatait is bizonyítékként értékelte. A védői érvekkel ellentétben a Be.168.§

(1)bekezdése azt mondja ki, hogy a gyanúsított kihallgatásáról, illetőleg a szembesítésről jelentés nem készíthető. A Be.117.§

(2)bekezdésében meghatározott hallgatás jogára irányuló figyelmeztetésnek csupán a terhelt kihallgatásának kezdetén kell elhangoznia, ez nyilvánvalóan nem vonatkozhat arra az esetre, amikor elfogásra, illetőleg azonnal végrehajtandó házkutatásra kerül sor, mivel ebben az időpontban az eljárás alá vont személy még nem is került terhelti pozícióba, a megalapozott gyanú közlésére sem került sor. A házkutatás és elfogás során eljáró rendőrök nyilvánvalóan nem terhelti (gyanúsítotti) kihallgatást folytattak a II.r.vádlott későbbi II.r. vádlottal szemben, hanem az elfogását hajtották végre, továbbá házkutatást foganatosították vele szemben. Az általuk jelentésbe foglalt adatok tehát nem minősültek a II.r.vádlott gyanúsítotti kihallgatásának jelentésbe foglalt jegyzőkönyvének. Erre figyelemmel a II.r.vádlott által a helyszínen állított tényeket tartalmazó rendőri jelentések mind a házkutatási jegyzőkönyv, mind az elfogásról készült jegyzőkönyv tekintetében nem mint terhelti vallomás, hanem mint okirati bizonyíték - a Be.301.§

(1)és

(2)bekezdése alapján - törvényesen képezte a bizonyítás anyagát. Helyesen járt el a törvényszék, amikor a jelentésben foglalt tényekre a II.r.vádlottat valamint az intézkedő rendőröket kihallgatta és ezeket összességükben bizonyítékként értékelte. Szemben az I. és II.r. vádlott védőinek hivatkozásaival, nem jelentette a Be.4.§

(1)bekezdésében meghatározott bizonyítási teher és ugyanezen törvényhely

(2)bekezdésében meghatározott in dubio pro reo elv sérelmét, amikor a vádlottak tényekkel, adatokkal alá nem támasztott, egymásnak ellentmondó és a részletező, elemző választ megtagadó nyilatkozatait a törvényszék nem fogadta el, hanem az ezzel szemben kétséget kizáró bizonyosságot képező bizonyítékokat a terhükön értékelve, bűnösségüket megalapozó ítéleti tényállást állapított meg. Az in dubio pro reo elv ugyanis nem jelenti azt, hogy a bíróság köteles lenne bármilyen tényekkel alá nem támasztott, részletekben ki nem fejtett, más bizonyítékokkal ellentétes védekezést elfogadni. Az I.r.vádlott általa sem vitatottan jelen volt

1. szeptember 4-én a II.r.vádlott megjelenésekor a .... szám alatti autószerelő műhelynél. A II.r.vádlottat ekkor a rendőrség már szoros megfigyelés alatt tartotta. Az egybevágó tanúvallomások alapján, valamint a rendelkezésre álló meg nem cáfolt okirati bizonyítékokból következően a II.r.vádlott ekkor vette át az 5770 darab MDMA hatóanyagot tartalmazó kábítószert. A kábítószert tartalmazó nylonzacskónak az átadását a helyszínen figyelést biztosító rendőrök valóban nem látták, azonban a rendelkezésre álló ujjnyomszakértői vélemény alapján a II.r.vádlottnak átadott nylonzacskón egyértelműen az I.r.vádlott ujjlenyomata volt megtalálható. Az I.r.vádlott az ujjlenyomatának a nylonzacskóra való kerülése tekintetében nem kívánt semmit elmondani, azaz érdemi védekezést a rá nézve terhelő bizonyítékra nem terjesztett elő. Csupán azzal védekezett, hogy amikor a kormányösszekötőt a II.r.vádlottnak átadta, akkor közösen pakoltak a II.r.vádlott csomagtartójába. Ez utóbbi állítását azonban a tárgyalási szakban kihallgatott rendőr tanúk egyértelműen megcáfolták, továbbá a kormányösszekötő darabszáma tekintetében előterjesztett vádlotti védekezések is - a védők által a fellebbezési eljárásban elismerten - ellentmondásosak voltak. E körben felmerült legfontosabb tény az, hogy a vádlottak által ellentmondásosan hivatkozott kormányösszekötőt a házkutatás során a gépkocsiban meg sem találta a rendőrség, az arról készült fényképfelvételek szerint sem volt a II.r.vádlott csomagtartójában, szemben a vádlottak állításával. A fentieket összegezve tehát megállapítható, hogy a I.r.vádlott nem tudott kellő magyarázattal szolgálni az őt terhelő bizonyítékra (nyomozati irat
2. oldal ujjnyomszakértői vélemény), azaz az őt terhelő, a kábítószer átadását igazoló bizonyíték bizonyító erejét nem tette kétségessé az általa előadott ellentmondásos tagadó nyilatkozat. A tárgyalási szakban és később a fellebbezési eljárásban is a védők vitássá kívánták azt is tenni, hogy a vegyész szakértő a II.r. vádlottól lefoglalt kábítószert vizsgálta-e, azaz a II.r. vádlottól lefoglalt kábítószer állításuk szerint nem feltétlenül azonos a vegyész szakértői vizsgálat tárgyát képező kábítószerrel. Ahogy arra a törvényszék ítéletének indokolásában megfelelő terjedelemben rámutatott, ez a védelmi felvetés is alaptalan. A tárgyaláson lefolytatott a vegyész szakértő meghallgatása révén teljességgel kizárta annak a lehetőségét, hogy a vegyész szakértő más kábítószert vizsgált volna. Egyértelműen megállapíthatóvá vált, hogy a vegyész szakértői vizsgálat tárgyát a II.r.vádlottól lefoglalt, a I.r.vádlott által átadott kábítószerek képezték (nyomozati irat
3. kötet 255-280.oldal,
4. számú tárgyalási jegyzőkönyv
5. oldaltól vegyész szakértő meghallgatása, elsőfokú ítélet 18.,
6. oldal). A II.r.vádlott védője a fellebbviteli eljárásban is hivatkozott arra, hogy védence legális izomtömeg növelő szert rendelt, majd e-mail értesítést kapott arról, hogy a külföldről érkező szert küldje vissza, ne is bontsa ki, mert nem azt tartalmazza, amit ő megrendelt. A II.r. vádlott védője ezzel mintegy arra utalt, hogy a II.r. vádlottól lefoglalt szer kábítószer minőségéről a II.r. vádlott nem tudott, arról azt hitte, hogy az az általa megrendelt izomtömeg növelő szer. A másodfokú bíróság e körben utal arra, hogy egyfelől a II.r. vádlott a rendőr tanúk vallomásával alátámasztott módon, a rendőri jelentésben foglaltak szerint már a helyszínen elismerte, hogy a nála talált tabletták kábítószernek minősülő anyagok. Másfelől a II.r. vádlott védője a Be.4.§

(2)bekezdésében meghatározott in dubio pro reo elv téves értelmezésével kívánt érvényt szerezni a vádlotti védekezésnek. Ugyanis arra hivatkozott, hogy csupán azért, mert a II.r. vádlott nem tudja megnevezni azt a futárszolgálatot, amely kiszállította számára az izomtömeg növelő szert, azzal még nem oszlottak el azok a kétségek, amelyeket a vádlotti védekezés ébresztett. Az eljárás során nem merült fel adat a vádlott tévedésére, a vádlott terhére szóló bizonyítékokkal szemben a vádlottnak kellett volna az esetleges tévedést igazolnia. Különös jelentősége van ennek abból a szempontból is, hogy teljességgel életszerűtlen, hogy a vádlott az általa nagy tételben állítólagosan megrendelt izomtömeg növelő szer esetében a futárszolgálatnak semmilyen elérhetőségét (telefon, e-mail cím stb.) nem tudta, így elképzelhetetlen, hogy milyen módon került volna sor a vádlott és a futárszolgálat közötti kapcsolatfelvételre, továbbá az izomtömeg növelő szer átvételére. A mérlegelésre vonatkozó elvek maradéktalan megtartása mellett a Be.4.§

(2)bekezdésében foglalt alapelvet érvényesítve a kétségeket a vádlott javára értékelve nem állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a II.r. vádlottól lefoglalt különböző pénzek a II.r. vádlott kábítószerrel kapcsolatos tevékenységéből származott volna. A II. tényállási pont tekintetében az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségének szintén teljességgel eleget téve törvényesen értékelte a III.r.vádlott cselekvősége esetében a rendelkezésre álló bizonyítékokat. A III.r. vádlott védőjének felvetéseivel szemben helyesen érvelt amellett, hogy a III.r. vádlott bűnösségének megállapításához szükséges vádlotti tudattartalom megállapítható. A III.r.vádlott az eljárás nyomozati szakaszában, illetőleg a bírói szak jelentős részében is élt a hallgatás jogával, vallomást nem tett, érdemi védekezést nem terjesztett elő. A bizonyítási eljárás befejezését alig megelőzően rövid vallomást tett, miszerint legális szerként izomtömeg növelő tablettaként szerezte be a vád tárgyává tett tablettákat, nem tudott arról, hogy azok illegális termékek volnának (

1. számú tárgyalási jegyzőkönyv
2. oldal). Ugyanakkor az elfogásról készült jelentés (nyomozati irat
3. kötet 1845-
4. oldal) elé tárását követően elismerte, hogy valóban a rendőri intézkedés elől rejtette el a tablettákat a ruházatába azért, mert nem akarta a társait bajba sodorni. Arra az elsőfokú bírói kérdésre, hogy miért sodorta volna bajba a társait egy legális szer birtoklásával, nem tudott választ adni. Helyesen vont következtetést a Fővárosi Törvényszék a vádlott szándékos elkövetésére abból a tényből, hogy a rendőri intézkedés elől az inkriminált tablettákat a ruházatába rejtette, mert nyilvánvalóan ilyenre nem került volna akkor sor, ha a III.r. vádlott nem tudott volna a tabletták jellegéről, mibenlétéről. Helyesen értékelte az e körben felmerülő vegyész szakértői (nyomozati irat
5. kötet
6. oldal), valamint okirati bizonyítékokat az elsőfokú bíróság, amelyek tanúsága szerint a III.r. vádlottól lefoglalt 1000 darab tabletta
7. december
8. napján - az elkövetéskor is - hamis egészségügyi terméknek minősült (nyomozati irat
9. kötet
10. oldal). A Fővárosi Ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által helyes mérlegelés útján megállapított tényállás túlnyomórészt megalapozott, az az alábbi helyesbítésekkel irányadó volt a felülbírálat során. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a Be.352.§

(1)bekezdés a) pontja alapján az iratok tartalmára figyelemmel az alábbiakkal helyesbíti. - az elsőfokú ítélet

1. oldal alulról
2. bekezdése azzal helyesbítendő, hogy a II.r.vádlott vádlott büntetlen előéletű. - az elsőfokú ítélet I. tényállása (elsőfokú ítélet
3. oldal utolsó bekezdése) azzal pontosítandó, hogy a lefoglalt tabletták helyesen 403 gramm MDMA-bázist tartalmaztak (nyomozati irat
4. kötet
5. oldalig vegyészszakértői vélemény,
6. számú tárgyalási jegyzőkönyv
7. oldal). A Be.4.§

(2)bekezdése alapján a másodfokú bíróság álláspontja szerint csupán a fenti hatóanyag tartalom állapítható meg az I. és II.r. vádlottak terhén, mivel a szakértői vélemény 439+-36 grammban állapította meg a lefoglalt kábítószer MDMA-bázis tartalmát, így a fenti jogelv alapján a 36 grammot a 439-ből - a kétségeket a vádlottak javára értékelve - le kellett vonni. Ez azonban az I. és II.r. vádlottak terhére rótt bűncselekmények mennyiség szerinti minősítését a Btk. 461.§

(1)bekezdés ah) valamint

(3)bekezdés

1. a)és
2. b)pontjára figyelemmel nem érintette. A fenti helyesbítésekkel teljes körűen megalapozottá vált ítéleti tényállás a másodfokú eljárásban a Be.351.§

(1)és a Be. 352.§

(2)bekezdésére is figyelemmel irányadó volt, a Be.352.§

(3)bekezdésében írt felülmérlegelés tilalmára figyelemmel a tényállás a másodfokú eljárásban eredményesen nem volt támadható. A Fővárosi Törvényszék okszerűen következtetett mindhárom vádlott bűnösségére a terhükre megállapított valamennyi bűncselekmény tekintetében. Tévedett ugyanakkor az I.r.vádlott terhére rótt bűncselekmény jogi minősítése esetében. Az elsőfokú bíróság az I.r.vádlott elkövetési magatartását a Btk.176.§

(1)és

(3)bekezdése szerinti kábítószer-kereskedelem bűntettének minősítette, az elsőfokú ítélet 36. oldalán található jogi indokolás szerint a vádlotti cselekvőséget egyértelműen a Btk.176.§

(1)bekezdés II. fordulata szerinti átadásnak tekintette. E körben a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség fellebbezésében foglalt érvei maradéktalanul helytállónak bizonyultak. Az irányadó tényállás szerint az I.r.vádlott a II.r.vádlottnak nem azért adta át a jelentős mennyiséget jóval meghaladó különösen jelentős mennyiségű kábítószert, hogy azt a II.r.vádlott elfogyassza, mivel erre nézve semmilyen adat nem merült fel. Ezzel szemben az 1/2007. számú Büntető jogegységi határozat idevágó rendelkezései szerint a forgalomba hozatal mindig szükségképpen együtt jár a kábítószer más személy részére történő birtokba adásával, azaz átadással, azonban az átadás, mint elkövetési magatartás csak akkor valósul meg, amikor ez azért történik, hogy a kábítószert az átvevő maga fogyassza el. Mint ahogy erre a Fővárosi Ítélőtábla már utalt, a II.r.vádlott általi kábítószer fogyasztásra semmilyen adat nem merült fel. Arra nézve viszont a kábítószer különösen jelentős mennyisége már önmagában bizonyítékként szolgál, hogy egy ilyen mennyiségű kábítószernek egyébként kábítószert rendszeresen nem fogyasztó személynek történő átadása már önmagában azzal a céllal történhet csak, hogy azt az átvevő személy később mások számára értékesítse. Mivel tehát az I.r.vádlott terhén a kábítószer tovább értékesítés céljából történő átadása, azaz a forgalomba hozatal volt megállapítható, ezért a másodfokú bíróság a terhére rótt bűncselekményt szintén kábítószerkereskedelem bűntettének, azonban a Btk.176.§

(1)bekezdés III. fordulat

(3)bekezdés szerint minősítette. Szemben az ügyészi fellebbezéssel, a II.r.vádlott terhére rótt bűncselekmény anyagi jogi minősítésekor az elsőfokú bíróság nem tévedett, csupán a bűncselekmény anyagi jogi megjelölése pontatlan, az helyesen a Btk.178.§

(1)bekezdés III. fordulat,

(2)bekezdés c) pontja szerint minősül. Az elsőfokú bíróság által megállapított irányadó tényállásból a 1/2007. Büntető jogegységi határozatban is leírt kereskedés megállapításának alapjául szolgáló elkövetési magatartásra nem volt következtetési alap. Az irányadó bírói gyakorlat szerint a kereskedés egy rendszeresen ismétlődő anyagi haszon érdekében folytatott tevékenység. A kereskedés megállapításához a rendszeres haszonszerzésre törekvés mellett az ismétlődő adásvételekre való törekvés megállapíthatósága alapjául szolgáló körülmények rögzítése szükséges. Az elsőfokú bíróság a II.r. vádlottól lefoglalt pénz eredete tekintetében sem állapított meg a II.r. vádlott kábítószer-kereskedelmével összefüggő tevékenységet, a házkutatás során a gépkocsiban lefoglalt különösen jelentős mennyiségű kábítószert leszámítva, a lakórészben sem kábítószert, sem a kábítószerek ismétlődő adásvételére utaló feljegyzéseket, hígítására alkalmas eszközöket, adagolókat nem találtak. Mindezekre figyelemmel a kereskedés, mint elkövetési magatartás alapjául szolgáló tények hiányában a II.r. vádlott terhére e bűncselekmény nem állapítható meg (BH 2015.324.). Az is nyilvánvaló, hogy önmagában a II.r. vádlottól lefoglalt kábítószer különösen jelentős mennyisége (Btk.461.§

(1)bekezdés ah) pont,

(3)bekezdés b) pont) a kábítószer-kereskedelem bűntettének megállapítását nem teszi szükségszerűvé, mivel ebben az esetben a Btk.178.§

(2)bekezdés c) pontjában meghatározott kábítószer birtoklása megállapítására soha nem kerülhetne sor, mert a különösen jelentős mennyiségre elkövetés önmagában a mennyiség alapján már minden esetben kábítószerkereskedelemnek minősülne. A kábítószer birtoklásának fenti minősített esetét arra az esetre rendeli a törvény, amikor az egyéb bizonyítékok a kereskedéssel való elkövetést, a különösen jelentős mennyiség ellenére nem támasztják alá. A másodfokú bíróság a III.r.vádlott terhére rótt bűncselekmény jogi minősítésével és az e körben felhozott jogi indokokkal is maradéktalanul egyetértett, csupán a terhére rótt bűncselekmény anyagi jogi megjelölése a fordulat feltüntetésével szorult pontosításra. A Fővárosi Törvényszék a büntetés kiszabása során az irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket mindhárom vádlott tekintetében helyesen sorolta fel és azokat súlyuknak megfelelően értékelte. A belső arányosság elvét sem sérti az, hogy az I.r.vádlottal és a II.r.vádlottal szemben, bár az I.r. vádlott cselekményét kábítószer-kereskedelem bűntettének, míg a II.r. vádlottét kábítószer birtoklása bűntettének minősítette, azonos súlyú szabadságvesztés szabott ki. A II.r. vádlott esetében ugyanis nyomatékos súlyosító körülmény, hogy azonos jogi tárgyat sértő más bűncselekmény elkövetése miatt vele szemben folyamatban lévő büntetőeljárás hatálya alatt követte el a terhén megállapított kábítószer birtoklása bűntettét. Mindhárom vádlottal szemben a kiszabott büntetés kellően tükrözi a vádlottak személyében rejlő társadalomra veszélyességet, valamint tett-arányosnak is tekinthető, ezért azok súlyosítására, de enyhítésükre sincs elfogadható indok. A Btk.33.§

(2)bekezdése alapján a közügyektől eltiltás mellékbüntetés, ezért a Fővárosi Ítélőtábla az I.r.vádlott és a II.r.vádlottakkal szemben ezt mellékbüntetésként tekintette kiszabottnak. A Btk.38.§

(2)bekezdés a) pontjában meghatározott törvényi terminológiára figyelemmel pontosításra szorult mindhárom vádlott esetében a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása. Az elsőfokú bíróság járulékos rendelkezései törvényesek, azonban a II.r.vádlott előzetes fogvatartási adatai pontosításra szorultak (

1. alszámú elsőfokú bírósági irat alapján), valamint szintén pontosításra szorult a lefoglalás megszüntetésével és kiadással érintett svéd korona, amelynek összege helyesen 170 (nyomozati irat
2. oldal
3. és
4. tétel). A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség indítványával szemben az elsőfokú bíróság törvényesen járt el, amikor az irányadó tényállás alapján a Btk.74.§

(1)bekezdés c) pontját nem alkalmazta, azaz a II.r.vádlottal szemben vagyonelkobzást nem rendelt el, mivel terhére a kábítószer-kereskedelem bűntettét nem állapította meg. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb járulékos rendelkezései törvényesek. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletéből mellőzte a vádlottaknak a lakcímváltozásukkal kapcsolatos bejelentési kötelezettségére vonatkozó figyelmeztetést, mivel ennek a rendelkező részben való feltüntetését a Be.258.§

(2)bekezdése nem tartalmazza, és a II.r.vádlott esetében a folyamatos büntetés töltésre, míg a III.r.vádlottnál a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre tekintettel szükségtelen is. Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla a Fővárosi Törvényszék ítéletét a Be.372.§

(1)bekezdése alapján részben megváltoztatta, míg egyebekben az I.r.vádlott, a II.r.vádlott és a III.r.vádlottakkal szemben a Be.371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla a Btk.92.§

(1)és

(3)bekezdés a) pontja alapján rendelkezett I.r.vádlott I.r. vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől a másodfokú ítélethozatalig házi őrizetben töltött idő kiszabott szabadságvesztésbe történő beszámításáról. A rendelkezésre álló iratok alapján a másodfokú bíróság a II.r.vádlott tartózkodási helyét megjelölte. Budapest,

1. április hó
2. napján Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke . Ujvári Ákos sk. Dr. Fatalin Judit sk. előadó bíró bíró A Fővárosi Törvényszék 14.B.1901/2014/
3. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 2.Bf.382/2015/
4. számú ítéletében írt változtatásokkal a I.r.vádlott , a II.r.vádlott és a III.r.vádlottakkal szemben jogerőre emelkedett, és a III.r.vádlott vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés kivételével végrehajtható. Dr. Lassó Gábor sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: tisztviselő