Fővárosi Ítélőtábla 12.Gf.40.089/2016/3-II. A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Gy Z ügyvéd (jogi képviselő címe) által képviselt DBA (felperes címe) felperesnek, a dr. G F ügyvéd (jogi képviselő címe.) által képviselt alperes neve(alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében, a Budapest Környéki Törvényszék
- október 28án meghozott 6.G.40.261/2015/
- számú ítélete ellen az alperes
- sorszámú fellebbezése folytán a
- április 27-én megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi í t é l e t e t: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi alperest, hogy fizessen meg felperesnek 15 napon belül 20.000 (húszezer) forint másodfokú eljárással felmerült költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás Az irányadó tényállás szerint az alperes kizárólagos részvényese és egyedüli vezető tisztségviselője (vezérigazgatója) volt a
- február 22-én alapított C
- Zrt.-nek, mely társaság
- február
- napjával felszámolás alá került. A felperes bérleti díj tartozásból eredő kamattal növelt hitelezői igényét a regisztrációs díjjal együtt a CÉL-ORG Tanácsadó Kft. felszámoló 397.989 forint összegben vette nyilvántartásba, amely igény a felszámolás során nem térült meg. A társaság
- szeptember 13-án megszűnt. A Fővárosi Törvényszék a felperesnek a felszámolás alatt benyújtott keresete alapján a 6.G.40.074/2012/
- számú ítéletével megállapította az alperesnek a Cstv. 33/A. §
(1)bekezdése alapján fennálló kártérítési felelősségét. Az ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla a 16.Gf.40.653/2014/3. számú ítéletével helybenhagyta. A jogerős ítélet szerint a társaság vagyona azáltal, hogy az alperes a társaság fizetésképtelenséggel fenyegető helyzetének bekövetkeztét követően a vezető tisztségviselői feladatait nem a hitelezők érdekeinek elsődlegessége alapján látta el 387.154 forint összeggel és kamataival csökkent. A jelen perben a felperes a Cstv. 33/A. §
(6)bekezdése alapján a 387.154 forint tőke és ezen összeg után a
- december
- napjától
- március 14-ig a régi Ptk.
- §
(1)bekezdése,
- március
- napjától a kifizetés napjáig terjedő időszakra pedig a Polgári Törvénykönyvről szóló
- évi V. törvény 6:48 §
(1)bekezdése szerinti késedelmi kamatok megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Az alperes érdemi ellenkérelmet a bíróság jogkövetkezményekre történő külön figyelmeztetése ellenére nem terjesztett elő. Előadta, hogy a keresetre nem kíván nyilatkozni, mivel azt nem kapta meg, kérte a per felfüggesztését arra hivatkozással, hogy a felelősségét jogerősen megállapító ítélettel szemben perújítással kíván élni. Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaposnak találta. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) 30. §
(1),
(2)és
(3)bekezdésére, valamint a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvénynek (Cstv.) az adós felszámolására irányadó 33/A.
(1)bekezdésére hivatkozva kifejtette, hogy a felperes marasztalási követelésének jogalapjaként értékelte a jogerős 6.G.40.074/2012/
- számú ítéletet, mivel abban az alperes jogellenes, a hitelezői érdekeket sértő magatartása megállapítást nyert. A jogerős ítélet továbbá rögzítette a hitelezői érdekek védelmét mellőző ügyvezetői magatartással okozati összefüggésben bekövetkezett vagyonvesztés tényét, és mértékét is. Kifejtette, hogy alperes a kimentés körében igazolhatta volna, hogy a felperesi követelés részben vagy teljes egészében megtérült, az alperes azonban bírói felhívás ellenére nyilatkozatot nem tett, ellenkérelmet nem terjesztett elő, bizonyítási indítvánnyal nem élt. Érdemi ellenkérelmet a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés ellenére a folytatólagos tárgyaláson sem terjesztett elő. Így a Pp.
- §
(2)és
(6)bekezdéseiben foglaltakra, valamint a Pp. 136/B. §
(3)bekezdésében foglaltakra figyelemmel az elsőfokú bíróság úgy értékelte, hogy az alperes a kereset teljesítését nem ellenzi, nem vitatja a felperes által előadottak valóságtartalmát. Ezért az alperest a keresettel egyezően 387.154 forint tőke megfizetésére kötelezte, és a keresettel egyezően marasztalta a késedelmi kamatokban is. A törvényszék külön rámutatott, hogy az alperesnek a folytatólagos tárgyaláson előadott az a védekezése, hogy a keresetlevelet nem kapta meg, sérti a Pp. 8. §
(1)bekezdés szerinti joggyakorlás elvét, és a törvényszék a kézbesítést igazoló okirati dokumentáció alapján, tartalmában a tárgyalás halasztására irányuló alperesi indítványt mellőzve érdemben döntött. Az alperesnek a per tárgyalásának felfüggesztésére irányuló indítványát a Pp. 152. §
(1)és
(2)bekezdésében foglalt törvényi feltételek hiányában elutasította, figyelemmel arra, hogy az alperes nem tudott olyan folyamatban lévő eljárást megjelölni, ami a jelen perben érvényesített kártérítési igény elbírálásának előkérdése lenne. Az ítélet ellen jogi képviselője útján határidőben az alperes élt fellebbezéssel, amelyben elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását, és perköltségben való marasztalását, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Jogorvoslati kérelme indokolásában kifejtette, hogy a perben a felperesnek azt kellett volna bizonyítania, hogy az alperes mulasztása okozta a felperes követelése kielégítésének meghiúsulását. Álláspontja szerint a felperes ezt nem bizonyította. Kifejtette, hogy a vezető tisztségviselő felelősségének megállapításához csak az vezethet, ha a vezető a gazdasági társaság helyzetét, valamint a piaci környezetet teljes egészében tévesen felmérve, előre láthatóan és kirívóan ésszerűtlen kockázatot vállal. A felperest terhelte az alperes jogellenes magatartásának bizonyítása mellett az is, hogy a vétkes magatartása a hitelezői igény részleges vagy teljes kielégítetlensége között okozati összefüggés áll fenn, valamint neki kellett volna bizonyítania az okozott károk összegét. Álláspontja szerint a felperes a fenti feltételek együttes fennállását nem bizonyította, ezért az alperes felelősségének megállapítására nem kerülhetett volna sor. Bejelentette, hogy a Budapest Környéki Törvényszék 6.G.40.074/2012/
- számú elsőfokú, és a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.41.653/2014/
- számú másodfokú ítéleteivel szemben perújítási kérelmet nyújt be az illetékes bírósághoz. Álláspontja szerint a törvényszék a jelen fellebbezéssel támadott ítéletben indokolási kötelezettségét is megsértette, mivel az indokolásból nem tűnik ki, hogy a bizonyítékok mérlegelése során melyek voltak a bíróság által irányadónak vett körülmények, amelyek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes esetleges mulasztása, és a felperesi követelés kielégítetlensége között ok-okozati összefüggés lenne megállapítható. Jogorvoslati kérelmében illetékfeljegyzési jog engedélyezését kérte, azonban az ehhez szükséges feltételek fennállását nem igazolta, majd a fellebbezési illetéket utóbb lerótta. A fellebbezésre a felperes nem tett észrevételt. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a kellően feltárt tényállás alapján helytálló jogi következtetésre jutott. A Fővárosi Ítélőtábla osztja az elsőfokú bíróság által kifejtett jogi álláspontot, az alperes a fellebbezésében nem hozott fel olyan új tényt, vagy bizonyítékot amely alkalmas lenne az elsőfokú bíróság helytálló döntésének a megváltoztatására. Az adott ügyben az elsőfokú bíróság helytállóan hívta fel az alkalmazandó jogszabályokat, és az alperes fellebbezésében előadottakkal ellentétben az indokolási kötelezettségének is eleget tett. A jelen pernek ugyanis nem az alperes felelősségének a megállapítása a tárgya, hanem a jogerősen már megállapított felelőssége alapján csupán a kártérítésre kötelezése. Ennek következtében alaptalanul sérelmezte az alperes a fellebbezésében azt, hogy az ítélet indokolásából nem tűnik ki, minek alapján jutott az elsőfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperes mulasztása, és a felperesi követelés kielégítetlensége között ok-okozati összefüggés áll fenn. Mind az alperes magatartásának, mind a magatartása és a felperesi követelés kielégítetlensége közötti ok-okozati összefüggés elbírálása a Budapest Környéki Törvényszék 6.G.40.074/2012/
- számú jogerős ítéletével megtörtént. A Pp.
- §
(1)bekezdése – ami az anyagi jogerőt szabályozza – akként rendelkezik, hogy a keresettel érvényesített jog tárgyában hozott ítélet jogereje kizárja, hogy ugyanabból a tényalapból származó ugyanazon jog iránt ugyanazok a felek – ide értve azok jogutódait is – egymás ellen új keresetet indíthassanak, vagy az ítéletben már elbírált jogot egymással szemben egyébként vitássá tehessék. A Pp. fenti rendelkezése kizárja, hogy az alperes a már jogerősen megállapított felelősségét a jelen marasztalási perben ismét vitássá tehesse. A követelés összegszerűségét a felperes a felszámoló nyilatkozatával megfelelően bizonyította. Helytállóan járt el ezért az elsőfokú bíróság, amikor megállapította, hogy az alperesnek a kimentés körében a felperes követelésének megtérülését kellett volna bizonyítania. Erre vonatkozóan azonban az alperes semmiféle nyilatkozatot nem tett, és bizonyítást sem ajánlott fel. Rámutat a Fővárosi Ítélőtábla, hogy a Cstv. 33/A. §
(6)bekezdése alapján az adós gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselőjének felelősségét megállapító jogerős ítélet alapján indított marasztalási per nem nyújt újabb jogorvoslati lehetőséget az elmarasztalt vezető tisztségviselő számára. A marasztalási perben a bíróság ugyanis a Pp. 229. §
(1)bekezdésében írtakra figyelemmel nem állapíthatja meg, hogy a jogerős ítélet ellenére az alperes a vagyon csökkenéséért, illetve a hitelezői igény kielégítésének meghiúsulásáért nem felelős. Az alperes a marasztalását kizárólag a felperes követelésének maradéktalan kiegyenlítésével kerülhette volna el, ezt azonban nem bizonyította. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §
(2)bekezdése alapján – helyes indokaira tekintettel – helybenhagyta. Az alperes fellebbezése eredménytelen volt, ezért a Pp. 78. §
(1)bekezdése alapján a másodfokú eljárással felmerült költségeit maga viseli, megfizetni tartozik továbbá a felperes másodfokú eljárással felmerült jogi képviseleti költségét, melynek mértékét a Fővárosi Ítélőtábla a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §
(1)és
(2)bekezdés a) pontja, valamint
(5)bekezdésben foglaltak alapján hivatalból, mérlegeléssel, a kifejtett ügyvédi tevékenységgel arányban állóan állapította meg. Budapest,
- április
- . Hunyady Mariann s.k. a tanács elnöke Dr. Katinszky Márta Cecília s.k. előadó bíró A kiadmány hiteléül: bírósági ügyintéző . Czifra Veronika s.k. bíró