Bf.59/2015/15 – Győri Ítélőtábla

(3)bekezdés). Ezért halmazati büntetésül 4 év szabadságvesztésre, mellékbüntetésül 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett arról, hogy a vádlott feltételes szabadságra legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható. Elrendelte a szabadságvesztés-büntetés börtön fokozatban történő végrehajtását, továbbá a vádlott által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámítását a kiszabott szabadságvesztés tartamába akként, hogy egy nap előzetes fogvatartás egy nap szabadságvesztésnek, míg a házi őrizet esetében egy napi szabadságvesztésnek 4 nap házi őrizetben töltött idő felel meg. Rendelkezett a vádlottal szemben a Veszprémi Városi Bíróság

1. április
2. napján kelt 4.B.85/2007/
3. számú ítéletével - amely a Veszprém Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság Bf.584/2008/
4. számú ítéletével emelkedett jogerőre
5. február 8-án - kiszabott 1 év 6 hónap, végrehajtásában 5 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés, valamint a Veszprémi Városi Bíróság
6. december
7. napján kelt és
8. december
9. napján jogerős 10.B.2270/2007/
10. számú ítéletével kiszabott 1 év, végrehajtásában 3 év próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés utólagos végrehajtásáról. Megállapította, hogy a Veszprémi Járásbíróság 8.B.1129/2011/
11. számú ítéletével kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés próbaidejének tartama a vádlotton végrehajtandó szabadságvesztés tartamával meghosszabbodik. Kötelezte vádlottat az eljárás során felmerült 172.365 Ft bűnügyi költség megfizetésére a Magyar Állam javára. Az ítélet ellen, kihirdetésekor a vádlott és védője jelentettek be fellebbezést, elsődlegesen felmentés, másodlagosan enyhítés érdekében. A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.266/2013/5-I. számú átiratában a vádlott előéleti adataira vonatkozó kiegészítés és a büntetéskiszabási körülmények korrekciója mellett, az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta. Az átiratban kiemelésre került, hogy a jogorvoslati kérelem alaptalan, mert az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat betartotta, indokolási kötelezettségét teljesítette, a bizonyítékokat logikai hiba nélkül elemezte és megalapozott tényállást állapított meg, amelynek alapján a vádlott bűnösségére levont következtetése, valamint a cselekmény jogi minősítése törvényes. Az előéleti adatoknak az elkövetési időre vonatkozó kiegészítését azért indítványozta, mert további súlyosító körülmény, hogy a vádlott két folyamatban lévő büntetőeljárás hatálya alatt követte el az újabb, terhére rótt bűncselekményeket. A súlyosító körülmények nagyobb száma és nyomatéka miatt tartotta indokoltnak a kiszabott büntetés helybenhagyását. Az ítélőtábla nyilvános ülésén a vádlott bizonyítási indítványt terjesztett elő. Kérte saját maga és a két sértett, valamint
12. tanú poligráfos vizsgálatát,
13. tanú volt élettárs tanúkénti meghallgatását arra nézve, hogy
14. sértett,
15. tanú,
16. tanú megkeresték és két tartozást elismerő nyilatkozatot kellett aláírnia a céges gépkocsik átadásakor. A védő a bizonyítási indítvány elutasítását követően, a fellebbezést iránya szerint módosította, elsődlegesen hatályon kívül helyezés érdekében tartotta, másodlagos kérelemként felmentésért, harmadlagosan enyhítésért. A perbeszédben azzal érvelt, hogy az elsőfokú bíróság nem derítette fel a tényállást, a motivációt, az egyik sértett és a volt élettárs közötti érzelmi viszonyt, így hatályon kívül helyezést indítványozott. Ha ez nem vezetne eredményre, ugyanezen okból bizonyítottság hiányában kérte védence felmentését. Álláspontja szerint
17. tanú meghallgatása az elmérgesedett viszonyt alátámasztotta volna
18. tanúval és a sértettekkel, szükséges lett volna a vádlott által feltárt körülmények ellenőrzése. A poligráfos vizsgálat vonatkozásában elfogadta, hogy csak a vádlottat lehetett volna annak alávetni a nyomozási szakban, de ez utólag nem pótolható, azonban a további bizonyítási indítványa igen. Az elsőfokú bíróság mérlegelési jogkörén túlterjeszkedve a kétségeket nem értékelte védence javára, holott mindhárom személy befolyásolt volt érzelmileg, nem úgy tárták fel a körülményeket, ahogy az valójában megtörtént, érdekeik befolyásolták őket, vitatta a szavahihetőségüket.
19. tanú nem akarta saját magát bűncselekmény elkövetésével vádolni, nem nevezte meg a hivatkozott közvetítőt, ezt fel kellett volna deríteni. Minderre figyelemmel álláspontja szerint alaposabb eljárást kellett volna lefolytatni a tanúk meghallgatásával annak érdekében, hogy felderített legyen a tényállás. Az enyhítésre vonatkozóan kifejtette, hogy a joghátrány eltúlzott, a tényállás nem utal fenyegetésre még közvetve sem, az érzelmi hűtlenség, elszámolási vita, a motivációja a sértetteknek, nincs kellően értékelve a büntetésben, holott enyhítő tényező lehet, továbbá az időmúlás, védence megromlott egészségi állapota pedig nyomatékosan figyelembe vehető enyhítő körülmények. A fellebbviteli főügyészség képviselője az átiratban írt indítványt tartalmilag egyezően fenntartotta. Kifejtette, hogy a vádlott két büntetőeljárás hatálya alatt valósította meg a bűncselekményt, ezért kell a tényállást pontosítani az előéleti adatokkal.
20. sértett és
21. sértett vallomása a lényegi tényekre következetes volt,
22. tanú vallomása csak a teljesítést illetően volt ellentmondásos, ennek okát a tárgyaláson megindokolta. Az ügyészi álláspont szerint az, hogy
23. tanút mire vették rá, nem releváns. A vádlott konkretizálta, hogy kit kíván megöletni, e körben nem releváns bizonyítékokra hivatkozott. Összességében logikai hiba nélkül értékelte az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat és megalapozott tényállást állapított meg. A védelmi fellebbezés a bizonyítékok újraértékelését célozta, amely a másodfokú eljárás keretében nem vezethet eredményre. Mivel a vádlott két büntetőeljárás hatálya alatt követte el a terhére rótt újabb cselekményeket, az időmúlás és az egészségi állapota sem indokolja vele szemben a kiszabott szabadságvesztés enyhítését. A személyisége és a cselekmény társadalomra veszélyessége az egyéni megelőzés érdekében indokolja a büntetés helybenhagyását. Vádlottaz utolsó szó jogán csatlakozott védőjéhez. Elmondása szerint nem követett el bűncselekményt. Kifogásolta poligráfos vizsgálatának elmaradását, amit sem a nyomozás során, sem pedig a bírósági eljárásban nem jegyzőkönyveztek, ugyanígy azt sem, hogy elfogultságot jelentett be
24. tanú miatt, aki a rendőrségen dolgozott, azt azonban nem bírálták el. A vádlott észrevételezte
25. tanú és
26. tanú vallomását, mivel nem folyt bizonyítás a hatmillió forint felvételére. Megismételte a védekezését, miszerint
27. sértettet,
28. sértettet,
29. tanút bosszú vezérelte, személyes és üzleti okok miatt motiváltak, a kiiktatásával volt felesége is azt akarja elérni, hogy a gyermekeit ne nevelhesse. Az egészségi állapotával magyarázta, hogy időnként nem tud magán uralkodni, csak
30. tanú hallotta egyedül, hogy elkeseredésében azt mondta, " legszívesebben fejbe lőném őket ott ahol vannak", de semmilyen lépést nem tett ennek érdekében. Az ítélőtábla a Veszprémi Törvényszék ítéletét a bejelentett fellebbezésre tekintettel, a Be. 348.§

(1)bekezdés alapján a megelőző eljárással együtt bírálta felül. Ennek eredményeként a védelmi jogorvoslati kérelmet nem tartotta alaposnak. A fellebbviteli főügyészség indítványa alapos. A felülvizsgálat során érdemi felülbírálatot akadályozó hibát az ítélőtábla nem észlelt, a büntetőügy iratanyából megállapítható az is, hogy a lefolytatott bizonyítási eljárásban az eljárási szabályok mindvégig érvényesültek. A tanácselnök személyében bekövetkezett változásra tekintettel az elölről kezdett eljárás során, a megelőző tárgyalásokról készült jegyzőkönyvek teljes iratanyaga az új bírói tanács részéről ismertetésre került, az elsőfokú bíróság több tárgyalási napon, minden irányba kiterjedő, részletes bizonyítást folytatott le, ennek során gondoskodott a vádlott és a tanúk tárgyaláson történő újbóli kihallgatásáról, további tanúkat hallgatott ki, a korábbi vallomást tevők jegyzőkönyvezett vallomásainak elétárásával és szembesítések elrendelésével törekedett az eltérő nyilatkozatok tisztázására, ismertetéssel valamennyi lényeges iratanyagot tárgyalás részévé tette. Az új bírói tanács elölről kezdett eljárásában tehát valamennyi érdekelt közvetlenül megismerhette a bizonyítási eszközökből származó adatokat, érdemben élhetett eljárási jogosítványaival, az eljárási törvényben előírt garanciális jogok nem sérültek. A bizonyítás tisztaságával, megbízhatóságával összefüggő hibát, hiányosságot a nyomozó hatóság felderítő munkája kapcsán sem tárt fel az ítélőtábla, következésképpen valamennyi bizonyítékra kiterjedhetett az első fokú bíróság mérlegelése, amelyet hiánytalanul, a perrendi szabályoknak megfelelően elvégzett, mérlegelő tevékenysége okszerű, logikai hibát nem vétett. A büntetőügy lényegét tekintve, megindokolt és megalapozott tényállást állapított meg, így az alappal nem támadható. A vádlott által hivatkozott elfogultsági kifogás kapcsán a jelen büntető ügy iratanyagából megállapítható, hogy a Veszprémi Törvényszékkel szemben a vádlott állításával ellentétben - nem jelentett be kizárási okot. Az ítélőtábla a vádlotti felvetés kapcsán nem állapította meg a Be. 373. §

(1)bekezdésének II/b) pontjában meghatározott eljárási szabálysértést, mert az a körülmény, hogy az ügy egyik tanúja,

1. tanú a megyében rendőrként dolgozik, még közvetve sem ad alapot olyan következtetés levonására, hogy az első fokú bíróság elfogultan hozta meg ügydöntő határozatát, ilyenre utaló adat nem tárható fel az iratokból. A vádlott és a tanúk poligráfos vizsgálatának hiányát is felvetette a vádlott, azonban az ügyben közömbös ennek elmaradása, mivel a poligráf alkalmazása nem bizonyítási eszköz, alkalmazására egyébként is csak a nyomozási szakban, illetve a tanúk beleegyezésével kerülhetett volna sor, a bírósági bizonyítási eljárásban már nem lehet eljárásjogi akadály miatt ilyen jellegű indítványnak eleget tenni. A védő kifogása, miszerint
2. tanú sértett nem akarta saját magát bűncselekmény elkövetésével vádolni, ezért nem nevezte meg a hivatkozott közvetítőt, pedig azt a személyt fel kellett volna deríteni, valójában a bizonyítékok értékelésének támadását érinti
3. tanú sértett vallomása hitelességének kétségbe vonásán keresztül. A Be.
4. §

(1)bekezdése b) pontja lehetővé teszi, hogy a tanúvallomást megtagadhatja az, aki magát vagy hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná, az ezzel kapcsolatos kérdésben. Mivel a tanú vallomástételre - ha a tárgyaláson élt mentességi jogával, és megtagadta a vallomástételt - csak azokra a kérdésekre volt köteles nyilatkozni, amelyből a vádlott cselekménye ismerhető meg, az első fokú bíróság helytállóan nem kötelezte e körben vallomástételre. A tanú szavahihetőségének megítélését nem is ettől tette függővé, hanem más bizonyítékokkal történt összevetés eredményeként értékelte. Az első fokú bíróság valamennyi bizonyítékkal összehasonlítva

1. tanú és a két sértett vallomását, mérlegelése eredményeként fogadta el ezeket a tanúvallomásokat, erre vonatkozó értékeléséről számot adott az indokolásában, és mivel a tanúvallomások hitelességével kapcsolatban nem merült probléma, a tényállás alapjául azokat el lehetett elfogadni. Mindez a védekezés iránya szerint a másodfokú bíróság által nem változtatható meg a felülmérlegelés tilalmának megsértése nélkül. Az ítélőtábla vizsgálta azt is, hogy az érdemi bizonyítás mennyire volt teljeskörű, és az adott bizonyítási cselekmények alkalmasak voltak-e a tényállás tisztázásához. Védelmi oldalról az értékelő tevékenység eredményét felderítetlenségre hivatkozva támadták, de a megalapozottság kérdéskörét illetően, a tényállás megalapozottságát semmilyen vonatkozásban nem kérdőjelezi meg, hogy az első fokú bíróságnak azt minden lényeges elemében a személyi bizonyítékok alapján, mérlegeléssel kellett megállapítani. A vádlott védekezését az eljárás során arra építette fel, hogy a verziója szerint, milyen üzleti és magánéleti érdekek mentén voltak motíváltak a tanúk, a sértettek megölésére vonatkozó, zaklatott állapotában általa is elismerten elhangzott kijelentésére mi adott okot, amit a telefonban mondott „ előbb a kicsi, ő minden baj forrása" félreértették, az elvégzendő munkák sorrendjét takarta és nem a komolyan vehető ölési szándéka megerősítését. Az elsőfokú bíróság a vádlott vallomásaival, kijelentéseivel, továbbá a vallomások leellenőrzésével, amit a vádlott a tanúk szavahihetősége kapcsán előterjesztett, érdemben foglalkozott, ennek érdekében szorosan az ügyhöz nem kapcsolódó bizonyítást is lefolytatott. Figyelemmel arra, hogy szűk körűek a rendelkezésre álló bizonyítékok, a ténybeli megalapozottság szempontjából minden egyes apró részlet lényeges, vagyis milyen momentumokat támasztanak alá a vádlottéval ellentétes tartalmú tanúvallomások. Az elsőfokú bíróság mindezek alapos elemzését elvégezte és megindokolta, hogy milyen okból nem fogadható el a vádlott védekezése és mely adatokra alapított tényállást.
2. tanú vallomása bár abban a körben, hogy volt-e közvetítő szerepe az ügyben, megtörtént-e a kapcsolatfelvétel azzal a személlyel, aki elintézhette volna a sértettek lelövését, nem tett vallomást, illetőleg amit ezzel kapcsolatban a sértetteknek elmondott, valóban számtalan ellentmondást tartalmazott az előadása, de a nyilatkozatai viszont következetesek voltak abban, hogy a vádlott megbízta
3. sértett és
4. sértett megölésével. Ezután találkozott a közvetítővel, elismerte az utolsó tárgyaláson, hogy a két sértettnek elmondta a végrehajtó emberrel történt kapcsolatfelvételt. Bár a szerepét igyekezett kisebbíteni, nem volt azt köteles feltárni, hisz saját magát bűncselekmény elkövetésével vádolta volna.
5. tanú komolyan vette a kétszeri felkérést, amiben szerepet játszott az a feltételezése, hogy a vádlott küldte számára fenyegetésként küldönc útján az éles lőszert.
6. sértett vallomása szerint, miután a vádlottal felmondta az üzleti kapcsolatát - ennek oka az volt, hogy a vádlott nem fizetett - mondta el neki
7. sértett, hogy a vádlott le akarja lövetni, ezt a történetet onnantól kezdve vették komolyan, hogy találkoztak azzal az emberrel, aki azt állította magáról, hogy megbízást kapott a két sértett meggyilkoltatásának elintézésére, de ezért nem kapott pénzt, így visszautasította.
8. sértett egybehangzó vallomást tett arra nézve
9. tanúval, hogy mi hangzott el a telefonban, amit
10. sértett is hallott, erre milyen körülmények között került sor. A sértettek és
11. tanú tanúvallomásából kitűnik, hogy addig, amíg nem vették komolyan a fenyegetést, nem tettek a vádlott feljelentése iránt lépéseket. Beszéltek azonban a közvetítővel, akinek a személyét nem kívánták feltárni. Ezek a körülmények voltak azok, amitől a vádlott ölésre irányuló felhívásának hitelt adtak és a rendőrségen feltárták a tudomásukra jutott információkat. A tanúvallomásokból levezethető volt a vádlott indulatos természete, ezt maga sem tagadta,
12. tanú,
13. tanú,
14. tanú és
15. tanú által elmondottak megerősítették, hogy milyen következményekkel fenyegetőzött, ami alátámasztja, hogy nem áll távol hirtelen haragú természetétől az ilyen jellegű cselekmény elkövetése. Az elsőfokú bíróság a cselekmény motivációját feltárta, vagyis, hogy
16. sértett miért mondta fel a vádlottal az üzleti kapcsolatot, ami oda vezetett, hogy a vádlott nem kapott munkát, ezért haragudott rá. Személyes konfliktusa pedig azért volt a vádlottnak vallomása szerint
17. sértettel, mert élettársával érzelmi kapcsolatban állt, aki egy veszekedés alkalmával mondta ezt el neki, emiatt féltékeny volt. Védelmi indítványra az elsőfokú bíróság tanúként kihallgatta
18. tanút és
19. tanút, de ezeknek a tanúknak a vallomása a vádlott előadását az üggyel kapcsolatban miszerint
20. tanú
21. tanút a vád tárgyává tett cselekménnyel kapcsolatban valamilyen szerep eljátszására akarta rábeszélni, illetve
22. tanú volt a bérgyilkosság megszervezését közvetítő személy, akivel a sértettek találkoztak, - nem támasztották alá. Megdőlt tehát az a többszörös vádlotti hivatkozás, miszerint a sértettek és
23. tanú által irányított összeesküvés eredménye az, hogy ellene büntető eljárás indult. Annak a bizonyítási indítványnak, miszerint mindezt a vádlott élettársának a meghallgatásával lehet alátámasztani, az ítélőtábla nem adott helyt.
24. tanú meghallgatására nem volt az elsőfokú eljárásban indítvány, a vádlott korábban is hivatkozott rá, hogy
25. tanú,
26. sértett és
27. tanú megkeresték az élettársát két gépkocsi átadása végett, ebben az ügyben lépéseket tett, egy másik eljárásban pedig bejelentette a BMW gépkocsi fellelhetőségét. Ezek a vitatott ügyletek nem relevánsak, hisz nincs jelentősége az emberölés előkészülete bűncselekmény vonatkozásában, hogy jogos vagy jogtalan követelések állnak-e ennek az ügynek háttérében,
28. tanú ezeket miként tárja fel. A tényálláshoz kötöttség elve miatt, a másodfokú eljárásban, az elsőfokú ítéleti tényállás alapján kell megítélni, hogy az ügy eldöntéséhez szükséges lényeges tények megállapítása megalapozottan megtörtént-e, az elfogadott bizonyítékokat eljárásjogi tilalom folytán felülmérlegelni nem lehet. Az ítélőtábla helytállónak találta a törvényszék mérlegelő tevékenységét, megalapozatlansági hibát az ügyben a kifejtettek miatt, nem állapította meg, ezért nem adott helyt a további bizonyítási indítványnak. Az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére, illetőleg a vádlott felmentésére irányuló védelmi fellebbezést sem találta alaposnak, mivel arra csak a megállapított tények mellőze útján kerülhetne sor. Az eljárási szabályok szerint felderítetlenség, ténybeli hiányosság, iratellenesség, helytelen ténybeli következtetés esetében a szükséges bizonyítást elvégezni, ha ilyen megállapítás nincs, valamiféle érzelmi és üzleti bosszúhoz kapcsolható sértetti motiváció megállapítása érdekében a másodfokú bíróság új eljárás keretében bizonyítást nem rendelhet el. Mivel az elsőfokú ítéleti tényállásnak a vádlotti cselekményt leíró történeti része az elfogadott bizonyítékok alapján teljes és megalapozott, ezért a Be. 351.§

(1)bekezdésében írtaknak megfelelően a felülbírálat során is irányadó volt, határozatát az ítélőtábla változtatás nélkül erre alapította. Az ítélőtábla osztotta a fellebbviteli főügyészség indítványát, hogy vádlott személyi körülményeit illetően az előéleti adatokban pontosítás szükséges. Az ítéleti tényállás személyi részét ennek megfelelően annyiban egészítette ki a Be. 352. §

(1)bekezdés a.) pontja alapján az erkölcsi bizonyítvány adataiból, hogy a vádlott a Veszprémi Járásbíróság

1. május
2. napján jogerős 8.B.1129/2011/
3. számú ítéletével elbírált bűncselekményt
4. december 15-én, míg a Veszprémi Járásbíróság
5. szeptember
6. napján jogerős 5.B.714/2011/
7. számú ítéletével elbírált bűncselekményeket
8. június 13-
9. november
10. napja között követte el. A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a vádlott bűnössége, cselekményének minősítése, a rá vonatkozó jogi értékeléssel együtt törvényes. Az elsőfokú bíróság a cselekmény elbírálása során helytállóan alkalmazta a
11. évi C. törvényt az
12. évi IV. törvény helyett, mivel egy ponton, a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját tekintve, enyhítést jelent a hatályos anyagi jogi szabályozás. Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával, hogy a vádlott az emberölés előkészületének bűntettét a végrehajtásra, illetve ilyen személy keresésére szóló felhívással megvalósította. Az irányadó tényállás szerint a vádlott kifejtette
13. tanúnak, hogy megfelelő anyagi ellenszolgáltatás érdekében kívánja megöletni a sértetteket, azzal bízta meg
14. tanút, hogy szerezzen olyan személyt, aki a végrehajtást elköveti, magatartása emiatt a bűncselekmény törvényi tényállását kimeríti. A büntetőjogi felelősség szempontjából közömbös, hogy megtalálták-e a büntetőeljárás során ezt a személyt. A tényállásból következően a vádlott részéről nemcsak egy indulati formában elhangzott, szándék nélküli kijelentésről volt szó, hanem a vádlott komolyan készült ennek megvalósítására, a telefonos beszélgetés során a megbízást konkréttá tette. Az ügyben az sem releváns, hogy a bűncselekmény az emberölés bűntettének kísérleti szakaszáig ténylegesen nem jutott el és a vádlott magatartásával nem indította el azt az okfolyamatot, amely elvezethetett volna a sértettek haláláig, hanem csak távoli kísérlet volt. Mindebből nem lehet arra következtetni, hogy a felhívása komolytalan lett volna, a sértettek ezt annyira komolyan vették, hogy a telefonbeszélgetés után kezdtek el nyomozni a végrehajtó személye után és be is jelentették a rendőrhatóság felé. A büntetéskiszabás körében az elsőfokú bíróság a büntetést befolyásoló tényezőket döntően helyesen sorolta fel és értékelte. Az ítélőtábla egyetértett a fellebbviteli főügyészség álláspontjával, hogy a büntetéskiszabási körülmények kiegészítésre szorulnak azzal, hogy a vádlott nemcsak felfüggesztett szabadságvesztés hatálya, hanem két büntetőeljárás hatálya alatt követte el a jelen ügyben terhére rótt bűncselekményt. A törvényszék a vádlott javára vette figyelembe ténybeli beismerését, megromlott egészségi állapotát, a bűncselekmény távoli előkészületi szakban maradását. Nagy nyomatékú enyhítő tényezőként értékelte javára a tetemes időmúlást. Az ítélőtábla további enyhítő körülményként értékelte javára, hogy a tettét az üzleti kapcsolatai megromlása és élettársa elvesztése miatti felindultsága motiválta, bár kétségtelenül nem a megengedett módját választotta a vagyoni és családi helyzete rendezésének. A vádlott javára figyelembe vehető enyhítő körülmények az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetésben értékelést nyertek, amelynek további enyhítése pedig egészségi állapotára és a valóban jelentős időmúlásra figyelemmel sem indokolt. A kismértékű megváltoztatás a Be. 372.§

(1)bekezdése alapján szerint nem lehetséges, a nagymértékű enyhítése a büntetésnek már olyan enyhe joghátrányt jelentene, ami nem állna arányban a cselekménye tárgyi súlyával, személyének társadalomra veszélyességével, az értékelt büntetéskiszabási körülményekkel és a büntetési célokat nem szolgálná elégséges módon. Mindebből következik, hogy az ítélőtábla nem adott helyt az első fokon kiszabott büntetés enyhítésére irányuló védelmi fellebbezésnek sem. Az elsőfokú bíróságnak a fentieken kívül, a járulékos kérdésekben hozott valamennyi döntése is törvényes. Fentiekre figyelemmel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 371.§

(1)bekezdése alapján helybenhagyta. A feltételes szabadságra bocsátásról szóló rendelkezés indokolását az ítélőtábla annyiban egészíti ki, hogy az előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idő beszámítása a Btk. 92.§

(2)és

(3)bekezdés II. fordulatán alapul. A másodfokú eljárásban a kirendelt védő díjával kapcsolatban felmerült bűnügyi költség viselésére a vádlottat a Be. 381.§

(1)bekezdése alapján kötelezte. Győr,

1. április
2. napján Dr.Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke .Miklós Mária sk. .Vajda Edit sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: Ezzel a végzéssel a Veszprémi Törvényszék
3. április
4. napján kelt 10.B.713/2012/
5. számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
6. április
7. napján .Zólyomi Csilla sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Kiadó: