Pf.20264/2015/4 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 9.Pf.20.264/2015/4/II. A Fővárosi Ítélőtábla a személyesen eljáró dr. felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. ügyész neve által képviselt alperes neve (1055 Budapest, Markó u. 16.) alperes ellen ügyészségi jogkörben okozott kár megtérítése iránt indult perében a Fővárosi Törvényszék

1. október
2. napján meghozott 5.P.20.122/2014/
3. számú ítélete ellen a felperes
4. sorszámon előterjesztett és
5. sorszámon kiegészített fellebbezése folytán meghozta a következő ítéletet: A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 2 500 000 (kétmillióötszázezer) forint fellebbezési illetéket. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás A felperes a Polgári Törvénykönyvről szóló
6. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.)
7. és
8. §-ai alapján 50.000.000 forint kártérítés és járulékai megfizetése iránt indított keresetet az alperessel szemben. Előadta, hogy az ellene indított büntetőeljárásban a jogorvoslati kérelmét nem bírálták el. Az alperes azzal a mulasztásával okozott kárt a felperesnek, hogy nem tett meg mindent a Budapest Környéki Törvényszék
9. február 25-én meghozott 20.B.51/2013/
10. sorszámú végzése ellen benyújtott fellebbezés elbírálása érdekében, ugyanakkor a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség fellebbezésre benyújtott indítványa törvénysértő volt. Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Előadta, hogy a felperes fellebbezése folytán eljárási, vagy anyagi jogi jogszabálysértést nem követett el, jogellenes felróható magatartást egyáltalán nem tanúsított. Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperes részére 400.000 forint perköltséget és külön felhívásra az államnak az adóhatóság útján 1.500.000 forint le nem rótt kereseti illetéket. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy nem volt olyan jogorvoslati lehetőség, amelyet a felperes igénybe vehetett volna, így a jogorvoslat kimerítésének hiánya a kereset érdemi elbírálását nem akadályozta. A perben azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes szervezeti egységei az ügyészi törvény szerint jártak-e el, és megvalósult-e a részükről olyan aktív vagy passzív jogsértés, amellyel a keresettel érvényesített kár okozati összefüggésben áll. A házi őrizet elrendelése valóban hátrányos a felperesre nézve, azonban az alperes oldalán kirívóan súlyos jogalkalmazási és jogértelmezési tévedés nem történt, a fellebbezés nyomon követésénél az elvárható és jogszerű magatartást tanúsította. Megfogalmazta az indítványát, két alkalommal érdeklődött a fellebbezéssel kapcsolatban, és ennél több nem várható el tőle. A fellebbezés elintézése és a határidők betartása a bíróság feladata volt. A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség csak indítványt nyújtott be, a döntést azonban a Szegedi Ítélőtábla hozta meg, és a végzést a Kúria nem találta jogszabálysértőnek. Az ügyészi indítvány nem tekinthető jogellenesnek, azonban ennek nincs érdemi jelentősége, mert a felperes által sérelmezett döntést nem az ügyészség, hanem a bíróság hozta meg. A kár bekövetkeztének folyamatában az ügyészi jogsértő magatartás semmilyen formában nem ragadható meg, ezért a keresetet elutasította. A felperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, másodlagosan annak megváltoztatásával keresetének teljesítését kérte. Előadta, hogy az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az irányadó jogszabályokat, a felperes fellebbezését nem mellőzhették volna. Az elsőfokú eljárás során már részletesen megjelölte azokat a jogszabályokat, amelyek pozitív cselekvési kötelezettséget írnak elő az ügyészség részére. Az alperes ezt elmulasztotta, így kártérítési felelőssége kétségtelenül megállapítható. Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, annak helyes indokaira hivatkozott. Mindenben fenntartotta az elsőfokú eljárás során előadottakat. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, és okszerűen levont jogi következtetéssel, helyes indokolással és az alkalmazott jogszabályok megjelölésével megalapozottan utasította el a keresetet. Az elsőfokú bíróság ítéletének a Pp.
11. §