Kbf.65/2015/5 – Fővárosi Ítélőtábla

(1)bekezdésébe ütköző szolgálatban kötelességszegés vétsége miatt 100 napi tétel, napi tételenként 1.000,- Ft pénzbüntetésre ítélte. A pénzbüntetés megfizetésére 10 havi részletfizetést engedélyezett. Rendelkezett a pénzbüntetés meg nem fizetése esetére annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Kötelezte a vádlottat 10.900,- Ft bűnügyi költség megfizetésére. Az elsőfokú ítéletet a tárgyaláson jelenlévő katonai ügyész tudomásul vette. A vádlott és védője a tárgyaláson felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést. A vádlott a

1. május
2. napján kelt beadványában a bejelentett fellebbezést azzal indokolta, hogy az elsőfokú ítélet hiányossága az, hogy az átadás-átvétel folyamatát nem vizsgálta, ebből következően a tényállást helytelenül állapította meg, és abból helytelen következtetést vont le az ő büntetőjogi felelősségére. Hivatkozott arra is, hogy tanú vallomása nem volt következetes az ítéletben megállapítottakkal szemben. Az ítélet hiányosságaként tüntette fel továbbá azt, hogy nem tért ki az elkövető akarati és érzelmi motivációjára, és nem tüntette fel, hogy a vádlott mely szabályszegést követte el. Hivatkozott arra is, hogy az elsőfokú bíróság érdemi indokolás nélkül utasította el a terhelti és védői indítványokat, és ennek indokát határozatában sem adta meg. Sérelmezte továbbá, hogy nem került beszerzésre az ügyeleti jegyzetnapló eredetben. A fenti okokra hivatkozva kérte a felmentését, mivel nem követte el a bűncselekményt. A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.666/2015/
3. számú átiratában az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt. A felmentés érdekében bejelentett fellebbezést megalapozatlannak tartotta, mert álláspontja szerint az elsőfokú katonai tanács - mérlegelési jogkörében eljárva helyesen állapította meg a történeti tényállást, a megalapozott tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és törvényesen minősítette annak katonai vétségét is, majd megfelelő jogkövetkezményt alkalmazott vele szemben, amikor pénzbüntetésre ítélte. Álláspontja szerint a kiszabott büntetés nem eltúlzott, az megfelelően szolgálja a büntetési célokat, annak enyhítését sem tartotta indokoltnak. A másodfokú nyilvános ülésen a vádlott védője fenntartotta a vádlott írásbeli beadványában előterjesztettek, amit kiegészített azzal, hogy a vádlott lehetett abban a téves feltevésben, hogy a szolgálata befejeződött, és már átadta a szolgálatát, illetve terhére legfeljebb gondatlanság állapítható meg, ezért kérte a felmentését. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt a Be.
4. §

(1)bekezdése alapján teljes terjedelmében felülbírálta. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú katonai tanács az eljárási szabályok megsértésével járt el, mivel a Be. 341. §

(2)bekezdésében írtak ellenére az ítéletet kihirdetését követően késedelmesen terjesztette fel, hiszen a hivatkozott törvényhely értelmében, ha a fellebbezési határidő valamennyi jogosultra lejárt, az elsőfokú bíróság tanácsának elnöke az iratokat - a másodfokú bíróság mellett működő ügyész útján az ügydöntő határozat írásba foglalását követően haladéktalanul felterjeszti a másodfokú bírósághoz. Megsértette továbbá az elsőfokú katonai tanács a Be. 260.§

(1)bekezdésében foglaltakat akkor, amikor a bizonyítási indítvány elutasításának indokait az ügydöntő határozatában nem fejtette ki. Ezek az eljárási hibák azonban nem jelentettek olyan érdemi szabálysértéseket, amelyek lényeges hatással lettek volna az eljárás lefolytatására. Az elsőfokú katonai tanács egyebekben az eljárási szabályok betartásával járt el. Az elsőfokú bíróság a szükséges bizonyítási eljárást lefolytatta. A Be. 291. §

(1)bekezdése értelmében törvényesen olvasta fel a vádlott nyomozás során tett vallomását, mivel a vádlott a tárgyaláson nem kívánt vallomást tenni, és rögzítette védekezését ítélete

1. oldal
2. bekezdésétől a
3. oldal
4. bekezdésig. Az elsőfokú bíróság az ügyben releváns tanúkat kihallgatta, a szükséges iratokat a bizonyítás részévé tette. A személyi és okirati bizonyítékok tartalmát összevetette a vádlotti védekezéssel, értékelő tevékenységéről ítélete 4.-
5. oldalában számot adott, mérlegelési jogkörében eljárva terhelő tartalmú ítéleti tényállást állapított meg, és rögzítette a kötelességszegés tényét is. Az elsőfokú bíróság ítélete mentes a Be.
6. §

(1)és

(2)bekezdésében írt hiányosságoktól, mérlegelési jogkörében megállapított tényállása megalapozott, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa elfogadta felülbírálata alapjául. A felmentés érdekében bejelentett vádlotti és védői fellebbezés nem megalapozott. A Be. 351. §

(1)bekezdésében és 352. §

(3)bekezdésében írtak alapján a másodfokú bíróság a határozatát elsőfokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja, kivéve, ha az elsőfokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le. A másodfokú bíróság által lefolytatott bizonyítás hiányában a fellebbviteli bíróság nem értékelheti az elsőfokú bíróságtól eltérően a bizonyítékokat, kivéve, ha az iratok vagy helyes ténybeli következtetés alapján a vádlottat fel kell menteni, vagy az eljárást meg kell szüntetni vele szemben. A vádlott és védője a másodfokú eljárásban új tényre, illetve bizonyítékra nem hivatkozott, a másodfokú katonai tanács hivatalból sem látta szükségét annak, hogy további bizonyítási eljárást folytasson le, ezért nem értékelhette eltérően az elsőfokú bíróságtól a rendelkezésre álló bizonyítékokat sem. Az előzőek alapján a felülmérlegelés tilalmára figyelemmel a vádlott és védője által előterjesztett, a bizonyítékok újraértékelése útján eltérő tényállás megállapítására, és ezáltal felmentésre irányuló indítványai eredményre nem vezethettek. Az elsőfokú bíróság az általa megállapított tényállás alapján okszerűen következtetett a vádlott bűnösségére, és nem tévedett a jogi minősítés megállapításakor sem. Jogi értékelő tevékenységével melyet az ítélete 5. oldal 7. bekezdése és 6. oldal 6. bekezdése között fejtett ki - a másodfokú bíróság egyetért, azzal a kiegészítéssel, hogy a vádlott a szükséges intézkedések meg nem tételével cselekménye következményeibe legalább belenyugodva cselekedett. Az ítélőtábla álláspontja szerint azzal, hogy a bűncselekményre vonatkozó lakossági bejelentés felvételét követően a vádlott a szükséges intézkedéseket nem tette meg, a bűncselekmény elsődleges felderítésére és az elkövetők elsődleges felelősségre vonására szükséges intézkedések megtételére létrehozott ügyeletvezetői szolgálat célja meg is hiúsult, ezért cselekvőségét legalább eshetőleges szándékkal valósította meg, gondatlan elkövetés és az ügyeletvezetői gyakorlattal rendelkező vádlott esetében a tévedés nem merülhet fel. Az elsőfokú bíróság helyesen vette számba a bűnösségi körülményeket, és nem tévedett, amikor a vádlottal szemben a Btk. 33.§.

(4)bekezdése - enyhítő szakasz - alapján pénzbüntetést szabott ki, amely a másodfokú bíróság álláspontja szerint arányos a vádlott terhére rótt cselekmény tárgyi súlyával és személyi, vagyoni viszonyaival. Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért azokat a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa - helyes indokainál fogva - helybenhagyta. A Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa végzése a Be. 371. §

(1)és

(4)bekezdésén alapszik. Budapest,

1. május
2. Dr. Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke, dr. Szabó Éva hb. alezredes s.k. előadó bíró, Dr. Török Zsolt hb. ezredes s.k. bíró A Szegedi Törvényszék Katonai Tanácsának ítélete jogerős és végrehajtható. Budapest,
3. május
4. . Ruzsás Róbert hb. dandártábornok s.k. a tanács elnöke