Pécsi Ítélőtábla Pf.VI.20.003/2016/
- szám A Pécsi Ítélőtábla a Fazekasné dr. Kecskés Annamária jogtanácsos által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Földi András ügyvéd (fél címe) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen hagyatéki hitelezői igény érvényesítése iránt indított perében a Szekszárdi Törvényszék
- november
- napján kelt 16.P.20.345/2015/
- számú ítélete ellen a felperes által
- sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - helybenhagyja. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás Az elsőfokú bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 174.200 forintot és ennek kamatait. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a felek az elsőfokú eljárásban felmerült költségeiket maguk viselik, és kötelezte az alperest 5.000 forint részilleték állam javára történő megfizetésére. Az elsőfokú bíróság az ítéletének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felperes és néhai dr. M I között az utóbb nevezett személy elhalálozásáig egészségbiztosítási szolgáltatásra vonatkozó jogviszony állt fenn, mely alapján a felperes a vele szerződő szolgáltatónak az általa nyújtott fogászati alapellátásért havonta fix alapdíjat és teljesítményarányos díjat fizetett. Az elszámolás rendje szerint a fogászati szolgáltató legkésőbb a tárgy hónapot követő hónap
- napjáig küldött jelentést a felperesnek, mint finanszírozónak, a felperes pedig a díjat a jelentés megküldésének hónapjában utalványozta a szolgáltatónak azzal, hogy a teljesítménydíjjal egyidejűleg került kifizetésre az alapdíj is, ezeknek az utalványozása a hónap
- napjáig kellett megtörténjen. Néhai dr. M I a halálát megelőzően a betegsége miatt a fogorvosi alapellátást már ellátni nem tudta, helyettesítését az A... Kft. végezte, mely
- december hónapra vonatkozó tevékenysége ellenértékeként 246.218 forint összegű számlát állított ki dr. M I vevő részére. Néhai dr. M I
- január
- napján elhunyt. Halála esetének bejelentésére a felperes, mint szolgáltató részére
- január 31-én szóban,
- február 3-án írásban került sor. A felperes
- február
- napján dr. M I részére átutalt összesen 420.400 forintot, melyből 174.200 forint alapdíjként, 240.800 forint teljesítménydíjként, 5.400 forint további teljesítménydíjként került teljesítésre. Néhai dr. M I törvényes örököse az alperes. Az elsőfokú bíróság a 420.400 forint jogalap nélküli gazdagodás hagyatéki hitelezői igényként érvényesítésére irányuló keresetet részben találta megalapozottnak. Megállapította, hogy a fogorvosi finanszírozás alapdíja minden esetben az adott hónapra vonatkozóan előzetesen került kifizetésre, a
- február hónapban teljesített 174.200 forint alapdíj felperes részéről történt megfizetésére tehát már a néhai dr. M Ival fennállt jogviszonya megszűnését követően került sor. Erre az összegre az alperes néhai dr. M I örököseként nem jogosult, ezért annak és késedelmi kamatainak megfizetésére kötelezte az alperest. Egyebekben a keresetet alaptalannak találta, megállapítva, hogy a
- február 3-án felperes által teljesített összeg fennmaradó része olyan tényleges szolgáltatói teljesítmény ellenértéke, amelynek a teljesítésére 2013 decemberében sor került néhai dr. M I helyettese részéről. Figyelemmel arra, hogy az utóbbi részösszeg, mint hagyatéki vagyontárgy egészében fedezetet nyújt az alperes felperessel szembeni fizetési kötelezettségére, az elsőfokú bíróság szükségtelennek találta a Ptk.679.§
(1)és
(2)bekezdésének az alkalmazását. Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, kérve az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását és a keresete maradéktalan teljesítését. Fellebbezését azzal indokolta, hogy a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 34.§
(2)bekezdése szerint az egészségügyi szolgáltató legfeljebb annyi havi finanszírozásra lehet jogosult, ahány hónapig a hatályos szerződés alapján szolgáltatást nyújtott. Néhai dr. M I és a felperes között a jogviszony 211 hónap időtartamban állt fenn, ehhez képest a
- február hónapban teljesített összeg már a
- hónapra eső havi finanszírozási díj volt, amelyre a szolgáltató a hivatkozott jogszabályi rendelkezés értelmében nem jogosult. Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő. A fellebbezés alaptalan. Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálása alapjául szolgáló tényeket helyesen állapította meg és a helyesen megállapított tényekből helyes jogszabályok alkalmazásával vonta le érdemben is helytálló döntését, ezért azt a másodfokú bíróság a Pp.253.§
(2)bekezdése alapján - utalással a Pp.254.§
(3)bekezdésében foglaltakra is - helyes indokai alapján helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakra figyelemmel az alábbiakra utal még a másodfokú bíróság. A kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (Ebtv.) 34.§
(2)bekezdése valóban akként rendelkezik, hogy az egészségügyi szolgáltató legfeljebb annyi havi finanszírozásra lehet jogosult, ahány hónapig a hatályos szerződése alapján szolgáltatást nyújtott, ebből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy a ténylegesen nyújtott teljesítmény ellenértéke a szolgáltatót a jogviszonya megszűnését követően ne illetné meg. Az egészségügyi szolgáltatások Egészségbiztosítási Alapból történő finanszírozásának részletes szabályairól szóló 43/1999. (III.3.) Korm. rendelet 6/C.§
(4)bekezdésének 2014. február hónapban is hatályos rendelkezése szerint a szolgáltató a finanszírozási szerződés megszűnését követően a teljesítményen - háziorvosi ellátás esetén a
(3)bekezdés szerint bejelentkezett biztosítottak korcsoportos pontszámán - alapuló díjazás szerint jogosult a finanszírozási szerződés megszűnését megelőzően elvégzett jogviszony-ellenőrzések után járó díjazásra. Ez a jogszabályi rendelkezés a jogviszonyellenőrzések díját a teljesítményen alapuló díjazásra való jogosultsághoz kapcsolja abban az esetben, amennyiben a ténylegesen elvégzett jogviszony-ellenőrzések ellenértékének megfizetésére a finanszírozási szerződés megszűnésének időpontjáig nem került sor. A jogszabály szövegében az is benne foglaltatik, hogy a teljesítményen alapuló díjazásra is jogosult a ténylegesen elvégzett teljesítménynek megfelelően a szolgáltató a finanszírozási szerződés megszűnését követően is. Ez egyébként nyilvánvaló. A ténylegesen elvégzett teljesítmény ellenértékét nem tarthatja meg a finanszírozó és nem utalhatja át olyan új szolgáltató részére sem, aki annak megfelelő teljesítményt nem végzett. A 2014. február hónapban a felperes részéről az alperes jogelődje részére átutalt teljesítménydíj a felperes és az alperes jogelődje között fennállt jogviszony 211. hónapjára eső díjazás nem a jogviszony időbeli hatályán kívüli ellátási időszakra eső díjazás. A felperes által a szolgáltatónak teljesített havi kifizetés egy része előzetes finanszírozás (az alapdíj), másik része utólagos finanszírozás (a teljesítménydíj és a jogviszony-ellenőrzési díj). Az utólagos elszámolású teljesítménydíj értelemszerűen a szerződés időbeli hatálya alatt teljesített szolgáltatás ellenértéke. Az Ebtv.34.§
(2)bekezdése nem értelmezhető úgy, hogy ennek kifizetésére a szolgáltató ne lenne jogosult és a finanszírozó ne lenne köteles. A fellebbezés sikertelen volt, azonban a felperes személyes illetékmentessége és az alperes másodfokú eljárásban való érdemi részvételének hiánya folytán megtérítendő másodfokú eljárási költségekről határozni nem kellett. P é c s , 2016. április 7. dr. Döme Attila s.k. a tanács elnöke, előadó bíró, Gáspárné dr. Baranyabán Judit s.k. bíró, dr. Vogyicska Petra s.k. bíró