Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság Bf.14/2007/
- szám A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN A Győri Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Győrött,
- március
- napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta a következő v é g z é s t: Az életveszélyt okozó, gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége és más bűncselekmény miatt vádlott ellen indult büntetőügyben a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- december
- napján kihirdetett B.319/2005/
- számú ítéletét helybenhagyja. A másodfokú eljárásban 6.000 (hatezer) Ft költség merült fel, amelyet a vádlott visel. I n d o k o l á s: A Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság a B.319/2005/
- számú ítéletében bűnösnek mondta ki vádlottat életveszélyt okozó, gondatlanságból elkövetett testi sértés vétségében és segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző által elkövetett bűntettében, és ezért - halmazati büntetésül - főbüntetésül 2 év 10 hónap börtönbüntetésre, valamint mellékbüntetésül 2 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott által előzetes fogvatartásban töltött időt a szabadságvesztés tartamába beszámította. Elrendelte a vádlott alkoholista kényszergyógyítását. Rendelkezett a bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről. Az ítélettel szemben a vádlott enyhítésért, míg védője a segítségnyújtás elmulasztásának bűntette vonatkozásában téves minősítés, helyette a Btk. 171.§ /2/ bekezdés b/ pontja szerint minősülő halált okozó foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségének megállapítása, egyebekben a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést. A Győri Fellebbviteli Főügyészség Bf.17/2007/1-I. számú átiratában és képviselője a másodfokú nyilvános ülésen az első fokú ítélet helybenhagyását indítványozta az alábbi korrekciók mellett: a segítségnyújtás elmulasztása bűntettének minősítését kérte kiegészíteni a /3/ bekezdés utolsó fordulatával is, mivel a terhelt a közeli hozzátartozói viszony folytán a segítségnyújtásra egyébként is köteles volt. Álláspontja szerint a tényállásból az következik, hogy a vádlottat az életveszélyt okozó testi sértés vonatkozásában a gondatlanság másik formája, a negligencia terheli, ezért ennyiben indítványozta pontosítani az ítélet indokolását, mint ahogy a bűnösségi körülményeket is kiegészítendőnek látta azzal, hogy a segítség nyújtás elmulasztása kétszeresen is súlyosabban minősül. Ugyanakkor a kétszeres halmazat súlyosító körülményként nem értékelhető a vádlott terhére. A vádlott védője a nyilvános ülésen a bejelentett fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta. Perbeszédében emellett hangsúlyozta, hogy a vádlott a baleset bekövetkezése után a tőle elvárható módon járt el, több ízben is felajánlotta a sértettnek segítségét, aki ezt elhárította, s lényegében sérülésének komolyságát illetően meg is tévesztette a vádlottat, így a segítségnyújtás elmulasztása kapcsán nagyfokú sértetti közrehatás állapítható meg. Ennek, valamint az első fokú bíróság által feltárt további enyhítő körülmények megfelelő értékelése mellett elsősorban a büntetés olyan mértékű enyhítését kérte, amely felfüggesztett szabadságvesztés kiszabását is lehetővé teszi. Másodsorban a Btk. 47.§ /3/ bekezdésének alkalmazását indítványozta. Az ítélőtábla a fellebbezéseket nem, a fellebbviteli főügyészség indítványát alaposnak találta. Az ítélőtábla a bejelentett fellebbezésekre tekintettel az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálta a Be.
- §
(1)bekezdése szerint. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértésektől mentesen a bizonyítást a lehetséges mértékben lefolytatta, a bizonyítékokat egyenként és összességében is értékelte, egybevetette. Tényállása megalapozott, a beszerzett és megvizsgált bizonyítékokon alapszik, így az ítélőtábla is arra alapította határozatát. Az elsőfokú bíróság okszerű következtetést vont le a vádlott bűnösségére mindkét bűncselekmény kapcsán. Lényegében helyes a bűncselekmények megnevezése, jogi minősítése is. A tényállásból következően a vádlott és a sértett élettársi kapcsolatban éltek, így a vádlottat a segítségnyújtás azon túl, hogy a veszélyhelyzetet ő okozta, mint közeli hozzátartozót is terhelte. Ezáltal cselekménye - a fellebbviteli főügyészség indítványának megfelelően - a Btk. 172.§ /3/ bekezdés utolsó fordulata szerint is minősül, ebből következően a cselekmény helyes megnevezése segítségnyújtás halált okozó elmulasztásának a veszélyhelyzetet előidéző és a segítségnyújtásra egyébként is köteles által elkövetett bűntette. A másodfokú elbíráláskor hatályos, a
- évi CLXII. törvénnyel módosított Be.258.§ /2/ bekezdés d/ pontja értelmében az ítélet rendelkező részében a bűncselekmény Btk. szerinti megnevezését kell feltüntetni. Ezért a fenti minősítési és megnevezésbeli hiba nem vonta maga után az első fokú ítélet rendelkező részének megváltoztatását. Nem tévedett ugyanakkor a megyei bíróság a másik bűncselekmény minősítése és megnevezése kapcsán, az ehhez fűzött jogi indoklás csupán annyiban szorul korrekcióra, hogy a vádlottat a gondatlanság másik formája, a negligencia terheli. A bíróság által elfogadott vádlotti vallomásból s az arra alapított tényállásból ugyanis az következik, hogy a vádlott a szóváltás hevében hadonászott kést tartó kezével s ebben a szituációban a kellő körültekintést elmulasztotta, ezáltal nem látta előre, hogy a rendkívül éles speciális késsel magatartása következményeként életveszélyes sérülést is okozhat. E körben az ítélőtábla nem osztotta a védelem érvelését. A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés megállapításának alapvető feltétele, hogy az elkövető, valamely írott, vagy íratlan foglalkozási szabály alá eső tevékenységet folytasson. Ennyiben tehát a mindennapi tevékenységekhez képest speciális elkövetői magatartást kíván meg, amely jelen esetben nem volt megállapítható. Az első fokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó körülményeket lényegében helyesen feltárta. Az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészi indítványnak megfelelően azok körét csak annyiban korrigálja, hogy a súlyosító körülmények közül mellőzi a halmazatra utalást. Kettős halmazat esetén ugyanis a Btk.85.§ /3/ bekezdésében írt büntetés kiszabási rendelkezés mellett a halmazat további súlyosító körülményként való figyelembe vétele kétszeres értékelést eredményezne. Ugyanakkor terhére kell értékelni, hogy a segítségnyújtás elmulasztása két körülmény folytán is súlyosabban minősül. Az első fokú bíróság által kiszabott büntetés arányos a vádlott személyével, a cselekmények tárgyi súlyával, így annak a védelmi fellebbezés iránya szerinti megváltoztatására a táblabíróság sem okot, sem törvényes lehetőséget nem látott. A büntetés felfüggesztésére lehetőséget adó tartamú büntetés önmagában is, felfüggesztett formájában pedig végképp súlytalan lenne, s az eset összes körülményét, a vádlott személyét tekintve sem állapíthatók meg olyan tényezők, amelyek a Btk. 47.§ /3/ bekezdésében megkívánt különös méltánylásra adnának alapot. A főbüntetéshez igazodik, azzal arányos a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartama is, így a büntetés ilyen formában való enyhítése sem indokolt. Az ítélet egyéb rendelkezései is törvényesek, ezért azt a másodfokú bíróság a Be.
- §
(1)bekezdése értelmében helybenhagyta és a Be. 381. §
(1)bekezdése alapján rendelkezett a másodfokú eljárás során felmerült bűnügyi költség viseléséről. őr,
- évi március hó
- napján Dr. Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke Dr. Takácsné dr. Helyes Klára sk. Dr. Miklós Mária sk. a tanács tagja, előadó a tanács tagja Záradék: A jelen végzéssel a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság
- december
- napján kelt, B.319/2005/
- számú ítélete a mai napon jogerőre emelkedett és végrehajtható. Győr,
- évi március hó
- napján Dr. Nagy Zoltán sk. a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: kiadó: