Pf.20805/2015/10 – Fővárosi Ítélőtábla

Fővárosi Ítélőtábla 27.Pf.20.805/2015/

1. szám A Fővárosi Ítélőtábla a
2. sz. Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Berényi László ügyvéd, ügyvéd címe) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a személyesen eljáró I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű és a II. rendű alperesi képviselő neve (II. rendű alperesi képviselő címe) által képviselt II. rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű alperesek ellen kártérítés megfizetése iránt a Törvényszéken indított perében a
3. április
4. napján kelt
5. sorszámú ítélet ellen a felperes részéről
6. sorszám alatt benyújtott fellebbezés, míg a II. rendű alperes részéről 27.Pf.20.805/2015/
7. szám alatt előterjesztett csatlakozó fellebbezés folytán tárgyaláson kívül - meghozta a következő ítéletet: A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja, és a II. rendű alperest terhelő marasztalás összegét 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forintra, és ennek
8. április
9. napjától járó, az elsőfokú ítélet szerinti késedelmi kamatára felemeli. Mellőzi a felperesnek a II. rendű alperes javára elsőfokú perköltségben való marasztalását, és a II. rendű alperest kötelezi, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek 175.000 (százhetvenötezer) forint elsőfokú eljárásban felmerült költséget. A keresetet ezt meghaladóan tekinti elutasítottnak. Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 125.000 (százhuszonötezer) forint másodfokú eljárásban felmerült költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. Indokolás A felperes házastársa, néhai T. J. N.
10. április
11. napján közlekedési balesetben elhunyt. Az XXX-111 forgalmi rendszámú Opel Corsa típusú személygépkocsival balesetet okozó I. rendű alperes a II. rendű alperesi biztosító társaságnál rendelkezett kötelező gépjármű felelősségbiztosítással. A felperes harmincnégy évig élt kiegyensúlyozott házasságban a baleset bekövetkezésének időpontjában ötvenhat éves néhai T. J. N. -al. A házastársának váratlan és tragikus halála miatt fellépett traumát a baleset bekövetkezése után néhány órával tartott azonosítási eljárás, házastársa sérüléseinek látványa tovább fokozta, annak hatása alól a mai napig nem tud szabadulni. A felperes
12. június
13. napja óta munkaviszonyban nem áll, a baleset bekövetkezésének időpontjában házastársa jövedelméből éltek. A felperes módosított keresetében elsődlegesen a II. rendű alperest, másodlagosan az I. rendű alperest kérte a házastársa halála folytán őt ért sérelmek miatt 12.000.000 forint nem vagyoni kártérítésben, és ennek
14. április
15. napjától járó késedelmi kamatában marasztalni. Az I. rendű alperes a II. rendű alperessel megkötött kötelező felelősségbiztosítási szerződésre hivatkozással kérte a vele szemben előterjesztett kereset elutasítását. A II. rendű alperes ugyancsak a kereset elutasítását kérte, elsődlegesen arra tekintettel, hogy a felperes igényét
16. december
17. napját követően jelentette be, így azt a vagyonelszámolási eljárás lezárása érdekében nyilvántartásba venni már nem lehetett. Egyebekben a felperes által érvényesített nem vagyoni kártérítés összegét eltúlzottnak találta, a késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdőidőpontját pedig a felperes elkésett igénybejelentésére figyelemmel
18. február
19. napjában kérte meghatározni. Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. rendű alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2.500.000 forintot, ennek
20. április
21. napjától járó késedelmi kamatát, valamint 305.000 forint elsőfokú perköltséget, míg a keresetet ezt meghaladóan elutasította. Az irányadó bírói gyakorlat részletes ismertetésével azt az álláspontot foglalta el, hogy a felperesi követelés elkésett érvényesítésére vonatkozó II. rendű alperesi álláspont nem fogadható el, ezért a keresetet érdemben vizsgálta. Ennek kapcsán megállapította, hogy házastársának halála folytán sérült a felperesnek a teljes családban éléshez fűződő személyiségi joga, amely nem vagyoni kártérítés iránti igényét megalapozza. A házastárs elvesztésével szükségképpen együtt járó veszteségen túl jelentős megrázkódtatás érte a felperest akkor is, amikor a balesetben elhunyt házastársát a balesetet követően azonosítania kellett. Azt ugyanakkor a felperes nem igazolta, hogy az ilyen traumát kísérő gyász és fájdalom mellett további sérelem is érte, egészségi állapotának állított hátrányos megváltozása és a káresemény közötti okozati összefüggés pedig szakértői bizonyítás hiányában megállapítható nem volt. A nem vagyoni kártérítés összegének megállapításánál pedig annak nem volt jelentősége, hogy a felperes vagyoni helyzete miként változott házastársának halála folytán. Összességében a balesetkori ár- és értékviszonyok alapulvételével úgy ítélte meg, hogy 2.500.000 forint az az összeg, amely a felperest ért nem vagyoni sérelmek hozzávetőleges kiegyenlítésére elegendő. A felperesi igénybejelentés tekintetében önhibára visszavezethető késedelmet nem állapított meg, ezért a II. rendű alperest a káresemény időpontjától kezdődően kötelezte késedelmi kamat megfizetésére. Miután pedig a felperes keresetét az I. rendű alperessel szemben csak másodlagosan, a II. rendű alperes marasztalásának hiányában terjesztette elő, az I. rendű alperessel szembeni keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes fellebbezéssel, a II. rendű alperes csatlakozó fellebbezéssel élt. A felperes az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatásával keresetének maradéktalan teljesítését kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megítélt összeg a hasonló ügyekben kialakult bírói gyakorlatnak sem felel meg, a döntés indokolása pedig hiányos. Hangsúlyozta, hogy néhai férje halálát megelőzően teljes anyagi biztonságban éltek, a balesetet követően azonban több alkalommal kénytelen volt segélyt igényelni, mert a lakásfenntartási költségeket nem tudja fedezni, napi létfenntartása is veszélyben van. Anyagi helyzetének romlása a halállal együtt járó gyászon és fájdalmon túl külön bizonyításra nem szoruló fokozott idegi és lelki tehertétellel járt számára. Külön is támadta fellebbezésében a II. rendű alperes javára megítélt elsőfokú perköltség összegét, amely álláspontja szerint az elvégzett munkával nem áll arányban. A II. rendű alperes csatlakozó fellebbezésében az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatását, és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan a marasztalás összegének 1.000.000 forintra, és ennek
22. február
23. napjától járó késedelmi kamatára való leszállítását kérte. A fellebbezésben hangsúlyozta, hogy a nem vagyoni kártérítés iránti igényt önmagában a hozzátartozó elvesztése nem alapozza meg, a felperes pedig az elsőfokú bíróság többszöri felhívása ellenére sem bizonyította az őt ért nem vagyoni sérelmeket, és a házastársa halála folytán kialakult hátrányos életmódbeli változásokat. Másodlagos fellebbezési kérelmében arra hivatkozott, hogy bizonyítékok hiányában a balesetkori ár- és értékviszonyokra is figyelemmel magasabb összegű nem vagyoni kártérítés iránti igény nem lehet alapos. Fellebbezésében is vitatta az elsőfokú bíróság által megállapított késedelmi kamatfizetési kötelezettség kezdő időpontját, a felperes késedelmes igénybejelentésére tekintettel. A felperes fellebbezése kisebb részében alapos, a csatlakozó fellebbezés alaptalan. A másodfokú eljárásban már nem volt vitatott, hogy a II. rendű alperes, mint a kárt okozó gépjármű felelősségbiztosítója a perbeli baleset időpontjában hatályban volt, a gépjármű üzemben tartójának kötelező felelősségbiztosításáról szóló 190/2004.(VI.8.) Kormányrendelet (Korm. rendelet) 2.§-ának